Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

VÁLTOZÁSOK AZ EZREDFORDULÓN

VÁLTOZÁSOK AZ EZREDFORDULÓN

(Spéder Zsolt)

A kultúra területére minden másnál inkább érvényes, hogy csak néhány kiválasztott tendenciát van módunk ismertetni. A kultúrát ugyanis önmagukban is komplex elemek alkotják, olyanok, mint az anyagi és nem anyagi objektivációk, az értékek, a normák, a szimbólumok, a nyelv, a tudás és az ismeretek. Az elmúlt tíz év tendenciáit taglalva mind a nemzetközi, mind a hazai vonatkozásban az értékekre és az életminőségre koncentrálunk. Az előbbit illetően annyit kell előrebocsátanunk, hogy az érték, attitűd, beállítódás, hit, tulajdonság, norma fogalmát nagyon gyakran szinonimaként használják. Ebben a könyvben az a megkülönböztetés szerepel, hogy az értékek általános orientációk, az élet alapvető kérdéseire irányulnak, míg az attitűdök egy konkrét attitűdtárgyra. Sajnos a bemutatásra váró kutatási elemzési eredmények nem mindig teszik lehetővé, hogy ehhez a megkülönböztetéshez ragaszkodjunk. Az említetteken túl külön felhívjuk a figyelmet a „szelekció” és „adaptáció” mechanizmusának egyre erőteljesebb szakirodalmi jelenlétére.

Nemzetközi tendenciák

Ertékek Az 1990-es évek második felében az értékkutatások újhullámának voltunk tanúi. Számtalan ország kapcsolódott be újonnan a világ-értékfelvételbe (World Value Survey) és egyben az európai értékvizsgálatba is, illetve a program korábbi résztvevői tíz év elteltével újra felmérték a társadalmukat jellemző értékorientációkat, attitűdöket. Mára ez a kutatás vált a világ egyik legkiterjedtebb empirikus összehasonlító programjává. Mindez lehetőséget adott arra, hogy az egyes országok adatait az eddigieknél is tá- gabb összehasonlításban viszonyítsák, és értelmezzék a változások mibenlétét. A következőkben elsősorban Inglehart és Baker kutatásainak eredményeire összpontosítunk. Ok 65 ország adatainak elemzése nyomán rajzoltak meg egy „értéktérképet” (vö. 16.1. ábra) és módosították a széles körben elterjedt ingleharti koncepciót is (Inglehart-Ba- ker 2000).

Hasonlóan más átfogó értékvizsgálatokhoz Ingleharték célja is az volt, hogy feltárják, azonosítsák a szubjektív tényezők, tudattartalmak mögött fellelhető alapvető értékdimenziókat. Az ehhez alkalmazott eszköz jól ismert: az attitűd- és értékkérdésekre kértek válaszokat, és faktoranalízis felhasználásával keresték ezek mögöttes tartalmát. E munka eredményeképp végül tíz képzett változó segítségével tudtak két alapvető értéktengelyt szerkeszteni. (A korábban elemzéseikben használt 22 képzett változó ugyanezt a két értéktengelyt adta ki.)

16.1 ábra ♦ 65 társadalom ehelyezkedése a kulturális kétdimenziós terében. Világérték-felvéte (WVS) 1990–1991 és 1995–1996

Az egyiket „tradicionális/vallásos – racionális/szekularizált", a másikat „megélhetés – önkiteljesítés" tengelynek nevezték el. Az első – ábránkon a vertikális – a vallásosság, a tekintély elfogadása, a fegyelmezettség mint fontos gyermeknevelési cél, a nemzeti büszkeség, a hatalomgyakorlás módja szerinti országonkénti különbségeket kalibrálja. A második – ábránkon a horizontális tengelyen – az anyagiak fontosságát, a bizalom, a tolerancia, a politikai döntésekben való részvétel, a nemi szerepekről vallott megengedő elképzelés szerinti eltéréseket méri fel. (A definiálás önkényességét felvetők számára jelezzük, hogy az erre irányuló európai vizsgálat is két értéktengely talált: 1. a szabálykövetés fontossága 2. autonómia-szabadság. Ezek – a kontinensünkre nézve – az Inglehartéhoz hasonló térkép körvonalait generálják. Tegyük ehhez hozzá, hogy vizsgálatai során Schwartz is két igen hasonló értékdimenziót tárt fel.) A két értéktengely alkotta koordináta-rendszerre kerülnek fel az egyes országok lakosságát jellemző átlagértékek.

