Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

2. fejezet │ JÖVEDÉKI ADÓ

2. fejezet │ JÖVEDÉKI ADÓ

I. Jövedéki adó fogalma és történeti előzményei

A jövedéki adó törvényben meghatározott termékkört terhelő, egyfázisú közvetett fogyasztási adó, amelynek teherviselője a termék végső fogyasztója. A termék árába beépül, az árbevétel és a ráfordítások részét képezi. Az áfát a jövedéki adót tartalmazó ellenértékre kell felszámítani.

A hatályos jövedéki adó törvényben meghatározott adótárgyak többsége évszázadok óta az állami bevételek alapjául szolgál. Az e körbe tartozó bevételek különféle a történelem folyamán: regálé, egyedáruság, fogyasztási adó.

Első megjelenési formájuk a regálék (királyi haszonvétek) voltak, amelyek kezdetben az állam legfontosabb bevételi forrásait képezték. A XVI. századtól már megkülönböztették egyrészt azokat a királyi kiváltságokat, amelyek a főhatalom elidegeníthetetlen részei (regália major), mint a pénzverés, sorsjáték, posta, lőporgyártás, másrészt a magánjogi jellegzetességeket mutató, átruházható haszonvételeket (regália minor), mint az italmérési, vásártartási, malomüzemeltetési jogokat.

Magyarországon kezdetben – az Árpád-házi királyok uralkodása alatt – a só kitermelése és forgalomba hozatala, illetve az ezüst bányászata és a pénzverés volt a legfontosabb.

Az állami monopóliumot egyes termékeknél az előállítást, másoknál az értékesítést illetően tartották fenn. Nem volt azonban példa nélküli a teljes gyártási és eladási folyamat monopolizálása sem, példa erre a magyar sótermelés és árusítás.

Az 1850-es évektől kezdődően, nagyrészt a közjogi rendszer megváltozásának következtében, létrejött az a rendszer, ami a második világháború végéig működött. Megkülönböztették a jövedékeket (állami egyedáruság vagy monopólium) és a fogyasztási adókat. A jövedékek közé tartozott például a dohányjövedék, a sójövedék, az ásványolajfélék és földgázok monopóliuma, a pénzverési és bankjegy-kibocsátási jövedék, az italmérési jövedék és a vámjövedék. A fogyasztási adók közé például a szeszadó, a söradó, ásványolajadó és a cukoradó tartozott. A jövedék az állami monopóliumot jelenti, tehát azt, hogy egy meghatározott tevékenység gyakorlására kizárólag az állam jogosult, azonban e tevékenység gyakorlására esetenként engedélyt adhat magánvállalkozás számára; például a bányajog alapján az ásványolaj kitermelésére. Ma ezt koncesszióba adásnak neveznénk. A fogyasztási adó pedig a fogyasztási adó hatálya alá tartozó árunak az előállításához (például söradó) vagy értékesítéséhez (ásványolaj adó) kapcsolódott.32

A sójövedék 1949-ig létezett. A dohányjövedék még az államszocializmus időszakában is fennmaradt, folyamatos bevételi forrás maradt. Az italmérési jövedéket a XIX. század végén szabályozták átfogóan, 1945-től borforgalmi adóként maradt fenn. A jövedékek a fogyasztási adók tárgyalt rendszere a XX. század hatvanas éveire szétforgácsolódott, részben forgalmi adóként élt tovább.

II. A magyar jövedéki szabályozás fejlődése a kilencvenes években

1993-ban egységes szabályozására tett kísérletet a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény. Általános indokolása szerint: „A második világháború után kialakult tervutasításos rendszerben a szigorúbb, kötöttebb jövedéki ellenőrzést, szabályozást megszüntették, illetve csak korlátozott körben és tartalommal érvényesítették. A gazdasági élet szinte kizárólagos szereplőit, az állami vállalatokat és szövetkezeteket – a szoros elszámoláson alapuló számviteli rendszabályokból levezethetően is – »megbízható« adófizetőknek tekintették. A társadalmi-gazdasági rendszerváltást követően, a privatizációval azonban már ez a következtetés nem vonható le. Közismert továbbá, hogy nagymértékben elterjedt és virágzik, különösen a cigaretta, a szeszes italok, a kávétermékek, a tüzelőolajok feketekereskedelme. A visszaéléseket az teszi lehetővé, hogy nincs vagy nagyon laza az engedélyezésszabályozás és az ellenőrzés. Jelenleg az adózás kikerülésével jelentős mennyiségű áru (lopott, csempészett, exportra vásárolt, de belföldön maradó és forgalmazott termék) kerül értékesítésre. Mindezekre tekintettel indokoltan merült fel a jövedéki szabályozás szükségessége."

A következő, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény azt tűzte ki célul, hogy hatékony módon biztosítsa az állam adóbevételét, szorítsa vissza az adóelkerülés lehetőségeit, garanciális szabályai révén teremtse meg az adóbevételek, a tényleges adófizetés biztonságosabb feltételeit. A törvény nemcsak az anyagi jogi szabályokat, hanem a jövedéki eljárási szabályokat (engedélyeztetés, forgalmazás, ellenőrzés stb.) is magában foglalta. A kereskedőkre vonatkozó rendelkezések is integrálódtak az új törvénybe. A szabályozás új, koncepcionális vonása volt, hogy a jövedéki adó egyes tárgyaira vonatkozó szabályok a törvényen belül határozottan elkülönültek. A törvény anyagi jogi szabályai általános és különös részre tagolódtak. A törvény törekedett arra, hogy ne álljon ellentétben a közösségi irányelvekkel és az egyes EU-tagállamokban kialakult joggyakorlattal. Az Európai Közösség irányelveinek megfelelően a törvény tárgyi hatálya a három „klasszikus" – a fogyasztási adóbevétel több mint 94 százalékát kitevő – termékcsoportra, a dohánygyártmányokra, az alkoholtartalmú termékekre és az ásványolajtermékekre szűkült, továbbá rendelkezéseket tartalmazott a jövedéki visszaélések legfrekventáltabb területét képező ásványolajtermékekkel kapcsolatos manipulációkkal szemben.

A törvény alapeleme lett az adóraktár intézménye, amit a hatályos szabályozás keretében tárgyalunk, azonban azt itt jelezzük, hogy az EU belső piaci integrálódás alapvető feltétele volt, hogy a csatlakozáskor Magyarországon már működjön az az adóraktári rendszer, amelyre ráépülhetnek a tagállamok közötti termékmozgást biztosító, a közösségi irányelvben rögzített szabályok. A törvény a dohánytermékeknél az adójegy bevezetését is tartalmazta. Az adójegyen szerepeltette a maximált kiskereskedelmi eladási árat, amelyet a gyártó vagy az importáló határozott meg.

