Ugrás a tartalomhoz

Büntetőeljárási jog

Király Tibor (2003)

Osiris Kiadó

III. CÍM A VÉDŐ

III. CÍM A VÉDŐ

[196]

1. A védő feladata Az alkotmány 57. §-a az igazságszolgáltatásról szóló szabályok között deklarálja a védelemhez való jogot; ennek normatív megvalósítása a Be.-re, valamint az ügyvédségről szóló törvényre (Ütv.) tartozik.

A Be. 44—50. §-a állapítja meg a védőre vonatkozó általános szabályokat, és a törvény többi fejezeteiben megtalálható az eljárás különböző fázisaiban a védőket megillető jogok és az őket terhelő kötelességek meghatározása.

Azok az okok, amelyek a védelmet a büntetőeljárásban indokolttá, szükségessé teszik (lásd VI. fejezetet, VII. címét) vonatkoznak a védő részvételére is. A védő a működésével a terhelt mellett szóló tények, az enyhítő és mentő körülmények feltárását és figyelembevételét szorgalmazza, fölhívja a figyelmet a terhelt számára kedvező jogértelmezés és jogalkalmazás lehetőségeire. Ezenfölül különösen a letartóztatott terheltnek nyújthat segítséget – külön meghatalmazás alapján – személyi, családi, vagyoni és más jellegű ügyeinek intézésében.

A törvény a védőt (eltérően az ügyésztől, aki mind a terhelő és súlyosító, mind a mentő és enyhítő tényeket, körülményeket köteles figyelembe venni) nem kötelezi objektivitásra. A védő csak a terheltet mentő és felelősségét enyhítő tények feltárását (felderítését) szorgalmazhatja [50. § (1) bek.]. A védő arra hivatott, hogy az igazságnak ezt az oldalát lássa meg és láttassa. A feladata tehát nem az igazság elhomályosítása, hanem annak teljessé tétele. (Sokan azt gondolják azonban, hogy vannak oly súlyos bűncselekmények és oly elvetemült gonosztevők, hogy számukra nincs mentség és nincsenek enyhítő körülmények sem.)

A magyar Btk. nem sorolja fel az enyhítő körülményeket, a bíróra bízza, mit tart ilyennek: a büntetlen előéletet, a bűnöző környezetet, amelyben az elkövető felnőtt, az alacsony intelligenciafokot, a töredelmes beismerést és megbánást stb. Az 1974. évi osztrák Btk. 34. §-a tizennyolc pontban példaszerű felsorolást tartalmaz a különösen enyhítő körülményekről kezdve a fiatal felnőttkorúsággal, az abnormális lelkiállapottal és befejezve a megbánással, beismeréssel, az elkövetéstől számított hosszabb időmúlással és jó magaviselettel.

A védő feladata, hogy megtalálja azt, ami a terhelt mellett, a javára felhozható. A védő közfeladatot lát el, aminek meghatározó jelentősége van a terhelt-védő viszonyra. Habár a védő meghatalmazás alapján léphet be a büntetőeljárásba, ez mit sem változtat azon, hogy a jogai, kötelességei a törvényből erednek, és azon alapulnak. A jogok mikénti gyakorlásáról (például mely okból indítványozza az előzetes letartóztatás megszüntetését, tanúként kit idéztessen, az ítélet ellen fellebbezzen-e a védő) a terhelt közölheti kívánságait, de ezek a védőt nem kötelezik. A védő a büntetőeljárás önálló alanya, aki a törvény szerint, lelkiismerete és meggyőződése szerint látja el a védelmet. Ha a terhelt elégedetlen, a meghatalmazást visszaveheti, és mást bízhat meg a védelemmel.

[197]

2. A védő önállósága, ügyféli jogai A védőt a büntetőeljárás-beli helyzete alapján minősítve nevezik a terhelt segítőjének és képviselőjének. Kétségtelen, hogy a működésében és a működés eredményében jelen vannak a segítés és a képviselet jellemzői és elemei is. A védő például az írásbeli indítványokat a terhelt helyett és képviseletében is előterjeszti; tanácsával segíti abban, éljen-e a fellebbezés jogával, és egész tevékenységével a vádlottat, az ügyét segíti, támogatja. A védőnek azonban a terhelttel azonos processzuális jogai vannak: „A terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja..." [50. § (3) bek.]. Mindketten tehát saját jogukon cselekedhetnek: az iratokba betekinthetnek, jelen vannak a szemlén, a kihallgatott személyhez kérdést intézhetnek, jogorvoslattal élhetnek stb.

