Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

158. fejezet - 156. RES GESTAE DIVI AUGUSTI

158. fejezet - 156. RES GESTAE DIVI AUGUSTI

Görög és latin nyelvű másolatok márványfeliratainak több városban feltárt töredékeiből állították össze az eredetileg Rómában felállított bronztáblák szövegét. Giebel, M.: Augustus: Res Gestae. Ta- tenbericht. Stuttgart, 1975. Borzsák István fordítása és rövid bevezetője: AntTan, 1, 1954, 323-332. Kr. u. 13

Az isteni Augustus tettei, amelyekkel a földkerekséget a római nép hatalma alá hajtotta, és azoknak a kiadásoknak a jegyzéke, amelyeket az állam és a római nép javára fordított. A Rómában felállított két bronztábla feliratának másolata.

  1. Tizenkilenc éves koromban a magam költségén (privato consilio et privata impen- sa) hadsereget szerveztem, melynek segítségével a párturalomtól szorongatott államot (rem publicam a dominatione factionis oppressam) felszabadítottam. Ezen a címen a se- natus kitüntető határozatával tagjai közé választott C. Pansa és A. Hirtius consulsága alatt (Kr. e. 43), mégpedig úgy, hogy véleményemet a volt consulokkal együtt adhattam elő, és imperiummal ruházott fel. Propraetori minőségemben engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen (res publica ne quid detrimenti caperet). A nép pedig ugyanebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett, consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára (rei publicae constituendae).

  2. Atyám gyilkosainak istentelen tettét törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd mikor fegyverrel támadtak az állam ellen, nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.

  3. Nemegyszer viseltem hadat szárazon és vizen, belső és külső ellenség ellen (bella civilia et externa), az egész földkerekségen, és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem. Az idegen népeket (externas gentes) sem irtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül (tuto) meg lehetett nekik bocsátani, inkább megoltalmaztam. Körülbelül 500 ezer római polgár tette le kezembe az esküt (sub sacramento fuerunt). Ezek közül szolgálati éveik leteltével coloniákba telepítettem vagy municipiu- maikba visszabocsátottam több mint 300 ezret. Valamennyiük számára földet utaltam ki (agros adsignavi), vagy katonáskodásuk jutalmául pénzt adtam. Hajót zsákmányoltam hatszázat, a három evezősorosaknál kisebbeken kívül.

  4. Kétszer vonultam be ovatióval (ovans triumphavi), háromszor ünnepélyes diadalmenetben (egi curulis triumphos), és huszonegyszer kiáltottak ki imperatorrá. A senatus több triumphust is szavazott meg számomra, de én nem fogadtam el. Az egyes háborúk során tett fogadalmaim beváltásául az engem megillető vesszőnyalábokról a babért a Capi- toliumon helyeztem el. Az általam vagy az én auspiciumaimmal legatusaim által szárazon és vizen elért sikerek miatt a senatus ötvenötször rendelt hálaadást a halhatatlan isteneknek. A napok száma pedig, amelyeken senatusi határozat alapján hálaadó istentiszteleteket tartottak, 890 volt. Diadalmeneteimen kilenc király vagy királyi sarj vonult fel szekerem előtt. Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el a tribunusi hatalmat (tribunicia potestas).

  5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távollétemben, mind jelenlétemben megszavazott, M. Marcellus és L. Arruntius consulsága alatt (Kr. e. 22) nem fogadtam el. Nem utasítottam azonban vissza a nagy ínség idején a gabonaellátásról való gondoskodást (curatio annonae). Ezt a tisztemet úgy láttam el, hogy az egész polgárságot saját költségemen és gondoskodásommal néhány napon belül megszabadítottam a félelemtől és a fenyegető veszélytől. Az akkor egyszer s mindenkorra felajánlott consulságot szintén nem fogadtam el.

  6. M. Vinicius és Qu. Lucretius, majd P. Lentulus és Cn. Lentulus, harmadszor pedig Paullus Fabius Maximus és Qu. Tubero consulsága alatt (Kr. e. 19, 18 és 11) a senatus és a római nép egyetértőleg megbízott azzal, hogy korlátlan hatalom birtokában, egyedül legyek a törvények és az erkölcsök felvigyázója (curator legum et morum summa potes- tae), de én egy olyan tisztséget sem fogadtam el, amelyet az ősök szokása ellenére (contra morem maiorum) ruháztak rám. Azt, aminek végrehajtására a senatus megkért, tribunu- si felhatalmazásom birtokában hajtottam végre. Ebben a hatáskörben magam kértem öt ízben a senatustól hivatali társat, és meg is kaptam.