III. A jövedéki adó harmonizációja az Európai Unióban

Az európai adóharmonizáció viszonylag későn – csak 1992-ben – nyert jogi formát a jövedéki adót illetően. Az ESZAK Főhatósága által megbízott Tinbergen- bizottság már vizsgálta a jövedéki adók rendszerét, majd a Bizottság által felkért Neumark-bizottság jelentésében az adó adótényállást és különösen az adómértéket illetően a harmonizáció szükségességére mutatott rá. Az ún. Werner-jelentés 1972-1975 közötti időszakra irányozta elő a jövedéki adók közelítését, a harmonizációs folyamat azonban megtorpant, és csak a nyolcvanas évek második felétől folytatódott a jövedéki adómértékek rugalmas közelítésével, és igazi lendületet csak az 1992-es irányelvek elfogadásával vett. 1995-ben szabályozták például a jövedéki adó alóli mentességgel kapcsolatos eljárást. A következő nagy lépés az egységes adótényállás és ezen belül különösen az adómértékek megteremtése lenne, amely azonban feltételezi a – régóta halogatott – származási ország elvén alapuló, végleges áfarendszer bevezetését. A jelenlegi európai jövedéki szabályozás legfontosabb elemei a következők: Az általános szabályokat az ún. horizontális jövedéki irányelv (2008/118/EK irányelv) tartalmazza, míg az adótényállásokat és ezen belül az adómértékeket termékkörönként az ún. vertikális irányelvek foglalják magukban (energiatermékek és villamos energia: 2003/96/EK, alkoholtermékek: a 92/83/EGK és 92/84/EGK, 110/2008/EK rendelet, dohánytermékek: 2011/64/EU irányelv). Az eljárási szabályokat foglalja össze a 2007/74/EK és a 2010/24/EU irányelv.

1. A horizontális irányelv

A 2008/118/EK irányelv általános szabályokat tartalmaz a jövedéki termékek előállításáról, feldolgozásáról, raktározásáról és az úgynevezett adófelfüggesztéses rendszerről. Az irányelv meghatározza a jövedéki termékek körét. A 1. cikk szerint az irányelv, közösségi szinten a megfelelő irányelvek által meghatározott következő termékekre vonatkozik:

  • ásványolajok, energiatermékek és villamos energia,

  • alkohol és alkoholtartalmú italok,

  • dohánygyártmányok.

Kimondja, hogy a felsorolt termékekre különleges célú közvetett adók is ki- vethetők, amennyiben azon adók megfelelnek a jövedéki adó és a hozzáadottérték- adó esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, az adó felszámíthatóságára és ellenőrzésére vonatkozó adószabályoknak. Nem zárja ki tehát a termékkör további adóztatásának lehetőségét, ha az nem sérti a jövedéki és hozzáadottérték-adó közösségi előírásait.

Az irányelv az adófelfüggesztés intézményének szabályozásával elválasztja egymástól az adókötelezettség keletkezését és az adófizetési kötelezettség keletkezését. A jövedéki termékek előállításuk vagy az Európai Közösség területére történő importálásuk időpontjában válnak adókötelessé, azonban az adót mindaddig nem kell megállapítani és megfizetni, amíg a jövedéki termékek szabad forgalomba – a lényeget tekintve a fogyasztóhoz – nem kerülnek. A jövedéki terméket kizárólag adóraktárban lehet elállítani, feldolgozni, tárolni és mindaddig nem kerül sor az adó megállapítására és megfizetésére, amíg az termék az adóraktárt el nem hagyja, azaz szabad forgalomba nem kerül. Az adófelfüggesztés kiterjed az adóraktári rendszeren belül más tagállamba való szállításra, tehát lehetőség van arra is, hogy a jövedéki adót a célországban fizessék meg. Az irányelv különbséget tesz bejegyzett és eseti bejegyzett kereskedő, valamint bejegyzett feladó között, amint ez a hatályos magyar szabályozás ismertetésekor szóba kerül. Az adóraktárrendszer működésének egyik lényeges biztosítéka, hogy adófelfüggesztéssel történő szállítás esetében biztosítékot kell nyújtani. A közösségi információcsere biztosítása érdekében jövedéki kapcsolattartó iroda (ELO) működik.

  1. A vertikális irányelvek ÁSVÁNYOLAJOK

Az ásványolajokra és energiatermékekre, valamint a villamos energiára vonatkozó jövedéki szabályokat a 2003/96/EK irányelv foglalja össze. Az irányelv meghatározza az energiatermékek egyes fajtáinak kritériumait, valamint az alkalmazható legkisebb adómértékeket. Az irányelv előírja, hogy adómentességet kell biztosítani a nem üzemanyagként és nem tüzelési, fűtési célra felhasznált termékek részére, illetve a szél-, víz-, biomassza-erőművekből, elhagyott szénbányák által kibocsátott metánból, üzemanyagcellákból fejlesztett villamos energiára adómentesség, kedvezmény adható. A környezetbarát előállítás mellett a tömegközlekedés által felhasznált vagy a háztartásban hasznosított energiahordozók is mentességben részesülhetnek.

ALKOHOLTERMÉKEK

Az alkoholtermékekről a 92/83/EGK, illetve a 92/84/EGK irányelv rendelkezik. Az előbbi harmonizációs szabályokat ír elő a sör, a bor, az erjesztett alkoholtermékek, a köztestermékek és az etilalkohol termékekre, szabályozási körébe vonta a pezsgőt és lehetőséget ad a kistermelő jövedéki adóztatás alóli mentesítésére. A 92/84/EGK irányelv az adókulcsok közelítését célozza, az egyes termékcsoportokra minimum adómértéket állapít meg. Háztartásonként 50 liter gyümölcsszesz esetén Magyarország kedvezményes adókulcsot alkalmazhat, amely nem lehet kevesebb, mint az általános alkohol normál kulcs 50 százaléka.

DOHÁNYTERMÉKEK

Dohánytermékekre a 2011/64/EK irányelv vonatkozik. Az irányelv szerinti dohányterméknek minősül a cigaretta, a szivar, a szivarka és a fogyasztási dohány. Dohánygyári terméket csak a csomagolásra való adójegy felragasztásával lehet forgalmazni, így az adó megfizetésére is ily módon kerül sor. Az irányelvek meghatározzák a dohánytermékek jövedéki adója mértékének minimumszintjét, cigaretta esetében a kiskereskedelmi eladási ár legalább 57 százalékát kell kitennie az adótartalomnak. Emellett egy tételes minimummérték is érvényesül. 2014. január 1- jétől az előírt minimális adókulcs 60 százalékra emelkedik.

