Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

II. A vagyonszerzési illetékek rendszere, a vagyon meghatározása és az illeték alanya

II. A vagyonszerzési illetékek rendszere, a vagyon meghatározása és az illeték alanya

1. A vagyonszerzési illetékek rendszere

A vagyonszerzési illetékek rendszere eltérő elveket tükrözve szabályozza a vagyonszerzést – többek között – attól függően, hogy az ingyenes vagy visszterhes, ingatlan (ezen belül lakás, illetve egyéb), ingó vagy vagyoni értékű jog megszerzésére irányul.

2. A vagyon meghatározása

Az Itv. alkalmazásában ingó a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint minden, ingatlannak nem minősülő dolog. Ingatlan a föld és földdel alkotórészi kapcsolatban álló dolog. A vagyoni értékű jog fogalma eltér más jogszabályokétól (például Ptk., szja): a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga (ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat és az időleges üdülőhasználati jogot), továbbá a vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység működtetési joga (praxisjog), az üzembentartói jog és ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés.

A törvény a forgalmi értéket úgy határozza meg, hogy az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában – a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül – árként általában elérhető. A forgalmi érték meghatározását tovább pontosította a törvény a tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, üzletrész, vagyoni betét, valamint belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság ingatlanvagyona esetén.

Más jogszabályoktól eltérő a lakástulajdon fogalma is: a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház (lakás) céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet (a hozzá tartozó kivett területtel együtt) lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak. E megkülönböztetések főként a vagyonszerzési illetékek mértéke szempontjából fontosak.

Sajátos a vagyoni értékű jogok értékének szabályozása is. Az értéknek különösen a haszonélvezeti jog értékének meghatározása során van gyakran jelentősége. A vagyoni értékű jogok egyévi értékéül az ezzel terhelt dolog – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének egyhuszad részét (5 százalékát) kell tekinteni. A meghatározott időre szóló vagyoni értékű jog értéke főszabályként az egyévi érték és a kikötött évek szorzata, de nem lehet több, mint az egyévi érték hússzorosa (tehát az ezzel terhelt dolog forgalmi értékének 100 százaléka), illetve természetes személy javára kikötött haszonélvezet és használat joga esetén a jogosult életkorától függő mértéket nem haladhatja meg (vagyis 25 évesnél fiatalabb esetében a dolog forgalmi értékének 50 százalékát, 25–50 év között a 40 százalékát, 50–65 év között a 30 százalékát és 65 év felett 20 százalékát). A bizonytalan időre terjedő vagyoni értékű jogok értéke az egy évi érték ötszöröse (a dolog forgalmi értékének 25 százaléka), de ha valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed ki, akkor annak az értéke az előbbiekben ismertetett sávosan degresszív előírások szerint alakul. Az időleges üdülőhasználati jog értéke e jog előbbiek szerint meghatározott egyévi értékének annyiszor 365-öd része, ahány nap megszerzéséről a szerződés szól. A praxisjog értékét az eddig ismertetettektől eltérően a rá vonatkozó szerződésben megjelölt (vagy folytatás esetén a szerző által bejelentett) érték alapján kell megállapítani, de ha ez nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, akkor azt az állami adóhatóság állapítja meg becslés útján.

3. Az illeték alanya

A vagyonszerzési illeték fizetésére kötelezett (illeték alanya) a szerző fél. Lakástulajdonok cseréje és belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét szerzése esetében ettől eltérően – a későbbiekben ismertetett szabályok szerint – alakul az illetékfizetési kötelezettség.