A térkép megrajzolásához, az országcsoportok elhatárolásához Ingleharték a „civilizációs zónák” huntingtoni elképzelését használták fel, illetve fejlesztették tovább. A civilizációs vagy kulturális zónák a következők: protestáns, katolikus, ortodox, konfuciánus hagyomány, koloniális angol nyelvű kultúra, dél-ázsiai, afrikai és latin-amerikai hagyomány. Emellett elkülönítették a volt kommunista országok csoportját, hiszen a 40 évig fennálló parancsuralmi rendszer, az intézményes antiklerikalizmus és a redisztri- butív gazdasági rend, vélhetőleg nem maradt hatástalan az egyének és csoportok értékvilágára. A civilizációs zónák fenti elhatárolásának érvényessége mellett szól, hogy a különböző kulturális világokhoz tartozó országok nem keverednek (pl. nem találunk posztkommunista államokat sem az afrikai, sem az angolszász kultúrájú országok között), továbbá hogy az egyes országcsoportokhoz való tartozásnak a többváltozós modellekben szignifikáns magyarázó ereje van.

Az értékorientáción túl vajon milyen objektív körülményekkel függ össze, az egyes országoknak a térképen elfoglalt pozíciója? A legfontosabb tényező a gazdasági fejlettség (egy főre jutó GNP), amely az ábra bal alsó szegmensétől a jobb felső szegmensének az irányában nő. A vertikális különbségeket az ipari foglalkoztatottak, a horizontális eltéréseket a szolgáltatói szektorban foglalkoztatottak eltérő részaránya magyarázza a leginkább. Ez megerősíti Inglehart azon korábbi elképzelését, hogy a „gazdasági fejlődés, iparosodás bizonyos szempontból előre látható, megbecsülhető kulturális, politikai, társadalmi változásokkal jár együtt” (i. m. 29). Ugyanakkor a térkép a kulturális/civilizációs zónákat is feltünteti, és statisztikai elemzések tanúsága szerint az ezekhez való tartozás befolyásolja, hogy az egyes országoknak milyen a minősítése a két tengelyt alkotó értékdimenzió szerint. Az értelmezés szempontjából fontos tudnunk, hogy nem az adott ország protestáns vagy ortodox voltának jelenlegi mértéke a fontos, hanem az, hogy milyenek a hagyományai, és ezek hogyan csapódtak le a nemzeti kultúrában. (Ezt az értelmezést erősíti az a körülmény, hogy az egyes országok vallási csoportjai között mutatkozó különbségek kisebbek, mint az országok, nemzeti kultúrák közötti). A fentieket figyelembe vevő elemzésnek az a végkövetkeztetése, hogy a kulturális változás útfüggő, a társadalmak tág értelemben vett kulturális öröksége tartósan nyomot hagy az emberek értékvilágán. Ingleharték tehát az eredendően gazdasági magyarázatot kitágították, érvrendszerükben a gazdaság és a kultúra együttest alkot.

Inglehart és más kutatók feltételezése szerint az értékek az egyének számára állandóak, a társadalom ilyen szintű elmozdulásai az átlagosnál modernebb értékeket valló új generációk belépésével következnek be. Az európai értékkutatások az időbeli változásokat is vizsgálták. Hagenaars és szerzőtársai (2004) kimutatták, hogy az 1980-as évek értékváltozásai két hatás eredőjére vezethetők vissza: egyfelől a felnőtt népesség tagjaivá váló fiatalok modernebb/liberálisabb értékeket vallottak, másfelől az emberek élethosszuk emelkedésével (öregedésükkel) mintha konzervatívabbá (szabálykövetőbbé) váltak volna.