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

A jövedéki szabályok érvényesülését több irányelv és rendelet hivatott biztosítani.

A TAGÁLLAMOK ADÓ- (VÁM-) HATÓSÁGAINAK

EGYÜTTMŰKÖDÉSE

A közösségi jogalkotást jóval megelőzték a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények, amelyek már tartalmaztak előírásokat az egyes államok adóhatóságainak együttműködéséről, nevezetesen biztosították a kölcsönös információcsere lehetőségét. A nemzeti adóhatóságok az adókötelezettség kikerülésének megakadályozása érdekében a bevételek biztosítása céljából kötelesek együttműködni a kölcsönös behajtási jogsegély keretében is. Az adóbehajtási jogesély jogi alapját a 2010/24/EK irányelv képezi.

AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG GYAKORLATA JÖVEDÉKI ÜGYEKBEN

Az Európai Bíróság állást foglalt kotrógép által használt üzemanyag adómentessége tárgyában (C-515/10), tisztázta a bioetanol fogalmát (C-503/10), a jövedéki adó visszatérítésének kérdését (C-94/10), az etilalkohol fogalmát (C-163/09), állást foglalt a nyersdohány feldolgozásáról (C-550/08), a jövedéki adó felfüggesztéséről (C-230/08), a kisüzemi sörfőzdei minősítésről (C-83/08), főzőbor minősítéséről (C-458/06) stb.

  1. A hatályos magyar jövedéki szabályozás: belföldi ügyletek és az import

A hatályos jövedéki adótörvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.). Az Európai Unióhoz való csatlakozással új helyzet állt elő a jövedékitermék-forgalma- zás szabályozásának területén. A szükséges jogszabály-módosítások olyan mennyiségi és minőségi változtatást igényeltek, hogy a Kormány új törvényjavaslat benyújtását tartotta indokoltnak az akkor hatályos törvény módosítása helyett. A Jöt. szerint jövedékiadó-köteles a jövedéki termék belföldi előállítása és belföldre történő behozatala. Az alábbiakban először a jövedékiadó-tényállás leglényegesebb elemei kerülnek bemutatásra úgy, ahogy azok belföldön érvényesülnek, továbbá itt kerül szóba az importra vonatkozó néhány speciális rendelkezés. Az európai belső piacon zajló ügyletek a következő pont alatt kerülnek szóba.

  1. Adóalany

Adóalany a jövedéki terméket előállító személy, az importáló, a bejegyzett feladó, valamint a jövedéki terméket betároló adóraktár-engedélyes, továbbá az adómentes felhasználó. Ha a jövedéki terméket adóraktárban állítják elő, adóalanynak az adóraktár engedélyese minősül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az adóraktárban végzett minden tevékenységért az adóraktár-engedélyes felelős, még akkor is, ha a termék-előállítást nem ő végzi. Jövedéki termék-előállításnak minősül az olyan feldolgozás, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre. Adóraktár-engedélyes alatt azt a személyt értjük, aki az adóraktárban úgy állít elő terméket, hogy az után az adót még nem fizették meg.

  1. Az adótárgy

Az adótárgy a jövedéki termék. A harmonizált európai uniós joganyagnak megfelelően a Jöt. szerint jövedéki termék: az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, a bor, a pezsgő, a köztes alkoholtermék, valamint a dohánygyártmány termékek.

A köztes alkoholtermék két típusát különbözteti meg a törvény: a habzó és a nem habzó köztes alkoholterméket. E körbe tartoznak a sör, a bor és a pezsgő kivételével az 1,2 és 22 térfogatszázalék közötti alkoholtartalmú italok, mint például a vermut.

A törvény az egyes termékköröknél, a különös szabályok között határozza meg az adó alapját és mértékét.

ÁSVÁNYOLAJ

Az adó alapja az ásványolaj mennyisége, amelyet +15 °C-ra átszámított térfogaton kell megállapítani. Az adó mértéke ólmozatlan benzinre, 120 500 Ft/ezer liter, ólmozott benzinekre, gázolajra 110 350 Ft/ezer liter, arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy használnak fel, 47 900 Ft/ezer kg, arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy használnak fel, 0 Ft/m3.

ALKOHOLTERMÉK

Alkoholtermék esetében az adó alapja a 100 térfogat-százalékos etilalkoholtiszta szesz) tartalom hektoliterben meghatározott, 20 °C-on mért mennyisége. Az adó mértéke 289 000 forint. A szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított, bérfőzött pálinka adója egy bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig 0 forint, 50 liter felett 289 000 forint. Amennyiben egy háztartásban több bérfőzető él, az 50 liter/évnyi mennyiségi korlát együttesen értendő.

SÖR

Sör esetében az adóalap annak teljes mennyisége, hektoliterben és Balling- (Plató-) fokban, illetve alkoholfokban mérve. Balling- (Plató-) fok alatt a sörlé 20 °C-on mért szárazanyag-tartalmát kell érteni, tömegszázalékban kifejezve. Az adó hektoliterre vetítve Balling- (Plató-) fokonként 665 forint, illetve alkoholfokonként 1470 forint.

BOR

Bor vonatkozásában az adó alapja annak mennyisége, hektoliterben mérve. Az adó mértéke hektoliterenként a szőlőborra 0 forint, az egyéb borra 9870 forint. Adómentes a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a természetes személy által előállított, gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter saját fogyasztásra szánt szőlőbor, illetve a szőlőterülettel nem rendelkező természetes személy által gazdasági évenként és háztartásonként legfeljebb 500 kilogramm vásárolt szőlőből előállított, saját fogyasztásra szánt szőlőbor.

PEZSGŐ ÉS KÖZTES ALKOHOLTERMÉK

Pezsgő adójának mértéke hektoliterenként 14 960 forint. Köztes alkoholtermék adójának mértéke hektoliterenként 23 200 forint.

DOHÁNYÁRU

Dohányáru tekintetében az adó alapja százalékos adómérték esetében a kiskereskedelmi eladási ár, tételes adómérték esetében ezer darab. Az adó mértéke

  1. a cigarettára 10 550 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 28,4 százaléka, de legalább 19 530 forint/ezer darab;

  2. a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 28,5 százaléka;

  3. a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de legalább 8790 forint/kilogramm;

  4. az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de legalább 8790 forint/kilogramm.