  7. Tíz esztendőn keresztül egyfolytában voltam az államügyek rendbehozatalára szervezett háromtagú bizottság tagja (triumvirium rei publicae constituendae). A senatus feje (princeps senatus) voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven éven keresztül. Pontifex maximus, augur, a kultusz felügyeletére rendelt tizenöt tagú bizottság (XV virum sacris faciundis) és a héttagú epulo-testület tagja, frater arvalis, sodalis Titius és fetialis voltam.

  8. Ötödik consuli évemben (Kr. e. 29) a nép és a senatus parancsára növeltem a patríciusok számát. A senatust háromszor választottam újra. Hatodik consulságom évében (Kr. e. 28) hivatali társammal, M. Agrippával együtt népszámlálást tartottam (censum po- puli egi). Előzőleg 42 éven át nem volt lustrum. Ezen a lustrumon 4 063 000 római polgárt vettünk számba. Másodízben consuli hatáskörben, egyedül tartottam lustrumot C. Cen- sorinus és C. Asinius consulsága alatt (Kr. e. 8), amikor is 4 233 000 római polgár került a censusjegyzékbe. Ugyancsak consuli hatáskörben harmadszor is rendeztem lustrumot fiammal, Tiberius Caesarral mint hivatali társammal együtt, Sex. Pompeius és Sex. Ap- puleius consulsága alatt (Kr. u.13). Ekkor az eredmény 4 937 000 fő volt. Az én kezdeményezésemre hozott új törvényekkel (legibus novis me auctore latis) az ősöknek sok, a mi korunkból már-már kivesző példáját elevenítettem fel, és én magam is sok mindenben hagytam hátra követendő példát az utódok számára (multa exempla maiorum exo- lescentia iam ex nostro saeculo reduxi et ipse multarum rerum exempla imitanda posteris tradidi).

  9. Senatusi határozat alapján a consulok és a papok (sacerdotes) minden ötödik évben fogadalmat tettek, hogy egészséges maradjak. Ilyen fogadalmak alapján még életemben több ízben rendezett játékokat néha a négy legtekintélyesebb papi testület, néha pedig a consulok. De magánszemélyekként és községekként is valamennyi polgár egyetértőleg és állandóan mutatott be áldozatokat minden oltár előtt egészségem érdekében.

  10. Nevemet senatusi határozat alapján belefoglalták a saliusok énekébe, és törvényt hoztak, hogy személyem egyszer s mindenkorra szent és sérthetetlen legyen (sacrosanc- tus in perpetum ut essem), és hogy míg csak élek, megillessen a tribunusi hatalom. A nép felajánlotta nekem azt a papi méltóságot, amelyet azelőtt atyám töltött be, de én nem fogadtam el, mert nem akartam a még életben levő pontifex maximus (Lepidus) helyébe lépni. Ezt a tisztséget néhány év múlva nyertem el, annak halála után, aki a polgárháborúk zavarai közepette előzőleg elfoglalta, P. Sulpicius és C. Valgius consulsága alatt (Kr. e. 12), amikor is egész Italiából akkora sokaság gyűlt össze megválasztásomra, amekkora a hagyomány szerint még sohasem volt Rómában.

  11. Visszatérésem örömére a senatus a Porta Capena mellett, Honos és Virtus templom előtt oltárt szentelt a „Visszavezető Szerencse” (Fortuna Redux) tiszteletére, és úgy rendelkezett, hogy a pontifexek és a Vesta-szüzek minden évben áldozatot mutassanak be rajta azon a napon, amikor Qu. Lucretius és M. Vinicius consulsága alatt (Kr. e. 19. okt. 12.) Syriából jövet bevonultam a városba, és ezt a napot nevemről „Augustaliá”-nak nevezte el.

  12. A senatus kezdeményezésére (ex senatus auctoritate) a praetorok és néptribunu- sok egy részét Qu. Lucretius consullal és a legtekintélyesebb férfiakkal (principibus viris) elém küldték Campaniába. Ilyen megtiszteltetést eddig rajtam kívül még senkinek sem szavaztak meg. Mikor Hispaniából és Galliából, az illető provinciák ügyeinek sikeres elintézése után, Tiberius Nero és P. Quintilius consulsága alatt (Kr. e. 13) Rómába hazatértem, a senatus a Mars-mezőn „Ara pacis Augustae” néven oltárt emeltetett visszatérésem örömére, és úgy rendelkezett, hogy ott a magistratusok, a papok és a Vesta-szüzek minden évben áldozatot mutassanak be.

