Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

IX. Az adóadatok kezelése és az adótitok védelme

IX. Az adóadatok kezelése és az adótitok védelme

1. Adatkezelés, adótitok

Az adóhatóság adatokat csak a feladatai ellátásához szükséges, jogi normában megjelölt célra szerezhet be. Törvény tiltja az esetleges jövőbeni felhasználás céljából történő adatszerzést. Csak a törvény alapján szerzett információk tarthatók nyilván. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény előírásaiból következik, hogy törölni kell a személyes adatot, ha kezelése jogellenes, az adatkezelés célja megszűnt vagy az adatok tárolásának törvényben meghatározott határideje lejárt.

A különböző szervezetektől szerzett információk kezelésére több korlátot szab a törvény.

a) Csak az adózók és az adó megfizetésére kötelezett személyek adatai szerezhetők be más nyilvántartásokból, más személyekre vonatkozó adatszerzésnek nincsen helye.

b) Más nyilvántartásokból (személyi adat- és lakcímnyilvántartás, cégnyilvántartás, ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás) adatok az említett személyi körben is csak az azonosítás érdekében, illetve az adóalap, adó megállapításához, az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához, ellenőrzéséhez, végrehajtási eljárás lefolytatásához szerezhetők meg.

Csak olyan személyes adóadat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, az is csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A garanciális jellegű szabályozás terjedelme azonban túlnyúlik az adatvédelmi törvényen, mert a jogi személyekre és szervezetekre is kiterjed. Az adótitok szabályozásának az alkotmányos motiváció mellett a másik pillére az, hogy ne szolgáltasson ürügyet az adózóknak, hogy az adózás szempontjából fontos adatokat, körülményeket elhallgassanak.

Az adótitok szabályozása a jogsértés létrejöttét kívánja megakadályozni azzal, hogy a polgári jogi és büntetőjogi típusú szabályozástól eltérően a titok megőrzését, a titoktartást, a hatóság és a közreműködők kötelezettségeit rögzíti. Elkerülendő, hogy az adóhatóság az adóztatási célból megszerzett vagy egyébként tudomására jutott információt feladatainak ellátásán túl is felhasználhasson az adózók számára áttekinthetetlen célokra is.

Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. A titokvédelem az adóhatósági tevékenység minden szakaszában érvényesítendő követelmény, ezek a szabályok az ellenőrzés, a hatósági és végrehajtási eljárás során és azon kívül is megtartandók. Az adótitoknak nem fogalmi eleme önmagában az adatból az érintettre nézve levonható következtetés, ha az nem érinti a személy adózását. Az iratok, szóbeli információk, az adózó vagy az adózóval kapcsolatban álló más személy üzleti vagy magántitkát érintő tények és körülmények is befolyásolják vagy befolyásolhatják az adózást. Így például az adózó egészségi állapotára vonatkozó szóbeli információ (például mérséklési kérelem indokaként) érintheti az adózást, ha az adat az adóztatás során kerül az adóhatóság alkalmazottjának tudomására, és így adótitoknak minősül.

Az adóhatóság és a közreműködők titoktartási kötelezettsége a törvény szerint nemcsak az adótitoknak minősülő információra, hanem más adatokra, tényekre, körülményekre is vonatkozik.

Az adótitok-megtartási kötelezettség mind az adattal kapcsolatba kerülő személyt, mind a szervezetet terheli. A titoktartási kötelezettség időben korlátlan, mivel az adózás rendje e kötelezettség időtartamát, megszűnését nem szabályozza. A titoktartás nem része az adókötelezettségnek, így az időmúlásnak nincs titoktartási kötelezettséget vagy a kikényszeríthetőséget megszüntető hatása.

Az adóhatóságot mint szervezetet a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli az adózással kapcsolatba kerülő személyeket terhelő címzett kötelezettség mellett. Erre többek között az közigazgatási szerv felelősségének megállapítása, megállapíthatósága érdekében van szükség.

A titokmegőrzési kötelezettség megsértésének három esetét különbözteti meg az Art.: az illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétellel, a felhasználással, végül a közzététellel megvalósuló kötelességszegést. Az adótitok és más titok megőrzésére kötelezett személy megsérti a kötelezettségét, ha a titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére teszi hozzáférhetővé. A titoksértéshez elvileg elegendő a jogosulatlan hozzáférés lehetősége is. Az adótitok-felhasználáshoz alapos ok szükséges, a titoktartásra kötelezettek minden olyan magatartása jogellenes, amely az adótitok felhasználásának tételesen felsorolt törvényi kritériumain kívül esik.

A törvény az adótitok jogszerű felhasználásának eseteit taxatív módon határozza meg, amint ez az alábbiakban szóba kerül.

