Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

8. fejezet - 6. VELLEIUS PATERCULUS VILÁGTÖRTÉNELMI MODELLJE

8. fejezet - 6. VELLEIUS PATERCULUS VILÁGTÖRTÉNELMI MODELLJE

Velleius Paterculus: A római történelemről M. Vinicius consulhoz írott két könyve. I.

Kr. e. 13. sz. – Kr. e. 490

A következő időben az Asia feletti uralom az assyriusoktól, akik 1070 évig bírták, átkerült a médekhez körülbelül ezelőtt 870 évvel.1 Csakugyan, Sardanapalust,2 királyukat, aki szétfolyt az elpuhultságtól, és hatalmas szerencséje lett a veszte, aki harmincharmadik leszármazottja volt Ninusnak és Semiramisnak, akik Babylont alapították, ugyanis a királyi atya utóda mindig fia lett, őt Arbaces, a medus megfosztotta birodalmától és éle- tétől.3 E korban élt a leghíresebb görög, a lacedaemoni Lycurgus nevű, királyi származású férfi. Ő igen szigorú és igazságos törvények és férfiakhoz leginkább illő rend szerzője volt, amiket amíg Sparta követett, igen nagyszerűen virágzott.4 Ebben az időben, Roma város alapítása előtt hatvanöt évvel a tyrusi Elissa, akit egyesek Didónak neveznek, megalapította Carthagót.5 Nagyjából ebben az időben Caranus, egy királyi származású férfiú, Hercules tizenhatodik leszármazottja, Argosból elindulván elfoglalta Macedonia ki- rályságát.[1] Az ő tizenhetedik leszármazottja volt Nagy Alexander,7 aki azzal dicsekedett, hogy anyai ági származása miatt Achilles, atyai ágon pedig Hercules az őse. [Aemilius Sura8 a római nép évkönyveiben így ír: Az assyriusok elsőként bírták a hatalmat az ösz- szes nép fölött, utánuk a medusok, azután a persák, utánuk a macedónok.9 Azután a két macedón király, Philippus és Antiochus legyőzése révén10 – mindez nem sokkal Cartha- go alávetése után történt11 – a legfőbb hatalom a római népre szállt. E között és Ninus- nak, az assyriusok királyának uralkodása kezdete között, akinek először volt világhatalma, 1995 év van.]12

L. Á.

Velleius Paterculus Kr. e. 20 körül született. Katonai pályát futott be Caius Caesar, majd Tiberius mellett. Kr. u. 6-ban quaestor lett, Tiberius szinte minden hadjáratában részt vett, az ő legatusa volt. Barátja és pártfogója, Marcus Vinicius Kr. u. 30-ban volt consul, neki ajánlotta művét, bár valószínűleg már korábban is dolgozott rajta. Műve igazi világtörténet: a trójai háború végétől saját koráig tart. Legnagyobb értéke talán az I. könyvben található történelemfilozófia: a történelem világuralkodó birodalmak egymást váltó sorozata.

  1. Tehát Kr. e. 840 körül.

  2. Ez Assur-bán-apli görög-római neve, de a legendás és a történelmi alak tettei között nincs összefüggés.

  3. A történeti Assur-bán-apli Kr. e. 627-ben halt meg, Asszíria végső bukása pedig csak a Kr. e. 605-ben lezajlott karkamisi csatához köthető.

  4. Lykurgos személye és datálása igen vitatott kérdés, csakúgy, mint a régészeti és epigrafikai bizonyítékok alapján a híres spártai szigor széles körű alkalmazása. Az ókorban azonban Spártát e tekintetben mintaállamnak tekintették.

  5. Vagyis Kr. e. 818 körül.

  6. Hérodotos szerint (8. 137.) Témenos három fia, Gauanés, Aeropos és Perdikkas menekült Argosból Makedóniába. Gauanést nevezi ’tteopompos Karanosnak.

  7. Alexandros, vagyis Nagy Sándor.

  8. Aemilius Surát az ókori hagyomány nem ismeri. Plinius Naturalis historiájában szerepel ugyan egy Mamilius Sura, de ő a földművelésről írt.

  9. Az asszír „világbirodalom” fogalma már a kortársaknál is létezik. Nabú-apal-uszur egy feliratában így ír: „Assur, amely régi idők óta az egész emberiség ura”.

  10. V. Philippos makedón királyról és III. Antiochos Seleukida uralkodóról van szó. V. Philip- post (Kr. e. 221-179) a rómaiak Kr. e. 197-ben győzték le Kynoskephalai mellett, III. Antio- chost pedig Magnésiánál Kr. e. 190-ben. Makedónia a Kr. e. 168-as pydnai veresége után húsz évvel, Kr. e. 148-ban lett római provincia.

  11. Velleius itt a pun háborúkra, különösen a harmadikra (Kr. e. 149-146) gondolhatott. Karthágót Kr. e. 146-ban rombolták le a rómaiak.

  12. Ezt a részt a 16. század vége óta mindenki betoldásnak tartja.

L. Á.



[1]