  13. Ianus Quirinus kapuját, amelyet őseink akarata szerint csak akkor lehetett zárva tartani, amikor a római nép hatalma alá tartozó területeken, szárazon és vizen, mindenütt győzelmek árán kivívott béke uralkodik, bár a hagyomány szerint születésem előtt a város alapításától fogva mindössze kétszer volt zárva, főségem évei alatt (me principe) a senatus háromszor záratta be.

  14. Fiaimat, akiket a sors fiatalon ragadott el tőlem, Gaius és Lucius Caesart a senatus és a római nép az én megtiszteltetésem végett tizenöt éves korukban consuloknak jelölte, azzal, hogy öt év elteltével foglalják el ezt a hivatalt. És a senatus úgy rendelkezett, hogy attól a naptól fogva, amikor a forumon megjelentek, részt vehessenek az állami ügyeket tárgyaló tanácsüléseken. A római lovagok pedig egyhangúan mindkettőjüket ezüstpajzzsal és lándzsával ajándékozták meg, és az ifjúság vezéreinek (princeps iuventutis) kiáltották ki.

  15. A római plebs minden tagjának 300-300 sestertiust fizettem ki atyám végrendelete alapján, ötödik consulságom évében (Kr. e. 29) a magam nevében 400 sestertiust a hadizsákmányból, tizedik consulságom idején (Kr. e. 24) pedig saját vagyonomból ismét 400400 sestertius congiariumot fizettem mindenkinek, majd tizenegyedik consulságom évében (Kr. e. 23) a saját pénzemen vásárolt gabonából tizenkét gabonaosztást rendeztem, amikor pedig tizenkettedszer nyertem el a tribunusi hatalmat (Kr. e. 12), harmadszor is 400-400 sestertiust adtam minden embernek. Ezek az ajándékaim minden esetben legalább 250 ezer személy érintettek. Mikor tizennyolcadszor nyertem el a tribunusi hatalmat és tizenkettedszer voltam consul (Kr. e. 5), a városi plebs 320 000 tagjának adtam fejenként 60-60 denariust. Földhöz juttatott katonáimnak ötödik consulságom évében (Kr. e. 29) a hadizsákmányból 1000-1000 sestertiust adtam fejenként; ebben a diadalmenetem örömére juttatott ajándékban a coloniák telepesei közül mintegy 120 ezren részesültek. Tizenharmadik consulságom évében (Kr. e. 2) a plebsnek, amely akkor államköltségen gabonát kapott, 60-60 denariust adtam; ez is 200 ezernél több embert érintett.

  16. A municipiumoknak megfizettem azoknak a földeknek az árát, amelyeket negyedik consulságom évében (Kr. e. 30), majd M. Crassus és Cn. Lentulus Augur consulsága alatt (Kr. e. 14) a katonáknak kiosztottam. Az összeg, amelyet az italiai földekért kifizettem, körülbelül 600 millió sestertiusra, a tartományi földekért kifizetett összeg pedig körülbelül 260 millió sestertiusra rúgott. Mindazok közül, akik eddig Italiában vagy a provinciákban katonai telepeket alapítottak, ezt elsőnek és egyedül én tettem. Majd később Ti- berius Nero és Cn. Piso consulsága alatt (Kr. e. 7), ugyanígy C. Antistius és D. Laelius consulsága alatt (Kr. e. 6), C. Calvisius és L. Pasienus consulsága alatt (Kr. e. 4), L. Len- tulus és M. Messala consulsága alatt (Kr. e. 3) és végül L. Caninius és Qu. Fabricius con- sulsága alatt (Kr. e. 2) azoknak a katonáknak, akiket szolgálatuk leteltével municipiu- maikban letelepítettem, készpénzjutalmat adtam, és erre körülbelül 400 millió sestertiust költöttem.

  17. Négyszer segítettem ki saját pénzemből az államkincstárat oly módon, hogy 150 millió sestertiust bocsátottam a kincstár vezetőinek rendelkezésére, M. Lepidus és L. Ar- runtius consulsága alatt (Kr. e. 5) pedig a katonai kincstár javára, amelyet az én tanácsomra azért alapítottak, hogy meg lehessen jutalmazni a húsz, vagy több szolgálati év után elbocsátott katonákat, saját vagyonomból 170 millió sestertiust utaltattam át.

