Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

3. fejezet │ENERGIAADÓ

3. fejezet │ENERGIAADÓ

I. Az energiaadó harmonizációja az Európai Unióban

Az Európai Unióban a tagállamok által az egyes energiatermékekre alkalmazott energiaadó-mértékek közötti jelentékeny eltérés hátrányosan hatott az unió belső piaci működésére. Erre tekintettel, valamint az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése33 miatt, az ásványolaj termékeken túl a többi energiatermék, így a villamos energia, a földgáz, valamint a szén vonatkozásában is közösségi szintű minimum adómérték került meghatározásra.

A Közösségen belül a tagállamok energiaadóinak összehangolására már 1997-től kezdve felmerült az igény, az előterjesztett javaslatok ellen azonban valamelyik tagállam mindig vétót emelt. A bevezetendő minimális követelményekre vonatkozó közösségi jogharmonizációra 2003-ban, az EU-bővítés előestéjén került sor, valójában a bővítést megelőző döntési kényszerhelyzetben. Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) által meghatározott szabályok az Európai Unióban 2004. január 1-jétől léptek hatályba.

Jelentékeny kompromisszumról tanúskodik, hogy az Irányelvben az egyes energiatermékekre vonatkozóan adómérték-minimumok kerültek meghatározása, annak ellenére, hogy a környezettudatos szabályozást igénylő országok az egységes adómérték bevezetését preferálták. Emellett a kötelező, illetve adható mentességeken és a kedvezményes adómértékek alkalmazásának lehetőségein túl egyes tagállamoknak további jelentékeny átmeneti mentességeket is sikerült elérniük.

Az Irányelv által megállapított esetekben a tagállamok az előírt adómértékek alóli mentességet vagy kedvezményt:

− közvetlenül,

− eltérő adómérték megállapításával vagy

− a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítésével adhatják meg.

1. Kötelező mentesség

Az Irányelv kötelező mentességet állapít meg többek között:

− a hőtermelésre vonatkozóan,

− a nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek esetében, továbbá

− azon villamos energia esetében, ahol a villamos energia az előállított termék költségének több mint 50 százalékát teszi ki.

2. Adható adómentesség és adókedvezmény

A tagállamok adómentességet vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak többek között a következő esetekben:

− villamos energia, földgáz felhasználása környezetbarát termékek gyártástechnológiájához,

− villamos energia előállítása nap, szél, geotermikus, biomassza eredetű (megújuló) energiaforrásból,

− villamos energia, földgáz, szén felhasználása háztartásokban és jótékonysági szervezetek által,

− a villamos energia felhasználása vasúti személy- és teherszállításban, továbbá metró, villamos és trolibusz által a helyi közlekedésben.

3. A tagállamok által megállapítható kedvezményes adómérték

A tagállamok – az Irányelvben meghatározott minimum adómérték alapulvételével – eltérő adómértékeket az alábbi esetekben alkalmazhatnak:

− amennyiben a termékminőség és a hozzá rendelt adómértékek eltérése igazolható;

− amennyiben az eltérő adómértékek a tüzelési-, fűtési célra használt villamos energia és energiatermékek fogyasztásához igazodnak;

− a helyi tömegközlekedés, hulladékgyűjtés, fegyveres erők és közigazgatás, fogyatékossággal élő személyek, betegszállító járművek üzemeltetéséhez felhasznált termékek esetén;

− a tüzelő- és fűtőanyagok, valamint a villamos energia vonatkozásában az üzleti és nem üzleti célú felhasználás alapján.

II. A hatályos magyar szabályozás

1. A törvény célja

Hazánkban még az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően, az Irányelv hatálybalépésével egyidejűleg, 2004. január 1. napján került bevezetésre az energiaadó.[92]

Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) szerint az energiatermékeket terhelő adó bevezetésének célja, hogy a külső gazdasági hatások (externáliák) által okozott környezeti károk energiaárakba történő beépítésével a gazdasági szereplőket hatékonyabb energiafelhasználásra, valamint környezetkímélőbb termelési módszerek bevezetésére ösztönözze.

A törvényben rögzített adómértékek meghatározása ugyanakkor nem egy előzetesen lefolytatott hatásvizsgálaton, illetőleg az okozott környezeti károk externális költségeinek számszerűsítésén alapult, hanem a jogalkotó az adó mértékét elsődlegesen az elérni kívánt költségvetési bevétel összegéhez igazította.

Jól mutatja ezt egyrészről, hogy az energiaadóról szóló törvény a villamos energiára és a földgázra az Irányelvben foglalt minimális adómértéket[93] jelentősen meghaladó mértékű adó bevezetéséről rendelkezett. Másrészről, a társasági adókulcsnak 2004 januárjától – a korábbi 18 százalékról 16 százalékra – történő csökkentéséből fakadó költségvetési bevételkieséssel[94] a fiskális bevételszerzési célt az energiaadó kifejezetten jól szolgálta. Különös tekintettel arra, hogy az energiaadóval érintett termékek alapvető szükségletet elégítenek ki, a fogyasztás nagyobb mértékű csökkenésével nem kellett számolni, így e termékek megadóztatása nem eredményezhette a tervezett adóbevétel elmaradását.

