Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

A demográfiai adatoknak három forrása van: a népszámlálások; az éves, úgynevezett népmozgalmi statisztikák (az adott évi születések, halálozások stb. adatai); végül újabban egyre inkább alkalmazzák a szociológiában szokásos reprezentatív mintás, kérdőíves módszert.

Magyarországon 1784-1787-ben volt az első népszámlálás, azt követően hosszú ideig nem került sor népszámlálásra, lényegében a nemesség ellenállása miatt. 1851-ben, majd 1857-ben a centralizált abszolutista kormányzat végrehajtott népszámlálásokat, ezek adatait azonban a pontosságukkal kapcsolatos fenntartások miatt nem szokták használni. 1870 óta két kivétellel (1941 és 1949) tízévenként, a 0-ra végződő évszámú években került sor népszámlálásra.

Magyarországon 1876 óta közlik az évi születések, halálozások, házasságkötések adatait, egyre finomabb részletezésben. Az ezt megelőző időszakot lehet az egyházi anyakönyvek alapján vizsgálni, ahol minden egyes házasságkötést, születést, halálesetet bejegyeztek.

Ezeknek – és a reprezentatív mintás adatfelvételeknek – alapján sokféle és részben igen finom születési mutatót számítanak ki. Csak a leglényegesebbeket ismertetjük itt (8.1. táblázat).

8.1. táblázat - 8.1. táblázat ♦ A születések néhány mutatója, valamint a nyers halálozási arányszám és a természetes fogyás arányszáma Magyarországon, 19941[a]

Nyers élveszületési arányszám, ezer fő népességre

11,3

Általános termékenységi arányszám, ezer 15-49 éves nőre

44,7

Teljes termékenységi arányszám, egy nőre

1,64

Nyers reprodukciós együttható

0,735

Tiszta reprodukciós együttható

0,721

Nyers halálozási arányszám, ezer fő népességre

14,3

Természetes fogyás, ezer fő népességre

-3,0

[a] 2004-ben az alapvető népesedési arányszámok a következőképpen alakultak: nyers élveszületési arányszám: 9,5 ezrelék; általános termékenységi arányszám 38,3 ezrelék, teljes termékenységi arányszám: 1,29; nyers reprodukciós együttható: 0,635; tiszta reprodukciós együttható: 0,626; nyers halálozási arányszám: 13,1 ezrelék; természetes fogyás: -3,5 ezrelék.


A születések mutatói

A nyers élveszületési arányszám: az évi születések száma osztva az évközi népességgel. Az általános termékenységi arányszám: az évi születések száma osztva a 15–49 éves nők számával. A korspecifikus termékenységi arányszámok: az adott korcsoportba tartozó nők által szült gyermekek száma osztva az adott korcsoportba tartozó nők számával. Ezt és az előbbi két arányszámot ezrelékben szokás megadni.

A teljes termékenységi arányszám: a korspecifikus termékenységi arányszámok összege a 15 éves kortól az 50. születésnapig, tehát a hipotetikus gyermekszám, amelyet egy nő vagy ezer nő szülne élete folyamán, ha az adott évi gyakoriság szerint szülne élete folyamán.

A bruttó vagy nyers reprodukciós együttható: a teljes termékenységi arányszám, de csak a leányszületések figyelembevételével, egy nőre vonatkozóan kiszámítva. Tehát például az 1,00 értékű együttható azt jelenti, hogy egy nő élete folyamán átlagosan egy leánygyermeket szülne.

A nettó vagy tiszta reprodukciós együttható: a bruttó reprodukciós együttható a 0-14 éves csecsemő- és gyermekhalandósággal és a 15-49 éves korú női halandósággal csökkentve. A jelenlegi magyar halandósági viszonyok között mintegy 2-2,5 százalékkal kisebb a bruttó együtthatónál.