  18. Cn. és P. Lentulus consuli évétől (Kr. e. 18) kezdve, valahányszor csak nem volt elegendő az adójövedelem, hol 100 ezer, hol még sokkal több embernek juttattam gabonát és pénzbeli segítséget raktáraimból és vagyonomból.

  19. Felépíttettem a curiát és a vele szomszédos Chalcidicumot (Minerva-szentélyt) és a palatiumi Apollo-templomot a csarnokkal együtt, az isteni Iulius templomát, a Lupercalt, a Circus Flaminius melletti csarnokot – azt is megengedtem, hogy ezt „porticus Octaviá”- nak nevezzék arról, aki ugyanezen a helyen a régebbi épületet emeltette –, a Circus Maxi- mus melletti szentélyt, a Capitoliumon Iupiter Feretrius és Iupiter Tonans templomát, Quirinus templomát, az Aventinuson Minerva, Iuno Regina és Iupiter Libertas templomát, a Larok szentélyét a Szent Út emelkedőjén, a Penates templomát a Velia városrészben, Iuventus templomát és a Mater Magna templomát a Palatiumon.

  20. A Capitoliumot és a Pompeius-színházat, mindkettőt roppant költséggel, újjáépíttettem anélkül, hogy nevemet feltüntettem volna. A régiségtől több helyütt megrongálódott vízvezetékeket helyreállíttattam, az úgynevezett „Aqua Marcia” vizét új forrás bevezetésével megkétszereztem. A Forum Iuliumot és azt a bazilikát, amely a Castor- és a Saturnus-templom között volt, vagyis azokat az építkezéseket, amelyeket atyám kezdett és nem sok híján be is fejezett, én befejeztem, majd ugyanezt a bazilikát, mikor tűzvész pusztította el, alapterületének megnövelésével és fiaim nevének feltüntetésével újrakezdtem, és úgy rendelkeztem, hogy ha életemben nem tudnám felépíttetni, örököseim fejezzék be. Hatodik consulságom évében (Kr. e. 28) a senatus kezdeményezésére a városban az istenek nyolcvankét templomát építtettem újjá, egyet sem hagytam ki, amelyet akkor helyre kellett állítani. Hetedik consuli évemben (Kr. e. 27) a via Flaminiát a várostól Ariminumig helyreállíttattam, ugyanígy a hidakat is a Mulvius- és a Minucius-híd kivételével.

  21. A Bosszuló Mars (Mars Ultor) templomát és a Forum Augustumot a hadizsákmányból vásárolt saját telkemen építtettem fel. Az Apollo-templom melletti színházat nagyrészt magánosoktól vásárolt telken építtettem fel, hogy vőmnek, M. Marcellusnak a nevét viselje. Azok a hadizsákmányból szerzett ajándékok, amelyeket a Capitoliumon és az isteni Iulius templomában, Apollo templomában, Vesta szentélyében és Mars Ultor templomában helyeztem el, körülbelül 100 millió sestertiusomba kerültek. Azt a 35 ezer font súlyú és koszorúra szánt aranyat, amelyet Italia municipiumai és coloniái diadalmeneteim alkalmából felajánlottak, ötödik consulságom évében (Kr. e. 29) visszaadtam nekik, majd később is, valahányszor csak imperatorrá kiáltottak ki, a koszorúra szánt aranyat nem fogadtam el, bár a municipiumok és coloniák ugyanolyan szívesen szavazták meg, mint azelőtt.

  22. Háromszor rendeztem gladiatori játékokat a magam nevében, és ötször fiaim vagy unokáim nevében. Ezeken a játékokon körülbelül tízezer ember küzdött a porondon. Kétszer gondoskodtam a magam nevében a nép számára olyan látványosságról, amelyen mindenünnen meghívott athleták mérték össze az erejüket, harmadízben pedig unokám nevében. Játékokat rendeztettem a magam nevében négyszer, más magist- ratusok helyett pedig huszonháromszor. A XV-virek testülete helyett, mint a collegium feje, C. Furnius és C. Silanus consulsága alatt (Kr. e. 17) M. Agrippával együtt százados játékokat rendeztettem. Tizenharmadik consulságom évében (Kr. e. 2) én vezettem be a

Mars tiszteletére rendelt játékokat, amelyeket ezután a következő esztendőkben senatusi határozat alapján és a törvény szerint a consulok rendeztek meg. Afrikai vadállatokkal való viaskodást a magam nevében a cirkuszban vagy a forumon, vagy az amphitheatrumok- ban huszonhatszor rendeztem a nép szórakoztatására. Ezeken a hajszákon körülbelül 3500 vadállat hullott el.