2. Az adótényállás elemei

Az energiaadó egyfázisú, közvetett adó, a villamos energia, a földgáz és a szén mennyisége alapján, végső soron a nem lakossági fogyasztót terheli, míg a lakossági fogyasztókra a törvény adómentességet biztosít.

ADÓTÁRGY

Az adótárgy a villamos energia, a földgáz és a szén értékesítése, beszerzése, saját felhasználásra történő termelése, valamint saját célra történő felhasználása.

AZ ADÓALANY ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

Az Etv. az adóalanyiságot meghatározott tevékenységek vagy meghatározott tartalmú jogügyletek végzéséhez köti, pontosabban ezek alapján határozza meg. Például a törvény szerint adót kell fizetni, ha a energiakereskedő felhasználónak energiát értékesít. Az adókötelezettség ily módon történő meghatározását követően a törvény az említett jogügylet esetében adóalanyként az energiakereskedőt nevesíti. Az említett jogalkotási technika követése végett, az alábbiakban az adóalany megnevezése mellett szerepel az a jogügylet vagy tevékenység (például saját célra történő előállítás), ami az adókötelezettséget keletkezteti.

Az Etv. szerint adóalanynak a következő személyek minősülnek:

− az energiakereskedő (felhasználónak történő energiaértékesítés esetén),

− a felhasználó (belföldön termelőtől, illetve a szervezett piacról vagy külföldről közvetlenül az Európai Unió más tagállamából vagy az Európai Unión kívüli országból vásárolt energia beszerzése esetén),

− az előállító (saját felhasználásra történő energiatermelés esetén),

− az energiakereskedő (saját célra történő energiafelhasználás esetén).

ADÓALAP, ADÓMÉRTÉK

Az energiaadó a termék mennyiségi egységére kivetett adó. Az energiaadó alapja az adóköteles termék mennyisége, amely a villamos energia esetében megawattórában, a földgáz esetében a gigajoule-ban, szén esetén ezer kg-ban meghatározott mennyiség.

Az energiaadó mértéke villamos energia esetében 295 Ft/MWh, földgáz esetében 88,50 Ft/GJ, szén esetén 2390 Ft/ezer kg.

ADÓMENTESSÉG

Az energiaadó alól – felhasználási cél szerinti – mentesítést jelent többek között:

− a kémiai redukcióban, elektrolitikus és kohászati folyamatban felhasznált energiatermék (jellemzően a villamos energia),

− a vegyipari alapanyagként felhasznált földgáz,

− kapcsolt hő- és villamos energiatermelésre felhasznált földgáz,

− lakossági hőszolgáltatásra felhasznált energia.

Azon adóalanyok, akik ilyen célra vásárolt energiát használnak fel, a megfizetett adó utólagos visszaigénylésére vagy a megállapított, de meg nem fizetett adónak a fizetendő adóból történő levonására jogosultak.

Az adó megfizetése nélkül használható fel továbbá a megújuló energiából (geotermikus, szél-, nap-, vízenergia, biomassza) előállított villamos energia is.

3. Az adóhatóság és az eljárási adókötelezettségek

Az energiaadóval kapcsolatos adóztatási feladatokat a vámhatóság látja el.

Az energiaadóval kapcsolatos adókötelezettségeket főszabály szerint önadózás keretében kell teljesíteni, azonban energiaimport esetén az adómegállapítást az adóhatóság (vámhatóság) végzi.

Önadózás esetén adófizetési kötelezettség az áfatörvény szerinti teljesítés, saját célú felhasználás esetén a felhasználás időpontjában, EU-tagállamból történő beszerzés esetén a bevallási időszak utolsó napján keletkezik.

Önadózás esetén havonta kell az adókötelezettségeket teljesíteni. Az adóalany az adót havonta, a tárgyhót követő hónap 20. napjáig állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A fentiek alapján tudjuk, hogy a fizetendő adóból levonható az adómentes felhasználásokra jutó adó, és a fennmaradó összeget kell megfizetni, amennyiben az pozitív. Negatív összeg esetén az adóalany élhet az adó-visszaigénylési jogával.

A vámhatóság kivetéssel állapítja meg az energiaadót (a vám és egyéb terhek kivetésével egyidejűleg), ha a felhasználó közvetlenül az Európai Unión kívüli, harmadik országból szerzi be az energiát.



[92] Az Irányelv a villamos energia adójának minimális mértékét 0,5 EUR/MWh-ban, míg a földgáznál 0,15 EUR/GJ-ban határozza meg. Ugyanakkor a magyar adómérték a villamos energia esetében 0,715 EUR/MWh, míg a földgáz esetében 0,215 EUR/GJ.

[93] A villamos energia és a földgáz belső piacáról szóló 2003/54/EK és 2003/55/EK irányelvekben foglaltak alapján a hazai villamos energia és földgáz piac működését a közeljövőben újraszabályozzák, ami - elsődlegesen az adóalanyok köre tekintetében - az energiaadóra vonatkozó szabályozás módosítását is maga után vonja.

[94] Lásd a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény indokolását.