Ugrás a tartalomhoz

Munkajog

Kiss György (2005)

Osiris Kiadó

IV. fejezet – AZ ÁLLAMI FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA

IV. fejezet – AZ ÁLLAMI FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA

57. § A foglalkoztatási politika főbb jellemzői

522. A szociális jogállam egyik meghatározó törekvése a foglalkoztatás minél magasabb szinten tartása,[1068] amely szintén együtt jár a piaci viszonyokba történő közvetett beavatkozással. Az állami befolyásolásnak ez legalább olyan kényes területe, mint a bérpolitika alakítása, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a munkaerőpiac kontrollálásáról, másképpen fogalmazva: a munkaerőpiac keresleti és kínálati egyensúlyának megteremtéséről lehetőleg oly módon, hogy minél kevesebb munkaképes állampolgár szoruljon ki erről a piacról. A foglalkoztatási politika az egész gazdaság változásának megfelelően szintén minőségi átalakuláson ment keresztül.

A foglalkoztatáspolitika az EU egyik kiemelt területe, különösen az 1990-es évek elejétől. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az EU munkanélküliségi rátája jelentősen emelkedett, és nemzetközi összehasonlításban rendkívül rossz helyzetbe került.[1069] Az Amszterdami Szerződés előtt a foglalkoztatáspolitika az egyes tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozott. Ugyanakkor az Amszterdami Szerződés a Római Szerződést egy új fejezettel egészítette ki. Annak ellenére, hogy ez a fejezet nem tartalmaz kötelező foglalkoztatási célokat, jelentősége mégis abban áll, hogy tartalmazza a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak ún. koordinációs és eljárási rendjét. Az Amszterdami Szerződés után az EU egyik kiemelt prioritása a tartós és magas szintű foglalkoztatás. A foglalkoztatáspolitika fontosságát jellemzi, hogy a tagállamok az Amszterdami Szerződés elfogadását követően nem várták meg, míg a szerződés a tagállamok ratifikációját követően hatályba lép, hanem már ezt megelőzően az Európai Tanács összehívását kezdeményezték Luxembourgban. Ezen a csúcstalálkozón négy követelményt fogalmaztak meg: a foglalkoztathatóság növelését, a vállalkozókészség erősítését, az alkalmazkodóképességet és a nők, valamint a férfiak esélyegyenlőségét.

Az ún. Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításának eszköze 2000-től az Európai Szociális Alap.[1070] Az Európai Foglalkoztatási Stratégia új állomását jelentette az ún. lisszaboni folyamat (2000 márciusa), valamint a 2002. évi barcelonai ülés. Az Európai Unió nem kisebb követelményt tűzött ki maga elé, mint a teljes foglalkoztatás minél hatékonyabb megközelítését.

523. A foglalkoztatáspolitika jelentősége kimutatható az egyes EU-tagállamok ezirá- nyú legújabb törekvéseiben. Nagy-Britanniában az 1970-es évektől egyre inkább erősödik az ún. active labour market policy. Ebben az időben egyre több olyan jogszabály lépett hatályba, amelyek a munkavállalók meghatározott csoportját bizonyos támogatásban, illetve kedvezményben részesítették. Az angol jog egyik fontos intézményévé vált a right to return to work. Ez az intézmény az anyasággal összefüggő jogokat védte, majd később egyre nagyobb jelentősége lett a rehabilitáció területén. Az irreális fluktuációt igyekeztek meggátolni a dokkmunkások körében, mégpedig azáltal, hogy a tartós foglalkoztatást biztosító munkáltatókat bizonyos támogatásban részesítették. Rendkívül jelentős az 1973-ban hatályba lépett Employment and Training Act, valamint az Employment Subsidies Act (1978). Természetesen ebben az időben átalakult az adó- és a társadalombiztosítási rendszer is.

A német foglalkoztatáspolitika egyik legfontosabb szabálya az 1969-ben megalkotott és azóta többször módosított Arbeitsförderungsgesetz. A törvény 14. §-a rögzíti, hogy a intézményeknek azon kell munkálkodniuk, hogy a munkát kereső munka és a munkáltató a szükséges munkaerőt megkapja. E célkitűzés értelmében olyan intézkedéseket kell meghozni, amelyek a munkanélküliséget, illetve az értékét vesztett foglalkoztatást megszünteti, lehetővé teszi a szakmai mozgást, ugyanakkor a gazdaság strukturális átalakulásából, a technikai fejlődésből adódó foglalkoztatási hátrányokat kiküszöböli vagy legalábbis csökkenti, a nemek szerinti speciális képzést elősegíti, valamint minden olyan munkavállalót, akinek a helyzete a munkaerőpiacon megnehezül, beilleszt a rendszerbe. A német foglalkoztatáspolitika napjainkban jelentős mértékű átalakításon ment keresztül. 2002-ben lépett hatályba az ún. Job-AQTIV törvény.[1071] A törvény alapvető célja a munkanélküliség, különösen a tartós munkanélküliség csökkentése, amelynek érdekében kialakították a munkaügyi hivatalok, a munkáltatók és a munkavállalók együttműködésének intézményeit és eljárási rendjét.

A francia munkaügyi politika – különösen a már érintett Auroux-féle törvények óta – szintén az aktív foglalkoztatáspolitikát valósítja meg, és ebben a rendszerben a munkához való jog mondhatni a munkajog egyik meghatározó célkitűzése. A francia foglalkoztatáspolitika célja kettős. Elismerve, hogy a határozatlan időre létesített teljes munkaidőben történő foglalkoztatás lenne az ideális, mindent megtesz e tradicionális foglalkoztatási modell fenntartására és erősítésére.

