Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

Az alapvető társadalomstatisztikai adatok, különösképpen a népszámlálási adatok régóta rendelkezésre állnak város-község (többnyire Budapest – vidéki városok – községek) bontásban. A különböző időpontokra vonatkozó adatok összehasonlításakor azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden időpontban az akkor érvényes államigazgatási beosztás szerint közölték az adatokat, tehát különböző időpontokban más-más települések szerepelnek a város és a falu kategóriáiban. (Egyre több település került át a községek közül a városok közé.) A népszámlálási kötetekben találhatunk adatokat a külterületekről is. A kötetek egy része közli a város-község részletezésű adatokat az adott időszak államigazgatási beosztása szerint visszamenőleg is.

Finomabb elemzéseket tesz lehetővé a települések (esetleg külön a városok és külön a községek) népességszám szerinti kategorizálása. Különösképpen arra kell felhívni a figyelmet, hogy a kis lakosságú – ezer-kétezernél kevesebb lakosú – községek általában minden tekintetben lényegesen hátrányosabb helyzetben vannak, mint a nagyobb községek.

Egyszerűbb megoldás, ha a városokat valamilyen kritérium alapján két vagy több kategóriára osztjuk fel. Ilyen volt régebben a négy, később öt úgynevezett megyei város (Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged, később Győr) megkülönböztetése a többi várostól, mert ez a négy, illetve öt város Budapest után a legnagyobb és legvárosiasabb települések. Ez az öt város emellett egy-egy nagyobb régió központja is. Meghúzhatjuk a választóvonalat a városok két kategóriája között úgy is, hogy a megyeszékhelyeket és a nem megyeszékhely városokat választjuk szét azzal a megfontolással, hogy a megyeszékhelyeken több városi funkció összpontosul. A községek között nehezebb ilyen egyértelmű kritérium alapján különbséget tenni. Időről időre készülnek olyan összeállítások, amelyek meghatározzák, hogy mely községek vagy kisrégiók különösen elmaradottak és szorulnak ezért speciális költségvetési támogatásra. Az e kategóriába tartozó községek különválasztása a többi községtől lehetővé teszi a községek közötti egyenlőtlenségek vizsgálatát.

A tudományos vizsgálat céljára a legalkalmasabb lenne egy olyan településkategória-rendszer, amelyben minden várost és falut a funkciói és a különböző dimenziókban mért fejlettsége alapján lehetne osztályozni. Az 1981-82. évi társadalmirétegződés- adatfelvétel mintájában szereplő 245 város és falu számáraBaráth Etele (1984) dolgozott ki egy ilyen tízkategóriás osztályozást. Az 1. kategóriába kerültek a legelmaradottabb községek, a 10. kategória Budapestet tartalmazta.

Szelényi Iván (1990) a központi támogatásban való részesülés és az ezzel összefüggő fejlődési lehetőségek, illetve hanyatlás alapján az alábbi öt falu és két város kategória megkülönböztetését javasolta: 1. sorvadó falu és tanya, 2. hanyatló falu, 3. stagnáló falu, 4. fejlődő falu, 5. gyorsan fejlődő, városiasodó falu, 6. kevéssé fejlődő, főleg kisebb és nem megyeszékhely város, 7. erősen fejlesztett város.

Ha Magyarországon regionális vizsgálatokat akarunk végezni, legegyszerűbb a 19 megyét és Budapestet megkülönböztetni. A megyék ugyanis bizonyos közös történeti múlttal és kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. Ha nagyobb régiókat akarunk vagy tudunk csak összehasonlítani, akkor kézenfekvő az ország hagyományosan megkülönböztetett három nagy táját, a Dunántúlt, az Alföldet és az Északi-középhegységet egy-egy régiónak tekinteni. A gazdasági fejlettség különbségei azonban indokoltabbá teszik a régiók határait másképpen megvonni, éspedig 1. Budapestet, 2. a főváros körüli központi megyéket (Pest, Fejér, Komárom), 3. az északnyugat-dunántúli megyéket, 4. a déli megyéket (Dél-Dunántúl és Dél-Alföld), végül 5. az északkeleti megyéket (az Északi-középhegység, valamint Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar) megkülönböztetni. Úgy látszik, hogy ez a durva regionális beosztás nagyjából tükrözi e régiók fejlettségi sorrendjét is.