Végül arra is felhívják a figyelmet, hogy a különböző országokban az értékek változása nem szükségszerűen ugyanazt a sémát követi. Bár a gazdasági fejlettség és a kulturális örökség erőteljes befolyása érvényre jut, és ez mint lehetőség és korlát egyaránt értendő, a további kutatásokig érdemes azt vallanunk, hogy az értékváltozásokat nem írhatjuk le egyirányú elmozdulásként (Hagenaars et al. 2004, 47).

16.2 ábra ♦ Az értékek szelekciós hatásának és adaptálódásának modellje

Széles körben ismertek azok a szociológiai elemzések, amelyek „bebizonyítják", hogy a szülői háttér, az iskolai végzettség, az aktuális vagyoni helyzet stb. milyen erőteljesen befolyásolja az egyén által elért társadalmi pozíciót. Ezzel a strukturális determinizmussal szemben vagy azt kiegészítendő folyamatosan felvetődik, hogy az érintettek beállítódásának az értékvilágában hangsúlyos elemeknek (teljesítményorientáltság, önállóság stb.) is szerepük van ebben, noha ezeket a tényezőket empirikusan nehezebb megragadni. Az életút eseményeinek magyarázatáról számtalan olyan újés érdekes publikáció született, amelyek az értékek és attitűdök jelentőségének újraértékelését készítik elő. Lesthaeghe a munkatársával szerkesztett modelljébe az értékorientációkat úgy építi be, hogy kibékítse a kultúra, illetve a struktúra elsőbbségének ellentmondását (vö. 16.2. ábra). Azt feltételezi, hogy az értékeknek (és a strukturális helyzetnek) egyrészt szelekciós funkciója van az életút eseményeit, döntéseit illetően, másrészt az életútban bekövetkezett események (döntések) nyomán az értékorientációk adaptálódnak (megerősítést nyernek vagy megváltoznak).

Ezek a mechanizmusok csak követéses adatrendszerekkel vizsgálhatóak, hiszen pontosan ismernünk kell a kutatás alanyainak egy adott eseményt megelőző és követő attitűd- és értékorientációját, valamint strukturális helyzetét. Ezeket nem alapozhatjuk visszaemlékezésekre. Az ilyen longitudinális vizsgálatok már számtalan olyan eredménnyel szolgáltak, amelyek alapján mindkét hatás feltételezhető: bebizonyosodott például, hogy azok választják inkább az élettársi kapcsolatot, akik ezt az életformát előnyösnek tartják, azoknak születik inkább több gyermekük, akiknek pozitív elképzelésük van a nagycsaládról (Barber et al. 2001), de az is, hogy a válásokkal szemben eredendően megengedőbb nézeteket vallók -minden egyéb tényezőt kontrollálva – nagyobb eséllyel válnak el ténylegesen is, mint az azt negatívan megítélők (Bumpass 2001). Az adaptációra szintén számtalan példát találunk: legjellemzőbb, hogy a férjek/apák gyerekekkel szembeni attitűdje a gyermekvállalást követően pozitívabbá válik (Beets et al. 1997).

A szelekciós és adaptációs folyamatok erősségéről, kiterjedtségéről és működéséről természetesen további vizsgálódásokat kell folytatni. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a kapott eredmények és a feltételezett mechanizmusok szemben állnak azzal a közkeletű, a világ- és európai értékvizsgálatokban is elterjedt feltételezéssel, hogy az értékek stabilak, a kialakulásuk után alig változnak. Az ellentmondás feloldásának egyik módja az a megszorítás lehet, hogy az értékorientációk, az attitűdök csak korlátozott szegmenseikben, esetleg csak a konkrétabb viszonyokat (attitűdtárgyakat) tekintve változnak, míg a mélyen húzódó, általános értékek változatlanok maradnak. Az értékorientációk és attitűdök állandóságának, illetve változékonyságának, valamint az értékorientációk cselekvésbefolyásoló szerepének megértése tehát további elemzéseket igényel.