Ugyanakkor számos támogatást nyújt a munkavállalók egyes csoportjai, valamint az atipikus foglalkoztatás számára.[1072]

524. A szocialista állam és jog a piaci viszonyokat a foglalkoztatás területén sem engedte érvényesülni. A fentiekben ismertetett kötött bérpolitika együtt járt a kötött létszámpolitikával, illetve az egyes munkáltatók szintjén a kötött személyzeti politikával. Ennek megfelelően a bér tervezése mellett a létszám országosan az egyes ágazatokban, alágazatokban szintén előre tervezett volt. Ebbe a körbe tartozott már az oktatás is, beleértve a szakoktatást, illetve a felsőoktatást. Magától értetődően az előre megtervezett rendszer csak addig maradhatott fenn, amíg a gazdaság egészére is a tervlebontásos mechanizmus érvényesült. Abban a pillanatban, amikor az egyes területeken a piaci elemek legalábbis megtűrtté váltak, a kötött bér- és létszámgazdálkodás egésze omlott össze. Az 1980-as évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a mesterségesen fenntartott teljes foglalkoztatottság illúzió, ha legalább hosszú távon el akarják érni a hazai termelés nemzetközi versenyképességét, miközben a külföldi piacvesztések egyes területeken drasztikusan éreztetik hatásukat.

Ezeknek a kompenzálására 1986-ban az alábbi kísérlet történt. A gazdálkodó szervezet felszámolása esetén, vagy ha a munkáltató működésével összefüggésben valamely munkavállaló munkajogviszonyát a munkáltató megszüntette, amennyiben az érintett munkavállaló ún. szervezett elhelyezése nem volt biztosítható, és a munkavállaló vállalta a jogszabályban rögzített kötelezettségeket, a munkáltató az illetékes megyei tanács munkaügyi szakigazgatási szervének előzetes hozzájárulása alapján köteles volt a felmondási időt legfeljebb hat hónapra meghosszabbítani. Erre a időre a munkavállalót mentesíteni kellett a munkavégzés alól, de ezen időszak alatt a munkavállaló munkajogviszonyt nem létesíthetett, egyéb keresőfoglalkozást nem vállalhatott, továbbá a munkaerő-közvetítő szervvel együtt kellett működnie. A munkáltató által kifizetett átlagkeresetet az állami költségvetés terhére a munkáltatónak megtérítették.[1073] Előfordult azonban, hogy a munkavállaló az így meghosszabbított felmondási idő alatt sem tudott elhelyezkedni, és ekkor részére további hat hónapra biztosították az ún. elhelyezkedési támogatást. Ennek összege a folyósítás első három hónapjában az átlagkereset 75 százaléka, a második három hónapjában annak 60 százaléka volt.[1074]

525. Végül 1989. július 1-jén lépett hatályba szintén egy minisztertanácsi szintű rendelet a munkanélküli-segélyezésről.[1075] A jogszabály végeredményben az 1986-ban kibocsátott jogszabályok továbbfejlesztett tartalmával a passzív munkaerő-piaci eszközöket szabályozta, meghatározva a munkanélküli-ellátásra való jogosultság feltételeit, a jogosultságot kizáró körülményeket, valamint a munkanélküli-se-

gély összegét. Lényeges továbbá, hogy azok számára, akik korábban munkanélküli-segélyben részesültek, azonban a segély lehetséges folyósítása időtartamát követően sem tudtak munkajogviszonyt létesíteni, ún. átmeneti munkanélküli-járadékot biztosítottak. Ennek időtartama legfeljebb 365 nap lehetett. Később – 1990-ben – újabb intézménnyel bővült az állami foglalkoztatási politika eszköztára. Az ún. korengedményes nyugdíjazás lényege az volt, hogy a munkáltató legfeljebb öt évvel az öregségi nyugdíjazás előtt álló munkavállalóval megállapodhatott a munkavállaló nyugdíjazásában azzal, hogy a munkáltató köteles volt az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj összegét a társadalombiztosításnak félévenként előre befizetni. Időközben létrehozták a Foglalkoztatási Alapot, és a jelentős létszámcsökkentést végrehajtó munkáltatók – amennyiben az előző évi mérleg szerinti eredményük nulla vagy negatív volt (!) – kérhették a megtérítendő összeg legfeljebb 50 százalékos átvállalását a Foglalkoztatási Alap terhére. Ebben a tekintetben jelentős létszámleépítésnek minősült az egy intézkedés keretében az előző éves átlagos állományi létszám legalább 25 százalékának, vagy ötszáz főnek az elbocsátása.

Ebben az időszakban jelentek meg az első ún. aktív támogatási formák, mint például az áttelepülési kölcsön, a vállalkozóváválást elősegítőjuttatás, illetve a pályakezdők, újrakezdők vállalkozási kölcsöne. Különösen ez utóbbival kapcsolatban merültek fel később nehézségek, hiszen a piaci viszonyok változásával a viszonylag tőkeszegény kisvállalkozások, vagy más fogalmazásban „kényszervállalkozások" további szociális problémák forrásává váltak.

A hivatkozott jogszabályok az állami foglalkoztatáspolitika két alapvető rendszerét tartalmazták. Az egyik a passzív eszközrendszer, amelynek lényege, hogy meghatározott feltételek bekövetkezése esetén, jogszabályban meghatározott időtartamig a munkanélküli számára szintén jogszabályban rögzített ellátást nyújt. E felsorolásból látható, hogy a munkanélküli-ellátás alapvetően biztosítási alapozású – szemben a szolidaritáson alapuló ellátási-támogatási rendszerekkel –, financiális alapját a munkaadói és a munkavállalói befizetések képezik. A másik rendszer az aktív támogatási rendszer (például vállalkozóvá válás, újrakezdés támogatása), amelynek lényege, hogy a munkaerő-piaci rendszerből kikerülő vagy az adott helyzetben, pozícióban már nem tartható munkavállaló számára egyéb egzisztenciális lehetőség megteremtésének elősegítését vállalja az állam az erre a célra létrehozott alapokból.

