Ugrás a tartalomhoz

Magyar alkotmánytörténet

Mezey Barna (2003)

Osiris Kiadó

2. A NYILAS DIKTATÚRA (1944)

2. A NYILAS DIKTATÚRA (1944)

Szálasi Ferenc, a kassai származású honvédtiszt az I. világháborút és a magyar forradalmakat követően alakította ki hungarista ideológiáját, s szervezte meg Magyarországon a nemzetiszocializmus eszmerendszeréhez igazodó magyar mozgalmat, illetőleg szervezeteket. 1935-ben alapította meg a Nemzeti Akarat Pártját, majd a Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom utódpártjaként 1939-ben a Nyilaskeresztes Pártot. A német politika Szálasit a Horthy képviselte rendszer alternatívájaként tartotta számon, s amikor a német hírszerzés tudomást szerzett Kállay Miklós angolszász béketapogatózásairól, Szálasi terveinek megvalósítása reális közelségébe került.

MAGYARORSZÁG NÉMET MEGSZÁLLÁSA

Kormányváltozások

Magyarország katonai megszállása (1944. március 19.) után a kormányzó kénytelen volt elfogadni Kállay Miklós miniszterelnök lemondását. A német követelésre kinevezett Sztójay Döme és szélsőjobboldali kormánya közvetlenül Edmund Veesenmayerrel, a Budapesten székelő birodalmi megbízottal tartotta a kapcsolatot, ellentmondás nélkül teljesítve a német kéréseket. Feloszlatták a baloldali pártokat, lehetetlenné tették a polgári ellenzéki pártokat, a Gestapo Magyarországon is működni kezdett, s több ezer politikust tartóztattak le. A németbarát és a szélsőjobboldali újságokat leszámítva valamennyi újságot betiltottak, a zsidóság ellen minden korábbi elképzelést felülmúló intézkedéseket hoztak. Munkába lépett a Judenkommando Adolf Eichmann vezetésével, megkezdték a zsidóság deportálását Auschwitzba.

Német katonai közigazgatás Magyarországon

A német csapatok Magyarország megszállását követően birtokukba vették a stratégiai fontosságú helyeket: repülőtereket, hidakat, közlekedési csomópontokat, rádiót, rendőrkapitányságokat. A német irányítás élére Adolf Hitler kancellár Edmund Veesenmayert nevezte ki Magyarországra mint követet és birodalmi megbízottat, aki „felelős a magyar politika minden fejleményéért”. Utasításában ez állt: „A birodalom teljhatalmú megbízottja gondoskodjék arról, hogy az ország teljes közigazgatását – még a német csapatok ott-tartózkodásának idején is – az o irányítása alatt álló kormány intézze azzal a céllal, hogy az ország minden erőforrását, elsősorban annak gazdasági lehetőségeit, a közös hadviselés érdekében maximálisan kihasználja.” Ezért minden magyarországi polgári szervet a birodalmi megbízottnak rendeltek alá.

Amagyar hadsereg élére is német főtisztet neveztek ki, német összekötő tisztek kerültek minden magyar katonai egységhez, akik a közvetlen ellenőrzést biztosították. Magyarország elveszítette szuverenitását. Hitlerrel kötött megállapodása értelmében a továbbra is hivatalban maradó Horthy Miklós kormányzó, a német igényeknek megfelelő kormányt nevezett ki, hogy az együttműködés zökkenőmentes legyen. Lecserélték viszont a főispánok, polgármesterek jó részét. A Nemzeti Bank, a Rádió, a kormánylapok, a fontos intézmények élére a németekkel együttműködő vezetőket neveztek ki.