Mindezek az éves adatokból számított mutatók nem teljesen pontosan mutatják a reprodukció tényleges állapotát. Ez ugyanis nem az évi születésszámtól függ, hanem attól, hogy egy női nemzedék (demográfiai szaknyelven: születési kohorsz) élete folyamán hány gyermeket hoz világra. Ezért a nemzedéki adatokból számított, úgynevezett kohorsz termékenységi és reprodukciós együtthatók sokkal alkalmasabbak a reprodukció vizsgálatára. Ahhoz, hogy ilyen adataink legyenek, igen pontos születési statisztikai adatokra van szükség, több évtizedre visszamenően. (Ahhoz, hogy az 50. életévüket betöltött nők kohorsztermékenységét kiszámíthassuk, a megelőző 35 év születéseiről kell hogy kor szerint részletezett adataink legyenek.)

Némileg megközelítik a kohorszegyütthatók információtartalmát a népszámlálási termékenységi mutatók, amelyek azon alapulnak, hogy a népszámlálások alkalmával megkérdezik a nőktől (többnyire csak a házas, özvegy és elvált nőktől), hogy eddigi életük folyamán hány gyermeket szültek.

Kérdőíves vizsgálatok során meg szokás kérdezni ezen kívül a kívánt, tervezett, a továbbiakban várható és az ideálisnak tartott gyermekszámot.

A halálozás mutatói, a halandósági tábla

A halálozásokra vonatkozó adatok fő forrása az évi népmozgalmi statisztika. Ennek alapján számítjuk ki a szokásos halandósági mutatókat.

A legegyszerűbb mutató a nyers halálozási arányszám: az adott évi halálozások száma osztva az évközépi népesség számával. Ez az arányszám valóban nagyon „nyers”, mert a halálozások száma erősen függ a népesség korösszetételétől. Mivel az idős emberek körében természetszerűen nagyobb a halálozások aránya, egy olyan népességben, ahol nagyobb az idős emberek aránya, ebből következően magasabb a nyers halálozási arányszám. Ezért a halálozási arányszám szintjéből és változási tendenciájából nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A korösszetétel hatását kiszűrik az úgynevezett korspecifikus halálozási arányszámok. Ezek az egy-egy ötéves (vagy éves) korcsoporton belül meghaltak számát viszonyítják a kérdéses korcsoport létszámához. Mivel a férfiak halandósága lényegesen kedvezőtlenebb a nőkénél, a két nemre vonatkozóan külön szokás ezeket a korspecifikus halálozási arányszámokat kiszámítani.

A halandósági viszonyok tömör jellemzésére a születéskor várható átlagos élettartamot szokás kiszámítani. Ez az úgynevezett halandósági táblán alapul (8.2. táblázat). A halandósági táblát úgy számítjuk ki, hogy az adott évi koréves halálozási adatokból indulunk ki, ezeket azonban nem az évközépi népességhez viszonyítjuk, hanem azt határozzuk meg, hogy az adott életkort megélők milyen valószínűséggel halnak meg a következő születésnapjuk előtt. Ez a qx halálozási valószínűség. Ezeknek alapján meghatározzuk, hogy egy hipotetikus 100 ezer személyből álló nemzedék hogyan hal ki, ahogy életkora emelkedik, vagy megfordítva, a 100 ezer megszületett személyből hányan lesznek még életben 1, 2, 3... 100 stb. éves korukban. Ez az lx továbbélési rend. Végül minden életkorban az azt követő továbbélési rend alapján ki lehet számítani, hogy az ilyen életkort megért személy átlagosan hány évig fog még várhatóan élni. Ez az ex várható élettartam. Az utóbbi mutatók közül a leggyakrabban az e születéskor várható élettartamot használjuk, mert a halandósági viszonyok összességét jellemzi, éspedig a korösszetétel hatásától megtisztított módon. A 8.2. táblázat az 1993. évi magyar férfihalandósági tábla néhány sorát, a 0,1,20,40, 60 és 80 évesek sorát mutatja be. (A teljes halandósági táblák 0 éves kortól 100 éves korig terjedő hasonló korévenkénti adatokat tartalmaznak.) Hangsúlyozni kell, hogy ezek az éves statisztikai adatokból számított halálozási mutatók nem egy tényleges (például az 1920-ban vagy 1990-ben született) nemzedék halálozási viszonyait fejezik ki, hanem egy hipotetikus nemzedékét, amely az adott évi halálozási viszonyok szerint halna ki. Lehetséges, de sokkal bonyolultabb valóságos nemzedékek (a demográfia szaknyelvén: születési kohorszok) halandósági tábláit kiszámítani. Mivel a férfiak és nők halandósága erősen eltér egymástól, külön-külön szokás a két nemre vonatkozóan halandósági táblát számítani, a halandósági táblának a két nemre összevontan számított mutatóit, például a két nemre együttesen vonatkozó születéskor várható átlagos élettartamot csak ritkán használjuk.

