Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK A szabadidő növekedése

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK A szabadidő növekedése

Az időmérleg-adatfelvételek fogalmai és módszerei az 1960-as évek óta standardizálód- tak, és egy-egy országon belül több adatfelvételt is lebonyolítottak. Így mód van az időbeli tendenciák elemzésére és a nemzetközi összehasonlításra.

Az egymást időben követő időmérlegekből kikövetkeztethető tendenciák valójában meglehetősen közismert tényeket mutattak ki. Lassan nő a szabadidő mennyisége. Hozzá kell tenni, hogy egyes kutatók szerint valójában az ipari forradalmat megelőzően nem kevesebb, hanem több szabadideje volt a társadalom tagjainak, mert kevesebb volt a munkaalkalom. Például a parasztság télen, nagyrészt kényszerűségből, tétlen volt. Ez ellen fel lehet vetni, hogy a munka és a szabadidős tevékenységek nem különültek el olyan határozottan, mint a modern társadalmakban. Például kérdés, hogy a kukorica- fosztás vagy -morzsolás, vagy a fonóban végzett közös tevékenység munkának vagy szabadidőnek, társas együttlétnek tekinthető-e. Hosszabb távon a szabadidő növekedésével ellentétes hatása volt a nők növekvő háztartáson kívüli munkába állásának.

A szabadidő növekedése azonban nem szükségképpen jár együtt annak változatos és igényes felhasználásával. Az emberek a megnövekedett szabadidő nagy részét ugyanis a televízióműsorok nézésére fordítják. A televíziónézés növekedése a fejlett társadalmakban, sőt újabban a fejlődő országok egy részében is, az utolsó évtizedek uralkodó tendenciája. Más, hagyományosabb szabadidős tevékenységek némileg háttérbe szorultak a televíziónézés idejének hosszabbodása következtében.

Újabban észrevehető egyes társadalmakban olyan tendencia is, hogy a lakosság növekvő része igyekszik úgy alakítani szabadidejét, hogy az egészségének fenntartását elősegítő tevékenységekre több időt fordít, többet sportol, több időt tölt szabad levegőn

A megnövekedett szabadidő és a megnövekedett jövedelem együttes hatásának következménye a belföldi és külföldi turizmusra fordított idő növekedése.

A háztartási munka tendenciáját két ellentétes tényező befolyásolja: a háztartások gépesítése rövidíti az egyes háztartási munkák elvégzéséhez szükséges időt; továbbá az életszínvonal emelkedése és a lakások alapterületének növekedése növeli a háztartási munka iránti igényeket.

Számos fejlett országban látszik az utolsó 10-15 évben olyan tendencia, hogy a „jóléti állam és a piac csődje" következtében (vagyis mert sem a jóléti állam, sem a piac nem képes megfelelően biztosítani bizonyos alapvető emberi szükségletek, különösen a szolgáltatások iránti szükségletek megfelelő színvonalú kielégítését) megnőtt a családok, háztartások, barátok, szomszédsági csoportok és egyéb kisközösségek szerepe a jólét előállításában, és ezzel megnőtt az ilyen típusú munkára fordított idő. Számos tevékenység, mint a lakáskarbantartás, a tartós eszközök javítása, az idős és beteg emberek gondozása, ápolása visszakerült ezeknek a kis csoportoknak a feladatkörébe.

Elősegíti ezt az egyre bonyolultabb háztartási gépek hozzáférhetősége az átlagos, sőt szegény háztartások számára is. Az automata mosógép elterjedése következtében például a háztartások ismét maguk végzik a mosást, mert ez egyszerűbb, mint a szolgáltatóüzemekbe vinni a szennyest. Másik oldalról ugyanebben az irányban hat az a tény is, hogy a szolgáltatások piaci igénybevétele egyre drágábbá válik, mert a szolgáltatások területén sokkal lassabban vagy egyáltalán nem nő a munka termelékenysége. Így lassan haladunk a „csináld magad" társadalom és életmód irányába.