Az általános forgalmi adó alapja tehát a kiskereskedelmi eladási ár. Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár-engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár. A dohánygyártmány szabad forgalomba bocsátása kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen ez a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.

  1. Adókötelezettség, adófelfüggesztés, adófizetési kötelezettség

Az adókötelezettség – ha a törvény másként nem rendelkezik – a jövedéki termék belföldi előállításával vagy a jövedéki termék importálásával keletkezik, továbbá akkor, ha a jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz betárolják. Az importálás alatt csak a harmadik országból történő behozatalt kell érteni, s akkor valósul meg, ha a harmadik országból behozott terméket vám- jogilag szabad forgalomba bocsátották.

Az adókötelezettség keletkezése és az adómegállapítás, valamint az adófizetési kötelezettség esedékessége időben elválik egymástól, amit a törvény az adófelfüggesztés intézménye útján valósít meg. Az adófelfüggesztés – ami a lényeget tekintve halasztott adófizetést eredményez – azt jelenti, hogy az adókötelezettség keletkezését követően, mindaddig nem kell az adómegállapítási és adófizetési kötelezettséget teljesíteni, amíg a jövedéki terméket

  1. az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolja, raktározza;

  2. az adómentes felhasználó az üzemében, raktárában tárolja, raktározza;

  3. az adóraktár engedélyese az adóraktárából, illetve az adómentes felhasználó az üzeméből, raktárából adófelfüggesztéssel kiszállítja, betárolja, adómentesen felhasználja vagy harmadik országba kilépteti.

A jövedéki termék importálásával keletkező adókötelezettség esetén az adófizetési kötelezettség felfüggesztésre kerül, ha a jövedéki terméket az importálást követően közvetlenül adóraktárba, illetve adómentes felhasználó üzemébe, raktárába szállítják. Az importált termékek esetében addig tart az adófelfüggesztés, amíg azokat nem bocsátják szabad forgalomba. Az adófelfüggesztést tekintve, a törvény eltérően kezeli az EU-tagállamból és az EU-n kívüli, ún. harmadik országból történő árubehozatalt, illetve az oda irányuló kivitelt, éppen ezért eltérő rendelkezések is vonatkoznak ezen árumozgásokra. Az uniós szabályok a következő fejezetben kerülnek szóba.

Az adófelfüggesztés kétféle módon szűnhet meg, vagy véglegesen mentesül az adóalany az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, vagy beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.

  1. Adóraktár

Az adóraktár egy fizikailag – például fallal, kerítéssel – elkülönített, – a kikötői adóraktár és a terméktávvezeték adóraktár kivételével – külön helyrajzi számmal beazonosított terület. Ez lehet például raktár, a jövedéki termék előállítására alkalmas üzem, adott esetben egy üzlethelyiség a hozzá tartozó raktárral. Az adóraktárakra rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak. Céljuk az adóraktárak zárt, biztonságos rendszerének kialakítása az adózatlan termékek tárolásával kapcsolatos adókockázat minimalizálása érdekében.

Az adóraktár működtetéséhez adóraktári engedély szükséges, amit a vámhatóság ad meg. Az adóraktár-engedélyes adóalanyisága és felelőssége mellett az adóraktárba más személy terméke is betárolható, továbbá más személy is előállíthat az adóraktárban jövedéki terméket és az adóraktár-engedélyes is végezhet más személy részére termék előállítást.

A vámraktárban és vámszabad területen létesített adóraktárban a jövedéki termékek csak harmadik országba történő kiléptetés céljából tárolhatók, adóraktári engedély csak ilyen célra adható.

A törvény meghatározza az adóraktári engedély megadásának személyi és tárgyi garanciális feltételeit. Szabályozza a jövedéki biztosíték nyújtását, módját, mértékének meghatározását, a biztosíték meghosszabbításának szabályait. Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól, aki egyéb feltételek teljesítése mellett akkor jogosult engedélyre, ha jövedéki biztosítékot nyújt.

ADÓRAKTÁRI NYILVÁNTARTÁSI RENDSZER

Az adóraktárak pontos, részletes nyilvántartásokat, termékmérlegeket vezetnek az előállított, a tárolt jövedéki termékekről, azok készletváltozásairól, továbbá vevőnyilvántartást is kell vezetniük ahhoz, hogy a forgalmazás fázisaiban is biztosított legyen a jövedéki termék útját az egyes fázisokban végigkövető ellenőrzés lehetősége.

A jövedéki termék adóraktárból – főszabályként – csak az ún. termékkísérő okmánnyal (adófelfüggesztés esetén) vagy az ún. egyszerűsített kísérő okmánnyal (szabad forgalomba való kitárolás esetén) szállítható ki. Napjainkban NAV elektronikus rendszerében történik az okmányok kiállítása, nyilvántartása is (ún. Elektronikus Termékkísérő Okmányok Rendszere, e-TKO-rendszer).

A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kimondta, hogy a jövedéki adó objektív szankciórendszeréből adódóan az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól csak a törvényben meghatározott esetben mentesül az adóraktár engedélyese. A törvény meghatározza azokat az okokat (baleset, tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok), amelyek bekövetkezése esetén a jövedéki termék igazoltan megsemmisül, az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül a felfüggesztett adómegállapítás és adófizetési kötelezettség alól. Ugyanakkor ezen kivétel alól egy kivételt is megállapít annyiban, hogy a lopást kiveszi az adóraktár engedélyesének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok fogalomköréből. Ezzel nem vélelmezi az adóraktár engedélyesének bűnösségét, csak azt szabályozza, hogy lopás esetén az adóraktár engedélyese nem mentesül a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól (Kfv. I.35.274/2004/5. szám).

A Legfelsőbb Bíróság egy másik ügyben rámutatott arra, hogy adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel működtethető. Az adóraktári engedély a kérelmező nevére szól. Az iratokból megállapíthatóan a felperes nem rendelkezett adóraktári engedéllyel. Önmagában abból a körülményből, hogy a felperes telephelye az rt. adóraktárának területén található, nem következik, hogy a felperes rendelkezett volna adóraktári engedéllyel. Amikor az rt. adóraktári területéről a jövedéki termék átkerült a felperes területére (telephelyére), megtörtént a jövedéki termék adóraktárból, illetve adómentes felhasználó üzeméből történő kitárolása, azaz a szabad forgalomba bocsátás. Az rt. adóraktára egy részének a felperes részére történő átengedésével ugyanis azon körülhatárolható terület adóraktári minősége ideiglenesen megszűnt.