2. Az adóhatóságok közötti adatáramlás szabályozása

A közbevételek igazgatási rendszerének tagoltsága az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. Ma már a Nemzeti Adó- és Vámhivatal magában foglalja az adóigazgatás, a vámigazgatás és az illetékigazgatás szervezetrendszerét. A NAV adóztatási szerve által kezelt adatokat a NAV vámszerve, illetve a NAV vámszerve által kezelt adatokat a NAV adóztatási szerve a feladatkörében eljárva megismerheti, felhasználhatja, ideértve a megismert adatnak az ellenőrzésre történő kiválasztás során történő felhasználását is. Az adatátadás elektronikus úton történik.

A NAV-törvény rendelkezései szerint a bűnüldözési feladatokhoz kapcsolódó adatokat a NAV információs rendszerén belül elkülönítetten kell kezelni, és – ha törvény eltérően nem rendelkezik – kizárólag a kezelésük alapjául szolgáló célra lehet felhasználni. Ugyanakkor az Art. rendelkezései szerint [54. § (8) bekezdés] az állami adó- és vámhatóság a NAV nyomozó hatóságát tájékoztatja az adótitokról a bűncselekmények megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során a bűnüldözési feladatok teljesítése érdekében, valamint a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása céljából. Ugyanígy, a NAV-törvény biztosítja azt, hogy a NAV nyomozó hatósága adatot vegyen át. A rendelkezések célja a szervezeten belüli szabad információáramlás megteremtése az eredményesség elősegítése érdekében.

A társadalombiztosítási igazgatást illetően lényeges, hogy egységes adó- és járulék nyilvántartási rendszer, adatbázis működik, amit a NAV kezel, és a törvényben meghatározott, a társadalombiztosítási szervek feladatellátásához szükséges adatokat hivatalból, tehát automatikusan továbbítja.

Az említett automatikus adattovábbítás mellett minden adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról tájékoztatással szolgálni más adóhatóság részére, ha az valamely adó vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását, illetve adóigazgatási eljárás lefolytatását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíj-biztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az eseti – tehát nem a fenti automatikus körbe tartozó – adattovábbításnak, az adóhatóság vagy a többi említett szerv tájékoztatásának feltétele, hogy az legalábbis valószínűsíti az adó, adóhiány megállapítását, behajtását vagy elmaradása a megállapítást, behajtást megakadályozza.

Az önkormányzati adóhatóság az adóztatási tevékenységéhez megkérheti az állami adóhatóságtól a vállalkozási tevékenységet folytató adózók bejelentkezése, illetőleg változásbejelentése alapján nyilvántartott adatokat.

Amennyiben törvény előírja vagy megengedi a NAV és más szervek közötti adatszolgáltatást, illetve adatátadást – ha a technikai feltételek mindkét szervnél adottak –, az adatszolgáltatás, adatátadás, adatátvétel elektronikus úton is teljesíthető.

3. Adattovábbítás más állami szerv részére

Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról

– a bíróságot;

– a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges;

– a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot;

– a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó, valamint a terrorizmust elhárító szervet a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében, az abban kapott felhatalmazás körében;

– az Állami Számvevőszéket, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet, az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez szükséges;

– az adópolitikáért felelős minisztert, ha – a lényeget tekintve – adóztatással összefüggő feladata ellátásához szükséges;

– a költségvetési fejezetet irányító szervet, ha a tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belső ellenőrzéshez szükséges;

– a központi költségvetésből vagy európai uniós forrásból támogatást folyósító szervet, ha a tájékoztatás a támogatás igénylése, felhasználása, elszámolása jogszerűségének megállapításához szükséges;

– a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szervet a polgármester köztartozásával összefüggésben [helyi önkormányzatokról szóló törvény 33/A. § (2a) bekezdés c) pont].

4. Adatnyilvánosság

Az Art. szabályai általánosságban tiltják az adatnyilvánosságot, azonban az utóbbi időben bővülő körben teszi lehetővé a törvény adatok közzétételét. A közzététel elvi alapja nem azonos minden esetben.

Ez lehet egyrészt a közigazgatási szervek tevékenységébe vetett bizalom fenntartása. Ha az adózó adózásával összefüggésben olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, amely alkalmas arra, hogy az államigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, az adóhatóság jogosult ennek nyilvánosság előtt történő cáfolatára. A cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében – az érintett előzetes értesítése mellett – az adópolitikáért felelős miniszter engedélyezi. Az adóhatóság kizárólag azon adatok közzétételére jogosult, amelyek a cáfolathoz szükségesek.

