Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

5. fejezet - IV. rész │ ILLETÉKEK ÉS DÍJAK

5. fejezet - IV. rész │ ILLETÉKEK ÉS DÍJAK

I. Az illetékjog rendszere

Illetéken olyan központi és önkormányzati költségvetési bevételt értünk, amelyet mind a természetes személyek, mind pedig a jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek fizetnek, ha egyrészt az illetéktörvényben meghatározott vagyont az ott meghatározott módon szerzik meg, másrészt pedig akkor, ha közigazgatási vagy bírósági (polgári peres és nem peres, valamint egyes büntető-) eljárást kezdeményeznek. Az illetékfizetési kötelezettséget az állam egyoldalúan, törvényben írja elő, a beszedéséről szükség esetén állami kényszer útján is gondoskodik. Az illetékbevételeknek az említett két államháztartási szint közötti megosztási szabályait évente a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg, ami alapján például a 2012-es költségvetési évben 102,5 milliárd forint a központi költségvetés bevételi terve. Az illetékeknek az adóktól elválasztó és azokkal közös sajátosságait az adójog általános része vázolta.[95] Az illetékek körében a vagyonadójelleg a vagyonszerzési illetékek körében domináns, a „valódi illetékek" – azaz az eljárási illetékek – között ez a vonás csak kivételesen mutatható ki. Az illetékek tárgyalása során el kell tekinteni azok adótani sajátosságaitól – állami (közigazgatási, bírósági) és önkormányzati szervek nem gazdasági természetű közszolgáltatásának megléte vagy hiánya, a kötelezettség eseti és ún. jogügyletekhez tapadó jellege, vagyonadó- vagy forgalmiadó-tartalom – mivel e vonások gyakorlatilag nem rendszerképző elemek az illetékjogi normák rendszere szempontjából.

1. A mai illetékrendszer kialakulása

Az illeték eredetét középkori, sőt ókori gyökerekre vezetik vissza.[96] Hazai előzményei a XI–XV századtól mutathatók ki.[97] A magyar illetékrendszert az 1850- ben kiadott császári nyílt parancs vezette be. A húszas évekre kialakult a négyes tagozódású illetékrendszer, mely a törvénykezési és közigazgatási illetékek mellett a vagyonátruházási és az okirati illetéket foglalta magában. Az 1950-től az illetékrendszer hármas tagozódású volt: vagyonátruházási, okirati és eljárási illetékek szerepeltek az illetékrendszerben. Az 1986. évi illetéktörvény az okirati illetékeket megszüntette vagy beolvasztotta a másik két illetéknem valamelyikébe.

Az illetékrendszer kettős tagozódását a hatályos 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) is megtartotta. A mai illetékrendszer tehát az öröklés, ajándékozás útján vagy vissz- teher ellenében történő vagyonszerzés utáni illetékeket, továbbá a közigazgatási szervek és bíróságok eljárásáért, illetve eljárási cselekményért járó eljárási illetéket, valamint a cégbírósági felügyeleti illetéket ismeri. Az illetéktörvény teremti meg az eljárási illetékekkel rokon vonásokat mutató igazgatási és bírósági szolgáltatások díjainak és igazgatási szolgáltatási pótdíjainak törvényes alapját is, bár a törvény e díjak és pótdíjak szabályait nem tartalmazza, de rögzíti szabályozásuk módját. 2008. január 1-jével hatályon kívül került az a garanciális elv, hogy az eljárási illetékek és díjak egymást kizárják, ezzel megteremtették a jogi lehetőséget az eljárási illetéken felüli igazgatási szolgáltatási pótdíjfizetés jogszabályi (akár miniszteri rendelet általi) előírására abban az esetben, ha a hatóság az ügyfél kérelmére eljárását közigazgatási szolgáltatásként soron kívül, sürgősségi vagy azonnali eljárás keretében, illetve hivatali munkaidején túl vagy székhelyén kívül folytatja le. Ilyen igazgatási szolgáltatási pótdíjat kell fizetni az eljárási illetéken felül például a magánútlevél soron kívüli kiállításáért.

2. Illeték- és díjfizetési kötelezettség elhatárolása

AZ ILLETÉKEK

Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, a közigazgatási hatósági és bírósági eljárásért eljárási illetéket vagy a törvényben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat, pótdíjat kell fizetni.

A DÍJAK

Az eljárási illetékektől tartalmilag nem sokban különböznek azok a díjak, amelyeket egyes közigazgatási hatósági eljárásokért, illetőleg egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért (szolgáltatásokért) kell fizetni a hatályos jog szerint. Az „elvi" különbség, hogy az illetékektől eltérően a díjaknál elméletileg megállapítható a közszolgáltatás költsége. A fizetendő díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban felmerülő és másra át nem hárítható valamennyi költségre fedezetet biztosítson. Változó költségigényű eljárások (szolgáltatások) esetében a díj összegét átalányjelleggel kell meghatározni.