A szabad forgalomba bocsátás (kitárolás) megtörtént, így beállt az adómegállapítás és adófizetési kötelezettség (Kfv. I.35.106/2004/5. szám).

  1. Jövedéki biztosíték

Az adófelfüggesztéssel belföldön történő szállítással és az adófizetési kötelezettség teljesítésével járó adókockázatra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítékot kell nyújtania. A jövedéki biztosíték összegét a törvényben meghatározott értékhatárok között, a jövedéki termék mennyiségére számított adótartalom egytizenketted részének alapulvételével kell meghatározni. Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében többféle jövedéki termékcsoport is előállítható, raktározható, tárolható, a nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál a termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell figyelembe venni. A jövedéki biztosíték a törvényben meghatározott összeg fele, ha az adóraktári engedélyt kérelmező vagy az adóraktár engedélyese megbízható adós. A jövedéki biztosíték készpénz vagy pénzügyi biztosíték lehet. Pénzügyi biztosíték az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény.

Pénzügyi biztosítékként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható pénzügyi biztosíték fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár-engedélyesnek nincs adótartozása. A pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani. A jövedéki biztosíték az esedékességkor, végrehajtható adó-, adóelőleg-, bírság-, pótléktartozás, zárjegyhiány, a teljesíteni elmulasztott halasztott fizetési kötelezettségre és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön végzés nélkül a vámhatóság jogosult.

  1. Az eljárási adókötelezettségek teljesítése: adómegállapítás, adóbevallás, adófizetés

Az adóalany (adóraktár-engedélyes) eljárási adókötelezettségeit önadózás keretében teljesíti. Annak érdekében azonban, hogy a nagy adótartalmú termékek utáni adózás hatósági kontrollja megfelelően érvényesüljön, az adóbevallásához minden bevallási időszakban kapcsolódik egy hatósági aktus. A vámhatóság az adóbevallás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, illetve a termékmérlegeket ellenőrzi, s jegyzőkönyvet vesz fel arról, hogy az adómegállapítás helyesen történt-e.

Az importra, valamint az adófelfüggesztéses rendszeren kívüli, eseti adózásnál adókivetés érvényesül. Így például az adó megfizetésének biztonsága érdekében a hatóságok által elkobzott terméket csak úgy lehet megvásárolni, ha előtte az adót megfizetik. Az adókivetés kérelemre történik.

A jövedéki törvény szabályozza az előlegfizetési kötelezettséget, az adótartozás esetén a végrehajtási eljárást megelőző intézkedésekre vonatkozó eljárási szabályokat, a vámhatóság hivatalos helyén kívül, kérelemre végzett eljárása esetén a szemledíj és a költségtérítés előírását.

  1. Adómentesség és adó-visszaigénylés

Jövedéki termékek csak kivételesen használhatók fel adómentesen, s ennek érvényesítéséhez ún. keretengedély szükséges. A keretengedély hasonló személyi és tárgyi garanciális feltételeket támaszt, mint az adóraktári engedély. Az adózatlan jövedéki termékek engedélyezett célra történő, jogszerű felhasználásának biztosítására, illetve a visszaélések elleni megfelelő garanciaként az adómentes felhasználók jövedéki biztosítékot kötelesek nyújtani. Az adómentesen beszerzett jövedéki termék beszerzéséről, felhasználásáról folyamatosan olyan nyilvántartást kell vezetni, hogy annak alapján a vámhatóság a jogszerű felhasználást ellenőrizni tudja, illetve megállapítható legyen az adófizetési kötelezettséggel járó jogtalan felhasználás, amelyhez szigorú anyagi szankció is kapcsolódik. A vámhatóság az adómentes felhasználóknál tételes, helyszíni elszámoltatást végezhet.

Azokban az esetekben, amikor az adóalany teherviselővé válna (például a szabad forgalomban vásárol), a Jöt. biztosítja a jövedéki adó visszaigénylését zárt, a jogosultság megfelelő dokumentálását, igazolását megkövetelő rendszerben.

  1. Zárjegy, adójegy ALKOHOLTERMÉKEK: ZÁRJEGY

Az alkoholtermékek adózott, legális voltának a jelzésére – az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű termék kivételével – zárjegyet kell alkalmazni. A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, mely igazolja az adóraktári előállítást és a jövedéki adó megfizetését. Zárjegyet csak az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező importáló vagy a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kaphat, elszámolási kötelezettség mellett. A zárjegy értéke – amelynek a zárjegyhiány esetén van jelentősége a zárjegyhiány utáni fizetési kötelezettség miatt – 1000 forint. Az alkoholtermék főszabályként 2 litert el nem érő göngyölegben bocsátható szabad forgalomba. A törvény bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a vámhatóság engedélyével, ezt meghaladó űrtartalmú göngyölegben forgalmazzák az alkoholterméket.

DOHÁNYGYÁRTMÁNYOK: ADÓJEGY

A dohánygyártmányokhoz adójegy alkalmazási kötelezettség kapcsolódik. Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség (darabszám) alapján számított jövedéki adónak, illetve általános forgalmi adónak megfelelő értékkel bír. Az adójegy átvételével az átvevőnek fizetési kötelezettsége keletkezik, amelynek teljesítésére a dohánygyártmány adóraktár, illetve az importáló és a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő – feltéve hogy a törvényben előírtaknak megfelelő összegű biztosítékot nyújt – fizetési halasztást kap.

Az adójegy-konstrukcióban a terméket terhelő összes adó, vagyis a jövedéki adó mellett az általános forgalmi adó is teljes összegben – lényegében a forgalmazás első fázisában – megfizetésre kerül. Működésének feltétele, hogy az adójegyen a kiskereskedelmi eladási ár szerepeljen, s a fogyasztó ezt az árat fizesse meg, amelynek alapján az adót az adó alanya, a gyártó vagy az importáló megfizette. A kiskereskedelmi eladási árat az adó alanya határozza meg, vagyis a gyártó, bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő vagy az importáló, aki az adójegyet a dohánygyártmányra felragasztja.