  1. A Tiberisen túl, ahol most a Caesarok nevét viselő liget van, hosszában 1800, szélességben pedig 1200 lábnyira kiásattam a földet, és hajókkal tengeri ütközetet mutattam be. Ez alkalommal harminc megvasalt orrú, három vagy két evezősoros és még több kisebb méretű hajó küzdött egymással. A hajók fedélzetén az evezősökön kívül mintegy háromezer ember tartózkodott.

  2. Győzelmem után a kis-ázsiai városok templomainak visszaadtam azokat a drágaságokat, amelyeket hadi ellenfelem (is, cum quo bellum gesseram; Antonius) a templomok kifosztása után magántulajdonának tekintett. A városban körülbelül nyolcvan álló, lovas és quadrigára emelt szobrom volt, ezeket eltávolíttattam, és az így nyert pénzből Apollo templomában arany fogadalmi tárgyakat helyeztem el a magam és azok nevében, akik a szobrokkal megtiszteltek.

  3. A tengert megtisztítottam (pacavi) a kalózoktól. Azoknak a rabszolgáknak a leverése után, akik megszöktek uraiktól, és fegyvert emeltek az állam ellen, körülbelül 30 ezer foglyot adtam át uraiknak büntetés végett. Önként fogadott hűséget egész Italia, és engem jelölt ki annak a háborúnak a vezéréül, amelyben Actium mellett győztem. Ugyanígy hűséget fogadtak a galliai és hispaniai provinciák, Africa, Sicilia és Sardinia. Azok között, akik akkor zászlóim alatt harcoltak, több mint 700-an voltak senatorok, ezek közül vagy előbb, vagy utóbb, ennek a leírásáig 83-an voltak consulok, papok pedig körülbelül 170-en.

  4. A római nép valamennyi provinciájának a területét megnöveltem, amelynek csak a szomszédságában hatalmunkat el nem ismerő népek éltek. A galliai és hispaniai provinciákat, valamint Germaniát, amerre az Oceanus határolja, Gadestól az Albis (Elba) folyó torkolatáig, megbékéltettem. Az Alpok vidékét az Adriával szomszédos területektől egészen a Tyrrhén-tengerig biztonságossá tettem anélkül, hogy egy népet is jogtalanul megtámadtam volna. Hajóhadam a Rhenus torkolatától kelet felé egészen a cimbe- rek határaiig előrehatolt, ameddig római ember előzőleg sem szárazon, sem tengeren el nem jutott, és a cimberek, a Charydes és Semnones népe, valamint az ott élő más germa- niai népek követeik útján kérték barátságomat és a római nép barátságát. Parancsomra és legfőbb vezérletem alatt majdnem egy időben két sereg vonult Aethiopiába és Arabiába, amelyet Eudaemonnak (Arabia Felix, „boldog” Arabia) neveznek, és mindkét ellenséges népnek hatalmas veszteségeket okozott, és sok várost elfoglalt. Aethiopiában egészen a Meroével határos Nabata városáig nyomultak előre. Arabiában a sereg a sabaeu- sok területén lévő Mariba városáig hatolt előre.

  5. A római nép fennhatóságát Egyiptomra is kiterjesztettem. Armenia maiort királyának, Artaxesnek halála után provinciává tehettem volna, de inkább őseink példáját követtem, és ezt az országot Tiberius Nero útján, aki akkor mostohafiam volt, átadtam Tigranesnek, Artavasdes király fiának, Tigranes király unokájának. Ugyanezt a népet, mikor elpártolt és fellázadt, Gaius fiam útján levertem, és átadtam Ariobarzanes királynak, Artabazes méd király fiának, hogy uralkodjék rajta, majd az ő halála után Artavas- des nevű fiának. Ennek megöletése után az armeniai királyi nemzetségből származó Tigranest küldtem ebbe az országba. Az Adriai-tengeren túl, kelet felé elterülő valamennyi provinciát és a cyrenéi provinciákat, amelyeket már nagyrészt királyok vettek birtokukba, valamint még előzőleg a rabszolgaháborúba bonyolódott Siciliát és Sardiniát visszaszereztem.

