Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

2. fejezet │HELYI ADÓK

2. fejezet │HELYI ADÓK

I. A helyi adóztatás jellemzői

A 2012. január 1-jétől hatályba lépő új Alaptörvény is a helyi adózás változatlanul jelentős szerepét jelzi Magyarországon, amikor kimondja, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.

A helyi adóztatás mai nemzetközi gyakorlata közel sem olyan egységes, mint a hozzáadottérték-adó esetében, s erre irányuló tendencia sem figyelhető meg. Az azonban feltűnő jellegzetesség, hogy a nyolcvanas években felerősödött a központi kiadások decentralizálásának tendenciája anélkül, hogy az ehhez szükséges forrásokat átengedték volna.[105] Nyilvánvalóan ez az egyik fő oka a helyi adók kiterjesztésének az utóbbi évtized nemzetközi gyakorlatában.

A fejlett országok döntő többsége alkalmaz helyi vagyonadókat. A helyi adóztatás mind a háztartási, mind az üzleti vagyonra kiterjed. Az egyik nagy különbség a vagyonadót alkalmazó országok között, hogy a tőkeérték vagy a vagyontárgyak évi számított bérének („bérleti díjának") értéke képezi-e az adó alapját. A vagyonadó mellett számos ország vezetett be helyi jövedelemadókat és néhány ország – a társadalombiztosítási járulékoktól független – a munkáltatók által fizetett kereseti adókat is. Tradicionálisan az Egyesült Államokban jelentős a szövetségi adók mellett az állami és a helyi adók súlya. A nagyobb EU-tagállamok közül az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban jelentős a helyi adóztatás, de mindenütt régóta erős kritikával illetik ezeket (például a brit poll tax vagy a német Gewerbesteuer). Természetesen más a helyi adóztatás hatóköre az egységes államokban, mint a nagy föderatív országokban, ahol tagállamok alapvető közfeladatokat finanszíroznak „saját" adóikból.

Általában a helyi adóztatáshoz azok a legmegfelelőbb adók, amelyek nem igényelnek túlságosan bonyolult adóigazgatási feladatokat, s ami ennél is fontosabb, viszonylag stabilak, s bevételi szempontból is többé-kevésbé állandóságot mutat- nak.[106] Az a szempont is szerepet kap, hogy a helyi kiadások kevésbé rugalmasan változtathatók, mint a központi költségvetés kiadásai. Ezért a helyi adók között legcélszerűbben a vagyonadók és a kereseti adók működtethetők. E megállapítástól függetlenül számos fejlett országban léteznek helyi személyi jövedelemadók önállóan vagy pótadóként, társasági (vállalkozói) adók, helyi fogyasztási adók, s a legtöbb országban a helyi adók közé sorolják a hazai viszonyaink között vagyonszerzési illetékként szabályozott részvény- és ingatlanforgalmat sújtó adót.

Az illetékektől eltérően a helyi adóztatás jóformán hagyományok nélküli Magyarországon, különösen 1990-ben létrehozott szerkezete alapján. Ez azt jelenti, hogy a települések korábban sosem rendelkeztek a mai helyi adóztatáshoz hasonló mozgástérrel nagyszámú adó bevezetésére, s arra sem volt lehetőségük, hogy azok részletes feltételeiről ténylegesen maguk döntsenek.

Az Alaptörvényen nyugvó helyi adóztatás koncepcionálisan azt tükrözi, hogy a helyi adók rendszere az önkormányzatok gazdasági önállósulásának egyik eszköze. E felfogás a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A helyi adóztatás törvényi rendezése nem csak legitimációjával és jogalkotási modelljével különbözik a megelőző időszakok adóztatásától. A törvény eredeti koncepciója a központi hatalom és az önkormányzatok viszonyát illető garanciák mellett az adózókat (ideértve a nem helyi lakosokat) védő biztosítékokat is alkotott, amely az önkormányzatok túlzott bevételi érdekeltségének szabott gátat. A helyi adókról szóló törvény hatálybalépése óta a törvénymódosításokat követően egyre több korábbi központi korlátot, adózókat védő garanciát bontanak le. Ennek ellenére viszonylag ritka jelenség a helyi fiskális szempontok indokolatlan érvényesítése.