A korabeli magyar szabályozás – amelyre a későbbi foglalkoztatási törvény is épült – minőségében nem különbözött a külföldön alkalmazott megoldásoktól. Az állami foglalkoztatáspolitika mozgása, az eszközök közötti arányok kialakulása, a megfelelő prioritások sorrendje végső soron a gazdaság állapotától, fejlődési irányaitól függ. Látnunk kell azonban, hogy a foglalkoztatási politika jogi eszközei önmagukban még nem oldják meg a munkaerőpiac feszültségeit, csupán a jogi szabályozás nem képes munkahelyeket teremteni. A jog rendszere azonban jelentős mértékben képes elősegíteni a munkaerőpiac konszolidáltságát és kiszámíthatóságát. Ezzel a szándékkal került megalkotásra 1991-ben a foglalkoztatási törvény.

526. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 1991. március 1-jén lépett hatályba. Figyelemre méltó a törvény általános indokolása. Ennek értelmében a jogalkotó abból indul ki, hogy „az utóbbi évtizedekben kialakult gazdasági és egyre súlyosbodó gazdasági válság" a következő években is folytatódik, és ennek egyik „biztosan előre jelezhető" következménye lesz a munkanélküliség növekedése. A szociális piacgazdaságban ugyanakkor a totális és paternalisztikus államfelfogásnak át kell adnia helyét a „szociális partnerségen" alapuló szemléletnek. Ebből következően jelentősen nőnie kell a helyi önkormányzatok szerepének, és megváltozik a munkaadók és a munkavállalók egymáshoz való viszonya. „A foglalkoztatással összefüggő folyamatok tartalmát döntően a munkaerőpiac határozza meg." A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer korszerűsítését a törvényi szabályozás abban látja, hogy a gazdasági válság csak erőteljes szerkezetváltással és számottevő munkanélküliség vállalásával küzdhető le. Ez éles konfliktusokat idézhet elő, azonban a jogalkotónak követnie kell a munkaerőpiac lényeges módosulásait, lényegében azzal is, hogy mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak megfelelő garanciákat biztosít – az előbbiek számára a szerkezetváltás következtében szükségessé váló létszámleépítés biztosítására, utóbbiaknak pedig a munkanélküliségük esetén történő ellátásra, valamint az újra elhelyezkedéshez szükséges segítségre. Ehhez képest szinte technikai jellegű oknak bizonyult a korábbi szétszórt szabályozás egységesítése, illetve felülvizsgálata. A törvény mindezeken túlmenően szabályozni kívánja a vállalkozások élénkítésének egyes lehetőségeit, a képzési rendszer átalakítását, továbbá a foglalkoztatási érdekegyeztetés rendszerét.

Az Flt. szerkezetileg a következőképpen tagozódik. Az „Általános rendelkezések" a munkaerőpiac résztvevőire vonatkozó generális szabályokat tartalmazza; a „Foglalkoztatási érdekegyeztetés szervezete" című fejezet a munkaerő-piaci szereplők érdekeinek összehangolására vállalkozik, rögzítve ugyanakkor a legfontosabb szervezeti és eljárási szabályokat. A törvény harmadik fejezete „Munkaerő-piaci szolgáltatások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások" cím alatt a foglalkoztatási politika ún. aktív eszközrendszerét foglalja egységbe. Az Flt. negyedik fejezete a létszámleépítések hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatásokat szabályozza, míg magának a létszámleépítésnek a normaanyaga 1997. július 1-jétől az Mt.-ben került elhelyezésre. Az ötödik fejezet a munkanélküliek ellátásáról rendelkezik, azaz a foglalkoztatási politika passzív eszközrendszerét tartalmazza. Kiemelkedően fontos a hatodik fejezet, amely a munkanélküli-ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások fedezetét rendezi. Ez a fejezet szerves összefüggésben van a foglalkoztatás érdekegyeztetésével. A hetedik fejezet az „állami foglalkoztatási szolgálat" címet viseli, és a foglalkoztatáspolitika állami szervezetrendszerét foglalja össze. A törvény az eljárási szabályokkal és záró rendelkezésekkel zárul.

527. Az aktív, valamint a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök tárgyalása előtt – kapcsolódva a korábbi fejezetekhez – indokolt röviden felvázolni a foglalkoztatás érdekegyeztetésének rendszerét. Ebben a struktúrában a leglényegesebb szervezet a

Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete (MAT). A magyar érdekegyeztetés egyéb szerveihez hasonlóan a MAT szintén tripartit testület, amely a Kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselőiből áll. Alapvető feladata a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos jogok, illetve kötelességek e törvényben foglaltak szerinti gyakorlása és teljesítése. A MAT megbízatása négy évre szól.

A MAT összetételének kialakítása hűen tükrözi a hazai érdekegyeztetés legsúlyosabb anomáliáját, nevezetesen az Érdekegyeztető Tanács, illetve a helyébe lépő Munkaügyi Tanács legitimitását. Tagjait ugyanis az OMT-ben helyet foglaló munkaadói és munkavállalói országos szövetségek jelölték, „egyéb megegyezés hiányában" az általuk képviseltek részéről teljesített munkaadói és munkavállalói járulékfizetés arányának figyelembevételével. A MAT tagjait egyébiránt a munkaügyi miniszter bízza meg, illetve hívja vissza. A Kormány képviseletét ellátó egy-egy tag megbízása és visszahívása a népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter javaslata alapján történik. A MAT megbízatása négy évre szól. A testület egy-egy oldalán részt vevő tagok száma hat főnél több nem lehet. Ennek meghatározása azért fontos, mert amennyiben valamely kérdésben a MAT oldalai jogosultak szavazásra, úgy az oldalak szavazata egyenlő, amennyiben a szavazás a tagok joga, az egyes oldalak hat-hat szavazattal rendelkeznek. Lényeges továbbá, hogy amennyiben a MAT a megbízatásának lejártát követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a munkaügyi miniszter dönt. A testület egyébként ügyrendjét egyhangúan maga határozza meg.