  6. Africában, Siciliában, Macedoniában, mindkét Hispaniában, Achaiában, Asiában, Syriában, Gallia Narbonensisben és Pisidiában katonai telepeket alapítottam, Italiában pedig huszonnyolc, az én kezdeményezésemre (mea auctoritate) alapított colonia van, amely még az én életemben virágzó és népes várossá fejlődött.

  7. Hispaniából, Galliából és a dalmatáktól az ellenség legyőzése után számos olyan katonai jelvényt szereztem vissza, amelyeket más vezérek vesztettek el. A parthusokat arra kényszerítettem, hogy szolgáltassák vissza a három római hadseregtől zsákmányolt jelvényeket, és megalázkodva kérjék a római nép barátságát. Ezeket a jelvényeket pedig Mars Ultor templomának a szentélyében helyeztem el.

  8. A pannoniai törzseket, amelyeket az én principatusom előtt (ante me principem) a római nép hadserege sohasem közelített meg, Tiberius Nero révén, aki akkor mostohafiam és legatusom volt, legyőztem, a római nép hatalma alá vetettem, és Illyricum határait előbbre vittem egészen a Danuvius folyó partjáig. Az a dák sereg, amely az innenső partra átkelt, az én legfőbb vezérletem alatt teljes vereséget szenvedett, majd az én seregem kelt át a Danuvius túlsó partjára, és a dák törzseket a római nép fennhatóságának vállalására kényszerítette.

  9. Indiából gyakran járultak elém az ottani királyok követségei, amilyeneket eddig még egy római vezér sem látott. A mi barátságunkat keresték követeik útján a bastarnák és skythák, valamint a Tanaison innen és túl élő sarmaták királyai, Albania, Hiberia és Media királya.

  10. Hozzám folyamodtak könyörgéseikkel a parthusok királyai: Tiridates és később Phrates, Phrates király fia, Artavasdes méd és Artaxerxes adiabenéi király, Dumnobel- launus, a britannok királya és Tincommius, a sugamber Maelo és . rus, a markomann suebek királya. Phrates parthus király, Orodes fia, hozzám küldte valamennyi fiát és unokáját Italiába, nem azért, mert háborúban legyőztem, hanem hogy fiainak kezessége révén elnyerje barátságunkat. Igen sok más nép, amely azelőtt semmiféle követküldési és baráti viszonyban nem állott a római néppel, most tapasztalhatta a római nép megbízhatóságát (p. R. fidem).

  11. A parthusok és médek népei követeik útján tőlem kérték és kapták fejedelmi sarjaikat királyaikul: a parthusok Vononest, Phrates király fiát, Orodes király unokáját, a médek pedig Ariobarzanest, Artavazdes király fiát, Ariobarzanes király unokáját.

  12. Hatodik és hetedik consulságom idején (Kr. e. 28-27), miután a polgárháborúnak véget vetettem, a legfőbb hatalom közös egyetértéssel rám ruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából a senatus és a római nép kezébe tettem (per consensum universorum potitus rerum omnium rem publicam ex mea potestate in senatus populique Romani arbitrium transtuli). Ezért az érdememért senatusi határozat alapján Augustusnak neveztek, és házam ajtófélfáját az egész nép nevében babérral díszítették, ajtóm fölé koszorút tűztek polgártársaim megmentésének jutalmául, és aranypajzsot helyeztek el a Curia Iuliában, melyet a felirat szerint a senatustól és a római néptől vitézségemért, nagylelkűségemért, igazságosságomért és jámborságomért kaptam. (Quopro merito meo senatus consulto Augustus apellatus sum,... et clupeus aureus in cu- ria Iulia positus, quem mihi senatum populumque dare virtutis clementiaeque iustitiae et pietatis caussa testatum est per eius clupei inscriptionem.) Ezután tekintély dolgában mindenkit felülmúltam, hatalmam viszont semmivel sem volt több, mint hivatalbeli társaimnak. (Post id tempus auctoritate omnibus praestiti, potestatis autem nihilo amplius ha- bui, quam ceteri, qui mihi quoque in magistratu conlegae fuerunt.)

