Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

17. fejezet - 17.fejezet │DEVIÁNS VISELKEDÉS

17. fejezet - 17.fejezet │DEVIÁNS VISELKEDÉS

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Mint a továbbiakból kitűnik, nem teljesen egyértelmű, hogy mit tekintsünk egy adott társadalomban deviáns viselkedésnek. A deviáns viselkedések mindig nagy érdeklődést váltanak ki az egész társadalomban, a szociológia kezdetei óta – elsősorban Durkheim (2003) klasszikus öngyilkosságkönyvével kezdődően – nagy figyelmet fordított rájuk.

A deviancia kérdésköre a konkrét problémákon kívül elméleti szempontból azért különösen érdekes, mert segíthet megérteni azt, hogy egy adott társadalom tagjainak többsége miért nem viselkedik deviáns módon, tehát miért lehetséges a társadalmi együttműködés annak alapján, hogy a többség megtartja a hozzá feltétlenül szükséges viselkedési szabályokat.

ALAPFOGALMAK

Deviáns viselkedés

Deviáns viselkedésnek azokat a viselkedéseket nevezzük, amelyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Ilyenek az ebben a fejezetben tárgyalt bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek. A szociológiai kézikönyvek néha itt tárgyalják a prostitúciót, a homoszexualitást és esetleg más viselkedésformákat is.

A szociológia tudományában szinte születésétől fogva érvényesült az a felfogás, hogy ezeknek a normaszegő viselkedéseknek van valamilyen közös sajátosságuk, ezért azokat mindig együtt tárgyalták. Kezdetben mindegyiket a társadalom betegségének tüneteként kezelték, és ezért az egész jelenségkört szociálpatológiának nevezték. Később a társadalmi problémák gyűjtőfogalmát vezették be, és ezzel azt kívánták hangsúlyozni, hogy az adott társadalomban problematikusoknak tekintik őket. Végül bevezették a deviáns viselkedés fogalmát, és ezzel azt a sajátosságot emelték ki, hogy ezek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.

Ebben a gondolatban az is benne foglaltatik, hogy ezek a normák társadalmanként eltérőek lehetnek, és korszakonként változhatnak (például a homoszexualitásra vonatkozó büntető jogszabályok és a társadalmi értékítélet eltérő volt a különböző társadalmakban és korokban), és hogy a deviancia nem mindig szükségképpen káros a társadalom egésze számára.

A devianciafogalom használata mindenesetre azzal járt, hogy a szociológia óvatosabbá vált ezeknek a viselkedésfajtáknak sommás erkölcsi elítélésével szemben. A szociológia továbbá arra ösztönöz, hogy minden egyes deviáns viselkedésfajta okait és következményeit alaposan és tárgyilagosan elemezzük, és elfogadjuk, hogy bizonyos mennyiségű devianciával együtt kell élni a társadalomban, a modern társadalmakban talán még inkább, mint a korábbi korszakokban.

Kérdés, hogy milyen fajtájú és súlyosságú normaszegést tekintsünk deviáns viselkedésnek. A szociológiában többnyire csak a súlyosabb normaszegést tárgyalják a deviáns viselkedésről szóló munkákban. További problémát okoz, hogy a különféle normák egymással ellentétben állhatnak, például előfordulhat, hogy bizonyos büntetőjogi normákat (például vám-bűncselekményeket) a társadalom erkölcsileg nem ítél el. Eltérő lehet egy-egy társadalom különböző etnikai, vallási stb. csoportjainak felfogása is a követendő normákról (például az abortusz kérdésében). Még súlyosabb ellentét lehet a társadalom uralkodó osztályának és tömegeinek felfogása között.

Ezekből a dilemmákból kiutat jelenthet az, ha azt mondjuk: azt a normaszegő viselkedést tekintjük deviáns viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros. Elfogadhatjuk például, hogy az ebben a fejezetben tárgyalt ötfajta deviáns viselkedés károkat okoz az egyéneknek és családoknak, végső soron a társadalom egészének működésében is zavarokat idézhet elő, ha igen nagy gyakorisággal fordul elő. Hozzá kell azonban tenni, hogy a károsság mint a deviancia kritériuma elméletileg távolról sem kifogástalan definíció, mert tisztázatlan marad az a kérdés, hogy mit jelent az egyén és a társadalom kára. Sok olyan viselkedés van, amelyet ebben a fejezetben nem tárgyalunk, amelyről nehéz megmondani, hogy káros-e (például az utóbbi időben sok vitát kiváltó szcientológia nevű szekta tevékenységei).