Életminőség Nem véletlen, hogy az élet minőségének kutatása a fejlett országokban válik releváns kérdéssé: nem mintha a gazdaságilag gyengén fejlett országokban a boldogság, az elégedettség, az embereket körülölelő társadalmi kapcsolatok nem lennének fontosak, de a mindennapi megélhetésért, túlélésért folytatott küzdelem, az alapvető létfeltételek (lakhatás, élelmezés, ruházkodás) biztosítása háttérbe szorítja ezt a szempontot. Az anyagi jólét meghatározott szintjét és stabilitását tapasztalva szembesülhetünk azzal a problémával, hogy vajon a társadalom tagjai, boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, elégedettebbek, gondtalanabbak lettek-e a gazdasági fejlődés révén? Azt, hogy az anyagi biztonság az elégedettségre és a boldogságra esélyt teremt, mindannyian sejtjük, mint ahogy azt is, hogy az elégedettség mértékének kialakulásában sok más tényezőnek szerepe van még. Az élet minőségének mérésére kialakított módszerek (kérdések és skálák) és az eredményeket értelmező okfejtések (magyarázatok) ezekre a kérdésekre kívánnak vá- lasztadni (vö. Hegedűs 2001b). Veenhoven (1996) számtalan indikátort gyűjtött össze és bocsát rendelkezésre (vö. Veenhoven honlapját http://worlddatabaseofhappiness.eur.nl/) a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban is egyre elterjedtebbé válik a boldogság mértékének, az élettel és annak egyes területeivel (egészség, család, munka, lakókörnyezet stb.) való elégedettség szintjének mérése, az aggodalmak és a magányosság értékelése.

2003-ban egy adatfelvétel az Európai Unió 25 (ma már) tag- és három csatlakozni kívánó országában mérte az általános elégedettség és a boldogság szintjét (Keck-Delhey 2004), és szignifikáns különbségeket mutatott ki, amelyekben ha nem is determinisztikus, de mértékadó szerepet játszik a gazdasági fejlettség. A skandináv országokban – Dánia, Finnország, Svédország – észlelték a legmagasabb szintű elégedettséget, a kelet-európai országokban pedig a legalacsonyabbat. A gazdagabb európai országokbantehát az emberek elégedettebbek. Szintén az anyagi helyzet jelentőségére utal az a tény, hogy a nagyobb elégedettség egy adott országon belül is az előnyösebb anyagi körülményekhez kapcsolódik. Ugyanakkor nem ez a kizárólagos motívum, hiszen pl. nem Luxemburgban mérték a legmagasabb értéket, másfelől a jómódúak között is találunk elégedetleneket. Az országok közötti eltérésekre a kutatók még nem találtak átfogó magyarázatot, minden bizonnyal számtalan kulturális tényezőnek is szerepe van itt. Érdemes felhívni a figyelmet néhány új okfejtésre. Az egyik azt fogalmazza meg, hogy az életminőség egyes szubjektív komponenseinek viselkedése különböző mechanizmusokkal értelmezhető. Az élet bizonyos szegmenseinek (lakás, életszínvonal, család, környezeti állapot) minősítése erősen kötődik a konkrét/objektív körülményekhez, másoké pedig kevésbé. Természetesen ez a jelenség is összefügg a gazdasági fejlettséggel, hiszen az újonnan csatlakozott országokban az érintettek az anyagi körülményeket, míg a fejlett európai országokban az emberi kapcsolatokat, a szabadidő eltöltését (a „loving” és „being" relációt) tartják fontosabbnak az életminőség javításához (Delhey 2004). Az élettel való általános elégedettség (boldogság) pedig az egyes szegmensekre vonatkozó elégedettség összegződéseként áll elő (Buhlman 1996). Az értékek és a beállítódások szerepét illetően Spellerberg azt mutatja ki, hogy a részvételen és az orientációkon alapuló életstílus is befolyással bír az élettel való általános elégedettségre (Spellerberg 1996).