A védő tehát önálló jogokkal, cselekvési szabadsággal felruházott személy. Az eljárás bírósági tárgyalási, jogorvoslati szakaszában: ügyfél. A tevékenységének a tartalma lehet a segítés, és formálisan eljárhat a terhelt képviseletében, de a pro- cesszuális helyzete mégis az, hogy a védő önállóan, saját nevében gyakorolja a törvény adta védői jogosítványokat. A Be. külön-külön feltünteti a terheltet és a védőt, mint az eljárási jogok alanyait. Így tesz például a nyomozási cselekményeknél való jelenlétről, a jogorvoslati jogosultságról szólva. Ezzel is kifejezi a két személy jogainak különállását és párhuzamosságát.

Habár a védőnek a terhelttel azonosak a processzuális jogai, vannak egyedül a terheltet személyesen megillető jogok, amelyek részben kötelességek. A védő nem gyakorolhatja azokat a jogokat, „.amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik" [50. § (3) bek.], vagyis például nem tehet helyette vallomást, az utolsó szó jogával nem élhet, nem mondhat le a tárgyalásról.

A terheltet a Be., különösen a 43. § szerint megillető jogok értelemszerűen megilletik a védőt is. Ezek között különösen fontosak az ügy megismeréséhez fűződő (jelenlét, iratokba betekintés, vád megismerése), az ügy előbbre vitelét célzó jogok (indítványok, észrevételek, jogorvoslat). Van azonban egy-két kivétel, amikor is a védőt megillető jog nem illeti meg a terheltet. A nyomozásban a tanú kihallgatásánál a terhelt nem lehet jelen, de a védő jelen lehet az általa, illetve a védence által indítványozott tanú kihallgatásánál [184. § (2) bek.].

A védőnek éppúgy, mint a terheltnek jogában áll a védelemre szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadni, majd a tárgyaláson kérdéseket feltenni stb. E fontos jogok gyakorlásának azonban van egy nélkülözhetetlen előfeltétele, nevezetesen hogy a védő (és ez áll a terheltre is) tudja, ismerje azokat a tényeket, amelyek a védelem számára értékesek, és amelyeket érdemes, szükséges előadni, tudja, kik azok a tanúk, más bizonyítékforrások, akiknek/amelyeknek a bizonyításba való bevonását indítványozza.

A Be. az ismeretszerzés jogát megadja a védőnek: >A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. < [50. § (2) bek.] A védő felkutathat tanúkat, tárgyi bizonyítási eszközöket, fordulhat szakértőhöz, kérhet iratokat a hatóságoktól, megnézheti a helyszínt – teheti ezt személyesen, a terhelt vagy legálisan működő magánnyomozó iroda útján. A védő azonban nincs fölruházva közhatalommal: nem tarthat házkutatást, senkit nem kényszeríthet nyilatkozatra, a vele való együttműködésre, nem hallgathat ki senkit. Jogában áll azonban, hogy a nyomozó hatóságnak, az ügyésznek vagy a bíróságnak tegyen indítványt az óhajtott adat beszerzésére, bizonyítási vagy más eljárási cselekmény végzésére.

[198]

3. A védő kötelességei A Be. 50. § (1) bekezdése szerint: >A védő köteles

  1. a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni,

  2. a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni,

  3. a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni,

  4. a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni. <

A védő kötelességei összhangban vannak a jogaival, vagyis a jogok egyben a kötelességek teljesítésének az eszközei. A kapcsolatfelvételt a terhelttel a törvény szükségesnek tartja külön is megemlíteni, mivel a sikeres védelem egyik feltétele az információk megszerzése a terhelttől.