A helyi adórendszer „kínálata" olyan adókat szabályoz, amelyek csak részben vezethetők vissza 1990 előtt is létező, azonos vagy hasonló funkciójú fizetési kötelezettségekre (például építményadó, telekadó, helyi idegenforgalmi adó, magánszemélyek kommunális adója). A helyi üzleti tevékenységet folytatókat közvetlenül érintő új adónemek keletkeztek (vállalkozók kommunális adója, iparűzési adó).

A helyi adóztatás előnyei között említik, hogy ezáltal sokkal inkább figyelembe lehet venni az adott település vagyoni, demográfiai, földrajzi jellegzetességeit. Ugyancsak a helyi adók javára írják, hogy az adók felhasználása, az abból megvalósult eredmények könnyebben ellenőrizhetők, másrészt az adófizető maga is közvetlenül élvezheti az adójából megvalósult eredményeket.11

A kisebb-nagyobb módosítások a kilencvenes években nem érintették a helyi adó rendszerének szerkezetét. Részben a megfelelő bevételekkel nem rendelkező önkormányzatok finanszírozása, részben a jogharmonizációs kötelezettségek (káros adóverseny megszüntetése) azonban felvetik a helyi adózás felülvizsgálatát.

A kilencvenes évek vége óta egyre gyakrabban fogalmazódik meg olyan javaslat, hogy a helyi adóbevételeknél is meg kellene teremteni a bevételek egy részének térségen belüli újraelosztási lehetőségét. Kétségtelen, hogy a települések között az adóerő-képesség [1999. évi CXXV törvény 21. § (4) bekezdés] – azaz a személyi jövedelemadó és a helyi adóbevételek 80 százalékát adó iparűzési adóból elérhető bevétel – nagy eltérést mutat. Egyes települések valóban kiugróan sok iparűzési adóból származó bevételre tesznek szert (például Százhalombatta, Tiszaújváros). Ennek jelenleg „csak" a költségvetési támogatás mértéke szempontjából van jelentősége. Ezt az tette lehetővé, hogy 1999-től hatályát vesztette az a törvényi rendelkezés (1990. évi C. törvény 9. §-a), amely tiltotta az önkormányzatok részére költségvetési törvényben megállapítható állami támogatás jogcíme és mértéke, illetve az önkormányzat által megállapított helyi adók mértéke és összege összekapcsolását.

A települések ún. adóerő-képességétől viszonylag független kérdés, hogy a térségi (megyei, regionális, kistérségi) feladatokhoz, programokhoz szükség lenne a térségi adóbevételekre, esetleg regionális adókra is.

II. A helyi adómegállapítás joga

A települési – községi, városi, fővárosi és kerületi – önkormányzat képviselőtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Korábban a fővárosban a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a fővárosi közgyűlés rendeletben, a kerületi képviselő-testületek véleménye kikérésével határozhatta meg. Ez a megoldás lényegében az ún. konkuráló adóztatási jog rendszerének felel meg.

2001-től ezt az osztott vagy elválasztott adóztatási joghoz közelebb álló megoldás váltja fel. A főváros esetében jelenleg az építményadót, a telekadót, a magánszemélyek kommunális adóját, valamint az idegenforgalmi adót a kerületi önkormányzat, a helyi iparűzési adót pedig a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A kerületi önkormányzat által bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az érintett kerületi önkormányzat képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja.

III. Adóalanyok és adótárgyak

1. Adóalanyok

A különböző helyi adók alanyai a magánszemélyek, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és – a törvény szóhasználatában – a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülései lehetnek.

A törvény hatálya nem terjed ki néhány szervezetre (például MNB, ÁPV Rt.).

Teljes alanyi mentességet ír elő a törvény az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének. A NATO és a Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából tartózkodó fegyveres erői mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól

2. Adótárgyak

A törvényben szabályozott adókötelezettségek (adótárgyak), amelyekre az önkormányzat illetékességi területén helyi adót vezethet be:

− az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,

− nem állandó lakosként való tartózkodásra és

− meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására.

Az önkormányzat adómegállapítási joga alapján, annak korlátaira is tekintettel rendeletével vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók, továbbá helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult.