Az általános elégedettség megértésének másik gondolati sémája a mertoni elképzeléshez visszanyúló „többszörös diszkrepancia" elmélete, amely szerint az egyének helyzetüket másokhoz képest (a referenciacsoportjukhoz viszonyítva) értékelik. Ha eszerint hátrányt észlelnek, akkor elégedetlenebbek, boldogtalanabbak lesznek. A többszörös jelző arra utal, hogy az emberek egyszerre több referenciacsoporthoz is mérik magukat: ilyen lehet a szomszédság, a rokonság, a baráti kör, a munkatársak, esetleg a foglalkozási csoport mintaadó személye vagy önmaguk múltbeli helyzete. E mechanizmus működésére a legjobb a német példa. Ismert, hogy az egyesülést követően a keletnémet polgárok anyagi helyzete (autóval, háztartási cikkekkel való ellátottságuk) ugrásszerűen javult, jövedelmeikkel való elégedettségük viszont alig emelkedett. Ennek az az alapvető oka, hogy az egyesüléssel radikálisan átalakult referenciarendszerük: saját anyagi helyzetüket a nyugati tartományok lakosaihoz mérték, és azoktól – a javulás ellenére – jelentősen elmaradtak.

Az élet minőségének mérésére számtalan további próbálkozás ismeretes, rögzített paradigmáról azonban semmiképpen nem beszélhetünk, és abban sincsen közmegegyezés, hogy milyen mechanizmusok formálják az általános és a csoportspecifikus elégedettséget.

Hazai tendenciák

Értékek Az ismertetett nemzetközi összehasonlító kutatások egyöntetűen arra az eredményre jutottak, hogy az érintett országok lakosságának értékvilágán az államszocializmus negyven (illetve 70) éve egyértelmű és mély nyomokat hagyott. Kézenfekvő feltételezni ugyanakkor, hogy az egypártrendszer alóli felszabadulás, a demokratikus intézményrendszer és a piacgazdaság kiépülése új kereteket kínál nemcsak a megélhetéshez, hanem a korábban esetleg rejtett értékvilágok manifesztálódásához is, illetve kedvez új értékorientációk kialakulásának. Másfelől ne feledkezzünk meg az Andorka Rudolfáltal oly gyakran idézett dahrendorfi vízióról sem, mely szerint az intézményrendszer gyorsan átalakítható, ám az attitűdök, a magatartásformák esetében ugyanehhez talán 50 évre is szüksége lesz. Vajon az empíria melyik feltételezést támogatja inkább?

Az MTA Értékszociológiai Műhelyében az elmúlt évtizedben több felvételt is végeztek a Rokeach-féle értékteszt alkalmazásával, és kísérletet tettek a tendenciák értelmezésére (Füstös é. n.). Az eredményeket az 1982. évi rangsor szerint rendezve, cél- és eszközértékek bontásban közöljük (16.5. táblázat). (Ne felejtsük, minél kisebb átlagponttal – a rangsorban előbb – szerepel egy érték, annál fontosabbnak tartották azt a megkérdezettek.) Az adatokból a 25 éves időtávban tapasztalható kontinuitás tűnik ki. Változás, lassú, ám egyértelmű elmozdulás csak a célértékekben tapasztalható, az eszközértékek rangsorbeli különbségei kicsik, szórásuk inkább csökkent, mint növekedett az 1982 és 2003 közötti időszakban. A Füstös által leírt tendenciák közül a következőket emeljük ki. Egyrészt nyilvánvalóan veszítettek fontosságukból a korábban hivatalosnak számító szocialista (béke, a haza biztonsága, egyenlőség), illetve a kutatók által szociáldemokratának tekintett értékek (a munka öröme, társadalmi megbecsültség, emberi önérzet). Másrészt teret nyert néhány személyes érték (családi biztonság, belső harmónia, igaz szerelem). Harmadrészt hangsúlyosabbá vált az „anyagi jólét” mint elérendő cél. Ugyanakkor ez utóbbi fejleménnyel nem járt együtt az eszközértékek (pl. törekvő) lényeges változása.