Egyes országokban, különösen ahol tartósan nagy a munkanélküliség és ahol a jövedelmi színvonal viszonylag alacsony, a társadalom egy része sok időt tölt a „második gazdasághoz”, „árnyékgazdasághoz” vagy „szürke gazdasághoz” tartozó munkatevékenységekkel.

A munkával kapcsolatos közlekedési idő és az egyéb közlekedéssel töltött idő nem mutat egyértelmű tendenciát, mert két ellentétes tényező hat rá: a közlekedési feltételek javulnak, különösen a személygépkocsi elterjedésével gyorsul a közlekedés, továbbá ezzel párhuzamosan sok országban növekszik a munkahely és a lakóhely közötti távolság.

A férfiak és nők életmódja közötti különbségek lassan tűnőben vannak, elsősorban azáltal, hogy a férfiak munkaideje lassan csökken, a nők foglalkoztatása és ezzel az egy nőre jutó átlagos kereső munkával töltött idő viszont nő, és azáltal, hogy a férfiak részvétele a háztartási munkákban és a gyermekek gondozásában kissé emelkedik.

A különböző társadalmi rétegek időmérlegének korábbi különbségei is fogyóban vannak, egyrészt annak következtében, hogy csökken az önálló foglalkozási viszonyúak, azokon belül is elsősorban az egyénileg gazdálkodó parasztok aránya (akik hagyományosan több időt töltenek munkával), ezáltal az aktív keresők egyre nagyobb többsége dolgozik pontosan megszabott és többnyire azonos munkaidőben, másrészt mert a korábban csak egy szűk, privilegizált réteg számára hozzáférhető tartós fogyasztási javak, mint a személygépkocsi, a színes televízió stb. elterjedtek a társadalom széles rétegeiben, végül mert a város és falu közti különbségek mérséklődtek.

Mindent egybevetve a legtöbb fejlett országban nő a szabadidő (de korántsem olyan mértékben, mint azt korábban várták), és ezzel nő a különféle életmódminták közötti választás lehetősége. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az egyes ember eldöntheti, hogy egy adott napon szabadidejét mivel tölti, például otthon olvas, színházba megy, a televízióműsort nézi, kertjét műveli vagy sportol, hanem abban is, hogy munkaidején kívül milyen életstílust valósít meg.

Időmérleg-vizsgálatok

Az 1965-1966-ban végzett, 12 ország – közöttük akkori kapitalista, szocialista országok és egy fejlődő ország, Peru – városi és városkörnyéki népességére kiterjedő első nemzetközi időmérleg-vizsgálat (Szalai 1978) némileg meglepetésszerű eredményekhez vezetett. Kitűnt, hogy az iparosodás mindháromfajta vizsgált társadalomban sok hasonlóságot hozott létre az életmódban. Ez az iparitársadalom-elméletet látszott igazolni. Mindenesetre ellentétben állt a szovjet filozófusoknak azzal az állításával, hogy létezik valamilyen szocialista életmód, amely magasabb rendű a kapitalista életmódnál. Egy lényeges különbség mégis mutatkozott a fejlett kapitalista és a szocialista társadalmak között: az utóbbiakban lényegesen hosszabb volt az egy felnőttre jutó átlagos napi munkával töltött idő. Szalai Sándor ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista társadalmak a „munka társadalmai”. Egyszerűbben úgy is mondhatjuk, hogy a szocialista társadalmak tagjainak igen sokat kellett dolgozniuk. Hosszabb volt a kereső munkával töltött átlagos idő, mert hosszabb volt a kötelező munkaidő, továbbá a nőknek igen magas háztartáson kívüli foglalkoztatása következtében a nők átlagos munkaideje különösképpen hosszabb volt, mint a kapitalista országokban. Hosszabb volt a háztartási munkaidő is, elsősorban a háztartások alacsonyabb gépesítettsége következtében. Ennek következtében a szocialista társadalmak tagjai kevesebb szabadon felhasználható idővel rendelkeztek.