IV. A helyi adók típusai

1. Vagyoni típusú adók

ÉPÍTMÉNYADÓ

Az adó alanya az, aki az év első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban ettől el lehet térni. Társasház, -garázs és -üdülő esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog esetén az annak gyakorlására jogosult az adó alanya, akit a törvény a tulajdonosokkal azonos módon tekint adóalanynak. Vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga, a földhasználat és a lakásbérlet.

A törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. Ebből a szempontból az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – az előírt vagy a helyben szokásos – földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg. Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül.

A törvény erejénél fogva adómentes (a mentesség körét az önkormányzat bővítheti) a szükséglakás. Műemléképület felújítása estén ideiglenes – 3 éves – mentesség adható. Lehetőség van adófelfüggesztésre is a 65. életévét betöltött vagy rokkant személyek esetében.

Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik. Az adókötelezettséget érintő változást (például a hasznos alapterület módosulása) csak a következő év első napjától kell figyelembe venni.

Az adókötelezettség megszűnésének szabályai némileg eltérnek az adókötelezettséget érintő változástól. Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik. Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.

Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:

a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete vagy

b) az építmény korrigált forgalmi értéke. A korrigált forgalmi érték: az illetékekről szóló törvény alkalmazásával megállapított forgalmi érték 50 százalékát jelenti. Az adó évi mértékének felső határa: 1100 Ft/m2, illetve a korrigált forgalmi érték 3,6 százaléka. (Mivel a törvényi szabályozás már 2003-tól lehetővé teszi a felső határ évi hivatalos inflációval történő növelését, 2012-re az építményadó felső határa megközelítheti az 1700 forint/ m2-t is.

A kilencvenes évek második felétől több alkalommal is tervezetek készültek az alapterület szerinti adóztatás helyett a számított érték alapú adóztatás részletes szabályainak megalkotására, azonban az elképzelésből egyik alkalommal sem született törvény.

TELEKADÓ

Az adó alanya, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén az építményadó szabályai az irányadók. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet. Az adókötelezettség a földrészlet belterületté minősítését, illetőleg az építési tilalom feloldását követő év első napján keletkezik, illetve a külterületté minősítés, beépítés esetén a beépítés évének utolsó napján, vagy az építési tilalomnak az év első felében történt kihirdetése esetén a félév utolsó napján szűnik meg. Az építményadóval azonos módon az adókötelezettséget érintő változást (például a telek átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni. Külterületnek a település közigazgatási határának belterületén kívül eső földrészlete minősül, ideértve a zártkertet is. Belterületi földrészlet az épülettel be nem épített minden olyan földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás belterületként tart nyilván, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló telket.

A fontosabb állandó mentességek:

− az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50 százaléka;

− az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész;

− a teleknek az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges része;

− az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek.

Az adó alapja a telek m2-ben számított területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Ettől függően az évi adó mértékének felső határa 200 Ft/m2 vagy a korrigált forgalmi érték 3 százaléka. (Mivel a törvényi szabályozás már 2003-tól lehetővé teszi a felső határ évi inflációval történő növelését 2012-re az építményadó felső határa elérheti a 300 forint/m2-t).

2. Kommunális jellegű adók

MAGÁNSZEMÉLY KOMMUNÁLIS ADÓJA

Kommunális adókötelezettség terheli az építmény-, illetve a telektulajdonos magánszemélyt (vagyoni értékű jog jogosultjait is), továbbá azt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Az adóalanyi kör tehát szűkebb, mert csak a magánszemélyekre terjed ki, ugyanakkor – többek között – az önkormányzati lakások bérlői is beletartoznak.

Az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére speciális szabály, hogy lakásbérleti jog esetén az adókötelezettség a lakásbérleti jogviszony létrejöttét követő év első napján keletkezik, és a jogviszony megszűnése évének utolsó napján szűnik meg. A második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik, amennyiben a lakásbérleti jogviszony az év első felében szűnik meg.

Az adó évi mértékének felső határa építményenként, telkenként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 17 000 forint.

Adófelfüggesztés adható a 65 éven felüli és a rokkant személyeknek.

IDEGENFORGALMI ADÓ

Az idegenforgalmi adóhoz hasonló funkcióval és jellegzetességekkel 1990-ig is létezett helyi bevételként fizetési kötelezettség, a gyógy- és üdülőhelyi díj.