Másrészt az adatok közzététele szolgálhatja az adózók adófizetési hajlandóságának és a gazdaság fehérítésének ösztönzését. Így például az állami adóhatóság:

– negyedévenként közzéteszi azoknak az adózóknak az adatait, továbbá a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg; csak jogerős – adott esetben a bíróság által felülvizsgált – adóhiányt tartalmazó adómegállapítás tehető közzé;

– folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési vagy a foglalkoztatottakra vonatkozó bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget;

– negyedévenként a negyedévet követő 30 napon belül közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét lakóhelyét (székhelyét stb.), akiknek a negyedév utolsó napját megelőző 180 napon át az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása folyamatosan meghaladta a 100 millió forintot, magánszemély esetében a 10 millió forintot;

– közzéteszi azon adózók nevét, elnevezését, adószámát, amelyek (akik) adószámát jogerős határozattal felfüggesztette, a felfüggesztés időtartamára.

Harmadrészt az adatok közzétételének oka lehet a piac tájokoztatása az adókötelezettség teljesítésének elősegítése céljából vagy egyéb okból. Az áfaalany adózók alkalmazotti létszámadatainak közzététele például azzal a céllal történik, hogy az esetleges szerződő partnereket tájékoztassák az adott vállalkozás kapacitásairól. Az indokolás szerint ez különösen jelentős az építőiparban. Az állami adóhatóság honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott adószámmal rendelkező:

– az áfa- és evaalany adózók nevét, elnevezését és adószámát;

– az áfaalanyok nyilvántartásában szereplő alkalmazottainak létszámát;

– az adóköteles tevékenységet adószám birtokában végző magánszemélyek kivételével az adózónak a 1893/2006/EK rendelet szerint bejelentett és nyilvántartott tevékenységi köreit.

Itt említendő, hogy az állami adóhatóság kérelemre – igazgatási-szolgáltatási díj ellenében – az ingatlan forgalmi értékének megállapításához szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartásából, az abban szereplő ingatlanok forgalmi értékéről – az ingatlantulajdonos személyazonosságának megállapítására alkalmatlan módon – adatszolgáltatást teljesít. Ez a rendelkezés azért került az Art.-be, mert a gyakorlatban jogértelmezési problémát okozott annak a kérdésnek az eldöntése, hogy adótitoknak minősülnek-e az ingatlanok összehasonlító értékadatai, amelyek az adóhatósági eljárás során jutnak az adóhatóság tudomására. Gyakorlati szempontból ez a rendelkezés elsősorban azért jelentős az adózók számára, mert lényegében arról kapnak tájékoztatást, hogy az adóhatóság az adóalap (illetékalap) ellenőrzése során milyen értékadatokat használ viszonyítási pontként.

5. Banktitok az adózásban

Amint azt a fentiekben láttuk, az adóhatóság által jogszerűen megismert adatok az adóhatóságon belül sem használhatók fel korlátlanul.

A speciális adózási összefüggések miatt ki kell térni a banktitokra. E rendelkezések kétségtelenül korlátozzák a magántitok és az üzleti titok körét az adóztatás eredményessége érdekében. Az adóhatóságok az ellenőrzés érdekében betekintést nyerhetnek az adózók banktitoknak minősülő üzleti titkaiba. Az adózással közvetlenül összefüggő esetek:

– az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatóság, vámhatóság, illetve társadalombiztosítási szerv a pénzügyi intézményhez intézett írásbeli megkereséssel fordul;

– a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben sem, ha az adóhatóság külföldi hatóság írásbeli megkeresésének teljesítése érdekében írásban kér adatot a pénzügyi intézménytől.

Az írásbeli megkeresésben meg kell jelölni azt az ügyfelet vagy bankszámlát, akiről vagy amelyről a banktitok kiadását kérik, valamint a kért adatok fajtáját és az adatkérés célját. Az adatkérésre jogosult a rendelkezésre bocsátott adatokat kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyet az adatkéréskor megjelölt.

Az adóadatok továbbításának speciális, az Art.-ben szabályozott esete az Európai Közösség adóügyi együttműködése keretében átadott információ.

6. Adóigazolások kiállítása

Az Art. az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza az adóigazolások kiállítását, azonban didaktikai okokból a tankönyvnek ebben a fejezetében helyeztük el.

Az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő adó-, jövedelem- és illetőségigazolást – amelyeket együttesen adóhatósági igazolásnak nevez az Art. – állít ki, az adózó által kért és a jogszabályban előírt adattartalommal, feltéve hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Ilyen eset lehet például a közbeszerzési eljárás, amihez együttes adóigazolás szükséges, amit az állami adóhatóság állít ki, a vámhatóság megkeresését követően. Az együttes adóigazolás tartalmazza az adózónak az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott köztartozását, illetőleg annak hiányát.

Az általános adóigazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján vagy az adóigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát. Ez utóbbit nemleges adóigazolásnak hívják. A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó jövedelmét, valamint a jövedelem után keletkező adófizetési kötelezettséget.

Illetőségigazolást állít ki az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján. Az illetőségigazolásra a nemzetközi adójogban van szükség, amit részletesebben a tankönyv IX. része tárgyal. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minősül.