A foglalkoztatás érdekegyeztetésében kiemelkedő helyet foglalnak el a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok. E testületek összetétele gyakorlatilag követi a MAT-nál látott struktúrát, eltérés azonban, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői mellett az önkormányzat képviselteti magát. A munkaadói, illetve a munkavállalói képviselőket szintén az OMT-ben képviselettel rendelkező országos szervezetek megyei szervezetei jelölték, amely rendszer a már ismertetett anomáliákat csak erősítette. A munkaügyi tanácsok legfontosabb joga a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészének (lásd később) a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról történő döntés. Emellett figyelemmel kíséri a Munkaerő-piaci Alap decentralizált pénzeszközeinek megyei szintű felhasználását; véleményezi az alap rehabilitációs alaprészének a megyében felhasználható pénzügyi keretéből nyújtható támogatásokra kiírt pályázatok tervezetét; kezdeményezi és véleményezi a megye foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat és figyelemmel kíséri azok végrehajtását; véleményezi a megyei munkaerő-piaci szervezet (lásd alább) működését; meghatározott kérdésekben beszámoltatja a munkaügyi központ vezetőjét; előzetes véleményezési jogot gyakorol e vezető kinevezésénél, végezetül ellátja a más jogszabályban meghatározott feladatait.

528. Az állam a kialakított foglalkoztatási politikáját alapvetően az ún. állami foglalkoztatási szolgálaton keresztül érvényesíti. Az állami foglalkoztatási szolgálat az alábbi szervekből áll: Foglalkoztatási Hivatal, megyei (fővárosi) munkaügyi központok, munkaerő-fejlesztő és -képző központok.

A Foglalkoztatási Hivatal a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. Feladata gyakorlatilag a Kormány foglalkoztatáspolitikai feladatainak végrehajtása.10

A megyei (fővárosi) munkaügyi központ szintén jogi személy, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely a megyei (fővárosi) önkormányzattól független hatóság. A munkaügyi központ az ún. központi szervezeti egységből és a kirendeltségekből áll.

A munkaügyi központok ellátják a Munkaerő-piaci Alap pénzeszközeinek a megyében történő működtetésével kapcsolatos megyei szintű feladatait; a külföldiek magyarországi munkavállalásával kapcsolatos engedélyezési, valamint a polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat; végzik a munkaügyi tanács titkársági teendőit; irányítják a kirendeltségeket; információkat gyűjtenek és nyújtanak a megye munkaerő-piaci folyamatairól és ezekkel kapcsolatos prognózisokat készítenek; orientálják az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázás mértékének meghatározásában; rehabilitációs munkacsoportot hoznak létre és működtetnek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítése érdekében; elősegítik a csoportos létszámcsökkentés által okozott foglalkoztatási problémák megoldását; ellátják a Munkaerő-piaci Alapból folyósított támogatások felhasználásával kapcsolatos hatósági ellenőrzést; gyakorolják a rendbírság kiszabásának jogát. A kirendeltségek ellátják a munkanélküliek nyilvántartásba vételét, a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói, a munkanélküli-ellátások, továbbá egyes foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos feladatokat.

1996-ban lépett hatályba a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény. E törvény által jöttek létre a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek. Korábban a munkaügyi központok és a munkaügyi felügyelőségek egyazon intézményrendszer két alrendszerét képezték, napjainkra azonban a két szervezet különvált. A munkaügyi felügyelőségek elemzését a munkaügyi ellenőrzésről szóló következő fejezetben tárgyaljuk.

58. § A munkanélküliek ellátórendszere

529. A munkanélküliek ellátórendszere a foglalkoztatáspolitika ún. passzív eszközei közé tartozik. Az ellátórendszerekkel kapcsolatban megfogalmazott általános kritika szerint, a passzív eszközök önmagukban nem ösztönöznek új munkahelyek keresésére, a munkaerőpiacra történő mielőbbi visszatérésre. A munkanélküliek ellátórendszere azonban nem kezelhető izoláltan, rendeltetését csak a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeivel együtt képes betölteni. A hazai munkanélküliekre vonatkozó ellátórendszer alapvető jellemzője, hogy biztosítási szemléletű, azaz az érintettek befizetése alapján, meghatározott esemény bekövetkezte esetén és meghatározott időtartamig illeti meg bizonyos mértékű ellátás a munkanélkülit. Amennyiben az így biztosított időtartam alapján sem sikerül elhelyezkednie, lép be a szociális ellátórendszer, amelynek alapja a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.). Az Sztv. egyes rendelkezései folytatólagos ellátást biztosítanak a munkanélküliek számára, azonban a szociális ellátások döntő többsége nem a biztosítási, hanem a szolidaritás elve alapján jár az érintettnek. A munkanélküliek ellátórendszerének elemei a munkanélküli-járadék, az álláskeresést ösztönző juttatás, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, valamint a költségtérítés.

530. A munkanélküli-járadékra való jogosultság feltételei az alábbiak. Az Flt. 25. §-a szerint munkanélküli-járadék illeti meg azt, aki munkanélküli, és munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább 200 nap időtartamot munkajogviszonyban töltött, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül, munkát akar vállalni, azonban számára a munkaügyi központ nem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

Kérdés, hogy mikor megfelelő a munkaügyi központ által felajánlott munkahely, illetve munkalehetőség. A törvény értelmében ennek kialakításakor tekintettel kell lenni a munkanélküli képzettségi szintjére, illetve a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségre, egészségi állapotára, a várható keresetre, valamint a munkahely megközelítésének időtartamára. Az ismertetett kritériumok meglehetősen általános megfogalmazásúak, és különösen a munkaügyi központ által felajánlott, illetve a munkanélküli által felkutatott munkahelyen elért kereset nagyságának meghatározása vitatható. Az Flt. 25. § (2) bekezdésének c) pontja szerint a díjazás abban az esetben megfelelő, ha „a várható kereset a munkanélküli járadék összegét, illetve – ha a munkanélküli-járadék összege a kötelezőlegkisebb munkabérnél alacsonyabb – a kötelező legkisebb munkabér összegét eléri". Természetesen általánosságban nem lehet kritikai észrevételt tenni e meghatározással összefüggésben, mert amennyiben az érintett munkavállaló korábbi munkabére például a minimálbér közelében van, a munkanélküli-járadék alig különbözik a korábbi bértől. Abban az esetben viszont, ha az érintett viszonylag magasabb átlagkeresettel rendelkezett, a munkanélküli-járadék számára nyilvánvalóan semmilyen megoldást nem jelent.

