Ugrás a tartalomhoz

Alkotmánytan I.

Dezső Márta, Fürész Klára, Kukorelli István, Papp Imre, Sári János, Somody Bernadette, Szegvári Péter, Takács Imre (2007)

Osiris Kiadó

8.4.A STÁTUSJOGOK

8.4.A STÁTUSJOGOK

8.4.1. A státusjogok az alapjogok rendszerében

a) Az állampolgárság létrejöttével a természetes személy államában az emberi jogok alkotta helyzethez képest státusjogokból és közjogi kötelezettségekből álló közjogi státust nyer. A státusjogok az állami szuverenitással összefüggésben határozzák meg az állampolgár jogi helyzetét.

A státusjogoknak az alapvető jogok rendszerében történő elhelyezésekor az alkotmányból kell kiindulni.12 Az alkotmányból a státusjogok önálló jogcsoportként történő értelmezése közvetlenül levezethető:

„(1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani.

Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet.

Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.” (Alk. 69. §)

Az alkotmány idézett szövegének, valamint a hatalomgyakorlás rendszerének értelmezéséből kiindulva a státusjogok – más alapjogokhoz képest – a következő sajátosságokkal rendelkeznek:

– a státusjogok nem az emberi létből, hanem az állampolgárság tényéből következnek; az emberi jogok alkotta helyzethez képest az állampolgárság jogi státus, amely önmagában meghatározott jogokkal (és kötelességekkel) jár; a státusjogok címzettje csak állampolgár lehet;

– a státusjogok jogi természete szuverenitásfüggő, tartalmát a szuverenitás gyakorlásának követelményei határozzák meg; a jogok érvényesülését a szuverén hatalom általában közvetlen kötelezettségként (nem a bírói jogvédelmen keresztül) garantálja;

– a státusjogok katalógusának meghatározásakor az alkotmány 69. §-ában nevesített jogokból kell kiindulni. A jogcsoport azonban ennél tágabb, ugyanakkor összetétele változó, határai mind a bővülés, mind a csökkenés irányába elmozdulhatnak. Ez utóbbi különösen akkor következik be, amikor korábban kizárólag állampolgárságot feltételező jogok a jövőben emberi jogként érvényesülnek;

– a státusjogoknak lényegüket illetően alanyi jogoknak kell lenniük. A státusjogok korlátozásának lehetőségeit az emberi jogokhoz képest, szorosabban kell értelmezni. A közjogi státussal időtartamát illetően legfeljebb ideiglenes, tartalmát illetően pedig kizárólag alkotmányjogi és büntetőjogi természetű korlátok férnek össze.

b) A státusjogok önálló jogcsoportként történő értelmezése az alkotmány-jogtudományban még nem általánosan elfogadott.13 A jogok szabályozásának fejlődése, a jogszabályalkotás és a jogalkalmazás hiányosságai kiküszöbölésének igénye azonban a státusjogok elkülönítésének szükségességét veti fel. A státusjogok jogi természetét összefoglaló rendszerezés hiánya elsősorban a jogalkotás területén mutatkozik meg. A jogszabályok következetlen terminológiája, a címzettek (a személyi hatály) pontatlan megjelölése, majd ebből következően a szabály alkalmazásának ellentmondásai a státusjogi szemlélettel megelőzhetők lennének.

A státusjogok elkülönítése a külföldiek jogállásának vizsgálata során szintén nélkülözhetetlen viszonyítási alap. A státusjogok ugyanis a megkülönböztetés funkcióját is ellátják a saját polgár és az adott állam területén tartózkodó külföldiek (és hontalanok) között. A második világháborút követően, az emberi jogok nemzetközi egyezményeit elfogadó jogállamokban az emberi jogok által meghatározott helyzet már nem lehet a megkülönböztetés alapja. A jogállamokban ettől kezdődően az idegen sem jogfosztott, nem alattvaló, az emberi jogok biztosítását más állam területén, másokkal azonos módon megkövetelheti.