  1. A jövedéki termékek uniós forgalmának szabályozása a Jöt.-ben

Az Európai Unió egységes belső piacán a tagállamok között az áruk, köztük a jövedéki termékek is szabadon mozoghatnak anélkül, hogy a tagállamok belföldi adói az országhatárt átlépve vámeljárásban kivetésre kerülnének. Ezért a magyar jövedéki szabályozásnak is tartalmaznia kell azokat a rendelkezéseket, új szabályokat, amelyek alkalmazásával, gyakorlatban való érvényesülésével, az Európai Unió egységes belső piacába való integrálódásunkat, uniós tagállammá válásunkat követően is beszedhetők maradtak a jövedéki adók a magyar költségvetés számára. Ez a jövedéki adótörvény jogharmonizációjának kiteljesítését, a tagállami státus megszerzésétől kötelezően alkalmazandó, a tagállamok közötti árumozgásokra vonatkozó harmonizált közösségi adózási szabályoknak a magyar jövedéki adójogba való beillesztését tette szükségessé.

  1. Az Európai Unión belüli termékforgalom szabályozásának alapkoncepciója

A törvény III. fejezete (18–33. §) tartalmazza a jövedéki termékek unión belüli forgalma esetén érvényesülő adózási és eljárási szabályokat. A jövedéki termékek EU-n belüli forgalma jellemzően adófelfüggesztés mellett történik annak érdekében, hogy az adót ténylegesen csak a rendeltetési országban kelljen megfizetni, és elkerülhető legyen a nehézkesebb adó-visszaigénylési procedúra. Adófelfüggesztés az adóraktárak közötti, valamint bejegyzett feladó, adóraktár és bejegyzett kereskedő közötti termékforgalomban érvényesülhet. Lehetőség van továbbá adóraktárból egy másik tagállamba, az ott állomásozó NATO-csapatok, valamint diplomáciai képviseletek, nemzetközi szervezetek részére jövedéki terméket a jövedéki adó megállapítása nélkül, a lényeget tekintve adómentesen szállítani, feltéve hogy ez a nemzetközi egyezményekben meghatározott adómentes fogyasztás céljára történik. Ahhoz, hogy a tagállamokkal folytatott kereskedés zavartalanul folyhasson, a törvény megteremtette a kereskedelmi adóraktárak létesítésének a lehetőségét is. Belföldről tagállamba jövedéki terméket csak úgy lehet kiszállítani, ha az adóraktár-engedélyes ún. szállítási jövedéki biztosítékot nyújt, amelybe azonban az adóraktári tevékenység biztosítéka is beszámítható bizonyos feltételekkel. Az adóraktár-engedélyes elektronikus termékkísérő okmánnyal végezheti az unión belül a jövedéki termékek adófelfüggesztés melletti szállítását. A tagállamba kiszállított termék utáni adó alól az adóraktár-engedélyes akkor mentesül, ha a fogadó tagállamból visszaigazolják az áru átvételét. Jövedéki termékek más tagállamból belföldi adóraktárba történő, adófelfüggesztéssel végzett szállítása esetében belföldön adókötelezettség keletkezik, amely a betárolással felfüggesztésre kerül. Az adóraktárnak az átvételt vissza kell igazolnia a küldő tagállambeli adóraktárhoz, s az átvétel visszaigazolását a vámhatóságnak is ellen kell jegyeznie.

  1. Bejegyzett és eseti bejegyzett kereskedők, bejegyzett feladók

Az adóraktár mellett az ún. bejegyzett és eseti bejegyzett kereskedők jogosultak adófelfüggesztéssel másik tagállamból jövedéki terméket behozni, a behozatalt követően azonban – eltérően az adóraktáraktól – az adófizetési kötelezettségük esedékessé válik. A bejegyzett és a nem bejegyzett kereskedők tehát adózatlanul nem tarthatják készleten és nem értékesíthetik tovább a jövedéki termékeket.

A bejegyzett kereskedői engedély az adóraktári engedélyhez hasonló szigorú feltételek mellett szerezhető meg. Az eseti bejegyzett kereskedő korlátozottan kap jogosultságot jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő beszerzésére. Feltétel a jövedéki biztosíték nyújtása is.

A törvény meghatározza a bejegyzett feladói engedély kiadásának feltételeit, amely lehetővé teszi harmadik országból behozott jövedéki termék közösségi adófelfüggesztési eljárásban történő feladását. Ha a bejegyzett feladó a harmadik országból behozott, vámjogilag szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket e-TKO-val más tagállamba, a törvényben meghatározott rendeltetési helyre felad, az importáló helyett a bejegyzett feladó lesz az adó alanya, és az adófizetési kötelezettsége egyidejűleg felfüggesztésre kerül.

A bejegyzett feladónak a vámárunyilatkozat benyújtásakor kell az e-TKO-terve- zetet benyújtania (a vámhatóság ugyanis csak ebben az esetben tudja az adó felfüggesztése mellett vámkezelni a behozott jövedéki terméket).

A törvény meghatározza a bejegyzett feladó felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alóli mentesülésnek, illetve adófizetési kötelezettsége beálltának szabályait (lényegében ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek a feladó adóraktár-engedélyesekre vonatkoznak).

  1. Az adózott termékek forgalma

A jövedéki termékek adózottan is forgalmazhatók a tagállamok között, amelyre külön szabályok vonatkoznak. Az egyik tagállamban már fogyasztásra bocsátott (adózott) jövedéki termék másik tagállambeli kereskedelmi célú beszerzése, illetve birtokban tartása ez utóbbi tagállamban adófizetési kötelezettség alá esik (rendeltetési ország elve szerinti adózás). A kettős adóztatás elkerülése érdekében a feladó tagállamban megfizetett adó visszaigényelhető, amelyhez mind a vevőnek, mind az eladónak több feltételt kell teljesítenie. A vevőnek még az áru elküldése előtt bejelentést kell tennie saját tagállama illetékes hatóságához a jövedéki termék más tagállamból történő fogadásáról, és egyidejűleg biztosítékot kell adnia a fizetendő adóra. Az áru fogadását követően az adót meg kell fizetnie, és köteles lehetővé tenni a hatóság ellenőrzését. További kötelezettsége, hogy haladéktalanul visszaigazolja az eladónak a szállítmány átvételét. Az eladó az adózottan más tagállamba szállított terméke után akkor jogosult adó-visszatérítésre a saját adóhatóságától, ha még a feladás előtt benyújtja az adó-visszaigénylési kérelmét, amelyhez csatolnia kell az adó megfizetésének igazolását is. Az adót a hatóság csak azt követően téríti vissza, ha az eladó bemutatja az áru átvételének és annak visszaigazolását, hogy a vevő a másik tagállamban az adót ténylegesen megfizette.

