Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

XII. A végrehajtási eljárás

XII. A végrehajtási eljárás

Hatékony adóbehajtás nélkül az egyébként kiválóan működő adóhatóság munkája is eredménytelen. Ezért az adóellenőrzés eszköztárával és alkalmazott módszereivel közel azonos jelentőségű az eredményes és gyors végrehajtás. Az adóvégrehajtás jogi szabályozása – mint erről korábban már esett szó – nem szakadt el a Vht. szabályaitól, a teljes Vht. szolgál az Art. mögöttes szabályául az adóvégrehajtást tekintve. Az eltérések részben a tartozások beszedéséhez fűződő közérdekre, részben arra vezethetők vissza, hogy az adóvégrehajtásnál az adóhatóság a jogosult és a végrehajtó is egyben. Az adóhatóság végrehajtást végző alkalmazottját (adóvégrehajtó) megilletik mindazok a jogok, amelyekkel a Vht. a bírósági végrehajtót felruházza.

Végrehajtásra – gyakran használt elnevezésével: adóbehajtásra – akkor kerülhet sor, ha az adózó esedékességkor, a törvényben meghatározott határidőben, illetve az adóhatóság határozatának jogerőre emelkedését követő 15 napon belül önkéntesen nem teljesít.

1. Végrehajtható okiratok és a biztosítási intézkedés

A végrehajtáshoz végrehajtható okirat szükséges. Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül:

a) a fizetési kötelezettséget megtestesítő jogerős hatósági határozat (végzés),

b) az adóbevallás (önadózás esetén),

c) behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése,

d) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás,

e) a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat,

f) az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés.

Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap

kiállítása stb.) nincs szükség. Az a) pontban meghatározott okirat lehet bármely hatóság által hozott jogerős határozat. Például az állami támogatások visszatérítésére történő kötelezés előírása nem adóhatósági feladat, azonban a behajtás igen. A megfogalmazással az a jogalkotó célja, hogy az adóhatóságnak ne kelljen külön, a végrehajtást elrendelő határozatot hoznia, hanem a végrehajtási eljárás lefolytatása megtörténhessen más hatóság határozata alapján.

Az Art. lehetővé teszi az adóhatóság számára biztosítási intézkedés elrendelését, amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van. A jogintézmény célja annak elkerülése, hogy a még nem hozzáférhető fedezetet – nem végrehajtható a határozat, vagy végrehajtható határozat esetén a teljesítési határidő lejártát megelőzően – a kötelezett ne vonja el.

2. A végrehajtás foganatosítása és korlátai

A végrehajtást főszabály szerint – a vámhatóság kivételével – az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Az Art. speciális szabályokat is tartalmaz, amelyek kivételeket jelentenek a főszabály alól és más adóhatóság illetékességét állapítják meg. Az adóhatóság hatáskörébe tartozó végrehajtás egy esetben kerül át a bírósági végrehajtóhoz, aki a Vht. szabályai szerint jár el. Ez a harmadik személy zálogjogával terhelt ingó és ingatlan vagyontárgyra vezetett végrehajtás, amennyiben a bíróság jogerős végzésében engedélyezi a zálogjogosult bekapcsolódását a végrehajtási eljárásba [Art. 158. § (3) bekezdés].

A végrehajtási eljárás megindításához külön határozatra – az ingatlan-végrehajtás és a jelzálogjog bejegyzésének elrendelésétől eltekintve – nincs szükség. A végrehajtás a végrehajtható határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót – az adó megfizetésére kötelezett személyt – felhívhatja, azonban ez nem kötelező. Ez esetben a felhívásban meghatározott fizetési határidő eredménytelen elteltét követően indítja meg az adóhatóság a végrehajtást.

Amennyiben az adóhatóság az adózót terhelő adótartozás mellett túlfizetést is nyilvántart, végrehajtási cselekményként a túlfizetés összegét az általa nyilvántartott tartozásokra elszámolhatja (átvezetés), és ezzel egyidejűleg az adózót értesíti. Az adók módjára behajtandó köztartozásra történő átvezetésről az adózót az adóhatóság végzéssel értesíti.