Garanciális szabály, hogy az adott eljárásért fizetendő pótdíj és illeték összege nem lehet magasabb az eljárás során felmerülő költségeknél. A díj mértékét az

MNB elnöke vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke önállóan, az érdekelt miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza [utóbbira példa a 91/2007. (XI. 20.) GKM rendelet a Magyar Energia Hivatal igazgatási szolgáltatási díjairól vagy az 51/2004. (XII. 29.) PM rendelet a bírósági eljárási illetékek utólagos elszámolással történő megfizetése iránt kezdeményezett eljárásért fizetendő díjról], a lakosság széles körét érintő díjfizetési kötelezettség kivételével, amelyet csak törvény állapíthat meg (például a hiteles tu- lajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatásának díját az 1996. évi LXXXV törvény).

A díjról szóló jogszabályban meg kell jelölni a díj beszedésére jogosultat, valamint a bankszámla megnevezését és számát, ha a díjfizetés nem illetékbélyeggel történik. Ez utóbbi azért gyakoribb, mert a díjbevételek rendszerint tárcabevételek. A hétköznapi életben gyakran előforduló díjak (autópálya-használati díj, biztosítási díj, fűtési díj stb.) nem tartoznak a pénzügyi jogi szabályozás körébe, mert ezek nem igazgatási szolgáltatási, hanem bizonyos gazdasági szolgáltatások ellentételezéseként kerülnek megfizetésre, így csak árkérdést jelentenek.

3. Illetékkötelezettség az illetékkódexben

A KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

A kötelezettség keletkezésének időpontjára az illetékkódex a következőket határozza meg:

− az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján (ipso iure);

− az ajándékozási illetékkötelezettség ingatlan ajándékozása esetén az ajándékozási szerződés megkötése napján, ingó, vagyoni értékű jog ajándékozása esetén főszabályként a szerződésről kiállított okirat aláírása napján, ha az ingó, a vagyoni értékű jog ajándékozásáról nem állítottak ki okiratot, a vagyonszerzéskor;

− a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján, az árverés napján, illetve bírósági, hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedése napján, egyébként a vagyonszerzéskor;

− az eljárási illetékkötelezettség főszabályként az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik.

A hatósági jóváhagyástól vagy harmadik személy beleegyezésétől függő vagyonszerzési jogügylettel kapcsolatban az illetékkötelezettség a jóváhagyás, beleegyezés napján, a felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén pedig a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.

ILLETÉKMENTESSÉG

Szembeötlő a különbség a személyi és tárgyi illetékmentesség között. Tárgyi illetékmentesség esetén senkinek sem kell illetéket fizetni. Személyes illetékmentesség (az illeték fizetésére egyébként kötelezett mentessége) esetén az illeték csak a mentes féltől nem követelhető.

Teljes személyes illetékmentességben részesül a törvény szerint a magyar állam, a helyi önkormányzatok és azok társulásai, a költségvetési szerv, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Tartalékgazdálkodási Kht., a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, az egyházak szövetsége, az egyházi intézmény, az alapítvány, a közalapítvány, a vízgazdálkodási társulat, az egészségbiztosítási szerv, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szerv, az MNB, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt, a Magyar Televízió Nonprofit Zrt, a Duna Televízió Nonprofit Zrt., az MTI Nonprofit Zrt., a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság, az Európai Közösségek és intézményei, szervei, hivatalai, elkülönült alapjai, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, továbbá újabban az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és a Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői a szolgálati kötelezettségükkel összefüggő illetékügyek tekintetében, a területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács és a regionális fejlesztési tanács.

Az állam, az MNB, az egészségbiztosítási szerv, a Nyugdíj-biztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szerv, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt, a Magyar Televízió Nonprofit Zrt, a Duna Televízió Nonprofit Zrt., az MTI Nonprofit Zrt., a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, az Európai Közösségek és intézményei, szervei, hivatalai, elkülönült alapjai, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és fegyveres erői, a fejlesztési tanácsok és a helyi önkormányzatok és társulásai mentessége feltétlen, a többieket csak attól függően – tehát azzal a feltétellel – illeti meg a mentesség, ha az illetékkötelezettség keletkezését megelőző adóévben nem volt társaságiadó-fizetési kötelezettségük, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.



[95] Lásd a Pénzügyi jog I. című tankönyvben.

[96] Coffield 1970.

[97] Lásd Takács 1936, 160.