Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ELMÉLETEK

ELMÉLETEK

A gazdasági alap és a kultúra kölcsönhatásai

Az értékszociológia alapvető elméleti kérdése, hogy a gazdálkodás anyagi viszonyai és az értékek milyen szerepet játszanak a társadalom fejlődésében, milyen a viszonyuk egymáshoz. Marx szerint a gazdaság az alap, és a tudati viszonyok mind a felépítményhez tartoznak, amely az alap változásának hatására változik meg. Hozzá kell tenni, hogy Marx is elismerte, hogy a felépítmény visszahat az alapra. Ezzel szemben Max Weber a tudati viszonyoknak, különösen a vallásnak a gazdasági viszonyokra gyakorolt hatását tanulmányozta, és ezzel mintegy azt sugallta, hogy a tudati viszonyoknak nagyon fontos szerepük van a gazdasági-társadalmi fejlődés előremozdításában vagy hátráltatásában.

R. Münch (1993) a közelmúltban megjelent munkájában azt bizonyította, hogy a vallás, a tudomány, a mindennapi társadalmi kultúra különbségei következtében az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Németország némileg másfajta modernizációt valósított meg.

Értékek változásának elméletei

Amikor a modernizáció fogalma előtérbe került a társadalomtudományokban, közöttük a szociológiában az 1950-es és 1960-as években, akkor néhány amerikai szociológus azokat az értékeket kezdte vizsgálni, amelyek szerintük a modern embert jellemzik. Elsősorban a „teljesítménymotívum” uralkodó szerepét, a „teljesítményorientáltságot" tekintették a modern ember jellemzőjének, ebben látták a gyors gazdasági fejlődés, a modernizáció hajtóerejét. Nyilvánvalóan nagyon érdekes kérdés, hogy a teljesítménymotívum és a modern gondolkodás más jellemzői mennyire vannak jelen a különböző elmaradt társadalmakban, sőt azokban a közép-európai és kelet-európai társadalmakban is, amelyek a szocialista gazdasági-társadalmi-politikai rendszerről (ahol a teljesítményorientáltság egyáltalán nem vagy egészen más formában jelentkezett) jelenleg térnek át az egyéni vállalkozó szellem meglétét feltételező piaci rendszerre.

Nagyjából az 1960-as évek közepe-vége óta az értékek változására figyeltek fel a szociológusok. Vannak, akik a munkaerkölcs háttérbe szorulásáról és az élet élvezetét legnagyobb értéknek tekintő, egyesek által hedonisztikusnak nevezett értékrendszer térhódításáról beszélnek. Mások szerint a modern értékek helyére „posztmodern" értékek, vagy a „materialista” értékek helyére „posztmaterialisták" lépnek. Elsősorban a fiatalok között egyre kisebb értéke van az anyagi javaknak, a jövedelem növekedésének, a foglalkozási karriersikernek, és egyre fontosabbá válnak a tartalmas és bensőséges emberi kapcsolatok, a kulturális értékek, a külső kötöttségektől való függetlenség, a szabadság. Meg kell azonban mondani, hogy ezekben az elméletekben egyetlen közös pont van, az értékek változásának felismerése, de mind a változások iránya, mind azok értelmezése tekintetében a legteljesebb mértékben ellentétes nézeteket olvashatunk a szakirodalomban.

A nevelés dilemmái

A szocializációkutatásoknak a nevelési gyakorlattal szorosan összefüggő fő elméleti kérdése, hogy milyen tényezők segítik elő a gyermekek sikeres szocializációját, azt, hogy egészséges, érett személyiséggé váljanak, a társadalomba jól beilleszkedni képes, a társadalom számára hasznos, értékes emberekké váljanak. Itt egészen konkrét kérdések merülnek fel, mint az, hogy a szigorú vagy az engedékeny gyermeknevelés a helyesebb.