Halálozási arányszámokat számítanak halálokok (különféle betegségek stb.) szerint is. A haláloki halandósági statisztikák nemzetközi összehasonlíthatósága érdekében nemzetközileg egyeztetett haláloki névjegyzékeket határoztak meg, ezeket időnként korszerűsítik. Jelenleg a IX. nemzetközi haláloki névjegyzéket használjuk a magyar statisztikában.

Csecsemőhalandósági és természetes szaporodási arányszámok

A szokásos halálozási arányszámoktól különbözik a csecsemőhalandósági arányszám, mert ennek nevezőjében nem az évközépi 0 éves (vagyis 1 éven aluli) népesség szerepel, hanem az adott évi születések száma, tehát képlete:

az összes 1 éven aluli korban meghaltak száma az adott évben

az összes újszülöttek száma az adott évben

A nyers élveszületési és a nyers halálozási arányszám különbségét nevezték korábban természetes szaporodási arányszámnak. A természetes jelző arra utalt, hogy a „természetes” népesedési vagy népmozgalmi folyamatok, a születés és a halálozás különbségéről van szó. Ettől meg kell különböztetni a tényleges szaporodási arányszámot, amely a ki- és bevándorlások különbségét is számításba veszi, vagyis a népességszám tényleges változását fejezi ki. Mivel Magyarországon évek óta magasabb a halálozások száma a születések számánál, természetes fogyásról kell beszélnünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fogyást természetesnek tartjuk, csupán azt, hogy a két természetes népesedési folyamat különbségéből adódó fogyásról van szó.

A halandósági statisztikák gyűjtésénél és az ilyen mutatók számításánál sokkal bonyolultabb módszertani nehézségekbe ütközik a morbiditási adatok gyűjtése és az arányszámok számítása. Csupán néhány betegség (gümőkór, rosszindulatú daganatok, nemi betegségek, heveny fertőző betegségek, elmebetegségek) előfordulásáról gyűjtenek teljes körű adatokat a bejelentési kötelezettség alapján. Másfajta betegségek előfordulását a lakosság reprezentatív mintájának vizsgálata alapján lehet felmérni. Ilyen esetekben vagy a megkérdezettek mondják be, hogy milyen betegségben szenvednek vagy milyen megbetegedések fordultak náluk elő (ezek az adatok azonban szükségképpen pontatlanok), vagy sokoldalú orvosi vizsgálatot végeznek a megkérdezett személyeken (ez nagyon költséges eljárás). Ezért a megbetegedésekről és a krónikus betegségekről lényegesen kevesebb és pontatlanabb adatunk van, mint a halandóságról.

8.2. táblázat - 8.2. táblázat ♦ Az 1994. évi magyarországi férfihalandósági tábla részei

Életkor

(kiválasztott

korévek)

Halálozási valószínűség, az adott életkort megéltek közül egy éven belül meghal, százezrelék

Továbbélési rend (100 ezer újszülött közül a jelzett életkort eléri)

lx

Várható átlagos élettartam az adott életkorban, év

ex

0

0,01278

100,000

64,84

1

0,00078

98,722

64,67

20

0,00112

97,904

46,12

40

0,00749

92,376

28,08

60

0,03030

65,938

14,66

80

0,11396

19,310

5,48


Az orvosok és a kórházi ágyak számára, valamint a kórházi betegforgalomra vonatkozó adatok képet adnak az egészségügy működéséről. Mindezek inkább az egészségügy „ráfordítási” oldalát, mint az eredményoldalt, még kevésbé a népesség egészségi állapotát mérik. A táppénzes napok száma is csak nagyon durva információt ad egy-egy ország egészségi állapotáról.