A HUNGARISTA HATALOMÁTVÉTEL

Nyilaskeresztes Párt

Veesenmayer már augusztusban jelezte Szálasinak az esetleges hatalomátvétel lehetőségét. Szálasi és a Nyilaskeresztes Párt volt az utolsó ero, amely hajlandó volt a német háborús politika feltétel nélküli támogatására s a hitleri vezetéssel való együttműködésre. Szálasi Ferenc pártja és hungarista mozgalma a tisztikar fiatalabb generációja körében bizonyos fokú népszerűséget élvezett, szociális propagandája a munkásság és kispolgárság rétegeit célozta meg, ideológiája igazodott a nemzetiszocializmus antiszemita kampányához. A Nyilaskeresztes Párt rendelkezett a a hivatásos tisztek által kiképzett karhatalommal is (Fegyveres Pártszolgálat), sot vezetésre többé-kevésbé alkalmas káderei is voltak, akik átvehették az ország diktatórikus irányítását. Veesenmayer információinak megfelelően Szálasi Ferenc már szeptember 13-án megbízott egy törzset a hatalomátvétel előkészítésével. Kidolgoztatta a honvédség, a rendőrség és a csendőrség átállításának programját, kinevezte felelőseit, és „Országépítési program”-ot dolgoztatott ki. A német vezetés már szeptember végén úgy döntött, hogy egy esetleges kiugrási kísérlet esetén Szálasi Ferenc kerüljön Horthy Miklós helyébe. Nyomban ezután megkezdődtek a hungarista mozgalom vezetőjével a konkrét hatalomátvételi tárgyalások.

A fegyverszüneti proklamációk

Az október 15-i fegyverszüneti proklamáció alkalmat adott a terv reali- zálására. Horthy a sikertelen kiugrási kísérlet után német őrizet alá került, s 1944. október 16-án német ösztönzésre Szálasi Ferencet, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét nevezte ki kormányfővé. Egyúttal lemondott kormányzói tisztéről.

A magyar alkotmányjog szerint (1937:19. tc.) a kormányzói tiszt megüresedése esetén össze kell hívni az Országtanácsot, melynek tagjai a miniszterelnök, a törvényhozás két házának elnöke, az ország hercegprímása, a Királyi Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei, valamint a hadsereg főparancsnoka. Szálasi e grémium előtt tette le a miniszterelnöki esküt. Az államfői tiszt rendezésével kapcsolatban ideiglenes megoldást fogadtatott el a tanáccsal: Kormányzótanács néven ideiglenes államfői testületet alakítottak.

Nemzetvezető

A hatalomátvétel két héttel később a miniszterelnöki megbízással teljesedett ki. Az Országtanács Szálasi indítványára október 27-én egyesítette az államfői és miniszterelnöki funkciót. Az 1944. november 3-ára összehívott országgyűlés, ahol a képviselőház 372 tagja közül megjelent 55 szélsőjobboldali képviselő megszavazta a közjogi változtatást. Szálasi a csonka parlament előtt is letette az esküt. Mindez ünnepélyes formában történt, még a szent koronát is igénybe vette a megváltozott pozíció nyomatékosítására. A 3668/1944. ME rendelet alapján formai ellenőrzést gyakorló (két miniszter és egy képviselőből álló) kormánytanács „felügyelete” mellett a miniszterelnöki megbízatás mellé megszerezte a „nemzetvezető” státusát is. Ezzel a német vezérelvhez hasonló módon magára ruházta a kormányzó jogkörét, a hadsereg főparancsnoki tisztével együtt. Diktátori hatalmát a „felelősség” ígéretével vette át.

A HUNGARISTA MUNKAÁLLAM SZERVEZETE

Szálasi Ferenc koncentrált uralma szakítást jelentett a magyar alkotmányfejlődéssel és közjogi tradíciókkal. A hungarista vezető a magyar polgári államfejlődéstől távol álló, a magyar megoldásoktól idegen, zavaros ter- minológiájú hatalmi berendezkedést hívott életre. A Hungarista Munkaállam elnevezést viselő új berendezkedés az olasz fasizmust és a német nemzetiszocializmust leképező magyar hungarista ideológia szervezeti megjelenítője lett.

