Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

3. fejezet │ CÉGAUTÓADÓ

3. fejezet │ CÉGAUTÓADÓ

A különböző országokban alkalmazott cégautóadó a cégek tulajdonában álló gépjármű ingyenes magáncélú használata következtében keletkező jövedelmet adóztatja. A cégautót ellenérték nélkül használó magánszemély azáltal szerez nem pénzbeli jövedelmet, hogy magáncélú utazásaihoz sem kell autót vennie (vagy bérelnie) és fenntartania. A használó lehet munkavállaló, a cég tulajdonosa, de akár más magánszemély is. A hatályos magyar cégautóadó, amint majd látjuk, nem az említett jövedelmet adóztatja, hanem vagyonadó. A cégautókra és adóztatásukra már csak azért is szükséges figyelmet fordítani, mert az új autók közel felét cégautóként értékesítik az Európai Unióban. A cégautók kedvező adójogi helyzete az autóhasználatot ösztönzi, amely vitathatatlan előnyei mellett hosszú távon fokozott környezetszennyezést és társadalmi költséget okoz.[110] Gondoljunk például a szmogra, a dugókra és a zajra. Korunkban a környezetvédelmi szempontok kifejezésre juttatása elvárható egy modern cégautóadótól, amelynek a magyar szabályozás 2011. november 30-tól felel meg azáltal, hogy ekkortól veszi figyelembe a cégautók környezetvédelmi besorolását.

A nyugati államok túlnyomó többségében működtetik a cégautóadót. Például a német személyi jövedelemadóról szóló törvény (Einkommensteuergesetz, EStG) a nem pénzben nyújtott juttatások között említi a cég személygépkocsijának magáncélú használatát, amely után az adókötelezettség a használót terheli, aki választása szerint vagy az új autó extrákkal növelt bruttó listaárának 1 százalékával növeli meg adóalapját havonta, vagy útnyilvántartás alapján a ténylegesen megtett kilométerek arányában fizet adót.[111] A széles körben kedvelt előbbi lehetőséget túlzottan kedvezőnek tekintik a szabály bírálói, hiszen az autó árának töredékéért korlátlan távon használhatja azt az adóalany. Így véleményük szerint az ebből származó adóbevétel alacsony, az adóterhek elosztása aránytalan, és az ösztönző rendszer helytelen, mert a túlzott autóhasználatot támogatja. A német autólobbi ereje és a közel 2,5 millió kedvezményezett azonban ellensúlyozza a kritikákat.[112]

Az angol személyi jövedelemadóról szóló törvény (Income Tax Earnings and Pensions Act 2003, ITEPA 2003) szintén a nem pénzbeli juttatások között szabályozza a cégautóadót. A cizellált rendelkezések közül kiemelésre érdemes egyrészt az, hogy az évi 8500 GBP-nél kevesebbet keresők mentesek a nem pénzbeli juttatások adói alól, így cégautóadót sem kell fizetniük.[113] Másrészt arra szükséges felhívni a figyelmet, hogy a személygépkocsik (cars) mellett a 3500 kg-ot meg nem haladó furgonok (vans) magáncélú használatát is adóztatják. Az adó mértéke az autó árától és szén-dioxid-kibocsátási szintjétől függ.[114]

Az amerikai föderális adójogban az Internal Revenue Code (IRC) alapján béren kívüli juttatásként adóköteles a gépjármű (vehicle) – tehát nem csak a személygépkocsi – magáncélú használata. A konkrét szabályokat az IRC rendelkezéseit kibontó adórendeletek tartalmazzák.[115] Az autóhasználatból származó adóköteles jövedelem kiszámítására három módszer szolgál. Az egyik a rendelkezésre bocsátott autó bérleti díjából, a másik a magáncélból megtett mérföldekből, a harmadik a munkahely és lakóhely közti ingázások számából kiindulva határozza meg azt az összeget, amellyel növelni kell a használó bérjövedelmét.[116]

Magyarországon 2009. január 31-ig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény), a nyugati mintákhoz hasonlóan, a természetbeni juttatások egyik típusaként adóztatta a „kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet". A törvény indokolása szerint azért keletkezett jövedelem, mert a cégautó használata valójában pénzjövedelem kiváltásának volt tekinthető.[117] A nyugati példákhoz képest azonban fontos eltérés volt az, hogy a természetbeni juttatásra tekintettel megállapított adó alanyának nem a magánszemély, hanem a kifizető minősült.

2009. február 1-jei hatállyal a jogalkotó lényegesen módosította a korábbi szabályozást. Egyrészt változott a jogforrás. Az szja-törvényben hatályon kívül helyezték az előbb ismertetett természetbeni juttatást, és egyúttal a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) IV fejezetében bevezették a ma is hatályban lévő cégautóadót. Az adó a központi költségvetés bevétele, amelyből a tervek szerint 46 milliárd forint bevétel várható 2012-ben.[118] Másrészt az indokolás szavaival élve, új elvi alapokra helyezték a közterhet. Ez azt jelenti, hogy szemben a korábbi szabályokkal, amelyek a magánszemély jövedelemszerzését állították a középpontba, a cégautóadót vagyonadóvá alakították át. Ma már nem része a tényállásnak a kifizető személygépkocsijának magáncélú használata. Főszabály szerint minden személygépkocsi után adót kell fizetni, amely nem magánszemély tulajdonában áll, tekintet nélkül a használat céljára. A jogalkotó ezáltal szélesítette az adóalapot. E praktikus szemponton túl a változást azzal indokolták, hogy a nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi fokozottan veszi igénybe a közpénzből fenntartott közúthálózatot, valamint az is szerepelt az indokolásban, hogy jövedelemszerzési célt is szolgál.[119] A cégautóadó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Pénzügyi lízingbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a lízingbe vevő. A hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi esetén az adó alanya az, aki a személygépkocsi után költséget számol el.

