Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

4. fejezet │ A VÁLLALKOZÁSOK JÖVEDELMÉT, BEVÉTELÉT, VAGYONÁT TERHELŐ EGYÉB KÖZPONTI ADÓK

4. fejezet │ A VÁLLALKOZÁSOK JÖVEDELMÉT, BEVÉTELÉT, VAGYONÁT TERHELŐ EGYÉB KÖZPONTI ADÓK

I. A pénzügyi szervezetek közterhei

A pénzügyi szervezeteket terhelő közterheket az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény tartalmazza. Ezek a közterhek a hitelintézetek járadéka, a hitelintézetek különadója, valamint a pénzügyi szervezetek különadója. A törvény eredeti, 2006-os változatában a hitelintézetek adókötelezettsége elnevezésű adónem szerepelt, a magánszemélyek és a társas vállalkozások – 4 százalékos – különadója mellett. Ez utóbbi két adót hatályon kívül helyezték 2010. január 1-jével. A pénzügyi szervezetek különadóját 2010. szeptember 27-i hatállyal, a hitelintézetek különadóját pedig 2011. január 1-jei hatállyal vezette be a jogalkotó a törvény módosításával. Ez utóbbi módosítás során a „hitelintézetek adókötelezettsége" elnevezésű korábbi fizetési kötelezettséget hitelintézeti járadéknak nevezték el.

1. A pénzügyi szervezetek különadója

A pénzügyi piac szereplőinek legtágabb körét érintő adónemnek, a pénzügyi szervezetek különadójának alanyai a pénzügyi piac törvényben felsorolt szolgáltató szervezetei: a hitelintézet, a biztosító, a pénzügyi vállalkozás, a befektetési vállalkozás, a tőzsde, az árutőzsdei szolgáltató és a befektetési alapkezelő. Az adótárgy és egyben adóalap az üzleti tevékenység vagyoni (például hitelintézetnél a mérlegfőösszeg) vagy eredmény (például pénzügyi vállalkozás kamateredménye) jellegű eleme. Az adó mértéke kulcsos: egy vagy több adókulcsot alkalmazott a jogalkotó a különböző szervezetekre megállapított tényállásokra. Például a hitelintézet esetén az adó mértéke az adóalap 50 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,15 százalék, az e feletti összegre 0,53 százalék.

Fontos figyelni arra az összefüggésre, hogy a hitelintézetek esetében a pénzügyi szervezetek különadója címen fizetendő adó összegét – legfeljebb ennek mértékéig – csökkenti az általa a hitelintézetek különadója címén az adóévre fizetett összeg. Tehát az itt tárgyalt adó összegét csökkenteni lehet az alábbi hitelintézeti különadóként megfizetett összeggel.

A pénzügyi intézmények 2012-ben a devizaalapú kölcsönök rögzített árfolyamon történő végtörlesztése miatt elszenvedett veszteségük 30 százalékával csökkenthetik az itt tárgyalt adójuk kiszámított összegét.

2. A hitelintézetek különadója

A különadó alanya a hitelintézet, az adótárgy és az adó alapja az adóév adózás előtti eredménye, növelve az eredmény terhére a pénzügyi szervezetek különadója címén fizetett összegnek ráfordításként elszámolt összegével. Tehát az adózás előtti eredmény nem csökkenthető a pénzügyi szervezetek különadójaként megfizetett összeggel. A fentiekben láttuk, hogy a pénzügyi szervezetek különadója viszont csökkenthető az itt tárgyalt adó megfizetett összegével.

A különadó mértéke 30 százalék, de a hitelintézet által az adóévre fizetendő különadó összege nem haladja meg a hitelintézetet pénzügyi szervezetek különadója címén az adóévre terhelő – hitelintézeti különadóval nem csökkentett – összeget. Az adóévre fizetendő társasági adó alapjának megállapításánál csökkentő tételnek minősül a hitelintézeti különadó adóévet terhelő összege.

3. A hitelintézetek járadéka

A hitelintézeti járadék nem általános adónem. A járadék elnevezés arra is utal, hogy a hitelintézetek közül sem mindegyik köteles a járadék megfizetésére, csak az a szűkebb kör, amelyik állami kamattámogatással támogatott hitelt nyújt az ügyfelei részére.

A hitelintézeti járadék alanya a hitelintézet. A járadék tárgya és egyben alapja az állami támogatással érintett hitelállomány kamatbevétele. A kamatbevétel tartalmazza az állami kamattámogatás összegét is. Tehát például abban az esetben, ha az állam által támogatott lakáskölcsön után az adós magánszemély évi 7 százalék kamatot fizet, és a kölcsönhöz az állam évi 5 százalékos kamattámogatást nyújt, úgy az éves kamat 12 százalék. Az állami támogatással nyújtott teljes kölcsönállomány 12 százaléka – a konkrét példánál maradva – lesz a járadék alapja. A járadék mértéke 5 százalék.

A járadékot a hitelintézet elszámolhatja az adózás előtti eredmény terhére, tehát a hitelintézet társasági adóalapja csökkenthető a megfizetett járadék összegével.

II. Egyes gazdasági ágazatok különadói

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV törvény vezette be az ún. ágazati különadókat. A törvény preambuluma szerint az Országgyűlés az államháztartás egyensúlyának javítása érdekében, az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adózókat terhelte ezzel az adónemmel. Az adónem 2013. január 1-jével hatályát veszti.

Az adó alanya a bolti kiskereskedelmi és a távközlési tevékenységet, valamint az energiaellátó vállalkozási tevékenységet folytató jogi személy, szervezet, egyéni vállalkozó. Az adótárgy és egyben adóalap a nettó árbevétel. Az adó mértéke sávosan progresszív. Például a bolti kiskereskedelmi tevékenység esetében az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után 0 százalék, az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1 százalék, az adóalap 30 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,4 százalék, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 2,5 százalék.