Az idegenforgalmi adó alanya az a magánszemély

− aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt;

A településen tartózkodás alapján keletkezett adókötelezettség alól alanyi mentes:

− a 18. életévét be nem töltött magánszemély;

− az egészségügyi, szociális intézményben ellátott magánszemély;

− a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakmunkásképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése vagy a vállalkozási tevékenység végzése, a munkáltató által kiküldetési rendelvénnyel, a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkavégzés – ide nem értve az átképzésen, a szervezett szakismereti oktatáson, továbbképzésen való részvételt – céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély; továbbá

− aki az önkormányzat illetékességi területén lévő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, illetőleg a tulajdonos vagy a bérlő hozzátartozója.

Az adó alapja és mértéke a településen tartózkodás esetén a megkezdett vendégéjszakák száma, ilyenkor az adó mértékének felső határa személyenként és vendégéjszakánként 300 forint, illetve a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, ebben az esetben az adó mértékének felső határa a szállásdíj 4 százaléka.

3. Helyi iparűzési adó

A helyi adóhoz hasonló adókötelezettség 1990-ig nem létezett. Az adó mo- delljéül a német Gewerbesteuer szolgálhatott. Ehhez hasonló adó működik Ausztriában és Luxemburgban is.12 Intézményesítésének elvi alapját az adja, hogy az adókkal közvetlenül is járuljanak hozzá a közterhekhez azok, akiknek a tevékenysége a helyi közkiadásokat is növeli.

A helyi iparűzési adó a legfontosabb helyi adó a bevételek szempontjából, bár ezt az adót sem kötelező bevezetni, mégis érthetően a helyi lakossággal ezt a helyi adót lehet a legkönnyebben elfogadtatni. Az adó jellege bevezetése óta megváltozott. A funkcióváltás azt jelenti, hogy eredetileg az egyfázisú helyi forgalmi adó jellegzetességeit mutatta, de az adóalapra vonatkozó szabályok többszöri módosításának, a bevételek „nettósításának" eredményeként ez az adó egyre jobban eltávolodott eredeti jellegzetességeitől, s ma már inkább a jövedelemadókhoz közelít, de az adó alapja természetesen továbbra sem az eredmény (nyereség).

Az adó alanya a vállalkozó. A törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett iparűzési tevékenység.

Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A törvény elválasztja az állandó és az ideiglenes iparűzés feltételeit.

A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet folytat, vagy építőipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és fenntartási munkát, továbbá ezekkel kapcsolatban szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységet végez, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül legalább 1 hónap, de a 6 hónapot nem haladja meg.

Az adóalap meghatározása szinte évente változott. 2012-től állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és közvetített szolgáltatások értékével, a közvetített szolgáltatások és az alvállalkozói teljesítések értékével, továbbá az alap- és alkalmazott kutatási kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével, valamint az anyagköltséggel. A közvetített szolgáltatás fogalma töb- bé-kevésbé megfelel az általános forgalmi adó hasonló fogalmának.

Sajátos, a magyar adórendszerben példátlan megoldás, hogy ugyanazon vállalkozó különböző párhuzamos adókötelezettségeinek terjedelmét maga osztja meg: ha ugyanis a vállalkozó az iparűzési tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végzi és az adó alapja az egyes illetékességi területeken elkülönítetten nem áll rendelkezésre, akkor azt a vállalkozónak kell megosztania a mellékletben meghatározott szabályok szerint. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani.

Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi mértékének felső határa az adóalap 2 százaléka. A székhely, illetőleg a telephely szerinti önkormányzathoz az adóévre fizetendő adóból, legfeljebb azonban annak összegéig levonható az ideiglenes jellegű tevékenység után az adóévben megfizetett adó. Az ideiglenes tevékenység után megfizetett adó a székhely, illetve telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóból a kimutatott adóalapok arányában vonható le.

Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adóátalány naptári naponként legfeljebb 5000 forint. A tételes átalányadózó vállalkozót az adókötelezettség kizárólag a telephelye, ennek hiányában a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli. A vállalkozó az adóévben állandó jellegű iparűzési tevékenysége utáni adókötelezettségét tételes adózással is teljesítheti. A tételes adó éves összege, ha az önkormányzat illetékességi területén az iparűzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértéke nem éri el az 1 százalékot, 5000 forint, egyébként pedig 10 000 forint. A fizetendő adó összege a tételes adó éves összegének napi időarányosítással megállapított része a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az adót az önkormányzat év közben vezeti be, továbbá ha a vállalkozó tevékenységét év közben megszünteti. A tételes adózás adóévre választható. Az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az önkormányzati adóhatósághoz, amely – az ellenőrzés tekintetében – köteles együttműködni a Nemzeti Adó és Vámhivatallal mint állami adóhatósággal.