Mivel hagyományos módon – az emberi jogok alapján – nem lehet a szükséges különbséget megtenni a saját polgár és a külföldiek között, az alkotmány más megközelítést alkalmaz: a területen való (jogszerű) tartózkodás, illetve a területen való élés szempontját. Az alkotmány által alkalmazott megkülönböztetés bizonytalanságát a státusjogok rendszere korrigálhatja azáltal, hogy kizárólag a státust, a jogállást tekinti viszonyítási alapnak. A státusjogok elismerése mellett a Magyarország területén tartózkodó külföldiek jogállása közötti különbség is egyértelműen meghatározható.

E fejezeten belül együtt vizsgáljuk a magyar állampolgár státusjogait, illetve kitérünk a jogállás új formájára, az EU-polgár jogaira.

8.4.2. A magyar állampolgár státusjogai

JOG A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGHOZ • A magyar állampolgársághoz való jog annak a gyermeknek a státusjoga, akinek legalább egyik felmenője magyar állampolgár. Minden magyar állampolgárt (a lemondás jogából következően) megillet az állampolgárságával való rendelkezés joga, amelyet a szuverén hatalom (a visszavonás által) kizárólag (vissza-) honosított állampolgár esetében korlátozhat.

JOG A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI STÁTUSHOZ • A nemzeti és etnikai kisebbségek a magyar állampolgárok azon csoportját alkotják, akik a lakosság többségétől saját nyelvük, tárgyi és szellemi kultúrájuk, történelmi hagyományaik szerint különböznek, és aki

ket e különbségen alapuló összetartozás és önazonosság tudata köt össze. Az alkotmány a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezőnek tekinti, és egyéni, illetve kollektív jogok biztosításán keresztül védelemben részesíti.

A nemzeti és etnikai kisebbségi státus a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvényben meghatározott egyéni és közösségi jogokból áll. A nemzeti és etnikai kisebbségként elfogadott népcsoport és annak minden tagja jogait alanyi jogon gyakorolhatja. Magyarországon 13 honos népcsoport van, a csoport a törvény szerint az érintettek akaratának függvényében bővíthető. (A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok tartalmát, érvényesülésük garanciáit a tankönyv 5. fejezete tárgyalja.)

JOG AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGI REGISZTRÁCIÓHOZ • Az állampolgársági regisztrációhoz való jog a státusjogok gyakorlásának feltételeit biztosító okmányokhoz és nyilvántartásba vételhez (anyakönyvezéshez, személyi adatok és lakcím nyilvántartásához stb.) való joggal egyenlő.

A személyazonosító igazolvány olyan hatósági bizonyítvány, amely a polgár személyazonosságát közhitelűen igazolja. A személyazonosság a személyi és a lakcímadatok összessége. A személyi adatok meghatározó eleme az állampolgárság. A személyazonosító igazolvány tehát a magyar állampolgárság fennállásának tényét közhitelűen igazoló okirat, kiállításának rendjét törvény szabályozza.

JOG A TERÜLETEN VALÓ TARTÓZKODÁSHOZ • A magyar állampolgárt megilleti a magyar állam felségterületén való háborításmentes tartózkodás joga. A mozgásszabadság a saját polgár esetén nem korlátozható, időtartamhoz nem köthető, a tartózkodási jog korlátozásának lehetősége saját állampolgárral szemben nem vizsgálható, az állampolgár bármilyen súlyú jogsértő magatartása és a tartózkodási jog között nincs összefüggés. (A jogállam nem ismeri a száműzetés intézményét.) A területen tartózkodás joga a kiutasítás tilalmának feltétlen garantálása mellett érvényesül.

JOG AZ ÁLLAMTERÜLET ELHAGYÁSÁHOZ ÉS A HAZATÉRÉSHEZ • A külföldre utazáshoz való jog, ideértve a magyar államterület szabad elhagyásának jogát, tartalmát tekintve eredetileg korlátozható emberi jogként érvényesül. Az államterület szabad elhagyásának emberi joga státusjoggá a korlátozás természetének függvényében, valamint a hazatérés jogának biztosításával válik.

a) Az állam területének elhagyása, a külföldre utazás joga (főszabály szerint) útlevélhez kötött. Az útlevélhez való jogot az úti okmánnyal történő ellátás rendjén keresztül biztosítja a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény: „A Magyar Köztársaság területének elhagyása alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt... megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetőleg korlátozható.” [1. § (1) és (3) bek.]

