Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

189. fejezet - 187. RÓMA ÉLETKORAI

189. fejezet - 187. RÓMA ÉLETKORAI

Florus: Róma háborúi. 1. Bevezető.

147

A római nép az alatt a hétszáz esztendő alatt, amely Romulus királyságától Augustus császárig telt el, olyan hatalmas tetteket vitt véghez háborúban és békében, hogy ha a birodalom nagyságát valaki az évek számával veti egybe, arra kell gondolnia: valójában hosszabb időszak múlt el fölöttünk. Népünk úgy hordozta körül a földkerekségen szélté- ben-hosszában fegyverét, hogy akik történelmét olvassák, nemcsak egyetlen nép, hanem az egész emberi nem viselt dolgait is megtanulhatják belőle. Közben annyi megpróbáltatás és veszedelem között hányódott, hogy nyilvánvalóvá lett: a Vitézség és a Szerencse egymással versengve vetették latba erejüket, amikor e birodalom alapjait lerakták. Ha tehát van valami, aminek megismerése megéri a fáradságot, akkor ez a tárgy igazán az, s csak az gördít elénk akadályt, hogy a dolgok nagysága és sokfélesége eltompítja elménk élét – ezért úgy teszek majd, ahogy a térképkészítők szokták; mintha táblácskára rajzolnám, úgy vázolom fel dióhéjban az egésznek a körvonalait. Remélem, hogy e világbíró nép nem csekély csodálatára szolgál majd, ha egyetlen képbe foglalva megmutatom teljes nagyságát.

Ha tehát valaki egyetlen embernek tekinti a római népet, és a teljes élethosszát úgy osztja korszakokra, hogy előbb meglátta a napvilágot, aztán felserdült, majd mintegy érett férfikorba lépett, később pedig szinte megvénült, akkor négy lépcsőfokot különböztethet meg. Róma életének első korszaka a királyok uralkodása alatt volt, és csaknem négyszáz évig tartott. Ez alatt az idő alatt közvetlenül a város környékén viaskodott szomszédaival. Ez volt gyermekkora. Brutus és Collatinus consulságától (Kr. e. 509) számítva Appius Claudius és Quintus Fulvius consulokig (Kr. e. 212) százötven év telt el, s ezalatt igázta le Itáliát a római. Fegyverek és vitézek ezt a kort tették a legviharosabbá, így ezt mondhatjuk ifjúságának. Utána Augustus császárig százötven év múlt el (Kr. e. 27), amely alatt az egész világot meghódította. Íme, a teljes életerejében és érettségében lévő birodalomnak ez már tulajdonképpen a férfikora. Augustus császártól a mi századunkig nem sokkal kevesebb, mint kétszáz év szállt el, s eközben a császárok tehetetlensége valósággal megvénítette és elsorvasztotta a birodalmat, amely Traianus uralkodása idején mégis megmozdította végre a karját, s amikor már mindenkiből kihalt a remény, szinte visszanyerve ifjúságát, öregségében új erőre kapott.

H. L.

Florus szerint az államok élete az emberekéhez hasonlít, a gyermekkort az ifjúkor, majd a felnőttkor, végül pedig az öregség követi. A királyság korát Florus 400 évnek vette, azt két 150 esztendős periódus, az ifjúság és a felnőttkor követte (150 + 150 = 300), s az öregkorra 200 esztendő jutott. Ha összeadjuk a fenti számokat, 900 esztendőt kapunk. Florus szakaszainak hossza egyáltalán nem felelt meg a római történelem valódi korszakainak. A királyság ugyanis Kr. e. 753-tól 510-ig csak 243, nem pedig 400 esztendőt számlált, s a többi szakaszhatár esetében is hasonló eltéréseket találunk.