Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MIRE JÓ A SZOCIOLÓGIA?

MIRE JÓ A SZOCIOLÓGIA?

Miután megkíséreltem a szociológia tudományát meghatározni, a többi társadalomtudománytól megkülönböztetni, a következőkben öt, egymással némileg összefüggő vitás kérdést tárgyalok, amelyek végigkísérték a szociológiát a születésétől mind a mai napig.

Az első ilyen kérdés: mire használható egyáltalán a szociológia? Nyilvánvalóan a szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat, amelyben él, ezért jobban tud védekezni minden manipulációval, demagógiával, félrevezető nézettel szemben. Ennek következtében gyorsabban képes felismerni és jobban képes érvényesíteni érdekeit, társadalmi eszményeit és céljait. Ezáltal a szociológia hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakulásához, vagy legalábbis gátolni tudja azt, hogy a társadalomban a kizsákmányolás, az elnyomás, az önkényuralom erősödjék.

Lehet azonban a szociológiának egy olyan haszna is, hogy konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad ezeknek a problémáknak a jobb megismeréséhez. Példaképpen említhetjük a pszichiátriai szociológia hozzájárulását az elmebetegségben szenvedők gyógykezelésének reformjához (a hosszú kórházi kezelés csökkenéséhez a járóbeteg-ellátás kiterjesztése útján) vagy a szegénység szociológiai kutatásának hozzájárulását a konkrét szociálpolitikák kialakításához. Az ilyen „alkalmazott” típusú szociológiai kutatások és ismeretek fontos segédtudományai lehetnek más tudományoknak és foglalkozásoknak (például az orvosoknak, várostervezőknek is).

Problematikusabb kérdés, hogy a szociológia mennyire használható fel az előrejelzésben és a tervezésben. Egyes vélemények szerint az igazi tudomány kritériuma, hogy előre jelezni tudja az eseményeket, folyamatokat. Kétségtelen, hogy a társadalomtudományok képesek bizonyos jelenségeket előre jelezni. Mindenekelőtt az adott időszakban korspecifikus halálozási arányszám alapján, vagy azoknak valamilyen lassú változását feltételezve, továbbá a termékenység várható alakulására vonatkozó hipotézisek segítségével meglehetősen biztosan előre lehet jelezni a népesség számának és korösszetételének alakulását egy-két évtizedre. A hosszabb távú demográfiai előrejelzések közül is sok cáfolódott meg azonban a múltban. A közgazdaságtan ökonometriai modellek segítségével egy-két évre előre tudja jelezni a gazdasági konjunktúra alakulását. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a nagy gazdasági válságokat általában nem látták előre. A szociológiában is lehetőség van bizonyos jelenségek várható alakulásának előrejelzésére. Például az 1980-as években végzett „társadalmi beilleszkedési zavarok” című kutatás alapján a magyar szociológusok figyelmeztettek arra, hogy rövid távon aligha lehet a helyzet javulására, azaz az öngyilkossági arányszám, az alkoholizmus, a bűnözés lényeges csökkenésére számítani. Ennek ellenére 1988-tól mégis megindult az öngyilkossági arányszám lassú csökkenése.

Nagy történeti fordulatokat, gyors és radikális változásokat a szociológia tehát általában nem tud előre jelezni, megjósolni. Jellemző, hogy sem a nyugati országokban, sem a volt szocialista országokban, köztük Magyarországon dolgozó szociológusok nem látták előre az európai szocialista rendszerek 1989-1990-ben bekövetkező összeomlását (Láttuk-e, hogy jön? 1991). Azt sok társadalomtudós világosan látta, hogy súlyos problémák halmozódnak fel ezekben az országokban, ezért előbb-utóbb nagy változások várhatóak, de senki sem számított arra, hogy 1989-1990-ben hirtelen összeomlanak a totalitárius és autoritárius rendszerek. Joggal tehető fel a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyen történeti események, változások előrejelzése. Feltételezhetjük ugyanis, hogy a történelem nem követ determinisztikus törvényszerűségeket, a véletlen, a személyi tényezők (ebben az esetben például az úgynevezett Gorbacsov-tényező) lényegesen befolyásolják azt, hogy konkrétan mi történik az egyes társadalmakban.

Korábban nemcsak a szocialista országokban, hanem Nyugaton is divatos volt társadalmi tervezésről, a szociológiának a tervezésre való felhasználásáról beszélni. Mára általánossá vált a kiábrándulás a gazdasági és még inkább a társadalmi tervezés kérdésében. Úgy gondolom azonban, hogy nem indokolt most az ellenkező végletbe esni, és a tervezés lehetőségét teljesen elutasítani. Egyes részfolyamatokat, például egy település fejlődését lehet politikai eszközökkel befolyásolni, és ezeket a politikai eszközöket célszerű átgondolni és tervszerűen összehangolni. Ebben a szociológia segítséget nyújthat a politikának. Az azonban vitathatatlanul illúzió, hogy a társadalom egésze központilag tervezhető. Az ilyen nagy társadalmi folyamatok ugyanis nagymértékben függenek az egyes emberek érdekeitől, cselekvéseitől, amelyeket állami eszközökkel csak kevéssé lehet befolyásolni. Emellett a központi politikáknak gyakran sok olyan nem szándékolt mellékhatása is van, amelyet nem láthatnak előre a tervezők.

A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés nagy évszázados irányait, változásait megjósolja. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a szociológia születésekor több klasszikus szociológus, például Saint-Simon, Comte és mindenekelőtt Karl Marx azzal az igénnyel lépett fel, hogy a társadalom jövőbeni változásait determinisztikusan meghatározó törvényeket fogalmazzanak meg. Ezt a felfogást nevezte Karl Popper (1989) historicizmusnak. Ilyen volt az a „tudományos törvény”, hogy a kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus, amely majd átfejlődik a kommunizmusba. Nem szükséges bizonyítani, hogy ez a jóslat mennyire nem vált be. A szocialista rendszerek a kevésbé fejlett kapitalista vagy még csak félig kapitalista társadalmakban jöttek létre, és ma úgy látszik, hogy a szocialista rendszerek hosszabb távon képtelenek fennmaradni, és a piacgazdaság valamilyen formája lép a helyükre, legalábbis Közép-Európában. Ne várja tehát senki a szociológiától, hogy a nagy évszázados fejlődési tendenciákat megjósolja, és nem ajánlatos, hogy egy szociológus ilyen nagy törvényszerűségek megfogalmazására törekedjék. Egyet lehet érteni Robert K. Merton (1980) amerikai szociológussal, aki szerint a szociológia középszintű törvényszerűségek kutatására használható, azaz legfeljebb középszintű elméleteket fogalmazhat meg. Középszintű elméletnek nevezzük az olyan elméletet, amely egy jól körülhatárolható és definiálható jelenség (például Mertonnál többek között a deviáns viselkedések) előfordulását értelmezi egy adott társadalomban és korszakban.