A magánszemélyek magáncélú beszerzése esetén – az előzőektől eltérően – a beszerzés helye szerinti adó terheli a terméket, vagyis a magánszemélynek a saját tagállamában nincs adófizetési kötelezettsége. A törvény rögzíti, hogy mit kell figyelembe venni annak eldöntésénél, hogy a beszerzés magáncélú vagy kereskedelmi célú-e, vagyis az adózást milyen szabályok szerint kell teljesíteni (a szállított mennyiség, a személy jogi státusza, a birtokban tartás indoka, a szállítás módja, a birtokban tartás, a tárolás helye, a jövedéki termék bizonylatai). Mindezen körülmények együtt döntik el, hogy a származási ország elve vagy a rendeltetési ország elve szerinti adóztatásra kerül-e sor.

Az adózott termékek forgalmának egy sajátos esete a csomagküldő kereskedelem. Csomagküldő kereskedelmet az a személy folytat, aki adózott terméket a székhelye szerinti tagállamból más tagállamba szállít gazdasági tevékenységet nem végző természetes személy részére és a szállítást maga végzi vagy bonyolítja, és ehhez a saját tagállamában a hatóságtól engedélyt szerzett. A csomagküldő kereskedőnek az elküldött árura a fogadó tagállamban adókötelezettsége keletkezik (rendeltetési ország elve), az adót az ott hatályos adómértékkel kell az átadáskor megfizetnie.

A belföldre szállító más tagállambeli csomagküldő kereskedőnek a törvény szerint kötelező belföldi székhelyű, a vámhatóság engedélyével rendelkező adóügyi képviselőt alkalmaznia a Magyarországon keletkező adófizetési kötelezettségének rendezésében való közreműködésre.

A belföldi székhelyű csomagküldő kereskedő e tevékenységét a törvény szerint köteles előzetesen írásban a vámhatósághoz bejelenteni, garanciát adni az adó címzett tagállamban történő megfizetésére és a szállításairól nyilvántartást vezetni. A kiszállított árura itthon megfizetett adót visszaigényelheti, ha a címzett tagállam illetékes hatósága az adó címzett tagállamban történt megfizetését igazolja.

  1. Engedélyezés, felügyelet, ellenőrzés

  1. Engedélyezés

A törvény megkülönbözteti a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet. Az előbbi alatt a jövedéki termékek tovább- forgalmazási célú beszerzését, kereskedelmét érti, amelynek során a kereskedő olyan számlát jogosult kiállítani, amellyel a továbbforgalmazó (kiskereskedő) igazolni tudja jövedéki termékkészlete, beszerzése legális voltát. Ha a kereskedő nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a jövedéki termékeket csak végső fogyasztók felé értékesítheti, és olyan számlát kell kiadnia, amely továbbforgalmazás esetén nem alkalmas a származás, eredet igazolására.

A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez – ideértve a közösségi kereskedelmi tevékenységet is -, továbbá a jövedéki termékek exportálásához, importálásához a vámhatóság által kiadott jövedéki engedély szükséges. A jövedéki engedély feltétele a jövedéki biztosíték nyújtása, az adókapcsolatok rendezettsége, a törvényben előírt könyvvezetési kötelezettség, személyi garanciák. Feltétel továbbá – néhány kivétellel – bizonyos tárolókapacitás, illetve raktárkapacitás megléte.

A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység és a jövedéki termékek ex- portálása-importálása esetén a jövedéki termékek készletének és mozgásának ellenőrizhetősége érdekében jövedéki nyilvántartást, továbbá vevőnyilvántartást kell vezetni. A termékeket szállítólevél kíséretében lehet szállítani. A törvény szerint a jövedéki engedélyes kereskedők kereskedelmi forgalomban (továbbértékesítés vagy végső felhasználás céljára) megfigyelt terméket és 5 liter/kg-nál nagyobb kiszerelésben egyéb ellenőrzött ásványolajat nem értékesíthetnek (ezeket kizárólag adóraktár-engedélyesek vagy felhasználói engedélyesek részére lehet értékesíteni).

Jövedéki termékekkel a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység ún. működési engedély birtokában folytatható. A működési engedélynek olyan üzletkörre kell szólnia, amelyben a jogszabály a jövedéki termékek forgalmazását megengedi. Üzlethelyiségen kívül (például utcán, aluljáróban, piaci standon) tilos jövedéki terméket árusítani.

Adóraktár csak adóraktári engedéllyel működtethető. Ilyen engedélyre az jogosult, aki kettős könyvelést folytat, nincs köztartozása, nem áll csőd, felszámolás vagy végelszámolás alatt, jövedéki biztosítékot nyújt, a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási, adóbevallási kötelezettségének a vámhatósággal közvetlen kapcsolatban álló számítógépes rendszerrel tesz eleget, illetve jövedéki ügyintézői képesítéssel vagy ilyen végzettségű alkalmazottal rendelkezik. A vámhatóság az adóraktári engedély főbb adatait ún. „adóraktár-betétlapon" tartja nyilván. Az adóraktári engedély akkor szűnik meg, ha az engedélyes meghalt vagy megszűnt, az engedélyt visszaadják vagy visszavonják.

A törvény meghatározza a hatósági felügyelet mellett végezhető tevékenységeket. A vámhatóság felügyelete alatt végezhető a jövedéki termék előállítása, az adózatlan jövedéki termék raktározása, adófelfüggesztés alatt történő szállítása, az adómentesen beszerzett jövedéki termék felhasználása, az adóraktári engedély megszűnése után az adóraktár engedélyese, illetve a keretengedély érvényességének megszűnése után az adómentes felhasználó jövedéki termékkel kapcsolatos tevékenysége, a készleten maradt jövedéki termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.

A hatósági felügyelet az adóraktárban és az adómentes felhasználónál érvényesül, amely ellátható folyamatos jelenléttel, helyszíni, eseti vizsgálattal. Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó évente, a tárgyév utolsó napjával, illetve az üzleti év mérlegének fordulónapjával, az adóraktári vagy a keretengedély megszűnésének napjával, a vámhatóság által kezdeményezett készletfelvétel esetén az ellenőrzés napjával a vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet. Ekkor a vámhatóság a megjelölt időpontra vonatkozóan jegyzőkönyvvel megállapítja a készleten lévő jövedéki termék tényleges mennyiségének és nyilvántartás szerinti készletének különbözetét, a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget és az azt meghaladó készlethiányt, illetve a készlettöbbletet. A különbözetet az elszámolási időszak zárókészletébe be kell számítani. A teljes termékpálya átláthatósága, a forgalmazás fázisaiban az ellenőrzés biztosítása, a fekete áruk kiszűrésének, felderítésének céljából a jövedéki szabályozás hatálya kiterjed a jövedéki termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységekre is.