531. Ez a probléma már átvezet a munkanélküli-járadék mértékének az elemzéséhez. A munkanélküli-járadék összegét a munkanélkülinek a munkanélkülivé válást megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkeresete alapján kell kiszámítani. Ameny- nyiben az irányadó időszakban több munkáltatóval állt jogviszonyban, a járadék összegét valamennyi munkaadónál elért átlagkeresete alapján kell kiszámítani. Végezetül, ha a munkanélküli átlagkeresete ebben az időszakban nem állapítható meg, a járadék összegét az általa a munkanélkülivé válását megelőzően betöltött utolsó munkakörben, illetőleg az azzal azonos vagy hasonló munkakörben elért kereset országos átlaga alapján kell megállapítani. A munkanélküli-járadék ösz- szege az így meghatározott járadékalap 65 százaléka. Összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. A munkanélküli-járadék konkrét mértékének megállapítása tehát a korábbi átlagkereset mellett semmi egyéb tényezőt nem vesz figyelembe, továbbá alsó és felső határa szigorúan behatárolt. A járadék mértékének meghatározása azonban több szempontból is aggályos. Mindenekelőtt azért, mert a munkavállaló jövedelme általában nem csupán az ő, hanem családja megélhetését is szolgálja akár deklarálja ezt az Alkotmány, akár nem. Ebből következően a munkanélküli-járadék viszonyítási alapja ugyan lehet az átlagkereset, azonban a restriktív számítási mód már nem szolgálja a járadék ellátási rendeltetését.

Ez a probléma előtérbe került az Európai Szociális Karta magyarországi megerősítésével kapcsolatos előmunkálatok során is. A Karta 12. cikke – „a társadalombiztosításhoz való jog" cím alatt – értelmében a szerződő felek vállalják, hogy „.kielégítő szinten tartják fenn a társadalombiztosítás rendszerét, legalább annak a mértéknek megfelelően, mint amilyet a Társadalombiztosítás Minimális Szabványaira vonatkozó Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény (No. 102) ratifikációjához megkövetelnek".[1076] A Karta megerősítésével összefüggésben az a sajátos helyzet állt elő, hogy Magyarország az ILO 102. számú egyezményét nem ratifikálta, azonban a Karta megerősítése esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni a konvenció munkaügyi tárgyú rendelkezéseit. Az egyezmény alapvető jellemzője, hogy egységes munkanélküli- és szociális ellátási koncepció bázisára épül, s a magyar jogrendnek mind az Flt., mind pedig az Szvt. tekintetében meg kell felelnie az egyezmény ezen követelményeinek. Ami a munkanélküli-ellátás mértékét illeti, az egyezmény 65-67. cikkei szerint az ellátásnál tekintettel kell lenni a munkanélküli részére folyósított családi pótlék (family allowance) összegére is. Az ily módon kiszámított standardnak a magyar munkanélküli-járadék meghatározása nem felel meg, nevezetesen a járadék minimum kb. 20 százalékkal alacsonyabb az ILO által alkalmazott viszonyítás minimumstandardjánál. Természetesen a járadékminimum viszonyítási alapjának megváltoztatása kihat a járadék felső összegére is.

532. A munkanélküli-járadék folyósításának időtartamát annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, amennyit a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt munkajogviszonyban töltött.[1077] A munkanélküli-járadék folyósításának idejét a munkaviszonyban töltött idő Flt.-beli számítása alapján kell meghatározni, oly módon, hogy öt nap munkaviszony egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. A munkanélküli-járadék folyósításának leghosz- szabb időtartama 270 nap. A munkanélküli-járadék folyósításának kezdő időpontja a munkanélkülinek a munkaügyi központnál, illetve annak kirendeltségénél történő jelentkezését követő nap. Ha a munkajogviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg, a munkanélküli részére munkanélküli-járadék az előbbiekben meghatározott módon megszüntetett munkajogviszonyt megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható, függetlenül attól, hogy a munkanélküli a járadék folyósításához szükséges feltételekkel rendelkezik.

533. A munkanélküli-járadék folyósítását bizonyos tényállások bekövetkezte esetén meg kell szüntetni. Így, amennyiben azt a munkanélküli kéri; ha a munkaügyi központ által felajánlott megfelelő munkahelyet vagy képzési lehetőséget nem fogadja el, illetve a munkajogviszony létesítése neki felróható okból meghiúsul, továbbá, amennyiben öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá.

A munkanélküli-járadék folyósításának időtartama alatt a munkanélküli meghatározott magatartásra kötelezett, és ennek megfelelően meg kell szüntetni a járadék folyósítását, ha – a törvényben meghatározott kivételeket leszámítva – keresőtevékenységet folytat. Abban az esetben is meg kell szüntetni a járadék folyósítását, ha a munkanélküli olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során rendszeres támogatása eléri a mindenkori minimális bér összegét. Ugyanígy meg kell szüntetni a munkanélküli-járadék folyósítását, ha a munkanélküli oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, továbbá, ha a munkanélküli-járadék folyósításának idejét kimerítette.

