Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

Az első városok körülbelül 5500 évvel ezelőtt jelentek meg Mezopotámiában. Az ipari forradalom kezdetéig a népesség kis része élt városban. Az iparosodással párhuzamosan indult meg – először a mai fejlett országokban, az utolsó évtizedekben azonban a fejlődő országokban is – a gyors ütemű urbanizáció. A fejlett országokban az utolsó évtizedekben a városi népesség növekedése lelassult, a fejlődő országokban viszont tovább nőnek a városok, közöttük sok a 10 milliósnál nagyobb város. A fejlett országokban 1960 után szuburbanizációs tendencia mutatkozott: a nagyvárosok lakosságának egy része, elsősorban a legjobb módú családok elköltöztek a városok központi részeiből, és a város körüli kertes-családiházas övezetben telepedtek le. Ezzel együtt járt a belső városrészek infrastrukturális leromlása, lakosságuk elszegényedése.

A városokban, elsősorban a nagyvárosokban, övezeteket lehet megkülönböztetni a bennük összpontosuló tevékenységek (például üzleti negyed, kereskedelem, ipar, kultúra) és a lakosságuk összetétele szerint. A chicagói városszociológiai iskola különösképpen a belváros és üzleti negyed körül elhelyezkedő átmeneti övezetre hívta fel a figyelmet, amelyben a lakásállomány és az infrastruktúra leromlik, és amely a szegények lakóhelyévé válik. Ezt a folyamatot nevezik slumosodásnak. Ez a tendencia érzékelhető az amerikai nagyvárosokban, de kevésbé látható az európai nagyvárosokban, minden bizonnyal azért, mert Amerikában a piaci viszonyok teljes mértékben meghatározzák a városépítést, viszont Európában többnyire tudatos várospolitikával próbálják megállítani egyes városrészek leromlását.

A slumosodás kísérőjelensége a szegregáció erősödése. Mindenütt megfigyelhető az a tendencia, hogy a hasonló társadalmi helyzetű, életkorú, azonos etnikumhoz tartozó népesség egymás közelében keres lakóhelyet, részben mert anyagi lehetőségeik hasonlóak és így hasonló árú lakóhelyeket engedhetnek meg maguknak, részben azért, mert az emberek törekednek arra, hogy hozzájuk hasonlóak között éljenek. A szegregáció azonban, különösen ha nagyon élessé válik, igen súlyos problémákkal jár. A nagyvárosok szétszakadhatnak a jómódúak és a szegények, Amerikában például a fehérek és a feketék lakta városrészekre, s közöttük szinte megszakad az érintkezés. A szegények lakta városrészekben igen súlyos társadalmi problémák jelentkezhetnek, például elterjed a bűnözés, és az ilyen slumokban lakók számára igen nehézzé válik a szegénység és a slum elhagyása.

A városi, különösen a nagyvárosi és a falusi lakosság életmódja különbözik egymástól annak következtében, hogy a nagyvárosiak igen sok és változatos hatásnak vannak kitéve. Nem lehet azonban egyértelműen azt állítani, hogy a városi emberi kapcsolatok mindig személytelenebbek és a városokban mindig elterjedtebbek a lelki betegségek, mint a falvakban. Vannak olyan városrészek, elsősorban a szuburbiák és a városokon belüli etnikai faluszigetek (egy adott etnikum, például Amerikában az olasz bevándorlók és leszármazottaik által lakott kerületek), amelyekben nagyon szorosak a személyes kapcsolatok. Sorvadó, hanyatló falvakban is igen magas a lelki betegségek gyakorisága.

Magyarországon több mint száz éve nagyon nagyok a főváros, a többi város és a faluk életkörülményei közötti különbségek. A jövedelmi különbségek 1960 óta kissé csökkentek, a rendszerváltás után azonban ismét nőni kezdtek.