  13. Tizenharmadik consulságom évében (Kr. e. 2) a senatus és a lovagrend és az egész római nép a haza atyjának (patrem patriae) jelentett ki, és úgy rendelkezett, hogy ezt feliraton tüntessék fel házam előcsarnokában, a Curia Iuliában és azokon a quadrigákon, amelyeket senatusi határozat alapján az Augustus-forumon tiszteletemre állítottak. Amikor ezeket leírtam, hetvenhatodik évemet éltem (Kr. u. 14).

  1. függelék: Annak a pénznek az összege, amelyet vagy a kincstárnak, vagy a római plebsnek, vagy az elbocsátott katonáknak adott: 600 millió denarius.

  2. függelék: Új építkezései: Mars, Iupiter, Tonans és Iupiter Feretrius, Apollo, az isteni Iulius, Quirinus, Minerva, Iuno Regina, Iupiter Libertas, a Larok, Penates, Iuventas és Magna Mater temploma, a cirkusz melletti szentély, a Curia a Chalcidicummal együtt, az Augustus-forum, a Basilica Iulia, a Marcellus-színház, a Porticus Octavia, a Tiberis túlsó partján a Caesarok ligete.

  3. függelék: Helyreállíttatta a Capitoliumot, szám szerint nyolcvankét szentélyt, a Pompeius-színházat, vízvezetékeket, a via Flaminiát.

  4. függelék: Azokat a kiadásokat, amelyeket színi látványosságokra, gladiátori játékokra és athletákra, állathajszákra és tengeri ütközetekre költött, valamint azt a pénzt, amelyet a coloniáknak, municipiumoknak, a földrengéstől és tűzvésztől elpusztított városoknak vagy esetenként olyan barátainak és senatoroknak adományozott, akiknek a becslését (census) ő intézte, számba sem lehet venni.

B. I.

A legnagyobb töredékének lelőhelye, Ankyra (a mai Ankara) után Monumentum Ancyranum- nak is nevezett hatalmas felirat Augustus végrendeletét tartalmazza, amelyet Kr. u. 13-ban bízott a Vesta-papnőkre (Suetonius: Augustus. 101; Cassius Dio LVI 33). A felirat eredetijét, vagyis Augus- tus beszámolóját a birodalom helyzetéről Tiberius vésette föl a Mars-mezei családi mauzóleum előtt álló két bronztáblára, amelyek elvesztek. A beszámolót a princeps latinul írta, görög fordítását a keleti provinciák lakói kedvéért készítették el. A 35 caputból álló szöveg az alábbi tartalmi egységekre oszlik: megtiszteltetések (1-14.), kiadások (15-24.), tettek (25-35.). A teljes szöveghez négy függelék járul. A Res Gestaet Augustus programjának tekinthetjük, amelyet azért fogalmazott meg, hogy örökösei ennek segítségével, az új rendszer megszilárdításával irányítsák a Római Birodalmat (Ramage 115). A Res Gestae meglehetősen elfogultan ábrázolja az eseményeket, erre álljon itt egyetlen példa, hogyan látja a princeps, illetve Suetonius Octavianus consullá választásának körülményeit: „Ezen a címen a senatus kitüntető határozatával tagjai közé választott C. Pansa és A. Hirtius consulsága alatt, mégpedig úgy, hogy véleményemet a volt consulok- kal együtt adhattam elő, és imperiummal ruházott fel. Propraetori minőségemben engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen. A nép pedig ugyanebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett, consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára.” (Res Gestae. 1.) „Még huszadik évét sem töltötte be, mikor megszerezte a consuli hatalmat, mégpedig úgy, hogy legióit szinte ellenségként egészen Róma alá vonultatta, és követeket küldve a városba, a hadsereg nevében magának követelte a consulságot. Ez alkalommal a küldöttség vezetője, egy Cornelius nevű centurio a senatus vonakodását látva, hátravetette köpenyét, és kardja markolatára mutatva, nem habozott a tanács színe előtt kijelenteni:

- Majd megteszi ez, ha ti nem teszitek.” (Suetonius: Augustus. 26. Ford. K. F.)

Augustus rendszeres pénz- és gabonaosztásai nehéz helyzetbe hozták a római gazdaságot: „Mikor az alexandriai diadalmenet idején a királyi kincset hazahozta, annyi pénz került forgalomba Rómában, hogy a kamatláb csökkenésével a föld ára magasba szökött. Már azon volt, hogy az állami gabonaellátást örökre megszünteti, minthogy az emberek ebben bízva abbahagyják a földek megművelését...” (Suetonius: Augustus. 41-42. Ford. K. F.)