Összességében azt fogalmazhatjuk meg, hogy ha látszik is némi elmozdulás, a Rokeach-teszt mégis az értékvilág egyfajta stabilitására, a változás lassúságára utal. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a radikális strukturális változások – mert az áttekintett két évtizedet semmiképpen nem tekinthetjük a változatlanság időszakának – egyik napról a másikra nem „realizálódnak” az emberek motivációiban, értékvilágában. Vajon mi lehet ennek az oka, hiszen a mai (tömeg-) kultúra világa lényegesen eltér a 1980-as évekétől. Több feltételezést is megfogalmazhatunk. Elképzelhető, hogy az értékpreferenciák olyan általános emberi értékekhez kötődnek, amelyek csak alig függenek társadalmi rendszerektől. Esetleg feltételezhetjük, hogy az értékváltozások az attitűdök szintjéről indulnak, és csak akkor érik el az általános értékeket, ha előbbi formájukban kellőképp megerősödtek. Ez indokolná a folyamat időigényességét is. Végül nem zárható ki az sem, hogy az értékváltozás megelőzte a rendszerváltozást, vagyis számtalan elemében már az államszocializmus időszakában jelentkezett, esetleg még a szocializmus előtti időkből eredeztethető, így a rendszerváltozásnak erre nem lehetett lényeges befolyása.

Életminőség Az 1990-es évek eleje óta Magyarországon is folyamatosan mérik az életminőség összetevőinek alakulását. Az individuális jólét mértékének megállapítására az elégedettség 0-10-ig terjedő skálája általánosan elfogadott eszközzé vált, és ritkábban az aggodalom számszerű kimutatására is sor kerül. A társadalmi együttélés minőségét az anómia szubjektív értékelése útján, a bizalom-bizalmatlanság, a biztonság-bizonytalanság, a barátság, a magányosság különböző indikátoraival szokás mérni. Az időbeli változások értelmezésére az elégedettségadatok alkalmasak a leginkább, mivel a többi kérdés konkrét megfogalmazásának gyakori változása azt lehetetlenné teszi. Az empirikus vizsgálatok alapján azt emelhetjük ki, hogy az 1990-es évek végén szinte minden összetevőjét tekintve nőtt az elégedettség. Eszerint az érintettek többsége addigra szubjektiven is feldolgozta az átalakulás traumáit; a társadalmi stabilizálódás és a gazdasági növekedés az egyéni elégedettségi mutatókban is megjelent. Noha tapasztalható némi közeledés az egyes életterületek megítélésében, továbbra is maradtak lényeges különbségek: a felnőtt népesség tagjai szűk személyes környezetükkel (család, lakás, munka, egészség) elégedettek leginkább, legkevésbé pedig jövedelmeikkel és az országos ügyekkel („az állampolgárok politikai döntésekbe való beleszólásával”).

16.5. táblázat - 16.5. táblázat ♦ A Rokeach-tesztben szereplő cél-és eszközértékek rangsora Magyarországon

