Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

V. Az adózó jogai

V. Az adózó jogai

1. Az adózói jogok típusai

Az adózói jogok[17] heterogén jellegűek, katalógusuk nehezen készíthető el, mert az adózás és az eljárás során az adózót nemcsak a speciális, az Art.-ben szabályozott jogok illetik meg, hanem az Alaptörvényből és más törvényekből eredő jogok is (törvény előtti egyenlőség, egyenlő elbánáshoz való jog). Az adózói jogok részben alapelv jellegűek, amelyek az adózási folyamat egészében érvényesülnek, részben egy-egy szakaszhoz igazodnak (például a jogorvoslathoz való jog). Számos országban külön adózói kartában foglalták össze az adózókat megillető jogokat.

Jellegük szerint is különböznek egymástól az adózói jogok. Egyes jogok az adóhatósági cselekvés korlátait vonják meg (például kétszeres ellenőrzés tilalma, a határozat megváltoztatásának korlátai). Más jogok az adóhatóság közreműködése nélkül is gyakorolhatók (például önellenőrzéshez való jog). Az adózói jogok egy része feltételezi az adóhatóság közreműködését (például a tájékoztatáshoz való jog). Az adózói jogok többsége feltételes (például a méltányossághoz vagy a fizetési könnyítéshez való jog), míg egyes jogok gyakorlása nem köthető külön feltételekhez (egyenlő és diszkriminációmentes elbánáshoz való jog).

2. Iratbetekintési jog

Külön kell említést tenni az iratbetekintésről. Terjedelme esetenként a gyakorlatban is kérdéseket vet fel. Az iratbetekintéshez való jog azt jelenti, hogy az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózására vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Ugyanakkor az iratbetekintési jog nem korlátlan. A korlátok egyrészt adatvédelmi jellegűek, másrészt az adóhatósági tevékenység eredményességének elősegítését célozzák. Az iratbetekintés korlátainak két típusát különböztetjük meg, egyfelől a relatív, másfelől az abszolút korlátokat.

Abszolút korlátot jelentenek a következő esetek, azaz nem tekinthet be az adózó:

– az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe;

– a határozat (végzés) tervezetébe;

– az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik.

A relatív korlátok között elsőként az ellenőrzési eljárás eredményességének biztosítása végett az adóhatóság rendelkezésére álló, időleges korlátot kell megemlíteni. Eszerint korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Ebben a kérdésben az adóhatóság végzéssel dönt.

A további három relatív korlát adatvédelmi jellegű. Nem tekinthet be az adózó:

– a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli;

– felhasználói engedély hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba;

– törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja.

Amint ez szóba került, az adózó elvileg minden iratot megismerhet, ha az iratok megismerése szükséges jogainak érvényesítéséhez vagy kötelezettségeinek teljesítéséhez. E rendelkezés gyakorlati jelentősége különösen olyan esetekben mutatható ki, amikor az adózó adókötelezettsége más adózókéval összefügg. Az iratnyilvánosságnak ily módon a legfontosabb állandó korlátja: más személyek jogainak védelme. Ugyanakkor titokvédelemre hivatkozással a hatóság vagy az ügyintéző az adózónak az őt érintő iratokba való betekintési jogát önkényesen nem korlátozhatja; minden esetben pontosan meg kell határozni azt, hogy a fentiekben ismertetett okok közül melyikre alapozva történik a jog gyakorlásának korlátozása.

3. Önellenőrzési jog

Az önellenőrzés adózói jog, sajátos lehetőség, nem pedig kötelezettség. Az adózót nem éri joghátrány azért, mert nem végez önellenőrzést, ugyanakkor az önellenőrzési jog gyakorlásával elkerülheti – az önellenőrzési pótlékon kívüli egyéb – szankciókat. Az Art. az önellenőrzési jog részletes szabályait az adókötelezettségek között rendezi (Art. 49-51. §), ami sajátos törvényszerkesztési megoldás.

Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót – az illeték kivételével – és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja [Art. 49. § (1) bekezdés]. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és az önellenőrzési pótlék megállapítása (ha a törvény előírja), a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Az önellenőrzési jog gyakorlása során az adózót terhelő kötelezettségek közül az adómegállapítást, a bevallást és a megfizetést nevesíti a törvény, de e főbb önálló kötelezettségek részeként vagy ahhoz kapcsolódóan az önadózásra kötelezett személyeket más kötelességek is terhelik.

Az önellenőrzés keretében az adózó jogosult adókedvezményt érvényesíteni. Az adókedvezmény az adótényállás része, ezért természetesnek tekinthető ez a szabály. Ugyanakkor az adómentesség önellenőrzés keretében történő érvényesíthetőségéről az Art. nem rendelkezik, azt az adózó nem tudja igénybe venni, jóllehet – az adókedvezményhez hasonlóan – indokolt lenne.

Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni.

Az önellenőrzés korlátai között három lényeges rendezőelvet kell figyelembe venni:

a) Csak a hibás – nem a jogszabályoknak megfelelő – cselekményt lehet önellenőrzéssel korrigálni. Ebből következik, hogy nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó az adóról egyáltalán nem tett adóbevallást. Nem önellenőrzés az, ha az adózó a határidőben be nem nyújtott adóbevallását pótolja. Ez bevallási késedelemnek minősül, amelynek önálló szankciója van, ami rendszerint kiegészül a késedelmes fizetés miatt késedelmi pótlékkal is. A törvényben előírt határidőt követően benyújtott bevallás is jogszerű, ha a bevallás benyújtásával egyidejűleg benyújtott igazolási kérelmét elfogadják; ilyenkor is lehet helye az ennek hibáját korrigáló önellenőrzésnek.

b) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás – a vizsgált időszak tekintetében – önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóellenőrzés főszabály szerint a megbízólevél előzetes kézbesítésével kezdődik. Az Art. meghatározza azokat az eseteket, amikor nem kell a megbízólevél megküldésével előzetesen értesíteni az adózót az ellenőrzés megkezdéséről. Ilyenkor a megbízólevél átadásával kezdődik az ellenőrzés. A vizsgálat alá vont adót, költségvetési támogatást és időszakot érintő helyesbítés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb a megbízólevél kézbesítésének – kézbesítés hiányában átadásának – napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta).

c) Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. Az önellenőrzési jog később sem éled fel, mert az adóhatóság által megállapított jogsértések és jogkövetkezmények utólagos korrigálására nincsen lehetőség. A gyakorlat szempontjából lényegesebb korlátozás, hogy az ellenőrzést követően a vizsgálattal lezárt időszakra az azzal nem érintett ügyekben sincs törvényes lehetőség a korábbi bevalláshoz képest önellenőrzésnek minősülő helyesbítésre.

A fenti három mellett több olyan szabály létezik, amelyek az önellenőrzési jog tartalmát behatárolják. Így például nincs lehetőség önellenőrzés keretében a törvényben megengedett választási lehetőségek korrekciójára; ha az adózó választási lehetőségével élt, azt utóbb nem változtathatja meg. Így például ha a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó átalányadózást választott, azt utóbb önellenőrzés keretében – tehát visszamenőlegesen – nem módosíthatja.

Önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amelynek összege az 1000 forintot, a személyi jövedelemadó, az egészségügyi hozzájárulás és a helyi adó esetében a 100 forintot meghaladja. Az összeghatárokat adónként és évenként, illetve adózási időszakonként külön-külön kell figyelembe venni.

Az adózó bevallását önellenőrzéssel csak a bevallás benyújtására előírt határnapot követően jogosult korrigálni [7004/2004. (AEÉ 4.) – módosított – APEH irányelv].

Az önellenőrzés folyamat, a befejezett önellenőrzés több mozzanatból felépülő cselekménysorozat. Az adózót csak a befejezett önellenőrzés hozza abba a kedvező helyzetbe, hogy teljes egészében mentesül az egyébként őt fenyegető súlyosabb jogkövetkezmények alól. Az önellenőrzés konjunktív feltételei:

– az első a tévedés feltárása és – a magánszemélyek jövedelemadója kivételével – annak az előírások szerinti nyilvántartásba vétele;

– a második az eredetileg tévesen bevallott adó (költségvetési támogatás) megállapítása;

– a harmadik a megállapított adó (jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás) bevallása, illetve a költségvetési támogatás (adó) igénylése;

– a negyedik a bevallással egyidejűleg az esetleges pótlólagos fizetési kötelezettség teljesítése és az önellenőrzési pótlék befizetése.

A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást az erre a célra szolgáló nyomtatványon, az ún. önellenőrzési lapon kell bevallani. A többi adózóhoz hasonlóan a magánszemély is a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti jövedelemadójának önellenőrzését. Nem minősül szabályosan teljesített önellenőrzésnek, ha a helyesbített kötelezettség bevallása nem történik meg, vagy nem az előírt nyomtatványon, önellenőrzési lapon történik.

A munkáltató és a kifizető az önellenőrzés szabályai szerint helyesbíti a levont jövedelemadó-előleget. Ugyanakkor lényeges, hogy abban az esetben, ha a magánszemély jogszerűen nem tehette volna meg a munkáltatóhoz az adólevonásra jogosító nyilatkozatot, valamint abban az esetben, ha az adókedvezménye érvényesítéséhez szükséges dokumentumot késve vagy egyáltalán nyújtotta be a munkáltatóhoz és ezért azt munkáltató nem vehette figyelembe, a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie az adóbevallását.

Az adómegállapításhoz és végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja az önellenőrzés bevallása, feltéve hogy az adózó javára mutatkozik adókülönbözet. Ez a rendelkezés az adórövidítések megakadályozását célozza. Ellenkező esetben lehetőség lenne arra, hogy az adózó az elévülési idő végét megelőzően, olyan időben vallja be az önellenőrzést és egyúttal nyújtson be adó-visszatérítés iránti kérelmet, amely az adóhatóság ellenőrzési lehetőségét korlátozza vagy gyakorlatilag kizárja.

A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes; a bevallással egyidejűleg kell megfizetni, illetve igényelni.

A befejezett önellenőrzés joghatása, hogy az adózó terhére nem lehet szankciót megállapítani – az általa megállapított önellenőrzési pótlék kivételével. Ugyanakkor az Art. lehetővé teszi a bírságoktól és a késedelmi pótléktól eltérően a már befizetett önellenőrzési pótlék mérséklését, ha megállapítható, hogy az adózó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.

Az önellenőrzés joghatása a fentihez képest szűkebb, ha az adózó a bevallási kötelezettséget teljesíti, de az adófizetési és a pótlékfizetési kötelezettséget nem. Ebben az esetben az adózó terhére mutatkozó adókülönbözet esetén az érintett összegre nem állapítható meg adóhiány, így adóbírság, más jogsértés esetén pedig mulasztási bírság; nem állapítható meg vele szemben a két említett ún. szubjektív szankció. Ugyanakkor az adókülönbözet után – annak eredeti esedékességi időpontjától a megfizetés időpontjáig – késedelmi pótlék kerül megállapításra. Amennyiben az adózó az önellenőrzési pótlékot nem fizeti meg, ez után késedelmi pótlékot kell fizetnie az esedékességtől – az önellenőrzési lap benyújtásának időpontjától –a megfizetésig terjedő időtartamra.



[17] Confédération Fiscale Européenne 1989; OECD 1990.