Adótárgynak az a személygépkocsi minősül, amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) szerint költséget, ráfordítást, illetve az szja-törvény szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el. A személygépkocsi fogalmát az szja-törvényben meghatározottak szerint kell érteni azzal, hogy a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű nem minősül személygépkocsinak. Eszerint személygépkocsi az a gépjármű, amelyben legfeljebb nyolcan utazhatnak, továbbá az a nagy rakodóterű személygépkocsi, amelynek tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, és kettőnél több utas szállítására alkalmas gyárilag.[120] Az angol és a magyar megoldást összevetve megállapíthatjuk, hogy a jogalkotók a személygépkocsi és a tehergépkocsi közti átmeneti kategóriát – azaz a furgont, illetve nagy rakodóterű személygépkocsit – más mérce szerint határozták meg.[121] Adótárgynak minősül a nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi mellett az is, amely után költséget számoltak el. Ez esetben magánszemély (egyéni vállalkozó, egyéni cég) a tulajdonos. A jogalkotó az adókikerülés megakadályozása érdekében szélesítette az adótárgy fogalmát. Példaként gondoljunk egy egyéni vállalkozóra, aki személygépkocsiját a vállalkozásába beviszi, hogy annak üzemeltetését költségként, árának mérséklődését értékcsökkenésként írhassa le. Ez esetben az adóalap és a fizetendő adó csökkentése történik, jóllehet a költség nem a vállalkozási cél megvalósítása végett merül fel. Ugyanakkor nem keletkezik adókötelezettség akkor, ha kiküldetési rendelet alapján hivatali, üzleti utazáshoz és nem önálló tevékenységhez kapcsolódóan munkába járáshoz számolnak el költséget a személygépkocsi után.

Az adó alapja a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítménye, illetve környezetvédelmi osztályjelzése. Az adó havi mértéke, amely 7700 forinttól 44 000 forintig terjedhet, annál magasabb, minél nagyobb a teljesítmény és minél alacsonyabb a környezetvédelmi besorolás. Előbbi szempont szerint négy kategóriára osztja a személygépkocsikat a törvény. Utóbbi szempontból a Gjt. három csoportot különít el, amelyek közül a legkedvezőbbe még a rendszámtáblán zöld színű plakettel ellátott személygépkocsik közül is csak néhány típus került be, mint például a tiszta gázüzemű, a hibrid hajtású, valamint az Euro 6 motorral felszerelt autók.[122]

A törvényi tényállás adókedvezményeket nem ismer, azonban hat pontban tartalmaz mentességeket. Így például mentes a cégautóadó alól a betegszállító autó és a halottas kocsi.

A belföldön nyilvántartásba vett, nem természetes személy tulajdonában álló személygépkocsi után cégautóadót és belföldi gépjárműadót is fizetni kell. A kettős adóztatás elkerülése érdekében a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy a cégautóadóból levonható a gépjárműadó, ha mindkettő ugyanazt az adóalanyt terheli. Az adóalany azért térhet el, mert a gépjárműadó elsődleges alanya az üzembentartó, a cégautóadó alanya pedig a tulajdonos.

Az eljárási adókötelezettségekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a cégautóadót az adóalany adózói minőségében eljárva önadózással állapítja meg. Ennek keretében adómegállapítási, adóbevallási és adófizetési kötelezettségét negyedévenként teljesíti. A cégautóadóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.



[110] Naess-Schmidt–Winiarczyk 2010, 2–3.

[111] EStG 6. § (1) 4. és 8. § (2)

[112] Diekmann–Gerhards–Thöne–Klinski–Meyer–Schmidt 2011, 1–6.

[113] ITEPA 2003, 216. §.

[114] ITEPA 2003, 115. §.

[115] Számos helyen tartalmaz vonatkozó rendelkezéseket a Code of Federal Regulations. A szabályok összefoglalóját lásd IRS: Taxable Fringe Benefit Guide, 2012. 51-59.

[116] Sorrendben: Automobile lease valuation, Vehicle cents-per-mile valuation, Commuting valua- tion rule. Code of Federal Regulations § 1.61-21 d), e), f).

[117] Lásd az szja-törvény 69-71. §-ához fűzött indokolást.

[118] Lásd a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény 2. sz. mellékletét.

[119] Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény indokolása a 86. §-hoz.

[120] Szja-törvény 3. § 45.

[121] A fogalmi különbség például ahhoz vezet, hogy egy B kategóriás jogosítvánnyal vezethető szimplakeretes furgon után, amely rendszerint éppen könnyebb 3500 kg-nál, az angol helyzettel ellentétben Magyarországon nem kell cégautóadót fizetni.

[122] Vö.: 6/1990. (IV 12.) KÖHÉM rend. 5. sz. m. II.; 77/2009. (XII. 15.) KHEM-IRM-KvVM együttes rend. 3. sz. m.; Gjt. 17/E. §.