Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

TÁRSADALOMPOLITIKA

TÁRSADALOMPOLITIKA

Az életmód társadalompolitikai befolyásolásával kapcsolatos alapvető kérdés, hogy lehet-e és szabad-e állami politikákkal az életmódot irányítani. Le kell szögezni, hogy utópisztikus és ezért káros lenne arra kísérletet tenni, hogy a társadalom életmódját valamilyen spekulatív módon meghatározott és kívánatosnak tartott állapot felé vezéreljék. Mind a külföldi, mind pedig a hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az életmód nagyrészt spontán módon alakul. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az állami politikának hatása lehet az életmódra, még akkor is, ha e politika bevezetésekor ezeket a hatásokat nem tervezték, sőt előre nem is látták. Ezért mindenképpen törekedni kell arra, hogy különféle gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseknek az életmódra való hatását előre becsüljük, és ne vezessünk be olyan politikákat, amelyek az életmódot súlyosan, károsan befolyásolják.

Fuchs (1983) a politika számára a következőképpen foglalta össze az amerikai életmódra vonatkozó könyvének mondanivalóját: „Az üzenet a politika számára világos. Hagyjuk, hogy a piac megtegye azt, amit egyedül ő tud jól megtenni: ossza szét az emberi, a természeti és ember készítette erőforrásokat a termelők között, továbbá ossza szét a javakat és szolgáltatásokat a fogyasztók között. Tegye a kormányzat azt, amit csak ő tud jól megtenni: tartsa fenn a jogi és pénzügyi keretet, amely a versenyző piacok egyszerű működéséhez szükséges, alakítsa úgy a jövedelem-újraelosztást, hogy egy igazságosabb társadalom létrejöttét segítse elő, használja fel az adókat és támogatásokat olyan módon, hogy megszüntesse a magán- és a társadalmi költségek és hasznok közötti eltéréseket. A családok, vallási, emberbaráti és kulturális intézmények tegyék azt, amit egyedül ők képesek jól megtenni: szocializálják a fiatalokat, becsüljék meg az időseket, adják át az értékeket, adják meg az élet szövetét és értelmét, tanítsanak szeretetre, oltsák be azt a hitet az emberekbe, hogy lehetőség van az emberiség javítására.”

A magyar társadalom mai életmódjának leglényegesebb sajátossága az igen hosszú munkával töltött idő. Ez elsősorban a jövedelemkiegészítő tevékenységekre fordított idő hosszúságából származik.

A második és informális gazdaságban végzett munka nagy intenzitásának vannak pozitívan és negatívan értékelhető következményei az életmódra. Hátrányosnak mondható mindenekelőtt a rendkívül nagy munkaterhelés. Ennek következménye nemcsak az, hogy kevés idő és energia marad művelődésre, társas kapcsolatokra, pihenésre, testedzésre, hanem valószínűleg a felnőtt halandóság romlása, esetleg a deviáns viselkedés egyes formáinak gyakoribbá válása, általában a magyar társadalom nagy része életmódjának „feszített” volta.

A jövedelemkiegészítő tevékenységek – a mezőgazdasági kistermelés, az ipari és szolgáltatási munka a hajdani „második gazdaságban”, a magánerővel végzett lakásépítés – az 1970-es és 1980-as években lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az életszínvonal kezdetben emelkedett, később pedig a gazdasági stagnálás és visszaesés körülményei között sem csökkent lényegesen. A rendszerváltás után pedig ezek a jövedelemkiegészítő tevékenységek bizonyos fokig visszaestek, de változatlanul erősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a bennük részt vevő háztartások életszínvonala ne süllyedjen, vagy legalábbis kevésbé süllyedjen, mint a főmunkahelyekről, a nyugdíjból és más társadalmi juttatásokból származó jövedelmeik, más szóval bizonyos védelmet nyújtson a szélsőséges elszegényedés ellen.

Ezért kívánatos lenne ezeknek a főfoglalkozású munkahelyen végzett munka melletti jövedelemkiegészítő tevékenységeknek a feltételeit javítani, könnyíteni. Ezt elő lehet segíteni foglalkoztatáspolitikával (rugalmas és részmunkaidős munkahelyek), adópolitikával és hitelpolitikával.

Emellett elő kellene segíteni azt is, hogy a családok és más kis közösségek egyre több olyan tevékenységet vállalhassanak magukra, amely a népesség jólétéhez hozzájárul, és amelyet az állami szektorhoz tartozó nagyméretű intézmények és az állam nem képes egyáltalán vagy megfelelő színvonalon elvégezni.

Összefoglalóan: arra kellene törekedni, hogy a magyar társadalom tagjainak minél több olyan idejük legyen, amelynek felhasználásáról maguk dönthetnek, és minél több választási alternatíva álljon előttük.