Az adó megállapítása, bevallása és megfizetése önadózás keretében történik.

Az ágazati különadókkal kapcsolatban számos kérdés, így önmagában az adó létjogosultsága is vita tárgyát képezte. A különadók elvi szintű elemzésére az adójog általános része keretében kerül sor, azonban néhány kérdést szükséges érinteni. Az egyik a különadók alkotmányossága, az tehát, hogy kizárja-e az Alaptörvény (és korábban az Alkotmány) egyes ágazatok külön adóztatását. Erre a válasz: nem. Az Alkotmánybíróság gyakorlata ezt egyértelműen alátámasztja. Az Alkotmánybíróság az ágazati, tevékenységi határokat rendkívül szűken, már-már egyediesítve értelmezte:

„...a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy a vállalkozók eltérő csoportjaira, adóköteles tevékenységeik megállapítására eltérő szabályokat alkosson. E jogosítványának alkotmányos korlátja, hogy a szabályozás nem eredményezhet hátrányos megkülönböztetést a kiválasztott azonos vállalkozói csoporton, azonos tevékenységi körön belül" [57/1995. (IX. 15.) AB határozat].

Az idézett esetben egy szja-törvényt érintő kérdésben az Alkotmánybíróság lehetségesnek látta a különbségtételt a kölcsönzési és – annak funkcionális helyettesítője – a lízingtevékenységet folytatók között, a konkrét esetben a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozásként lízingtevékenységet folytatók között.

Egy másik kérdés az volt, hogy a bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató multinacionális társaságok hazai leányvállalataival szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaz-e a törvény. A kérdés azért merült fel, mert az egy jogi személy – és így egy adóalany – keretében országos hálózatot működtető cégek magas ösz- szegű nettó árbevételt értek el, és így árbevételük jelentős része esett magasabb adókulcs alá, míg a sok kisebb társaság részvételével (franchise-rendszerben) működő magyar tulajdonú hálózatok 0 százalékos mérték vagy más kisebb adókulcs alá estek. Ebben az esetben azt szükséges végiggondolni a hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben, hogy azonos-e az egy-egy márkanév alatt, de különböző szervezeti formában működő két hálózat. Az adóalany meghatározása egy személyhez vagy szervezethez kötődik az adójogban. A franchise-hálózat pedig nem adóalany.

Kérdésként megfogalmazható, hogy a progresszív adómérték alkalmazása jelent-e diszkriminációt, azonban ennek elemzése meghaladja e fejezet kereteit, különösen azért, mert az adóprogresszió az adózás egyik alapkérdése. Kérdésként felmerülhet, hogy miért éppen a kiválasztott ágazatokat adóztatja az állam különadóval. Az üzleti közgazdaságtan megkülönbözteti – a nyereség összetevőinek elemzése során – a piacspecifikus hasznot (location specific rents) és a cégspecifikus hasznot (firm specific rents). A kérdésre az egyik lehetséges válasz, hogy azokat az ágazatokat érinti a különadó, amelyek esetében a magyarországi piacon történő értékesítés, a fogyasztás elsődleges szerepet játszik. Az adópolitikai döntés a piacra épülő, szolgáltató ágazatok különadóztatását választotta, az ún. termelő ágazatokat nem terhelte egy további adóval. Az üzleti döntést a termelő ágazatokban a közterhek jobban meghatározzák, kevésbé függnek közvetlenül egy adott piacon történő értékesítéstől.

III. Az energiaszolgáltatók jövedelemadója

A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény II. fejezetében vezette be a jogalkotó az energiaszolgáltatók különadóját, az ún. Robin Hood-adót. A törvény I. fejezete szerint a távhő lakossági felhasználóit sújtó versenyhátrány csökkentésében és megszüntetésében való közreműködés állami feladat. A központi költségvetés az energiafelhasználás hatékonyabbá tétele, ezáltal a távhőfelhasználás költségeinek csökkentése érdekében a távhőt felhasználó lakóépületek és lakások felújításához külön jogszabályban meghatározottak szerint támogatást nyújt. E célok anyagi feltételeinek megteremtése érdekében vezette be az Országgyűlés ezt az adónemet, amely a központi költségvetés egyik célelőirányzatának a bevétele, tehát céladó. Az említett előirányzatot a törvényben meghatározott célok állami finanszírozása végett hozták létre.

Az adó alanya az energiaellátó. A törvény szerint energiaellátó:

− a szénhidrogén-kitermelési tevékenységet végző bányavállalkozó,

− a kőolajtermék-előállító, a jövedéki engedélyes kőolajtermék nagykereskedő,

− a földgázellátásról szóló törvény szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyes,

− a villamos energiáról szóló törvény szerinti villamosenergia-kereskedelmi engedélyes,

− a villamos energiáról szóló törvény szerinti termelői engedélyes azzal, hogy a villamos energia kötelező átvételi rendszerében értékesítő termelők közül kizárólag az 50 MW beépített teljesítőképességet meghaladó teljesítőképességű erőmű termelői engedélyese.

A felsorolás alapján látható, hogy az energiaszektor különböző szereplőit terheli ez az adónem.

Az adó alapja – a törvényben meghatározott tételekkel módosított – adózás előtti eredmény. Az adó mértéke a pozitív adóalap 8 százaléka.

Az adót önadózás keretében kell megállapítani, és a társasági adóra előírt határidőben kell bevallani, illetve megfizetni azzal, hogy adóelőleget nem kell fizetni.