Hungarizmus

A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom eszmerendszerének középpontjában a totális nemzet megvalósítására törekvés állt. A totális nemzet a nacionalizmus és szocializmus összhangján nyugszik, s megvalósítója a Kárpát-Duna Nagyhaza vezető népe, a magyar, mely a Kárpát-medence népeit a Pax Hungarica védőernyője alá vonva vezetné. A vezetésre hivatott magyar nép irányítaná a csatlakozott nemzetiségek részvételével alkotott államot. A Nagyhaza alapítói a talajgyökeres és honképes emberek, kik erejüket a munkaállamban egyesítik. A hungarizmus ideája a nacionalista keresztény modell volt, amelyik mindenféle ateizmust tagadott és támadott. Az antiszemitizmust „továbbfejlesztve” aszemitizmust hirdetett, vagyis a teljesen „zsidómentes” társadalmat tűzte célul.

Munkaállam

A hungarizmus célja az osztályharcot kiküszöbölő, a munkások és vezetők ellentéteit föloldó korporatív szerkezetű államberendezkedés, mely a nemzetgazdálkodás érdekében integrálja a dolgozókat. November 8-án Szálasi Ferenc közzétette a „Dolgozó Nemzet Hivatás Rendje” nevű programját, amely az olasz fasizmus korporációs elméletéhez hasonló elképzeléseket tükrözött. Minden olyan egyesületet, amely korábban érdekvédelemmel foglalkozott, betiltottak, és helyettük 14 rend felállítását rendelték el (például munkások, parasztok, kereskedők, katonaság, egészségvédők, anyák rendje). A nemzetvezető magát a „szövőmunkásnak” nyilvánította, és a munkások rendjének vezetésével bízta meg. Ígérte a magántulajdonú termelőeszközök igénybevételét, a szociális gondoskodást, a gyárakba üzemi tanácsot, a földművesek gép- és hitelellátását is.

Az állam formáját illetően a nyilaskeresztes vezetés nem tervezett változtatásokat. A szentkorona-eszme és az ezeréves magyar államiságra épített jogfolytonossági felfogás képezte a legitimáló ideológiát a magyar alkotmánytörténettől teljesen idegen modell meghonosításához.

A nemzetvezető jogköre

A képviselőház november 2-ra hirdetett ülésén a képviselők hatodának jelenlétében jóváhagyta az Országtanács döntésén nyugvó törvényjavaslatot, melyet a felsőház másnap ellenszavazat és módosítás nélkül elfogadott, s ezzel törvényerőre emelte a nemzetvezető jogosítványairól szóló tervezetet (1944:10. tc.). Ajogszabály a nemzetvezető jogkörébe utalta a kormányzó jogosítványokat, s arra az esetre, ha nem nevez ki miniszterelnököt, a kormányfői hatáskört is. Ily módon megvalósult a hatalomkoncentráció az államhatalom csúcsán: a miniszterelnöki és az államfői jogkört Szálasi sikerrel egyesítette. Ezzel a Nyilaskeresztes Párt vezére sikerre vezette a pártdiktatúrára vonatkozó elképzeléseket megvalósítani szándékozó hungarista mozgalmat.

A Nemzeti Összefogás

Horthy Miklós kormányzótól nyert megbízás alapján alakult meg 1944. október 16-án a Nemzeti Összefogás Kormánya. Szálasi Ferenc kormányában hét tárcát a Nyilaskeresztes Párt, hármat a Magyar Élet Párt szélsőjobboldali tagjai és egy-egy minisztériumot a Nemzeti Szocialista Párt és a Magyar Megújulás Pártja kapott. Két miniszter párton kívüli tábornok volt.