V. Ebadó

A települési önkormányzatok (a fővárosban a kerületi önkormányzatok) a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben felsorolt öt helyi adón felül döntésük szerint bevezethetik az ún. ebrendészeti hozzájárulást, amelyet az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (állatvédelmi törvény) tesz lehetővé 2012. január 1-jétől.[107] A jogalkotó az indokolás szerint elsősorban azért vezette be az ebrendészeti hozzájárulást (egyszerűbben ebadót), hogy kötött felhasználású pénzügyi forráshoz juttassa az ebrendészeti feladatokat ellátó önkormányzatokat, és hogy e feladatok fedezéséhez az ebtartók járuljanak hozzá.[108] Ennek megfelelően az ebadó olyan vagyonadó, amelynek teljes összegét kizárólag az állatvédelmi törvényben meghatározott célokra lehet fordítani. A célok közé tartozik például az ebek ivartalanításának támogatása, az állatmenhelyek fenntartása és az állatvédelmi szervezetek támogatása. A helyi adókkal ellentétben azonban az önkormányzatok nem élveznek széles körű szabadságot az ebadó tényállásának alakítása során. Kizárólag arról dönthetnek, hogy bevezetik az ebadót, vagy sem, és ha igen, mekkora mértéket alkalmaznak a törvényi kereteken belül. Egyéb tényállási elemekkel kapcsolatban az állatvédelmi törvény felhatalmazása hiányában döntési szabadságuk nincs. Például az állatvédelmi törvényben fel nem sorolt mentességet nem alkalmazhatnak, és az adó alapját az ebek súlya szerint nem szabályozhatják az önkormányzatok.

Az ebadó alanya az eb tulajdonosa. Tulajdonosnak az év első napján az oltási könyvben tulajdonosként feltüntetett természetes vagy jogi személyt, jogi személyiség nélküli szervezetet kell tekinteni. Az ebadó tárgya az adott év első napjáig négy hónapos kort betöltött eb. Az ebadó tételes adó, tehát alapja az ebek száma. Az adómértéket az állatvédelmi törvény keretek közé szorítja. Az adó éves összege veszélyes ebenként nem haladhatja meg a 20 000 forintot, egyéb eb esetében a 6000 forintot. Az adó összege azt a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot illeti meg, amelynek illetékességi területén az ebet tartják. Az állatvédelmi törvény tartalmaz adómentességeket. Nem szedhető ebadó például a nemzeti kincs- csé nyilvánított magyar kutyafajták után (komondor, kuvasz, puli stb.),[109] valamint vakvezető, ivartalanított és menhelyről örökbe fogadott ebek után.

Az adó működtetéséhez az ebekről pontos és megbízható nyilvántartást szükséges vezetni. A chippel (transzponderrel) megjelölt ebek adatairól országos elektronikus adatbázist működtet az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv. Az adatbázishoz az önkormányzatok is hozzáférnek, ugyanakkor az adatbázis a tulajdonjogot annak ellenére sem igazolja, hogy az eb tulajdonosának nevét és címét az adatbázis tartalmazza. Helyi nyilvántartás kialakítása érdekében a települési önkormányzatok háromévente legalább egy alkalommal kötelesek ebösszeírást végezni.



[105] Williams 1991, 46-48.

[106] Messere 1993, 197-199.; Musgrave et al. 1975, I:33-37.

[107] Megjegyzendő, hogy az ebadó nem új keletű közteher sem Magyarországon, sem más országokban. Az ebadót ugyanis Magyarországon már az állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvénycikk is ismerte, amelynek 37. cikkelye szerint az ebek után adót kellett fizetni. Hasonló adót működtetnek például a német és a holland települési önkormányzatoknál (Hundesteuer, illetve Hondenbelasting), valamint az amerikai tagállamokban (pet tax).

[108] Indoklás a 2011. évi CLVIII. törvény 7. §-ához.

[109] 32/2004 OGY határozat melléklete.