Az Art. rendszerében a visszatartási jog gyakorlása végrehajtási cselekménynek minősül. Abban az esetben, ha az adózó költségvetési támogatásra (adó-visszaigénylésre, adó-visszatérítésre) jogosult és ugyanekkor az adóhatóság (más adóhatóság) által nyilvántartott, esedékes adótartozása (adók módjára behajtandó köztartozás stb.) van, az adóhatóság a költségvetési támogatást visszatarthatja, és ezzel a tartozás a visszatartott összeg erejéig megfizetettnek minősül. A visszatartásról az adózót az adóhatóság végzéssel értesíti, eltekintve az adózó nyilatkozatában foglalt tartozásra történő visszatartástól.

Az Art. a végrehajtás különböző típusait különbözteti meg, az említett átvezetésen és a visszatartási jogon kívül. E körbe tartozik a végrehajtás fizetési számlára és munkabérre, az ingóvégrehajtás és az ingatlan-végrehajtás. Az adó-végrehajtási eljárásban elvileg nincs fokozatosság, azaz az adóhatóság az adózó vagyonának azon része ellen foganatosít végrehajtási cselekményt, amelyiket a leginkább megfelelőnek tart a tartozás kiegyenlítésére. Más szavakkal, az adóhatóság az eredményes behajtás mint cél elérése érdekében, mérlegelést követően választ a rendelkezésre álló lehetőségek közül. A mérlegelés nem korlátok nélküli. A korlátokat – amilyenek például az ingatlan-végrehajtással összefüggőek – az egyes végrehajtási típusoknál tárgyaljuk.

A fizetési számlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében bármely fizetési számlája ellen benyújtott azonnali beszedési megbízást, végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni a hitelintézet. Abban az esetben, ha az adóhatóság a hatósági átutalási megbízást jogosulatlanul vagy az esedékesség időpontja előtt nyújtja be, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet a pénzösszeg jogosulatlan használatának időtartamára.

Abban az esetben, ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), hitelintézet által kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, a munkáltató (kifizető, hitelintézet, más személy) köteles az adóhatóság felhívásában szereplő összeget közvetlenül az adóhatóságnak megfizetni. A Vht. fogalomhasználatában ez a letiltás intézménye. Amennyiben ezt elmulasztja vagy nem szabályszerűen teljesíti, az adóhatóság határozatban kötelezi az adott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére, amennyiben ezt is elmulasztja, az adóhatóság a végrehajtási szabályok szerint hajtja be a felhívásban foglalt kötelezettséget.

Az ingóvégrehajtás körében speciális szabályok vonatkoznak a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi (üzleti) tevékenységéhez használt gépjárművének lefoglalására. Az adóvégrehajtó a gépjármű-lefoglalást a foglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetésével foganatosítja. Ha ez lehetséges, a gépjármű törzskönyvét is le kell foglalni. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja.

Az ingatlan-végrehajtás körében az adóhatóság említett mérlegelési jogának több törvényi korlátját határozza meg az Art. Ingatlan-végrehajtás kizárólag abban az esetben rendelhető el, ha az adótartozás meghaladja az 500 ezer forintot, eltekintve attól az esettől, ha az adótartozás ugyan nem éri el az említett összeget, de az ingatlan értékével arányban áll. Az a – jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó – lakóingatlan, amely az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását szolgálja, kizárólag akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg foganatosít ingófoglalást és rendelkezik ingatlan-végrehajtásról, az ingatlan értékesítésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás eredménytelen vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki. Az ingatlan-végrehajtást elrendelő határozattal szemben benyújtott végrehajtási kifogásnak, a földhivatali intézkedésre nincs halasztó hatálya, a földhivatal széljegyzi a végrehajtási jogot. Amennyiben az ingatlan-végrehajtásnak nincs helye, mert a követelés nem haladja meg az 500 ezer forintot, az adóhatóság határozatot hoz a jelzálogjog bejegyzéséről. Az e határozattal szemben benyújtott végrehajtási kifogás nem befolyásolja a földhivatal eljárását, a jelzálogjog széljegyzését. A végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant

a) rendszerint árverésen, elektronikus árverésen vagy nyilvános pályázat útján, illetve

b) árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.

A jogalkotó az Art.-ben megteremtette az elektronikus árverés szabályrendszerét, amely alapján az elmúlt években jelentős szerepet kapott ez az árverési forma.

A jogalkotó kifejezetten kimondja az Art.-ben, hogy a fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggő adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozó valamennyi belföldi vagyonára végrehajtás vezethető.