A törvényi figyelmeztetés a kapcsolat „késedelem nélküli” felvételére elsősorban a kirendelt védőnek szól, és különösen akkor tesz jelentőségre szert, ha a terhelt előzetes letartóztatásban vagy más okból fogva van. Az érdemleges védelem időben való ellátása, az alapos felkészülés ilyen esetekben is a kapcsolat felvétele után és alapján történik, sőt a nélkül nem is lehetséges.

A kapcsolat felvétele nélkül a védelem a szónak eredeti értelmében „formális” védelem volna.

A törvény azt is előírja, hogy a védő a törvényes védekezési eszközöket és módokat „időben” használja fel, ennek kritériumait azonban nem határozza meg, és igazán meghatározni nem is tudja, mint ahogyan a védői késedelemre sem állapíthat meg általános processzuális szankciót. A védői mulasztás és késedelem egyes meghatározott esetekben szankcionálható: a védő rendbírsággal sújtható, ha idézésre nem jelenik meg [69. § (1) bek.], ha pedig a tárgyalásról marad távol, ez a költségére halasztható el [281. § (3) bek.]. A védő késedelme a terheltre nézve akkor járhat súlyos hátránnyal, ha a védő jogvesztő határidőt mulaszt, például a fellebbezés bejelentésére fenntartott háromnapi határidőt túllépi [325. § (1) bek.].

A törvény a védőt arra ösztönzi, hogy időben lépjen fel a védence érdekében, de azt nem dönti el, hogy a késlekedés, az eljárás elhúzására való törekvés a terhelt javára vagy hátrányára szól-e.

Ha a védő akár a késedelmével, akár más módon a terheltnek kárt okoz, kártérítési kötelesség terhelheti a Ptk. szabályai szerint, mint ügyvédet pedig fegyelmi felelősség is az Ütv. szerint. Büntetőeljárási felelősség terhelheti a Btk.-ba ütköző cselekmények miatt, például hamis tanúzásra rábírás miatt. A védelem ellátása azonban nem bűnpártolás, hanem közfeladat ellátása.

A védő tevékenységét az alkotmány védi, nemcsak azzal, hogy deklarálja a jogot a védelemre, hanem ezenfölül kijelenti: „A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.” [Alkotmány 57. § (3) bek.]

A védőt megilleti a titoktartás joga és kötelessége. Ennek biztosítéka többek között az a szabály, amely szerint a védő nem hallgatható ki tanúként, valamint hogy nem foglalhatók le a védőnek az ügyre vonatkozó iratai [81. § (1) bek., 152. §(2) bek.].

[199]

4. A Be. rendelkezései a védőről. A védővé válás alapjai Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. A terhelt érdekében több védő is eljárhat. Több védő részére adott meghatalmazás esetén egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében – ha a meghatalmazásból más nem következik – az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat. Ha a terhelt érdekében több védő jár el, közülük a hivatalos iratokat – ideértve az idézést és az értesítést is – a vezető védőnek kell kézbesíteni, jogorvoslati nyilatkozatra és perbeszéd tartására a vezető védő vagy az általa kijelölt védő jogosult. Vezető védőnek mindaddig, amíg a védők egybehangzóan mást nem jelölnek meg, az ügyben meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni. Több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek [44. § (1)—(4) bek.].

Ügyvédjelölt ügyvéd helyetteseként a nyomozás során, valamint a helyi bíróságon járhat el [44. § (5) bek.].

A védő kizárása: >45. § (1) Nem lehet védő

a) a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és képviselőjük, valamint ezek hozzátartozója,

  1. aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy mint a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljáró bírónak, ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója,

  2. aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével ellentétes,

  3. aki az ügyben szakértőként, illetőleg szaktanácsadóként vesz vagy vett részt,

  4. aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 81. § (1) bekezdésének b) pontja alapján nem volt kihallgatható, illetve ha a 82. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadta,

  5. aki az ügyben terheltként vesz részt.

  1. A tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő.

  2. A védő kizárásáról a bíróság határoz. <

[201]

A kötelező védelem: >46. § A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha

  1. a terheltet fogva tartják,

  2. a terhelt süket, néma, vak vagy a beszámítási képességére tekintet nélkül kóros elmeállapotú,

  3. a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,

  4. a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,

  5. e törvény erről külön rendelkezik.<

[202]

A védő meghatalmazása: >47. § (1) Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg.Meghatalmazást a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója,külföldi állampolgár esetén a konzul is adhat. A meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell.