  1. Ellenőrzés

A jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése a vámhatóság feladat-, illetve jogkörébe tartozik elsődlegesen, de a kereskedők esetében az állami adóhatóság is jogosult – összekapcsolva a saját jogú adóellenőrzéseivel, például nyugtaellenőrzésekkel – ilyen ellenőrzéseket végezni. A kereskedelemben végzett jövedéki ellenőrzés során a vámhatóság szakértői vizsgálat céljára mintát vehet a kereskedő készletéből, továbbá ellenszolgáltatás nélkül vehet mintát az adózás alól elvont termék felderítése érdekében folytatott ellenőrzés során az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként értékesített, használt termékből. A felhasználói engedélyesnél és az engedélyezett felhasználónál az egyéb ellenőrzött ásványolaj- és megfigyelt termék beszerzését, felhasználását, értékesítését a vámhatóság jövedéki ellenőrzés keretében vizsgálhatja. A jövedéki ellenőrzést a jövedéki termékeken túl az azok előállítására alkalmas termékekre, az azokat előállítókra, forgalmazókra is kiterjeszti az értékesítésük tekintetében (kinek, mennyit értékesítettek).

A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében a kereskedő üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tároló telepnek az árukészletét ellenőrizheti, abból szakértői vizsgálat céljára mintát vehet, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja; ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő a törvényben előírt számlaadásra vonatkozó kötelezettségének eleget tesz-e, a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e; s ellenőrizheti az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt egyéb kötelezettségek megtartását.

A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg, az illetékes vámhatóság vezetőjének végzése alapján beléphet és ellenőrzést folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott ásványolajat, kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki terméket tartanak, tárolnak vagy jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, illetve adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak. Az üzemi és raktárhelyiséget belülről szemrevételezheti, vizsgálhatja, megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti el, megállíthatja a járműveket, ellenőrizheti a szállítmányokat, a szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenőrizheti a szállított jövedéki termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát. A szállítási okmányon az ellenőrzés tényét rögzíti, a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból, továbbá az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített, felhasznált termékből az ellenőrzés céljára ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet. Vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt nyilvántartásokat, elszámolásokat, megkeresheti a jövedéki termék előállítására alkalmas terméket gyártó, raktározó, tároló, importáló, exportáló és forgalmazó személyt. Vizsgálhatja az e termékek értékesítéséről vezetett nyilvántartásokat, azon csomagküldeményeket, amelyekről a rendelkezésre álló adatok alapján alaposan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaznak, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén a szolgáltató két képviselője jelenlétében ellenőrizheti, és amennyiben az jövedéki terméket tartalmaz, a törvényben, illetve bűncselekmény alapos gyanúja esetén a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott intézkedéseket tesz, ellenőrizheti a jármű üzemanyagtartályában, kiegészítő üzemanyagtartályában lévő hajtóanyagot.

A vámhatóság a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó telephelyén a felhasználás jogszerűségének megállapítása céljából vizsgálhatja a felhasználási cél megvalósulását, megállapíthatja az egyéb ellenőrzött ásványolaj, a megfigyelt termék és a teljesen denaturált alkohol tényleges készletét, vizsgálhatja a törvényben előírt nyilvántartást, a beszerzett, felhasznált, készleten lévő egyéb ellenőrzött ásványolaj, megfigyelt termék és teljesen denaturált alkohol származásának, eredetének igazolására szolgáló bizonylatokat, a készleten lévő termék vámtarifaszámát, ellenőrzés céljából a készleten lévő termékből ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet.

  1. Jogkövetkezmények

A jövedéki adóval kapcsolatos jogsértések esetén az Art.-ben meghatározott szankciók alkalmazására kerül sor a Jöt.-ben meghatározott eltérésekkel, továbbá maga a Jöt. is tartalmaz speciális szankciót (jövedéki bírság).

  1. Adóbírság

Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő, a keletkezett adófizetési kötelezettség bevallása nélküli felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék meny- nyisége után a termék adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.

Az adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100 százaléka. Ha az adóhiányt adóraktárban előállított olyan jövedéki termékre állapították meg, amelynek előállítására az adóraktár engedélyese nem volt jogosult, az adóbírság a bírság kétszerese.

  1. Mulasztási bírság

Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art.-ben összegszerűen megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén (ilyen például a bevallási késedelem, az adószám hiánya, a számlakibocsátás elmulasztása, a hibás bevallás) a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatár (magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig). Ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el, és külön nevesített mulasztás terheli az adózót, a magánszemélyt 300 ezer forintig, a gazdálkodó szervezetet 600 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal lehet sújtani. Más mulasztás esetén legfeljebb 100 ezer, illetve 300 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.

A természetes személy – a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet import jövedéki termék esetén nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.

A jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A gazdálkodó szervezet jövedéki bírságának mértéke a bírságalap kétszerese, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 150 ezer forint.

A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált zárjegy, hivatalos zár darabszámával és az alkoholtermék-zárjegy esetében darabonként 600 forint X 5, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő. Az adójegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.

  1. Intézkedések, lefoglalás, elkobzás

A törvény egyes jogsértések esetére bizonyos intézkedések foganatosítását határozza meg. Az adójegyre, zárjegyre, az egyéb ellenőrzött termék és a megfigyelt termék kiskereskedelmi forgalmazására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a kereskedelmi raktárt, üzletet az ellenőrzést végző hatóság 30, illetve 60 napra bezárja. Felfüggeszthető az adóraktár tevékenysége is – legfeljebb 60 napra -, ha az adóraktárban az adóraktár működtetésének feltételeit az adófizetés jelentősebb veszélyeztetését eredményező módon sértik meg. Ha ez a veszélyeztetés a jövedéki biztosíték összegét meghaladja, az adóraktár jövedéki termékkészlete elkobozható.

A törvény lehetővé teszi az adózás alól elvont termékek, a hamis zárjegyek, adójegyek, a cukorcefre, a jogosulatlanul birtokban tartott, jövedéki termék előállítására szolgáló eszközök, valamint az adózás alól elvont termékek tárolására és szállítására használt eszközök, járművek lefoglalását, elkobzását. Amennyiben a lefoglalt jövedéki termék elkobzásra kerül, a jövedéki adó kivetésétől el lehet tekinteni. Ha ugyanabban az ügyben jövedéki bírság és adóbírság is kiszabható, akkor ezek közül a súlyosabb joghátrányt kell érvényesíteni.