Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

2. fejezet │ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHER-VISELÉSI HOZZÁJÁRULÁS (EKHO)

2. fejezet │ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHER-VISELÉSI HOZZÁJÁRULÁS (EKHO)

Az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény alapján, a törvényben meghatározott foglalkozást űző magánszemélyek 2006. január 1-jétől kezdődően egyszerűbb módon tehetnek eleget adó- és járulékfizetési kötelezettségüknek. Az adónem egy új adózási módszerrel próbálja megoldani a művészeti életben, a kultúra, a sajtó – és 2010-től a sport – területén a kényszervállalkozásokból és színlelt szerződésekből eredő problémákat. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alkalmazása esetén ugyanis mindegy, hogy a tevékenységet munkaviszonyban vagy vállalkozási szerződés alapján végzik, mert a foglalkoztatás jogcímétől függetlenül választható ez az adónem, amivel „kiválthatóak" a magánszemélyt és foglalkoztatót terhelő más közterhek. Az ekho a központi költségvetés javára teljesítendő adókötelezettséget és a társadalombiztosítási alapokba teljesítendő járulékfizetési kötelezettségeket határoz meg, egyesít.

I. Az ekho-alanyiság kérdései

1. Az adóalany és foglalkoztatója (kifizető)

Az ekho-alanyiságot a magánszemély akkor választhatja, ha megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek.

A törvény hatálya kiterjed az adóalany foglalkoztatójára is. Az ekhót választó magánszeméllyel szerződéses kapcsolatban álló kifizető számára kötelező a magánszemély döntésének figyelembevétele, tehát az ekho alkalmazása. A foglalkoztató egyrészt a foglalkoztatói közterhek kötelezettje anyagi jogi értelemben, másrészt eljárási adókötelezettségeket telepített rá a jogalkotó.

2. Az ekho-alanyiság választásának feltételei

A magánszemély az alábbiakban szereplő feltételek együttes fennállása esetén választhatja az ekho-adóalanyiságot.

a) Meghatározott foglalkozás uzése. Az ekhót kizárólag a törvényben felsorolt foglalkozásokat űzők választhatják, e körbe tartozik számos más foglalkozás mellett például:

− könyv-, lapkiadó szerkesztője,

− színész,

− újságíró,

− író, műfordító,

− képzőművész, iparművész,

− zeneszerző, rendező, operatőr, fotóművész,

− zenész, énekes,

− koreográfus, táncművész,

− színházi cipész és varró

− hangmester,

− producer,

− továbbá mindenki, aki foglalkozásának elnevezésétől függetlenül alkotó módon vesz részt mű elkészítésének folyamatában, valamint

− szakképzett edző, sportvezető

− hivatásos sportoló.

b) Az szja szerint adózó jövedelem. Lényeges feltétel, hogy a magánszemély az ekho-választást közvetlenül megelőzően rendelkezzen olyan jövedelemmel, ami után az szja összevont adóalapra vonatkozó szabályai szerint és a Tbj .[51] szerint fizeti a közterheket. Az ekho-törvény ezt nevezi a közteher-viselési kötelezettség általános szabályok szerinti teljesítésének.

Az említett feltételeknek megfelelő jövedelemnek – az ekho-törvényben található felsorolás szerint – a következő jogcímek alapján keletkező jövedelmek felelnek meg: munkaviszonyból származó, az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétjének minősülő, társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés címén keletkező és – az szja értelmében – önálló tevékenység keretében (tehát nem egyéni vállalkozóként kötött) megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján szerzett jövedelem.

Abban az esetben, ha a magánszemély nyugdíjasként űzi a törvényben meghatározott foglalkozásokat, úgy szintén választhatja az ekhót. Az ekho-törvény azt tekinti nyugdíjasnak, aki elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt és saját jogú vagy özvegyi nyugdíjas, valamint az adott adóévben legalább 183 napig e feltételeknek megfelel.

c) A felsorolásban meghatározott tevékenységből származó, tehát az ekho keretében adózó bevétel összege nem haladja meg az évi 25 millió forintot, hivatásos sportolók esetében a 100 millió, edzők és sportvezetők esetében az 50 millió forintot.

d) A magánszemély bármely tevékenységgel összefüggő, az általános szabályok szerint adózó jövedelme az adóévben eléri a havi minimálbér 12-szeresét. Ameny- nyiben a magánszemély általános szabályok szerint adózó jövedelme nem éri el az éves minimálbér összegét, úgy az ekho keretében arányosan csökkentett bevételi összeghatárt vehet figyelembe. Tehát az ekho keretében alkalmazható bevételi ösz- szeghatár úgy aránylik a 25 (50, 100) millió forinthoz, ahogy a magánszemély általános szabályok szerint adózó jövedelme (adóalap) az éves minimálbér összegéhez.