Az úti okmány kiadásának megtagadására, visszavonására, elvételére vonatkozó szabályok a külföldre utazás jogának korlátozását jelentik.

Úti okmány kiadásának megtagadására az utazási tilalmak esetében kerülhet sor: súlyos bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárás esetén a büntetőeljárás jogerős befejezéséig; a büntetőeljárással összefüggésben a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések ideje alatt; a lakhelyelhagyási tilalom fennállásáig; a szabadságvesztés (kényszergyógykezelés) kitöltése alatt; a nagy összegű (tízmillió forint) tartozás megfizetéséig [16. § (1) bek. a)-e) pont].

Minden utazási tilalom ideiglenes jellegű, a szabad mozgás akadályai megszűnésével (illetve a tartozás megfizetésével) az útlevélhez való jogosultság visszaáll. Az utazási tilalommal kapcsolatban méltányosság alkalmazható.

A már kiadott úti okmány visszavonásának okait az utazási tilalmak, a jogosulatlan felhasználás és a visszaszolgáltatási kötelezettség elmulasztása képezi. A visszavonást az útlevélhatóság, illetve az arra jogosított hatóságok hatáskörébe tartozó elvétel előzi meg. Az útlevélhatóság visszavonást elrendelő határozata mind közigazgatási, mind bírói úton megtámadható.

b) A kivándorlás a magyar államterület végleges elhagyásának joga, amelyet a törvény nem külön jogintézményként, hanem a külföldi letelepedés szándékával történő kiutazásként értelmez. A szabályozási koncepció egyértelművé teszi, hogy a kivándorlás és az állampolgárság között önmagában nincs kapcsolat, a kivándorlás az állampolgársági státust önmagában nem érintheti. Ebből következően a kivándorlás a kiutazás általános feltételei mellett külön feltételekkel nem korlátozható. A kivándorlás mint a területelhagyás azonban lakcím-bejelentési és egyéb kötelezettséghez köthető.

c) „A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. A hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható meg, nem korlátozható, illetőleg feltételhez nem köthető.” [1. § (2) bek.]

A magyar állampolgár a hazatérés státusjogából következően jogosult az állam felségterületére bármikor belépni. A hazatérés jogának feltétlenül, mindenfajta korlátozástól mentesen kell érvényesülnie. Míg a külföldre utazás érvényes útlevélhez kötött, addig a hazatérő állampolgár akár érvénytelen útlevéllel, de még útlevél hiányában is hazatérhet a magyar állam területére. Ideiglenes magánútlevéllel (lásd külön) azt magyar állampolgárt is el kell látni, aki egyébként – belföldi tartózkodása esetén – utazási tilalom alatt állna, vagy akinek útlevelét vissza kellene vonni.

JOG A VÉDELEMHEZ TÖRVÉNYES KÜLFÖLDI TARTÓZKODÁS ESETÉN • „Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.” [Alk. 69. § (3) bek.]

Az idézett követelmények végrehajtása a nemzetközi jog szabályainak figyelembevételével történik. A nemzetközi jogban a védelemnek két formája: a diplomáciai és a konzuli védelem ismert.

Diplomáciai védelem során mindig az állam lép fel állampolgára érdekében egy másik állammal szemben ez utóbbi nemzetközi jogellenes magatartása miatt. A diplomáciai védelem eszköze (az arányosság figyelembevételével, mérlegelés alapján) a felhívás, a magyarázatkérés, illetve a tiltakozás lehet.

A konzuli védelem a saját állampolgárt a fogadó állam szerveinek, illetve magánszemélyeknek (nem nemzetközi) jogellenes magatartásával szemben illeti meg. A konzuli eljárás nem államközi síkon zajlik, hanem mindig az idegen államban, a fogadó állam hatóságai előtt történik.

