Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

A társadalmi szerkezet és rétegződés szociológiájának, központi jelentősége ellenére

– vagy talán éppen annak következtében -, nincs általánosan elfogadott egységes módszertana. A különféle elméleti irányzatok képviselői sok esetben nagyon változatos módszereket használtak fel. Az egyik végleten van W. L. Warner (1960) és munkatársai módszere: egy-egy amerikai kisváros lakosait felkérték, hogy sorolják be a város többi lakóit, családjait a felső, középső vagy alsó rétegbe. A másik végleten vannak azok, akik népszámlálási és más publikált statisztikai adatok másodelemzése alapján határolták körül a társadalmi osztályokat vagy rétegeket.

Survey-módszer

A társadalmi szerkezet- és rétegződésvizsgálat kitüntetett adatforrásai mégis a survey típusú adatfelvételek, amelyek sokféle adatot gyűjtenek össze a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről, életkörülményeiről, életmódjáról, gondolkodásáról. Ezeknek az adatfelvételeknek alapján társadalmi kategóriánként lehet kimutatni a jövedelmek, a lakásviszonyok stb. átlagos értékét vagy a hátrányos, átlagos és kedvező helyzetben lévők arányát, így a társadalmi kategóriák közötti különbségeket sok dimenzióban lehet vizsgálni.

Az első ilyen rétegződés típusú survey-felvétel a KSH 1963. évi (1962. évi jövedelmekre vonatkozó) rétegződésfelvétele volt (Ferge 1969). Ezt követően a KSH 1988-ig ötévenként adatfelvételt végzett az előző évi családi vagy háztartási jövedelmekről, ezekben vannak adataink a jövedelmek alakulásáról, de nincsenek adatok a rétegződés más dimenzióiról. 1981-1982-ben a KSH és a Társadalomtudományi Intézet újabb sokdimenziós rétegződésfelvételt végzett, ebben azonban nem írták össze részletesen a jövedelmeket. Ezt követően a Tárki több kisebb felvételt végzett, amelyeknek során az 1981-1982. évi kérdőív kérdéseit újra feltették, és a rétegződésre vonatkozó más adatokat is gyűjtöttek.

Az 1987-re vonatkozó családijövedelem-felvétel óta a KSH nem tette közzé hasonló újabb felvétel eredményeit. Helyette az úgynevezett háztartásiköltségvetés-felvételek jövedelmi és más eredményeit közölték. A háztartási költségvetésre (jövedelemre és kiadásra) vonatkozó adatfelvétel természete miatt (háztartási könyveket kell hosszabb ideig vezetni) a bennük való önkéntes részvételt a legjobb módú és legszegényebb háztartások az átlagosnál nagyobb arányban utasítják vissza, ezért az adatoknak az egész országra való kivetíthetősége kétséges.

1992 óta a BKE Szociológia Tanszéke és a Tárki által végzett Magyar Háztartás Panel adatfelvétel-sorozat a rétegződési adatok fő forrása. Az adatfelvételek viszonylag kis mintája miatt (2000 háztartás és annak felnőtt tagjai) a kapott adatok hibahatára nagyobb, mint a korábbi rétegződésfelvételeké.

Önbesorolásos módszer, presztízsvizsgálat, társadalmi-gazdasági státus

A szerkezet- és rétegződésvizsgálatnak három speciális módszerét lehet még megemlíteni. Az úgynevezett önbesorolásos módszer esetében a megkérdezetteket kérdezik meg, hogy milyen osztályba vagy rétegbe sorolják magukat. Ezt a módszert felhasználták Magyarországon Kolosi Tamás, Papp Zsolt és szerzőtársaik (1980) az 1970-es években négy kisebb helyi mintán végzett vizsgálatukban.

Az amerikai szociológiában elterjedt az úgynevezett presztízsvizsgálat módszere is. Ebben a megkérdezetteket arra kérik fel, hogy pontosan megnevezett foglalkozások „presztízsét” nevezzék meg. Kétféle kérdezési módszert használnak: három- vagy ötfokozatú skálán értékeltetik a különböző foglalkozásokat, és az értékelések átlagát tekintik a presztízs mérőszámának; vagy sorba rendeztetik a foglalkozásokat valamilyen kritérium – a „presztízs”, a megbecsültség, a jövedelem, a befolyás vagy hatalom, a társadalmi hasznosság stb. – szerint, és a sorszámok átlagát veszik a presztízs mérőszámának.

Magyarországon a KSH 1983. évi társadalmimobilitás-vizsgálatához kapcsolódva Kulcsár Rózsa (1985) végzett országos presztízsfelvételt.

A presztízsfelvételekre támaszkodó szociológusok hangsúlyozni szokták, hogy a foglalkozások presztízsrangsora egy-egy társadalmon belül az idő folyamán meglehetősen nagy állandóságot mutat. Ezt azzal szokás magyarázni, hogy a foglalkozások presztízse az adott foglalkozás funkcionális fontosságát fejezi ki (például az orvos nagyon fontos, a takarító kevéssé fontos foglalkozás) a modern társadalomban. Sőt a különböző országokban végzett presztízsvizsgálatok eredményei is nagyon hasonlóak. E felismerés alapján D. Treiman (1977) különböző országok számos presztízsskálája alapján a presztízspontszámok átlagolása útján nemzetközi presztízsskálát szerkesztett. Ezt a nemzetközi presztízsskálát azóta gyakran használják nemzetközi összehasonlító elemzésekben, ahol a különböző társadalmi-foglalkozási kategóriákat egységesen kell mérni, számszerűsíteni.

A presztízsmódszernek jellemzője és sokak szemében előnye, hogy kisebb foglalkozási csoportok számára külön-külön presztízspontszámot lehet meghatározni, így sok réteget és alréteget lehet megkülönböztetni. Minden kis foglalkozási csoport presztízsét azonban nem lehet ilyen presztízsfelvételekkel kutatni egyszerűen azért, mert túlságosan nagy az ilyen csoportok száma. Ezért jutott P Blau és O. D. Duncan (1967) arra a gondolatra, hogy úgynevezett „társadalmi-gazdasági státus” (SES = socioeconomic status) pontszámokat határoznak meg minden kis foglalkozási csoport számára, és ezeket használják fel mobilitáselemzéseikben. Úgy jártak el, hogy először megállapították az ismert presztízsű foglalkozási csoportok presztízspontszáma és e foglalkozási csoport átlagos jövedelme és átlagos iskolai végzettsége közötti regressziós kapcsolatot, majd a nem ismert presztízsű, de ismert átlagos jövedelmű és iskolai végzettségű foglalkozási csoport SES-pontszámát e regressziós egyenlet segítségével kiszámították. Kovách Imre és Róbert Péter (1984) hasonló módszerrel, a presztízs, az iskolai végzettség és a kereset adatai alapján 143 foglalkozási csoport mai és az 1930-as évekbeni társadalmi helyzetét jellemezte egy-egy pontszám segítségével.