Későbbi kétoldalú nemzetközi összehasonlítások, mint a magyar-finn (Andorka et al. 1983) és a magyar-lengyel (Andorka et al. 1984) időmérleg-összehasonlítás alátámasztották ezt a megállapítást: a szocialista társadalmakban különösen hosszú a munkával töltött vagy társadalmilag lekötött idő. Ezekben az 1970-es és 1980-as években Magyarországon lényeges szerepe volt a második gazdaságban végzett jövedelemkiegészítő tevékenységekkel töltött munkaidőnek.

Mindennek következtében a szocialista társadalom tagjai többségének igen kevés szabadideje maradt azokra a tevékenységekre – a magas szintű és aktív művelődésre, a közösségi életre -, amelyeknek pedig állítólag a szocialista életmódot jellemezniük kellett volna.

Egyéb vizsgálatok

Az időmérleg-felvételek mellett a legkülönfélébb más adatokat és módszereket is használtak a tág értelemben vett életmód leírására. V.Fuchs (1983) a Hogyan élünk címet viselő könyvében nagyrészt statisztikai adatok alapján és a gazdasági lehetőségek, jövedelmek figyelembevételével vizsgálta, hogyan élnek az amerikai csecsemők, gyermekek, fiatalok, fiatal és idős felnőttek, valamint az idősek.

Az osztrák életmód- és értékvizsgálat (Haller-Holm 1987) egy 1986-ban végzett reprezentatív adatfelvételre támaszkodott, amelyet figyelemre méltó módon Dél-Tirolban is elvégeztek, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy különböznek-e az osztrákok más nyugat-európai országok állampolgáraitól. Fő megállapításuk, hogy a munka és a család változatlanul központi szerepet játszik az osztrákok életében, ehhez képest a szabadidő és barátok fontossága csökken. Az osztrákok egyébként csak kevéssé különböznek más európai nemzetektől, tehát nem felel meg a valóságnak az az elképzelés, hogy egy különleges osztrák embertípus létezik, aki különösen szeretetreméltó, udvarias, érdeklődik a művészet iránt, barátságos az idegenekkel szemben.

Németországban legújabban háztartáspanel-adatfelvételek alapján hasonlították össze a hajdani nyugatnémetek és keletnémetek életmódját. Meglehetősen lényeges különbségeket találtak (Spellerberg 1995). Kilenc életmód- (és értékorientációs) típust különböztettek meg, ezeknek aránya a két országrészben meglehetősen eltérő volt. A típusokat kétdimenziós koordináta-rendszerben helyezték el, amelynek két tengelye: a különböző kultúrákhoz való viszonyt és az otthon ülés, illetve otthonon kívüli szabadidő-eltöltés alternatíváját képviselték. A kilenc típus (mellettük a Nyugat-Németor- szágban megállapított százalékos arányok) a következők:

A) Az elfogadott magaskultúra iránt érdeklődők:

1. kreatív, nagy társadalmi és természeti-környezeti érdeklődés, családszerető (10%),

2. karrierközpontúság, magas életszínvonal, nagy igény a tájékozottságra (13%),

3. posztmaterialista, hedonista, a szabadidő otthonon kívüli otthonon kívüli eltöltése, élményorientált (10%),

B) Élmény- és változatosságorientáltak:

4. otthonülő, könnyű és modern szórakozás, csinos külső (14%),

5. munka- és sportorientált, a gyakorlat, a politika, a gazdasági kérdések érdeklik, a kultúra iránt kevéssé érdeklődik (15%),

6. a nagyon változatos életet élők (4%),

7. a változatosság, öröm, társaság fontos, viszont a szakismeretek és tájékozottság nem érdekli (13%),

C) A populáris kultúra iránt érdeklődők:

8. egyszerű, szerény, nem érdeklődő, biztonságorientált (11%),

9. az „aktív barkácsolók” vagy „kertészek”, populáris ízlés (11%).

A külföldi életmódkutatásokból vett fenti példák azt érzékeltetik, mennyire sokoldalúak és változatosak, de egyben mennyire kevéssé standardizáltak ezek a vizsgálatok.