Az alkotmány az általános védelem biztosításakor nem differenciál, tehát mindkét ismertetett formát a státusjog részének kell tekinteni. A diplomáciai és a konzuli védelem tudományos irodalma a védelem tartalmának elemzése során egységes abban, hogy az alanyi jogi követelményeknek a konzuli védelem felel meg.14

A konzuli védelem gyakorlását a 2001. évi XLVI. törvény szabályozza: „A Magyar Köztársaság a magyar állampolgár érdekeinek külföldön történő védelmét a konzuli szolgálat útján látja el.” [1. § (1) bek.]

A konzuli védelem személyi hatálya minden magyar állampolgárra kiterjed. A törvény a védelem jogát a más állampolgársággal is rendelkező magyar állampolgárra, tehát a kettős állampolgárra is kiterjeszti. A magyar állampolgárnak a másik állampolgársága szerinti államban nyújtható védelem mértéke azonban a fogadó állam akaratának függvénye.

A konzuli védelmet nyújtó konzuli szolgálat szervei a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint a külügyekért felelős minisztérium. A konzuli szolgálatot a külügyekért felelős miniszter irányítja. A külügyekért felelős miniszter feladata annak biztosítása, hogy minden állampolgár védelemben részesüljön olyan országban is, ahol a magyar államnak nem működik képviselete. A külügyekért felelős miniszter évente tájékoztatót tesz közzé a diplomáciai és konzuli képviseletek címjegyzékéről és a konzuli jogosítványokról. A konzuli szolgálat illetékességi területei az ún. konzuli kerületek. A konzuli kerületen kívül – indokolt esetben – a fogadó állam egyetértésével lehet eljárni.

A konzuli szolgálat lényege a tanácsadás, a segítségnyújtás. Ennek során:

– tájékozódni kell a külföldi államban a beutazó vagy tartózkodó magyar állampolgárok jogait, kötelességeit és érdekeit érintő belső szabályokról és körülményekről;

– tájékoztatni kell, vagyis az összegyűjtött információkat (tömegkommunikációs, világhálós vagy közvetlen szóbeli eszközök felhasználásával) közzé kell tenni;

– figyelemmel kell kísérni a külföldön tartózkodás jogszerűségének biztosítását, és jogsérelem észlelése esetén az adott állam szerveinél haladéktalanul fel kell lépni.

A konzuli szolgálat a nemzetközi (az 1961. évi Bécsi Szerződés) és a hazai szabályok alapján, valamint a fogadó állam szabályainak tiszteletben tartása mellett, az eset összes körülményeit mérlegelve határozza meg a védelemnyújtás legmegfelelőbb módját.

A konzuli szolgálat hatáskörébe tartozik:

– segítség és támogatás a hazatérés elősegítése érdekében;

– segítségnyújtás baleset, erőszakos bűncselekmény, súlyos betegség, katasztrófa, háború, fegyveres összeütközés esetén;

– személyes szabadságukban korlátozott állampolgárok, kiskorúak (cselekvőképességben korlátozottak) védelme;

– halálesettel és a távollévő képviseletével kapcsolatos feladatok ellátása stb.

A konzuli szolgálat közjegyzői feladatként okiratot állít ki és tanúsítványt készít, illetve külföldi okiratokat felülhitelesít.

(A konzuli szolgálat ellátásának egész kérdéskörét a nemzetközi jog tantárgya dolgozza fel.)

JOG A KÖZÜGYEK GYAKORLÁSÁHOZ • A közügyek gyakorlásának státusjoga a belső szuverenitásból következően azt fejezi ki, hogy az állampolgár nemcsak tárgya, alanya is a hatalom gyakorlásának.

A közügyek gyakorlásában való részvétel több jogot foglal magában:

– a törvényhozó hatalom létrehozására irányuló aktív és passzív választójog, a választójoggal összefüggő minden részjogosítvány (például jelöltajánlás);

– a települési önkormányzatok létrehozására vonatkozó önkormányzás joga, amelybe – szintén a választójog szabályai szerint – beletartozik mind a képviselő-testület (közgyűlés) tagjainak, mind a (fő)polgármesternek a megválasztása;

– választott (testületi) tisztség viselésének jog, ideértve bejegyzett párt vezetőjére és tisztségviselőjére vonatkozó státusjogi követelményeket;

– a közvetlen demokrácia különböző formáinak gyakorlása országos és helyi szinten egyaránt;

– a közhivatal viselésének joga.

