Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

Iskolai végzettségi arányszámok

Az oktatás legegyszerűbb mutatói kifejezik, hogy a népességnek mekkora része ért el különböző iskolai végzettségi szinteket, hány százalékának van felsőfokú, középfokú (pél

dául gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkás-iskolai végzettsége), alapfokú végzettsége. A megfelelő végzettségűek arányát az olyan életkorú népességhez célszerű viszonyítani, amely ezt a végzettséget elérhette, például az általános iskola 8 osztályát elvégzettek számát a 15 éves és ennél idősebb népességhez. Ezeket az adatokat a népszámlálások és mikrocenzusok alapján ismerjük.

Ezeknek az adatoknak összehasonlításánál ajánlatos óvatosan eljárni, mert a különböző országok iskolarendszerei meglehetősen eltérőek, például eltérő hosszúságú az alapfokú oktatás, különféle középiskolai és felsőfokú iskolai típusok működnek, az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatás megkezdésének és befejezésének szokásos koréve eltérő lehet.

Egy adott országban is nehézségekbe ütközik némelykor hosszabb idősorok elemzése. Például a hároméves iskolai szakmunkásképzést Magyarországon a második világháború után vezették be. Előtte a tanoncképzés keretében tanították a jövendő szakmunkásokat. A tanoncok számát és az így szerzett iskolai végzettséget az oktatási statisztikák nem mutatták ki. Továbbá a második világháború végéig léteztek az úgynevezett polgári iskolák, amelyek az általános (akkor elemi) iskola 4. osztályát elvégzett tanulókat oktatták négy éven keresztül, továbbá a gimnáziumi oktatás nyolcéves volt, és szintén az általános iskola 4. osztályának elvégzése után kezdődött. A mai iskolai végzettségi statisztikák az általános iskola 5-8. osztályát, a polgári iskolát és a hajdani gimnázium 1-4. osztályát azonosnak veszik, tehát az általános iskola 8. osztályát elvégzettek számában szerepelnek azok is, akik a polgári iskola 4. osztályát és a hajdani gimnázium 4. osztályát végezték el.

Beiskolázási arányszámok

Az egész népesség iskolai végzettségét bemutató adatok több évtizedes oktatási folyamatok eredményét tükrözik. Az adott évi oktatást jobban jellemzik az úgynevezett beiskolázási arányszámok. Ezek azt fejezik ki, hogy a különféle szintű és fajtájú iskolákban hányan tanulnak, illetve – még pontosabban – mekkora a tanulók száma az adott típusú iskolai oktatásban való részvétel szokásos életkorában lévő összes népesség számához viszonyítva. Ezeket az arányokat az adott évi folyamatos statisztikai adatokból lehet kiszámítani. A magyarországi oktatást a következő beiskolázási arányszámokkal szokás leírni:

– az óvodába járó gyermekek száma a 3-5 éves népességhez viszonyítva,

– az általános iskolában tanulók száma a 6-13 éves népességhez viszonyítva,

– a hároméves szakmunkásképző iskolákba járók száma a 14-16 éves népességhez viszonyítva,

– a gimnáziumi és szakközépiskolai képzésben nappali tagozaton részt vevő tanulók száma a 14-17 éves népességhez viszonyítva,

– a felsőfokú oktatási intézmények (egyetemek és főiskolák) nappali hallgatóinak száma a 18-22 éves népességhez viszonyítva.

Ezeknek a beiskolázási arányszámoknak több problematikus pontja van: csak a nappali tagozaton tanulókat veszik figyelembe (az esti és levelező tagozaton tanulók idősebb életkorúak, ezért nem lenne indokolt például az esti és levelező hallgatókat a 18-22 éves népességhez viszonyítani); továbbá a nappali tagozatokon tanulók kisebb része is „túlkoros”, mert később kezdte meg tanulmányait (például katonai szolgálat miatt), vagy mert évet ismételt.

A valamilyen típusú oktatási intézetben való tanulás nem jelenti természetesen azt, hogy a tanuló megszerzi az adott típusú iskolai végzettséget, mert megbukhat, kimaradhat az oktatásból. Ezért szokás az oklevéllel, diplomával rendelkezők számát a megfelelő korú – többnyire több korcsoport – népességéhez viszonyítani.