A szocializációval kapcsolatban felmerül azonban egy teljesen alapvető kérdés, nevezetesen az, hogy az-e a kívánatos, hogy a társadalom tagjai tökéletesen beilleszkedjenek a társadalomba, teljesen konformak legyenek minden értékkel és normával szemben. A teljes konformitás ugyanis a társadalom teljes megmerevedéséhez vezet. A társadalmi változások úgy következnek be, hogy a társadalom tagjainak egy kisebbsége nem konform módon kezd viselkedni, esetleg egyetlen nagy újító kétségbe vonja a társadalom normáit, esetleg értékeit is, és helyükre más – szerinte magasabb rendű – normákat javasol állítani, új értékeket hirdet. A társadalom tagjainak azután egyre nagyobb része fogadja el ezeket a normákat és értékeket, míg azok végül uralkodó normákká és értékekké válnak. A legkézenfekvőbb példája ennek a kereszténység megjelenése, majd elterjedése, végül római államvallássá válása az ókorban. A teljes konformitás tehát káros lehet az adott társadalom számára.

Ehhez nagyon hasonló problémát vetett fel D. Riesman (1968) A magányos tömeg című, a maga idejében rendkívül sikeres könyvében. Megkülönbözteti a belülről irányított embert, aki saját meggyőződései, értékei szerint cselekszik, és a kívülről irányított embert, aki cselekedeteivel a társadalmi környezet elismerését kívánja elnyerni, ezért a környezet elvárásait tekinti irányadóknak. Riesman szerint a modern tömegtársadalomban egyre inkább eluralkodik a kívülről irányított típus, de ezt láthatóan káros tendenciának tartja.

Az élet minőségének három dimenziója

Az életminőség-vizsgálatok két fő elméleti kérdésének az látszik, hogy hogyan lehet az emberi szükségleteket vagy jóléti értékeket rendszerezni; továbbá hogyan függ össze az egyes emberek objektív helyzete és az azzal való megelégedettségük.

E. Allardt (1975) finn szociológus – A. Maslow amerikai pszichológus szükségletelméletét továbbfejlesztve – az emberi szükségletek és a jólét három szintjét különböztette meg: a „birtoklást”, a „szeretetet” és a „létezést” vagy „önmegvalósítást”.

Birtokláson az emberi élet külső feltételeit, mint az étkezést, lakást stb., a szereteten az emberi kapcsolatok iránti igényt, létezésen pedig az elidegenedés ellentétét, az egyéni élet értelmének érzését értette. A birtoklás szintjét méri az életszínvonal, a szeretet és létezés szintjét pedig az élet minősége. Mind a három szinten lehet objektív és szubjektív indikátorokkal mérni a szükségletek kielégítését. Az objektív indikátorokkal mért jelenséget nevezte jólétnek, a szubjektív indikátorokkal mért megelégedettséget pedig boldogságnak.

Az említett második probléma azért merül fel, mert a legtöbb ilyen vizsgálat azt mutatta, hogy az objektív helyzet és a szubjektív megelégedettség, különösen az általános megelégedettség és a boldogság között nem túlságosan szoros a korrelációs kapcsolat, más szóval nem az a leginkább megelégedett és boldog, akinek objektív életkörülményei a legkedvezőbbek. Ugyanezt a jelenséget az időben vizsgálva azt lehet mondani, hogy az emberi társadalmakban az életszínvonal-emelkedéssel párhuzamosan nem emelkedik a megelégedettség vagy a boldogság szintje. Nem véletlen, hogy az élet minőségének és a megelégedettségnek a problematikája éppen az 1968 körüli egyetemi hallgatói megmozdulások és a társadalmi elégedetlenség más kirobbanásai után került hirtelen a szociológia érdeklődésének előterébe, mert ezek döbbentették rá a fejlett országok szociológusait a széles körű elégedetlenségre, amely a megelőző húsz év gyors gazdasági fejlődése ellenére fennmaradt.