Az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulásával az adóhatóság egyezséget köthet az adózóval abban az értelemben, hogy a végrehajtás alá vont ingó- vagy ingatlanvagyontárgy tulajdonjogát (kezelői jogát) az adós, a kikiáltási árnak megfelelő értékben átruházza az államra (önkormányzatra), amennyiben a vagyontárgy alkalmas arra, hogy a közfeladatok ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegnek megfelelő adótartozás megfizetettnek minősül.

3. A végrehajtási kifogás, a végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése

A végrehajtás során törvénysértő intézkedés vagy intézkedés elmulasztása ellen a fizetésre kötelezett vagy a behajtást kérő – a tudomására jutástól számított 8 napon belül – végrehajtási kifogást terjeszthet elő, amit a végrehajtást foganatosító adóhatóság 15 napon belül terjeszt fel a felettes adóhatósághoz, ha a kifogásban foglaltakat nem fogadja el maradéktalanul. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A végrehajtási kifogásnak – az ismételt, illetőleg az árverés kitűzését követően benyújtott, az árverés kitűzésének jogszerűségét nem vitató kifogástól eltekintve – a végrehajtásra halasztó hatálya van. A kifogás tárgyában hozott végzéssel szemben fellebbezésnek van helye.

Az adóhatóság felfüggesztheti vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. A végrehajtási eljárásnak az esetleges bírói jogorvoslat nem akadálya, de az adózó kérelmére a bíróság a végrehajtást szintén felfüggesztheti.

A felfüggesztéstől eltérő eszköz a szünetelés. A végrehajtási eljárás akkor szünetel, ha az adózó kérelmére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett a hatóság, illetőleg, ha az erre vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak, továbbá külön törvény rendelkezése alapján. Ugyancsak szünetel a végrehajtási eljárás, ha az adózó meghalt, megszűnt. Ebben az esetben a szünetelés addig tart, amíg az adó megfizetésére kötelezett személyét megállapító határozat jogerőre nem emelkedik. Amennyiben az adózó az adóhatósági határozatot keresettel támadja meg, szünetel a végrehajtási eljárás mindaddig, amíg a bírósági felülvizsgálat során az első alkalommal előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet jogerősen nem bírálják el. Szünetelési ok az is, ha az adó megfizetésére való kötelezésre e törvény 35. § (2) bekezdésének f) pontja (például tulajdonos, vezető tisztségviselő) alapján került sor és az adózóval szemben felszámolási eljárás indult, a felszámolási eljárás megindításának közzétételétől a felszámolás jogerős befejezéséig, továbbá ha külön törvény így rendelkezik.

Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha

a) az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, a kérelmet az adózó visszavonta vagy az adóhatóság az eljárást jogerős végzéssel megszüntette,

b) arra az adóhatósági árverés kitűzését, illetőleg pályázat meghirdetését követően kerül sor, vagy

c) a fizetési könnyítés, illetőleg tartozás mérséklés engedélyezését törvény kizárja.

4. Az adók módjára behajtandó köztartozások, a végrehajtási költségek viselése

Az adók módjára behajtandó „idegen" köztartozásokra (például meg nem fizetett szabálysértési bírság) is az adóvégrehajtásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de ingatlanra jelzálogjog bejegyzésére ezen a címen nem kerülhet sor. Az ilyen köztartozás jogosultja negyedévenként keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege eléri a 10 000 forintot, szabálysértési és helyszíni bírság esetén az 5000 forintot. A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.

Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére történő végrehajtásra az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó szabályok az irányadóak azzal, hogy az Art. eltérő rendelkezéseket is tartalmaz. Így például lehetőség van az adós ingatlanán történő jelzálogjog alapítására.

A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli.

5. A behajthatatlan adótartozás nyilvántartása

Az adóhatóság végrehajtható vagyon hiányában az adózó adótartozását (egyéb köztartozását) behajthatatlannak minősíti, és a végrehajthatóvá válásáig, illetve a végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tartja nyilván.

Ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik, azt ismét végrehajthatóvá kell minősíteni. A 10 000 forintot meg nem haladó adótartozás végrehajthatatlanként tartható nyilván, ha a behajtás a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. A behajthatatlan adótartozásokról az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.