A felsoroltakkal ellentétben nem szüntethető meg a járadék folyósítása, ameny- nyiben a munkanélküli rövid időtartamú, legfeljebb 90 napig tartó keresőtevékenységet folytat, feltéve, hogy ez irányú bejelentési kötelezettségének eleget tesz. Szüneteltetni kell a járadék folyósítását, ha a munkanélküli nem tesz eleget együttműködési kötelességének, a mulasztás időtartamára; ha a munkanélküli terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetőleg segélyben részesül, ennek időtartamára; előzetes letartóztatás, szabadságvesztés ideje alatt, szigorított javító-nevelő munka, javító-nevelő munka, elzárás időtartama alatt; sor- vagy tartalékos katonai szolgálat, illetve polgári szolgálat teljesítésének idejére. A mulasztás miatti szünetelés kivételével a munkanélküli-járadék folyósításának időtartama meghosszabbodik a szünetelés időtartamával.

534. A következő passzív ellátási forma az álláskeresést ösztönző juttatás. Erre az a munkanélküli jogosult, akinek részére a munkanélküli-járadékot legalább 180 nap időtartamra állapították meg, és amelyet azért szüntettek meg, mert keresőtevékenységet folytat, illetve olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során a mindenkori minimális bér összegét elérő rendszeres támogatásban részesül. További feltétele e juttatás folyósításának az, hogy az illető ne részesüljön rokkantsági, baleseti-rokkantsági nyugdíjban, illetőleg táppénzben, és együttműködjön a munkaügyi központtal. Az álláskeresést ösztönző juttatás összege a jogosultság kezdő napjától hatályos öregségi nyugdíj legkisebb összegének 85 százaléka. Időtartama 180 nap, 45. életévét betöltött személy számára 270 nap.

535. A következő – rendkívül vitatott és ellentmondásos – ellátási forma a nyugdíj előtti munkanélküli-segély. Az intézmény 1998. január 1-jén lépett hatályba, annak ellenére, hogy már 1995-ben megkonstruálták.[1078] A nyugdíj előtti munkanélküli-segély előképe az ún. előnyugdíj intézménye volt. Ennek lényege abban állt, hogy a munkanélküli abban az esetben kérhette ennek a nyugellátásnak a megállapítását, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzott, legalább 180 napja munkanélküli-járadékban részesült, az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezett és részére megfelelő munkahely biztosítására nem volt kilátás. Az előnyugdíj megállapítására és folyósítására a társadalombiztosítási szabályok voltak irányadók azzal, hogy az előnyugdíj összegét a Munkaerő-piaci Alapból havonta előre át kellett utalni a társadalombiztosításnak. Az e helyett belépő nyugdíj előtti munkanélküli-segély feltételei lényegében azonosak az előnyugdíj megállapításához szükséges feltételekkel, azzal, hogy összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával. Az intézmény bevezetése összefügg az 1995. évi gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosításokkal (Bokros-csomag), amelyben többek között teljes egészében meg kívánták szüntetni az előnyugdíjat. A Kormányon belüli viták eredményeképpen született meg – mintegy az előnyugdíjat pótlandó – a nyugdíj előtti munkanélküli-segély intézménye. A gazdasági stabilizációs törvények helyezték hatályon kívül a pályakezdők munkanélküli-segélyét is.14

536. A foglalkoztatáspolitika előbbiekben tárgyalt eszközeihez közvetve kapcsolódnak azok a szociális rászorultságtól függő támogatások, amelyeket az Sztv. rögzít. Ezeket a támogatásokat – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az önkormányzatnál lehet előterjeszteni. Az ellátások körében – témánk szempontjából – a legfontosabb a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem pótlására támogatásban részesíti azt a munkanélkülit, aki az Flt. alapján munkanélküli-járadékban részesült, és ennek lejárta után egyéb munkanélküli-ellátásra nem jogosult, s keresetpótló juttatásban nem részesül; továbbá akinek részére a munkanélküli-járadék folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt szüntették meg a folyósítási idő lejárta előtt, és a keresőtevékenységet követően nem jogosult munkanélküli-ellátásra az Flt. szerint; s végezetül akinek a munkanélküli-járadékra való jogosultsága az Flt. alapján támogatott képzés időtartama alatt szűnt meg, és a képzés megszűnését követően az Flt. alapján munkanélküli-ellátásra nem jogosult. További feltétel mindhárom esetben, hogy a munkanélküli családjában az egy főre jutó havi jövedelem ne haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékát. A támogatás folyósításának időtartama 24 hónap. Az Sztv. a jövedelempótló támogatás megszüntetésének, valamint szüneteltetésének intézményéről a munkanélküli-járadéknál leírtakhoz hasonló módon rendelkezik.15

59. § A foglalkoztatáspolitika aktív eszközei

537. Míg a foglalkoztatási politika passzív eszközei elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az átmeneti ún. „reprodukciós zavart" valamilyen jövedelem biztosításával oldja meg vagy legalábbis enyhítse, addig az aktív eszközök a munkanélkülinek amunkaerőpiacra történő visszatérését vannak hivatva elősegíteni. Mint ahogyan a korábbiakban utaltam rá, a passzív és az aktív eszközök általában együtt fejtik ki hatásukat. A foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek egy része a munkanélkülit segíti, míg másik részük azt a munkaadót, aki foglalkoztatáspolitikai célokat elégít ki, valamilyen ez irányú követelmény teljesítésével. Az aktív eszközök az Flt.-ben az alábbiak: képzések elősegítése, intenzív álláskeresés támogatása, munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése, foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások, közhasznúmunkavégzés támogatása, munkanélküliek munkaerő-kölcsönzés keretében történőfoglalkoztatásának támogatása, önfoglalkoztatás támogatása, munkahelyteremtés támogatása,munkahelymegőrzés támogatása, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása, amegváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása, a fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása, munkaerő-piaci programok támogatása, egyesáltalánostól eltérő foglalkoztatási formák támogatása.

