Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

155. fejezet - 153. TIBERIUS ÉS A BARBÁR

155. fejezet - 153. TIBERIUS ÉS A BARBÁR

C. Velleius Paterculus: A római történelemről M. Vinicius consulhoz írott két könyve. II. könyv. Kr. u. 4-6

106. Ó ti jó istenek, hány kötetet töltene meg mindaz, amit a következő nyáron1 végeztünk Tiberius Caesar vezetése alatt! Egész Germaniát bejárta a sereg, legyőzött olyan népeket, amelyeknek majdnem hogy a neve is ismeretlen. Ismét legyőzte a cauchusok törzseit:2 ezek egész megszámlálhatatlan ifjúsága, akik testükre nézve hatalmasak, és igen jól védett helyeken laktak, miután fegyvereiket átadták, vezéreikkel együtt ragyogó és felfegyverzett katonáink sorfala között az imperator emelvénye elé borultak. Megtört a langobar- dok3 hatalma. Ez a nép még a germánoknál is vadabb. Sőt, amit azelőtt sohasem reméltünk, nemhogy tettel megpróbáltuk volna, úgy négyszáz mérföldre4 a Rhenustól,5 egészen az Albis6 folyóig, ami a semnonok7 és a hermundurusok8 határai mellett folyik el, jutott el hadi jelvényeivel9 a római hadsereg. Csodálatos szerencsével és a vezér gondossága miatt, s mert az időkre10 is figyelmet fordítottak, a hajóhad, amely körülhajózta az óceán öblét, olyan tengerről hajózott föl az Albis folyón, amelyről azelőtt nem hallott és nem tudott senki, és mert sok népet legyőztek, mindenféle dolgok óriási bőségével csatlakoztak a sereghez és Caesarhoz.

  1. Nem mérséklem magam, hogy az ily nagyszerű dolgok közé, bármilyen is, be ne illesszem ezt: Amikor az említett folyó innenső partján táboroztunk, és a túlpart az ellenség felfegyverzett ifjúságától tündökölt, akik hajóink minden mozdulatára [és kísérletére] készek voltak nyomban elmenekülni, a barbárok közül egy, korára nézve idősebb, testére nézve kitűnő, méltóságra, amennyire öltözéke mutatta, kiemelkedő, az ő szokásuk szerint fából kivájt csónakba szállt, és e hajófajtát egyedül irányítván a folyó közepéig haladt előre, és kérte, hogy szabad legyen neki veszély nélkül arra a partra kiszállni, amelyiket csapataink tartottak megszállva, és hogy láthassa Caesart. Megadták neki az engedélyt. Akkor, miután kikötötte a csónakot, és sokáig csöndben szemlélte Caesart, így szólt: – Bizony őrjöng a mi ifjúságunk, mert távollétetekben istenként tisztel benneteket, jelenlétetekben pedig inkább fél fegyvereitektől, mint hogy oltalmatokat keresné. De én a te jóvoltodból és engedélyeddel ma láttam az isteneket, akikről azelőtt hallottam. Életem egyetlen napját sem kívántam vagy éreztem boldogabbnak. És miután megengedték neki, hogy megérintse Caesar kezét, visszatérve hajócskájába, szünet nélkül Caesart nézve visszaért az övéi partjára.

Caesar legyőzött minden népet és helyet, amit csak megközelített ép és sértetlen seregével, amelyet csak egyszer támadott meg az ellenség – akkor is csellel, és ők szenvedtek nagy csapást. Legióit téli szállásra vezette, és ugyanoly türelmetlenül sietett a Városba, mint az előző évben.

  1. Nem volt már semmi Germaniában, amit legyőzhetett volna, a markomanno- kat11 kivéve.

L. Á.

  1. Kr. u. 5.

  2. Az Északi-tenger partján, az Elba torkolatvidékén élő cauchusokat (vagy más formában cha- ucusokat) először Drusus Germanicus győzte le Kr. e. 11-ben.

  3. Más alakban longobardok. Ebben az időben az Elba alsó folyásánál laktak.

  4. Kb. 590 km.

  5. Rajna.

  6. Elba.

  7. Az Elba középső folyása és az Odera között élő sváb törzs.

  8. Az Elba felső folyása mellett lakó jelentős germán törzs.

  9. Tehát teljes hadrendben.

  10. Ti. az évszakokra.

  11. Sváb törzs. Lakóhelyük Kr. e. 10-ig az Elba és az Odera között volt, akkor azonban délebbre, Bohemiába költöztek.

L. Á.