Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

6. fejezet │ EGYÉB FOGYASZTÁSI ADÓK

6. fejezet │ EGYÉB FOGYASZTÁSI ADÓK

A jogalkotó a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvényben két fogyasztást terhelő adónemet szabályoz: a népegészségügyi termékadót és a baleseti adót. Az Országgyűlés 2011. július 11-i ülésnapján fogadta el a termékadótörvényt, ami szeptember 1-jén lépett hatályba. A baleseti adót – 2011. november 30-i hatálybalépéssel – a törvény második fejezeteként a 2011. szeptember 21-én elfogadott 2011. évi CLVI. törvény állapította meg.

A preambulum szerint a törvény célja a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása és az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások, különösen a népegészségügyi célú programok finanszírozásának javítása. Ez utóbbi cél megvalósításának elősegítése érdekében döntött úgy a jogalkotó, hogy mindkét adónemből származó bevétel az Egészségbiztosítási Alap bevétele legyen.

I. Népegészségügyi termékadó

A népegészségügyi termékadó közvetett, a fogyasztást terhelő, egyfázisú forgalmi adó. Az adókötelezettség a törvényben meghatározott termékek értékesítése esetén keletkezik.

Az adó alanya az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesítő személy, szervezet. Az adótárgy a forgalom, a törvényben meghatározott termékek – első alkalommal történő – belföldön történő értékesítése. Az adóköteles termékeket elnevezéssel és a vámtarifaszám (VTSZ) alkalmazásával határozta meg a jogalkotó. Ezek: üdítőital, energiaital, előrecsomagolt cukrozott készítmény (például azonnal oldódó kakaó), sós snack, ízesített sör, lekvár. Az adó alapja az értékesített adóköteles termék mennyisége kilogrammban vagy literben kifejezve. Az adóalap meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni a csomagolás tömegét.

Az adó mértéke

− a sűrítmény, koncentrátum vagy szörp formában értékesített üdítőital esetében 200 forint/liter, más üdítőital esetében 7 forint/liter,

− energiaital esetében 250 forint/liter,

− cukrozott kakaópor esetében 70 forint/kilogramm, más előrecsomagolt cukrozott készítmény esetében 130 forint/kilogramm,

− sós snack esetében 250 forint/kilogramm,

− ételízesítő esetében 250 forint/kilogramm,

− ízesített sör és alkoholos frissítő esetében 20 forint/liter,

gyümölcsíz esetén 500 forint/kilogramm.

A törvény az adómentes értékesítés három jogcímét határozza meg:

− ha az adóalany egy naptári évben kis mennyiségű – 50 liternél vagy kilogrammnál kevesebb – adóköteles terméket értékesít,

− mennyiségtől függetlenül mentes az adóalany általi termékexport és

− a Közösségen belül történő termékértékesítés.

Ez utóbbi fogalmak értelmezése tekintetében a törvény utal az áfatörvényre.

Az adó alanya önadózás keretében állapítja meg, – elektronikus úton – vallja be és fizeti meg az adót. Amennyiben az adóalany adófizetésre kötelezett áfaalanynak minősül, úgy a bevallási és adófizetési kötelezettségét az áfával egy időben teljesíti. Amennyiben az adóalany az áfarendszerben alanyi adómentes, vagy bevallás benyújtására nem kötelezett, vagy nem áfaalany, úgy a bevallási határidő az adott adóévet követő év február 25. Az adóalanyt terhelik mindazok az eljárási kötelezettségek (például nyilvántartás vezetése), amelyek biztosítják az adókötelezettség jogszerű teljesítésének ellenőrzését.

Az adóval kapcsolatos hatósági feladatokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve látja el.

II. Baleseti adó

A törvény szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (Kgfb. tv.) szerinti biztosítási kötelezettség után baleseti adót kell fizetni.

Az adó alanya – a hivatkozott Kgbf. tv. alapján – a magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója, a más tagállami telephelyű gépkocsi tulajdonosa, továbbá az üzemben tartó halála esetén – korlátozott ideig – a gépjármű birtokosa. Az adótárgy a törvényben meghatározott biztosítási kötelezettség. Az adótárgy értelmezése körében több kérdés felvethető, azonban ezek tárgyalásától e keretek között eltekintünk. Az adó alapja a biztosítási díj. Az adó mértéke az adóalap 30 százaléka, de a biztosító kockázatviselésével érintett időtartam naptári napjaira naponta legfeljebb 83 forint/gépjármű.

Az adót – főszabály szerint – a beszedésre kötelezett állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A beszedésre kötelezett a biztosító. A biztosítónak az általa megállapított adót az esedékes biztosítási díjjal, díjrészlettel együtt kell beszednie, annyi részletben és olyan arányban, ahány részletben és amilyen arányban az adó alanyának a biztosítási díjfizetési kötelezettségének eleget kell tennie. Határon átnyúló biztosítási szolgáltatás esetén az adót önadózás keretében kell megállapítani, bevallani és megfizetni. A beszedésre kötelezett, illetve – önadózás esetén – az adó

alanya az adót az adó megállapítására előírt határnapot követő hónap 15. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon. Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.