Nemzetvezetői munkatörzs

A kormány mellett a totalitárius pártdiktatúrának megfelelően „ár nyékkormány” működött, jóllehet a végrehajtó hatalom mindenestül a párt befolyása alá került. Az ún. nemzetvezetői munkatörzs a párt vezető apparátusából alakult. A nemzetvezetői munkatörzset a nemzetvezető helyettese, a munkarendvezető irányította. A munkatörzs keretében nemzetpolitikai irodák alakultak, melyek átvették a minisztériumok jogkörének jelentős részét (Államjogi Iroda, Dolgozó Nemzet Irodája, Fegyveres Nemzet Irodája, Kultúriroda, Nemzetbiztonsági Iroda, Nemzetgazdasági Iroda, Nemzetvédelmi Iroda, Népközösségi Iroda, Országépítési Iroda, Parasztiroda, Pártiroda, Számonkérő Iroda, Személyügyi Iroda, Világnézeti Iroda). Az irodák leghírhedtebbike az Országos Számonkérő Iroda (más néven Számonkérő Iroda, Nemzeti Számonkérő Szék) nyilas bírói és vizsgáló szervezet a közalkalmazottak, hatósági személyek, közintézmények ellenőrzésére szolgált. A totalitárius berendezkedésnek megfelelően a hungarista mozgalom pártja meghatározó szerepet töltött be az államügyek vitelében. Amagyar államgépezet a lényegesebb pontjain megkétszereződött: az állami szervek mellett és nekik megfelelően megszülettek a valódi döntéseket hozó pártszervek; másutt pedig a párt beszivárgott az állami mechanizmusba. A Nyilaskeresztes Pártnak különleges pozíciót biztosítottak: a pártmegbízottak, pártszervezetek átvették az állami szervek politikai irányítását és ellenőrzését. Konfliktusok esetére Szálasi Ferenc megelőlegezte döntését: „Én mindig a pártnak fogok igazat adni.” A Nyilaskeresztes Párt kettős értelemben is az államszervezet meghatározójává vált. Azt a tételt, hogy a „párt az államhatalom ellenőrző szerve”, biztosította a párt szervezeti jelenléte az államéletben. Egyfelől a kormánygépezet és a közigazgatás szerveire rátelepülve, abba beépülve folyamatos politikai ellenőrzést gyakorolt az állam működése fölött (ún.pártmegbízottak, akika minisztériumokban például az elnöki osztályok vezetői lettek, a helyi közigazgatás egyikfő felelőse a párt helyi megbízottja, titkára, vezetője). Másfelől a párt egy sor államfunkciót egyszerűen átvett a közigazgatástól. Így példának okáért lényegében kisajátította az állambiztonsági tevékenységet: azt nagy részben a Nyilaskeresztes Párt szervei látták el. A nyilaskeresztes pártszolgálat, a fegyveres nemzetszolgálat, a Nemzeti Számkérő Szék, a nemzeti számonkérő különítmény, a tábori biztonsági szolgálat a hagyományos állambiztonsági szerveket perifériára szorította, s tetszése szerint intézte a nyomozásokat, kihallgatásokat, toloncolásokat és internálásokat, felelősségre vonást és büntetést (közöttük olyan eszközökkel, mint a „fel- koncolási jog” a „tizedelés”, a családok és rokonok kollektív felelősségének bevezetése). A párt kizárólagosságát garantálta továbbá az a belügyminiszteri rendelet, mely még a szövetséges szélsőjobboldali politikai pártok működését sem engedélyezte, s így meghonosította az egypárti diktatúrát. A párt kebelében jöttek létre a hungarista állam legfelsőbb irányító-koordináló szervei is a végrehajtó hatalom körében: az államvezérkar, a nemzetvezérkar és a szakvezérkarok.