538. A munkanélküli számára nyújtott egyik legfontosabb támogatás a képzések elősegítése, amely a gazdaság egészének szerkezetváltása szempontjából sem közömbös. A támogatás egyik feltétele, hogy a képzés a munkaügyi központ által felajánlott vagy a munkaügyi központ részéről elfogadott legyen. Ez a fajta képzés azon munkanélküli számára támogatható, akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal előzetesen írásban közölte. Támogatható annak a képzése is, aki ún. közhasznú munkavégzésben vesz részt és a képzésben való részvételt vállalja. Lényeges végezetül, hogy annak a képzése is támogatást élvez, aki ugyan munkajogviszonyban áll, azonban foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható. A támogatás további feltétele, hogy az érintett 25. életévét, illetve felsőfokú végzettségű személy 30. életévét nem töltötte be, és tanulói vagy hallgatói jogviszonya megszűnését követően munkanélküli-járadékra nem szerzett jogosultságot.

Képzési támogatásként keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás, továbbá a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése adható. A keresetkiegészítés a képzést megelőzően elért átlagkereset és a képzés alatt elért kereset különbözetéig terjedhet. A keresetpótló juttatás összege a munkanélküli-járadék alsó határa.

Az intenzív álláskeresés támogatásának lényege, hogy az a munkanélküli, illetve pályakezdő munkanélküli, aki a munkaügyi központtal együttműködve – igazoltan – maga is részt vesz a munkahely felkutatásában, támogatásként a munkahelykereséssel, illetve a munkába állást elősegítő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott költségei megtérítését igényelheti.

A foglalkoztatáspolitika egyik jelentős és a gazdaság szerkezetváltása szempontjából is lényeges támogatási formája a munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése. Az Flt. 15. §-a szerint az, aki munkanélküli-járadékban részesül és a munkaügyi központ továbbra sem tud részére megfelelő munkahelyet felajánlani, vállalkozóvá válása esetén az alábbi támogatásokat kérheti. Amennyiben bemutatja a vállalkozói tevékenységre vonatkozó hatósági igazolást, úgy kérheti a munkanélküli-járadék összegének megfelelő támogatás folyósítását legfeljebb további hat hónapig. Szintén ezen igazolás bemutatásával a munkaügyi központ által ajánlott szaktanácsadás költségei legfeljebb 50 százalékának megtérítését, s végezetül a vállalkozói tevékenység gyakorlásához szükséges tanfolyami képzés költségeinek szintén legfeljebb 50 százalékos megtérítését. Amennyiben a vállalkozó hitelt vesz fel vállalkozása beindításához vagy folytatásához, úgy a hitelfedezeti biztosítás költségeinek legfeljebb 50 százalékos megtérítését kérheti, legfeljebb egyéves időtartamra. A miniszteri rendelet a munkanélküliek vállalkozóvá válását elősegítő támogatások részletes szabályait szintén meghatározza, és ennek keretében rögzíti a vállalkozói tevékenység igazolásának szabályait, a támogatásról szóló határozat tartalmát és az ezzel kapcsolatos államigazgatási eljárás egyes speciális szabályait.

539. Az Flt. az ismertetetteken túlmenően jelentős támogatásokat biztosít azon munkaadók részére, akik az állami foglalkoztatáspolitika célkitűzéseinek megfelelő módon foglalkoztatnak munkavállalókat. Ebbe a körbe tartozik a foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások rendszere, az ún. közhasznú munkavégzés támogatása, a munkahelyteremtés és a munkahelymegőrzés támogatása, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása, s végezetül a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása.

A foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások lényege abban áll, hogy a munkaadó részére a munkavállaló munkabére 50-100 százalékig terjedő mértékű támogatás nyújtható, legfeljebb egyéves időtartamra. Ennek feltétele, hogy a munkaadó vállalja a legalább hat hónapja – pályakezdő esetében legalább három hónapja – munkanélkülinek a támogatás folyósítása alatti foglalkoztatását, továbbá azt követően legalább a támogatott foglalkoztatás időtartamával megegyező időtartamú továbbfoglalkoztatását úgy, hogy a folyósítás és a továbbfoglalkoztatás időtartama alatt az érintettek munkajogviszonyát a munkaadó működésével összefüggő ok miatt rendes felmondással nem szünteti meg.

540. A foglalkoztatáspolitika viszonylag új eszköze a közhasznú munkavégzés támogatása. Az Flt. 16/A. §-a értelmében a munkaadó részére a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek 90 százalékáig terjedő mértékű támogatás nyújtható abban az esetben, ha a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat ellátása érdekében a munkaügyi központ által közvetített munkanélküli foglalkoztatását munkajogviszony keretében vállalja úgy, hogy ezzel a foglalkoztatással a foglalkoztatottainak számát bővíti, és a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesül. A támogatás egy munkavállaló foglalkoztatásához folyamatosan legfeljebb kétévi időtartamra állapítható meg. Az említett miniszteri rendelet meghatározza a támogatás tárgykörét, eljárási rendjét, valamint a közhasznú munkavégzés támogatásáról szóló államigazgatási határozat tartalmát.

Ezzel az intézménnyel összefüggésben kell szólni arról a kormányrendeletről, amely a Közmunkatanácsról és a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szól. A közmunka lényege, hogy minél nagyobb számban alkalmazzanak munkanélkülieket elsősorban területfejlesztési, infrastrukturális, környezetvédelmi, továbbá az elmaradt térségek felzárkóztatása céljából. A program végrehajtására alakult a Közmunkatanács, amely tárcaközi feladatokat ellátó tanácsadó, véleményező és javaslattevő testület.

A közmunkaprogramok támogatása pályázat alapján történik, és a támogatások odaítéléséről a pályázati eljárás eredménye és a Közmunkatanács javaslata alapján a miniszter határozattal dönt. A támogatás lehet vissza nem térítendő jellegű, valamint meghatározott fizetési feltételekkel nyújtott visszatérítendő támogatás. A támogatás kiterjedhet a munkabérre, illetve annak járulékaira, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre, a munkaalkalmassági vizsga, a munkaruha és egyéni védőeszközök, a munkásszállítás költségeire, valamint a munkaerő betanításával kapcsolatos egyszeri képzési költségekre és kisebb értékű tárgyi eszközök beszerzésére.