(3) A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által meghatalmazott védőtől megvonhatja. <

[203]

A védő kirendelése: >48. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terheltet a kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről. A 46. § a) pontja esetén [a terheltet fogva tartják] a védőt legkésőbb a terhelt első kihallgatásáig kell kirendelni.

  1. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság akkor is védőt rendel ki, ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni.

  2. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a 47. § (1) bekezdésében felsoroltak kérelmére vagy hivatalból védőt rendel ki, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja.

  3. A kirendelés hatályát veszti, ha a terhelt védelméről meghatalmazás útján gondoskodnak.

  4. A védő kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, de a terhelt – indokoltan más védő kirendelését kérheti. A kérelemről az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik.

  5. A kirendelt védő indokolt esetben kérheti a felmentését a kirendelés alól. A kérelem elfogadásáról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik.

  1. Ha a védő a kirendelését követően helyettest vesz igénybe, a helyetteseként eljáró személyéről haladéktalanul tájékoztatja a terheltet, illetőleg azt a bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot, amely előtt az eljárás folyik.

  2. Ha a terhelt fogva van, a kirendelt védő személyéről a kirendelő értesíti a fogva tartást végrehajtó intézetet.

  3. A kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt idézésre, illetőleg értesítésre történt megjelenéséért, valamint a fogva tartott terhelttel a fogva tartás helyén történő megbeszélésért díjazásra, továbbá az eljárásával felmerült és igazolt készkiadásának megtérítésére jogosult.<

[204]

5. A meghatalmazás elsőbbsége A védő a büntetőeljárásba meghatalmazás vagy kirendelés alapján lép be. A meghatalmazás polgári jogi ügylet, de a meghatalmazott védő jogait és kötelességeit, ahogy a kirendelt védőét is, a törvény határozza meg.

A terhelt által adott meghatalmazás megelőzi a más által adott meghatalmazást és a kirendelést is. Ha a terhelten kívül más jogosult is adott meghatalmazást, ezt a terhelt megvonhatja. Ha pedig ezt érintetlenül hagyja, és maga is adott meghatalmazást, eljárhat az érdekében mindkét, illetve több meghatalmazott védő is. Ha nyomozó hatóság, ügyész vagy bíróság védőt rendelt ki, a terhelt azt bármikor átváltoztathatja meghatalmazáson alapuló védelemmé (meghatalmazást adva). Ha pedig másnak ad meghatalmazást, a kirendelés hatálya megszűnik [47. § (3), 48. § (4) bek.].

[205]

6. Az őrizetbe vett védelme A terhelt számára védőt kell kirendelni, ha a védelem kötelező. A védelem a terheltet attól a pillanattól kezdve megilleti, amikor őt a büntetőeljárásba terheltként bevonják, illetve őrizetbe veszik.

E szabályokra alapított következtetéssel összhangban vannak a gyanúsított kihallgatásáról rendelkező szabályok: >A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra,hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védőrészvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha háromnapon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendelki védőt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész,illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.< [179. § (3) bek.]

[206]

7. A védő kötelező részvétele az elsőfokú tárgyaláson A kötelező védelem eseteit meghatározó 46. § rendelkezései az egész büntetőeljárásra, tehát mind a nyomozásra, mind a tárgyalásra irányadók. A tárgyaláson való védői jelenlétről azonban külön kiegészítő rendelkezések szólnak:

>242. § (1) A tárgyaláson a védő részvétele kötelező

  1. ha e törvény másképp nem rendelkezik – a megyei bíróságmint elsőfokúbíróság előtt,

  2. a helyi bíróságon, ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,

  1. a helyi bíróságon a 46. §-ban szabályozott esetekben [a kötelező védelem esetei],

  1. ha pótmagánvádló lép fel.

(2) Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlott védőt nem hatalmazott meg, a tanács elnöke szükség esetén védő kirendeléséről gondoskodik. Ha a vádlott kéri, védőt kell kirendelni. <

A törvény külön rendelkezéseket tartalmaz a védő kötelező jelenlétéről a jogorvoslati eljárásokban, a külön- és a különleges eljárásokban.