Az állam megkétszereződése

Az egybehívott országgyűlésben mindössze néhány tucat szélsőjobboldali képviselő jelent meg, a felsőházat pedig a működőképesség érdekében ki kellett egészíteni új tagokkal. A hungarizmus hatalomgyakorlására ez a jelképes törvényhozó szervezet aligha lehetett veszélyes. Miután 1944. november 2-án a képviselőház, 3-án pedig a felsőház jóváhagyta a miniszterelnök, a nemzetvezető és a vezető személyének összevonását, a „csonka” országgyűlés szerepe formálissá vált. Minden fontosabb kérdést rendeletekkel szabályozott a kormány. Az országgyűlés csonkán ugyan, de működött. Hovatovább persze csak a legodaadóbb szélsőjobboldali képviselők maradtak hű tagjai a törvényhozásnak; lényegében arra szolgáltak csupán, hogy Szálasi Ferenc „alkotmányos” helyét tradicionális állami szervként szentesítsék.

Csonka országgyűlés

A csonka országgyűlés mellett azonban (miként a kormány mellett anemzetvezetői munkatörzs), mintegy garanciaként megszervezték a Törvényhozók Nemzeti Szövetségét, melybe a Magyar Élet Pártja, az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja, a Nyilaskeresztes Párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt, a Nemzeti Szocialista Front és a Volksbund szélsőjobboldali képviselői kerültek be. A felsőház szinonimájaként megalakult a Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetsége is.

Törvényhozók Nemzeti Szövetsége

A polgári közigazgatást alárendelték a katonainak. A főispánokjelentős részét leváltották, és újakat neveztek ki. Ugyanez történt minden fontos intézmény élén. A közalkalmazottak esküt tettek Szálasira Ferencre. Szálasi idegen hatalmat kiszolgáló diktatúrájának fő feladata volt, hogy az ország utolsó tartalékait is mozgósítsa a német katonai céloknak megfelelően. Ennek alapján a nyilas vezetés, ahogy csökkent az ország területe, úgy tett a lakosságot egyre megterhelőbb és egyre kapkodóbb intézkedéseket. A kormány (10-70 éves korig) teljes mozgósítást rendelt el, és az egész országot hadműveleti területté nyilvánította (4800/1944. HM rendelet). Felemelték a hadi hozzájárulás mértékét, csökkentették az élelmiszer-fejadagokat. Ötvenezer munkaszolgálatost indítottak útnak nyugat felé. Az egyre anarchikusabb állapotok felett a nemzetvezető mind több miniszter és kormánybiztos, új irodai főnök kinevezésével próbált úrrá lenni. Karrieristák és a pártjába tömegesen tóduló szerencsevadászok lepték el az állam különféle pozícióit. A háborús körülmények ellenére a pártvezér-államfő igyekezett megvalósítani nemzetiszocialista programját, amiből idő híján leginkább deklarációkra futotta. A 4060/1944. ME rendelettel megszüntette a feudális eredetű címek használatát (például „főméltóságú, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, tekintetes”). Betiltotta az „úr” megszólítást is.

A Nemzeti Számonkérés Szervezete

A Nemzeti Számonkérés Szervezete elnevezésű nyilas különítmény a Nyilaskeresztes Párt katonai-politikai szervezete volt, melynek feladata volt a hungarista mozgalom, a Hungarista Munkaállam elleni cselekmények, szervezkedések, magatartások leleplezése és megtorlása. A formailag a Belügyminisztérium szervezetébe beépülő és D-alosztályként nyilvántartott pártalakulat számos békepárti csoportosulást és baloldali szervezkedést felszámolt.

Országépítési Bizottság

Az Országépítési Bizottság elkészítette az ország átalakításának tervét, melyben központi szerepet a kormányszékek játszottak volna. Eszerint az ország megyeszékekre, falu-, illetve községszékekre oszlott volna, melyek élén a nemzetvezető által kinevezett kormányszéktartók tevékenykedtek volna. A program azonban megmaradt a terv szintjén: 1944 decemberében, a szovjet ostromgyűrű budapesti bezáródása előtt a nemzetvezető és a nyilas kormányzat a Dunántúlra költözött, majd a gyors ütemben előrenyomuló orosz Vörös Hadsereg elől menekülve március 29-én elhagyta az országot.