541. 2004-től új támogatási forma lépett hatályba a munkaerő-kölcsönzés Mt.-beli szabályozásával összefüggésben. Az Flt. 16/B. §-a szerint támogatás nyújtható annak a közhasznú társaságnak, amely létesítő okirata szerint olyan közhasznú tevékenységet folytat, amely a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésével, foglalkoztatásuk elősegítésével – ideértve a munkaerő-kölcsönzést is – foglalkozik, a munkaügyi központtal való együttműködés keretében munkaerő-kölcsönzés céljából a külön jogszabályban meghatározott létszámú munkanélkülivel, szintén külön jogszabályban rögzített időtartamra munkajogviszonyt létesít. Abban az esetben is nyújtható támogatás, ha ezt a munkát ugyan nem tudja biztosítani, de képzésről gondoskodik.

1999-től – az Európai Unió ezirányú követelményeinek megfelelően – a jogalkotó támogatja az önfoglalkoztatást. Az Flt. 17. §-a értelmében pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható annak a munkanélkülinek, aki munkajogviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít vagy vállalkozáshoz csatlakozik, továbbá annak a személynek is, aki az Flt. alapján munkanélküliek vállalkozóvá válását elősegítő támogatásban részesül.

542. Munkahelyteremtés és munkahelymegőrzés címén támogatás nyújtható olyan programok megvalósításához, amelyek segítik a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek foglalkoztatását, olyan korszerű munkahelyek teremtéséhez, ahol megfelelő piaci háttérrel rendelkező korszerű termékek előállításával, új szakmakultúrák meghonosításával hozzájárul a munkaerő-piaci feszültségek enyhítéséhez. Az Flt. 18. §-a értelmében munkahelymegőrzés címén támogatás nyújtható az átmeneti likviditási gondokkal küzdő munkáltatónak abból a célból, hogy megőrizze a foglalkoztatottak létszámát vagy azért, hogy egyes munkavállalói rétegek foglalkoztatását elősegítse.

Az Flt. 18/A. §-a rendelkezik a járulékok átvállalásáról. Ennek értelmében ilyen jellegű támogatásként a keresetet terhelő egészség- és nyugdíjbiztosítási, valamint a munkaadói járuléknak, továbbá a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulásnak megfelelő összeg részben vagy egészben történő átvállalása valósulhat meg, legfeljebb egyéves időtartamra. Támogatás nyújtható annak a magánszemély munkáltatónak, aki az ún. alkalmi munkavállalási könyvvel rendelkező, jövedelempótló támogatásban részesülő olyan munkanélküli foglalkoztatását vállalja, akinek jövedelempótló támogatását a folyósítás időtartamának lejárta miatt szüntették meg, és munkanélküli-ellátásra az Flt. alapján nem jogosult, továbbá akinél a jövedelempótló támogatás folyósítása keresőtevékenység miatt szünetel. Az így nyújtott támogatás összege az adott foglalkoztatáshoz kapcsolódó ún. közteherjegy értékének 50 százaléka.

Támogatás nyújtható a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészéből a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő beruházáshoz, valamint a beruházásnak nem minősülő bővítéshez vagy egyéb fejlesztési célú kifizetésekhez. Végezetül a pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről, képzettségük, szakmai felkészültségük javítását, munkatapasztalat szerzését lehetővé tevő támogatás nyújtásával kell gondoskodni az Flt. 19/A. §-a szerint.

A foglalkoztatáspolitika aktív eszközeiről összefoglalásképpen megállapítható, hogy a hazai jogi szabályozás gyakorlatilag az összes olyan megoldási módot tartalmazza, amely a külföldi jogrendekben általában ismert. A jogszabály meghatározza a támogatások eljárási rendszerét, továbbá a támogatások nyújtásának tartalmi kritériumait. Nyilvánvaló azonban, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek hatékonysága alapvetően nem a jogi szabályozáson múlik, hanem sokkal inkább a gazdaság prosperitásán, amely determinálja, hogy hány munkahelyre van szükség, továbbá milyen összetételű legyen a munkavállalói állomány. Mindebből következően a jogi szabályozás csak befolyásolhatja a munkaerőpiac igényeit, illetve biztosíthatja a rendszer jogi környezetét.



[1068] Román - találóan - nem a munkához való jogot jelöli meg a munkajog egyik alapelveként,

[1069] hanem az állam irányában fennálló azon követelményt, amelynek értelmében minden munkaképes állampolgár számára meg kell teremteni a társadalmilag hasznos munkavégzés lehetőségét. Lásd Román 1989, 68-70.

[1070] Lásd erről részletesen Nagy 2002.

[1071] AQTIV: Aktivieren, Qualifizieren, Trainieren, Investieren, Vermitteln.

[1072] Lásd minderről részletesen Supiot 1998.

[1073] Lásd a 26/1986. (VII.16.) MT. sz. rendeletet, valamint a 28/1986. (VII.16.) MT sz. rendeletet.

[1074] Lásd Munkajogi Kézikönyv 1988,231.

[1075] Lásd a 114/1988. (XII. 31.) MT sz. rendeletet.

[1076] Karta-dokumentumok 1997,14.

[1077] A munkajogviszony időtartamába nem számít be az az időtartam, amely alatt a munkanélküli munkanélküli-járadékban részesült, továbbá az időtartam meghosszabbodik a következőkkel, ha ezalatt munkaviszony nem állt fenn: sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a polgári szolgálat időtartama, a keresőképtelenséggel járó betegség, a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, illetve segély folyósítása, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, továbbá a bányászok egészségkárosodási járadéka folyósítása, az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés, javító-nevelő munka, szigorított javító-nevelő munka, el- zárás büntetés tartama, az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása, valamint a munkanélküli-járadék folyósításának a munkaadótól kapott végkielégítés miatti elhalasztásának időszaka.

[1078] A jogintézményt az 1995. évi LII. törvény szabályozta először.