Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

8. fejezet - 8. fejezet │NÉPESSÉG, NÉPESEDÉS, EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

8. fejezet - 8. fejezet │NÉPESSÉG, NÉPESEDÉS, EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

Minden társadalom egy adott népesség tagjaiból áll. E népesség száma, összetétele messzemenően befolyásolja a társadalmi folyamatokat. Ugyanakkor a népesség alakulása nagymértékben függ a társadalmi tényezőktől. Ezért indokolt, hogy a szociológiai tankönyvek külön fejezetet szenteljenek a népesedési folyamatoknak, amelyek a népességszám változásait meghatározzák. Ez utóbbiak közül a születés és halálozás problémáival ebben a fejezetben foglalkozunk. A vándorlást a 7. fejezetben tárgyaltuk. A népesedés témakörébe szokás még sorolni a házasságkötést és válást, ezek nem a népességszámot, hanem a népesség családi állapot szerinti összetételét határozzák meg. A házasságkötést és a válást a családdal foglalkozó 11. fejezetben tárgyaljuk.

ALAPFOGALMAK

Demográfia

A népességszámmal és a népesedési folyamatokkal egy külön tudomány, a demográfia foglalkozik. A demográfia közel kétszáz évvel a szociológia előtt alakult különálló, saját kutatási területtel és módszerekkel rendelkező tudománnyá. Születését John Graunt 1662-ben megjelent könyvétől számítjuk, amelyben a londoni halálozási statisztikai adatok alapján a halandóság törvényszerűségeit és más népesedési folyamatokat vizsgált. A legtöbbet emlegetett demográfus Robert Malthus (1766–1843). Híres és sokat bírált művében egy leegyszerűsített elméleti módszert fogalmazott meg. Eszerint a népesség gyorsabban képes szaporodni, mint a termelés növekedni, különösen az élelmiszer-termelés. Ez – művének első kiadása szerint – szükségképpen halandósági katasztrófához vezet. Ez megvalósulhat éhínség, járvány vagy pusztító háború formájában. Műve későbbi kiadásaiban felvetette annak a lehetőségét is, hogy a születések számát korlátozzák. Úgy látszik, hogy ennek csak egy módját látta lehetségesnek: a késői házasodást és a házasságkötéstől való teljes tartózkodást. Már az ő életében megindult, majd az azt követő évtizedekben végbement demográfiai változás azt mutatta, hogy az európai népességek fokozatosan korlátozták a születések számát, kezdetben késői háza- sodással, később (és sokkal nagyobb mértékben) a házasságon belüli születéskorlátozással. Így a termelés és azon belül az élelmiszer-termelés a népességnél sokkal gyorsabban nőtt, az életszínvonal emelkedett, nem következett be a megjósolt halandósági katasztrófa.

A demográfiára azonban kevésbé Malthus, inkább Graunt megközelítése nyomta rá bélyegét. A demográfia tudományában viszonylag ritka a nagy elméletek építése, a demográfusok sokkal inkább a népesedésre vonatkozó adatok gyűjtésével, azok egyre kifinomultabb módszerekkel történő feldolgozásával foglalkoznak.

A demográfia tudományának hatalmas lendületet adott a második világháború után a világ népességének nagymértékben meggyorsult növekedése. Számos demográfiai intézet és tudós foglalkozik szerte a világon a népesség növekedésének, a népesedési folyamatoknak a mérésével, változásuk okainak kutatásával és a várható tendenciák becslésével. Rendszeresen kerül sor tudományos világkonferenciákra és az ENSZ által szervezett népesedési világkongresszusokra. Ezeken a demográfusok nemcsak a helyzet felmérésével, hanem – nem csekély viták közepette – politikai ajánlások kidolgozásával is foglalkoznak.

Ennél kisebb figyelmet fordítanak a világ demográfusai a mai fejlett országok alacsony gyermekszámára, amelynek következtében – ha ez a gyermekszám fennmarad – a fejlett országok mindegyikének népessége (erős bevándorlás hiányában) csökkenni fog. Hazánkban sem elég a születések száma ahhoz, hogy a népesség száma változatlan maradjon. 1982 óta Magyarországon többen halnak meg, mint ahányan születnek, így a népesség folyamatosan csökken.

A halálozásokkal szorosan összefüggő egészségi állapot, az egészséget befolyásoló társadalmi tényezők vizsgálatával a szociológiának egy külön ágazata, az egészség szociológiája (sociology of health) foglalkozik. Ettől megkülönböztethetjük az orvosi szociológiát (medical sociology), amely az orvos-beteg kapcsolatokra és az egészségügyi ellátás működésére összpontosítja a figyelmét. A mentális betegségek okai és megelőzé- sük-gyógyításuk számos különleges problémát vet fel, ezek vizsgálatára a szociológiának egy külön ágazata, a pszichiátriai szociológia szakosodott. (A mentális betegségek kérdéseivel a deviáns viselkedéseket tárgyaló 15. fejezetben foglalkozunk.)

Termékenység, halandóság, reprodukció, morbiditás

A születések és halálozások fogalma magától értetődő. A születések vizsgálatánál használjuk a termékenység fogalmát. Ezen a szülőképes korban lévő női népességre vagy annak egyes részeire jutó születések számát értjük.

A halálozások vizsgálatakor szokás a halandóság fogalmát használni. Ezen nem a halálozások számát, hanem valamilyen finomabb mutatóját, például korcsoportonkénti valószínűségét vagy még inkább a halandósági tábla mutatóit, elsősorban a születéskor várható átlagos élettartamot értjük.

A reprodukció a népesség „újratermelődését” jelenti, vagyis azt, hogy a halandóság és a termékenység együttes hatása alatt a népesség száma és összetétele hosszú távon hogyan alakul.

Morbiditásnak nevezzük a betegségek előfordulásának gyakoriságát. A morbiditásnak kétféle mutatója van: az incidenciamutatók azt fejezik ki, hogy hányan betegednek meg, a prevalenciamutatók pedig azt, hányan vannak beteg állapotban. Például inciden- ciamutató az adott évben tízezer lakosra jutó új tbc-s betegek száma, pervalenciamutató a nyilvántartott tbc-s betegek száma.

Alapvető kérdés az egészség definíciója. A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) alapokmánya szerint „az egészség a testi, szellemi és társadalmi jólét teljes állapota, és nem csak a betegség és rokkantság hiánya”. Ezt az igen nagyigényű egészségdefiníciót mozgósító jellege miatt fogadták el, hiszen eszerint minden társadalomban igen sok embert kell betegnek tekinteni. Így kell érteni a WHO 1977-ben meghirdetett „Egészséget mindenkinek 2000-re” programját is. Szociológiai értelemben egészségesnek azt az embert tekinthetjük, akinek életműködései az adott környezetben kiegyensúlyozottak, lelki élete harmonikus, és a társadalom vele szemben támasztott elvárásainak képes megfelelni. E definíció szerint beteg nemcsak a tbc-ben szenvedő, hanem az alkoholista és a neurózisa miatt a társadalmi elvárásoknak megfelelni képtelen személy is.