Nyugdíjas esetében az ekho-bevételi összeghatár 25 millió forint.

e) Az a)-d) pontokban meghatározott feltételek teljesülése mellett fontos, hogy magánszemély a kifizetőnek nyilatkozatot tegyen a kifizetés napjáig arról, hogy adókötelezettségének az ekho szabályai szerint kíván eleget tenni.

Ekho kizárólag a magánszemély nyilatkozata alapján számolható el. Az ekho választására jogosult az adóévben bármikor nyilatkozhat a kifizetőnek, hogy a jövedelmét az ekho alapján kívánja elszámoltatni a jövőben. Ez azt jelenti, hogy a még ki nem fizetett jövedelmek vonatkozásában nyilatkozhat a magánszemély.

A kifizetőnek a magánszemély általi visszavonásig a nyilatkozat szerint kell az ekhót elszámolni.

A magánszemélynek vissza kell vonnia az ekho levonására vonatkozó nyilatkozatát, amennyiben a soron következő bevétellel már túllépi az évi 25 (50, 100) millió forintos bevételhatárt.

Az évi bevételhatárt a kifizetőnek is figyelnie kell, mert ha egy kifizetőnél meghaladja a bevételhatárt az ekhós jövedelem, a további ilyen jövedelem már a kifizető által nem számfejthető ekhósként. Ez azt jelenti, hogy az adott adóévben keletkező további jövedelmekre már nem az ekho szabályai, hanem az általános szabályok vonatkoznak.

II. Az ekho alapja, mértéke és egyéb kérdések

1. Az ekho alapja és mértéke

Az ekho alapja a magánszemély törvényben meghatározott foglalkozásából származó bevétele, csökkentve – ha a magánszemély áfafizetésre kötelezett – az általános forgalmi adóval.

Az ekho mértékét a jogalkotó meghatározta mind az adóalany magánszemélyre, mind a kifizetőre vonatkozóan. Az adóalany esetében az ekho mértéke 15 százalék, nyugdíjas – vagy a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határát elértek – esetében 11,1 százalék. Az eltérés abból adódik, hogy a megfizetett ekho megoszlik: 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak minősül és így a központi költségvetés bevétele, 1,6 százaléka természetben egészségbiztosítása járuléknak, 3,9 százaléka pedig nyugdíjjáruléknak minősül, mely utóbbit a nyugdíjasnak nem kell megfizetnie. Abban az esetben, ha a (nyugdíjas) magánszemély nem élt a 11,1 százalékos mértékű ekho-fizetésre vonatkozó nyilatkozattételi lehetőségével, az ekho-alap 3,9 százalékának megfelelő különbözetet visszaigényelheti.

A kifizető esetében az ekho mértéke 20 százalék, amely szociális hozzájárulási adónak minősül.

2. Jogosulatlan ekho-választás

Amennyiben a magánszemély jogosulatlanul választotta valamely bevételére az ekho-fizetést, akkor e bevételét a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségének megállapításánál figyelembe kell venni. Ekkor a bevétel ekho-alapnak tekintett része 9,5 százalékát a kifizető által levont személyi jövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, továbbá a magánszemély bevétele ekho-alapnak tekintett része 9 százalékát ekho-különadóként köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.

Két esetben azonban a jogszerűtlen nyilatkozat megtételét másként kezeli a törvény. Egyrészt akkor, ha a magánszemélynek az adóévben az ekho-alapként figyelembe vett bevétele meghaladja a 25 millió forintot, a mértéket meghaladó ekho- alap után. Másrészt pedig akkor, ha a mérték meghaladása mellett vagy ettől függetlenül a nyilatkozatát a magánszemély olyan tevékenységre vonatkozóan adta meg, amelyre nem választhatta volna az ekho által biztosított kedvezményes adófizetést. Ilyen esetben az adózónak a 9,5 százalékos levont személyi jövedelemadó mellett nem 9, hanem 18 százalékos mértékű különadó-fizetési kötelezettsége van.

3. Az ekho és az szja kapcsolata

Az szja rendszerében az ekho-adóalap szerepét legalább két szempontból kell tisztázni. Egyrészt, az ekho-adóalapot az szja rendszerében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Tehát nem minősül sem az összevont adóalapba, sem az egyéni vállalkozói adóalapba tartozó bevételnek. Másrészt az szja szabályai szerint az éves összes jövedelembe az ekho-adóalapot be kell számítani (3. § 75. pont).

4. A magánszemélyt az ekho alapján megillető társadalombiztosítási ellátások

A befizetett ekho alapján a magánszemély az egészségbiztosítási szolgáltatások közül egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíj-biztosítási ellátásra jogosult. A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások közül a magánszemélyt kizárólag a baleseti járadék illeti meg. Így keresőképtelenség esetén nem jogosult táppénzellátásra.



[51] A Tbj. jelentését és a társadalombiztosítási alapok bevételeit a tankönyv VI. része tárgyalja.