Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

9. fejezet - 9. fejezet │KIEMELT DEMOGRÁFIAI CSOPORTOK: NŐK, IDŐSEK, FIATALOK ÉS GYERMEKEK

9. fejezet - 9. fejezet │KIEMELT DEMOGRÁFIAI CSOPORTOK: NŐK, IDŐSEK, FIATALOK ÉS GYERMEKEK

A demográfiai ismérvek – nem és életkor – alapján megkülönböztetett csoportok ugyanolyan egyértelműen elkülönülnek egymástól az életkörülmények és az életmód tekintetében, mint a társadalmi osztályok és a rétegek. Korábban a szociológia viszonylag mégis kevés figyelmet fordított ezekre a problémákra. Sok régebbi szociológia-tankönyvben nem is foglalkozik külön fejezet e demográfiai csoportokkal. A közelmúltban, legalábbis egyes demográfiai csoportok tekintetében, a helyzet megváltozott, sőt a szociológia figyelmének a középpontjába kerültek.

Különösen érvényes ez a nőkre. A nők helyzetével foglalkozó tudományterület, különösképpen annak feminista irányzata, a szociológia egyik olyan részdiszciplínájává vált, amelyre a szociológiai kongresszusokon a legnagyobb figyelem fordul, ebben a témakörben igen sok könyv és tudományos tanulmány születik. A szociológiai érdeklődés megnövekedése összefügg azzal, hogy a fejlett társadalmakban erős feminista mozgalmak jöttek létre, amelyek a nők helyzetének hátrányait erősen hangsúlyozzák, és azok megszüntetésére törekszenek.

Az idős emberek helyzete iránti szociológiai érdeklődés megnövekedésének oka az, hogy részben a halandósági viszonyok javulása, részben a születésszám csökkenése következtében az idős emberek aránya erősen megnőtt a fejlett társadalmakban. Az idős korosztályok általában a fiataloknál sokkal eredményesebben tudták érdekeiket védelmezni (például a nyugdíjak emelése terén), ma azonban a nyugdíjak finanszírozása maga is súlyos problémákat vet fel a legtöbb országban; emellett az idős emberek gondozásával, megfelelő életkörülményeinek biztosításával kapcsolatban más természetű problémák is felmerülnek.

A fiatalság szociológiájának alakulását az ösztönözte, hogy az 1960-as években sok fejlett, magas életszínvonalú országban jelei mutatkoztak a fiatalság nagyfokú elégedetlenségének, a társadalom egészét elutasító ifjúsági szubkultúrák kialakulásától a nyílt lázadásokig (például Franciaországban 1968-ban). Az 1970-es évektől a jelenségeket tetézte a gazdasági konjunktúra kedvezőtlenebbre fordulása, amelynek terheit elsősorban a fiatalok voltak kénytelenek viselni.

A szakirodalomban a gyermekek szociológiája iránti érdeklődésnek egyelőre csak elszórt nyomait lehet felfedezni. Az a tény azonban, hogy a legtöbb fejlett országban a gyermekek átlagos életszínvonala egyre inkább lemarad a társadalom átlagától, arra figyelmeztet, hogy a gyermekek helyzete sok tekintetben problematikus és egyre problematikusabbá válhat. Ezért a szociológiai elemzésekben a gyermekek társadalmi helyzetét érdemes lenne alaposabban kutatni; a ma többnyire szokásos felfogással ellentétben nem a szüleik „tartozékaiként” kellene kezelni őket.

A nők, még inkább az idősek, fiatalok és gyermekek szociológiája más szociológiai ágazatoknál erősebben alkalmazott jellegű, kisebb súlyt helyez az elméletekre és inkább a tényleges helyzetük felmérése alapján javaslatokat fogalmaz meg e problémák megoldására.

ALAPFOGALMAK

Az időskor alsó határa

A nők és férfiak megkülönböztetésétől eltérően az életkori csoportok pontos definiálása korántsem egyszerű kérdés. Az időskorúakat sokszor úgy definiálják, mint egy bizonyos korhatár, 60 vagy 65 év fölöttieket, máskor a nyugdíjkorhatár fölötti népességet tekintik idősnek. Ez utóbbi definíciónak problémája, hogy a nyugdíjkorhatár országonként különbözik és egy-egy országon belül is változhat, s a mai fejlett társadalmakban többnyire emelkedik. E definíció másik problémája, hogy a nők nyugdíjkorhatára sok országban, így Magyarországon is alacsonyabb a férfiakénál, noha – ha egyáltalán van különbség a két nem öregedése között – a nők biológiailag lassabban öregszenek, mint a férfiak. További probléma, hogy szociológiai értelemben meg kellene különböztetni a „fiatal öregeket”, akik ugyan többnyire már nyugdíjban vannak, de aktivitásuk még alig csökkent, és az „idős öregeket”, akiknek aktivitása erősen lecsökkent. Az aktivitás csökkenése, amely az egészségi állapottal függ össze, egyénenként különböző életkorban indul el. Az egyszerűség kedvéért a 70 vagy 75 évnél idősebbeket szokás „idős öregeknek” tekinteni. Ebben a könyvben a 60 év fölöttieket tekintem öregnek, és megkülönböztetem a 70 éven felülieket, akiket a magyar viszonyok között (ahol más fejlett országokkal összehasonlítva rosszabb az idős emberek egészségi állapota) az „idős öregek” kategóriájába sorolok.

A fiatalkor határai

Még problematikusabb a fiatalkor felső korhatárát meghatározni. Fiatalnak általában azokat tekintik, akik már nem gyermekek, de még nem felnőttek, vagyis nem kezdték el a rendszeres kereső munkát, nem alapítottak családot, vagy egyszerűbben nem rendelkeznek a felnőttek összes jogával. A legegyszerűbb a nagykorúság életkorát, vagyis nálunk a 18 éves kort a fiatalság felső korhatárának tekinteni. Az iskolába járás meghosszabbodása, a kereső munkavállalás későbbi megkezdése, a családalapítás kitolódása, a szülői családtól való függetlenülés elhúzódása azonban azzal jár, hogy a fenti értelemben vett teljes felnőttség, a felnőtt szerepek teljes vállalása későbbi életkorban következik be. Ezért ebben a könyvben a 30 évesnél fiatalabbakat tekintem fiatalnak.

A gyermekkor és serdülőkor

A fiatalság alsó határát sem egyszerű meghatározni. A külföldi szakirodalomban némelykor a kamaszkortól számítják a fiatalságot. A serdülőkor kezdetét az egyszerűség kedvéért a nemi érettséggel azonosítják. Ez a leányoknál az első menstruációkor következik be. Az első menstruáció azonban a fejlett társadalmakban az elmúlt évszázadokban korábban következik be, például Amerikában az 1800-as évek közepén 16-17 év volt, ma körülbelül 12 év. Szokás a fiatalkor kezdetét a középiskolába lépés életkorával is azonosítani. Ebben a könyvben gyakorlati szempontok miatt a 17-18. életévet tekintem a serdülőkor és ezzel a gyermekkor felső határának, egyben a fiatalkor alsó határának.

A gyermekkoron belül is meg kellene különböztetni a csecsemőkort, amikor a gyermek még többé-kevésbé magatehetetlen, a szülők által állandó gondozásra szorul, valamint a kisgyermekkort és a serdülőkort. A statisztika az 1 évesnél fiatalabb gyermekeket tekinti csecsemőnek. Ebben a könyvben többnyire együtt vizsgálom a csecsemők, gyermekek és 18 éven aluli fiatalok helyzetét, tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy ez nagyon durva leegyszerűsítés.