Értékek

1982

1990

1996

Célértékek

2003

Béke

3,9

4,9

4,8

5,3

Családi biztonság

5,3

3,9

3,8

4,2

Haza biztonsága

6,8

8,1

8,0

9,2

Munka öröme

8,2

8,7

9,7

9,7

Belső harmónia

8,7

7,5

7,6

7,4

Anyagi jólét

8,7

6,8

6,5

7,6

Szabadság

8,8

9,1

9,4

8,9

Igazi barátság

8,9

9,2

9,0

8,5

Egyenlőség

9,1

11,2

11,0

10,7

Társadalmi megbecsültség

9,2

11,1

10,6

11,1

Emberi önérzet

9,6

9,9

10,0

10,3

Igazi szerelem

10,7

9,7

10,0

8,7

Élvezetes élet

11,9

11,6

11,9

12,4

Változatos élet

11,9

11,7

10,0

12,3

Bölcsesség

12,7

12,2

11,4

10,1

Szépség világa

13,6

14,2

14,1

14,3

Üdvözülés

15,5

15,4

15,2

15,1

Eszközértékek

Szavahihető

6,4

6,5

6,4

6,8

Felelősségteljes

7,4

7,3

7,8

7,9

Bátor

7,4

7,3

7,8

7,9

Értelmes

7,6

7,4

7,4

8,7

Fegyelmezett

8,2

9,1

9,3

8,8

Segítőkész

8,7

9,0

9,1

9,1

Tiszta

9,2

9,4

8,8

10,0

Udvarias

9,8

9,7

9,6

10,7

Előítélet-mentes

9,9

10,7

10,4

10,2

Jókedélyű

10,3

9,8

9,6

9,6

Logikus

10,3

10,2

10,9

10,5

Engedelmes

10,5

11,1

11,0

10,8

Törekvő

10,8

10,5

10,8

11,4

Alkotó szellemű

10,9

10,7

10,9

11,0

Szeretettel teljes

11,0

10,0

10,3

9,1

Megbocsátó

11,2

11,2

11,1

9,6

Hatékony

11,6

11,4

11,3

10,8


Forrás: Füstös é. n., 175. p.

16.6. táblázat - 16.6. táblázat ♦ Az eégedettség általános színtje a felnőtt népesség körében 1992–2002

Az elégedettség dimenziói

1993

1996

1999

2001/2002

Életének eddigi alakulása

5,5

5,7

6,2

6,5

Jövőbeli kilátásával

4,2

4,6

-

6,3

Életszínvonalával

4,5

4,6

4,9

5,6

Jövedelmével

3,7

3,6

3,8

-

Munkájával

7,4

6,8

-

7,3

Lakásával

7,0

6,8

6,7

7,1

Egészségével

6,2

-

6,3

7,0

Családjával

8,5

-

-

-

Az ország gazdasági helyzetével

2,3

2,4

-

-

Az állampolgárok politikai döntésekbe való beleszólásával

3,8

3,8

4,5

-


Forrás: MHP Tárki-Monitor, NKI Életünk fordulópontjai.

Több elemzés született az életminőség egyes komponenseinek, így a jövedelemmel való elégedettség (Sági 2000), a bizalom (Utasi 2004), az aggodalom (Lengyel-Viczek

2004) és az élettel való általános elégedettség (Spéder-Kapitány 2002) magyarázatára. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az objektív életkörülményeknek továbbra is meghatározó szerepe van az életminőség megítélésében: a jómódúak, vagyonosak elégedettebbek életükkel, kevésbé aggódnak. Ugyanakkor – a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan – a relatív helyzet, a státusfeszültség (a jogosnak véltnél kedvezőtlenebb helyzet) általános elégedettséget befolyásoló szerepe az anyagi körülményekéhez mérhető. Eszerint az elvárások, aspirációk és a referenciacsoport kijelölése is befolyásolja az élettel való elégedettség mértékét. Úgyszintén bebizonyosodott, hogy akik a társadalom állapotát anomikusnak ítélik (vö. 17. fejezet), azok életminőségüket a másokénál kedvezőtlenebbnek gondolják.

A társadalmi, a családi és baráti kapcsolatok, ahogy az várható, pozitív hatással vannak az élettel való elégedettségre, mérsékelni tudják az életminőség negatív komponensét, az aggodalmakat. Végül a többváltozós elemzésekből az is kiderült, hogy a széles értelemben vett életminőség, az élettel való általános elégedettség generálásában az egyes létszférákkal (pl. az egészségi állapottal) való elégedettség is szerepet játszik.

Az életminőség empirikus kutatása azonban Magyarországon még éppen csak elkezdődött. A várható gazdasági növekedés, továbbá a fejlett európai országokhoz való integrálódás a jövőben bizonnyal nagyobb teret nyit ezeknek a munkáknak.