A közhivatal viselésén nemcsak az ún. közjogi tisztségek ellátását értjük (például országgyűlési és települési önkormányzati képviselő, köztársasági elnök, miniszterelnök és miniszter, alkotmánybíró, országgyűlési biztos, bíró, ügyész, ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző, bírósági végrehajtó, számvevő), hanem a hivatalos személyek (Btk. által értelmezett) körének meghatározott részét is, ahol a magyar állampolgárság követelményét a közérdek védelme határozza meg.

(Aközhivatal viseléséhez valójog tartalmát az Alkotmánytan tankönyv második kötete ismerteti.)

JOG ASZOCIÁLIS STÁTUS FENNTARTÁSÁHOZ • Ahogyan a modern államokban a szociális funkciók ellátása alkotmányos kötelezettséggé válik, úgy alakul át az állampolgári lét és lesz az állampolgár általános státusa politikai és szociális jogok összessége. A gazdasági, szociális és kulturális jogok megjelenése és alkotmányos alapjogként történő deklarálása az állam és a polgár viszonyának minőségi átalakulását eredményezi, amelynek státusjogi konzekvenciái is vannak. A gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesülése következtében az előzőekben ismertetett jogok az állampolgár politikai státusának, míg a most vizsgált jogok az állampolgár szociális státusának fenntartását szolgálják. (A szociális állam és a szociális jogok sajátosságait az Alkotmánytan tankönyv második kötete részletesen elemzi.) Az alkotmányban deklarált gazdasági, szociális és kulturális jogok összessége, a címzettek szerint vizsgálva, heterogén képet mutat.

a) A jogok egy része mindenkit megillető emberi jog, gyakorlása azonban feltételekhez köthető. Ilyen a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog, amelynek gyakorlása – külföldiek számára főszabályként feltételhez kötéséből következően – a magyar állampolgárok számára státusjogként érvényesül (Alk. 70/B. §.).

A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog gyakorlása a területen élés feltételéhez kötött. (Alk. 70/D. §.)

b) A jogok jelentős részét deklaráltan is státusjognak tekinti az alaptörvény:

„A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” [Alk. 70/E. § (1)-(2) bek.]

„A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részt vevők anyagi támogatásával valósítja meg.” [Alk. 70/F. § (1)-(2) bek.]

A jogok katalógusa az állampolgársági státus szempontjából mozgékony, az állam gazdasági teljesítőképességének, a szolidaritásnak, az esélyegyenlőség biztosításának vagy nemzetközi egyezményben vállalt egyenlő elbánásnak a függvényében válik egy- egy jog emberi joggá, és kerül ki a státusjogok köréből.

AZ ÁLLAMPOLGÁR KÖZJOGI KÖTELEZETTSÉGEI • Az állampolgársági státus státusjogokból és közjogi kötelezettségből áll. A jogok és a kötelességek együttes említése nem a meghaladott szocialista elméletet követi, nem annak újjáélesztését jelenti. Az állampolgársági státusjogok és kötelezettségek egymástól eltérő, egymástól nem függő viszonyokra vonatkozva nyilvánvalóvá teszik, hogy státus szempontjából a jogok és kötelességek nem alkotnak egységet, a jogok érvényesítésének a kötelezettségek teljesítése nem előfeltétele. A státusjogi szemlélet nemcsak a státusjogok és a közjogi kötelezettségek, hanem az alapjogok és kötelezettségek általános elhatárolását is szolgálja.

A magyar állampolgár közjogi kötelességei:

– A honvédelmi kötelezettség, amelynek részei: a hadkötelezettség, a polgári védelmi és a honvédelmi munkakötelezettség, továbbá (állampolgárságtól függetlenül) a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség. A had- és a honvédelmi munkakötelezettség kizárólag rendkívüli állapotban terheli a nagykorú magyar állampolgárokat. A hadkötelezettség kihirdetésének külön alkotmányos feltételei is vannak. (Alk. 70/H. §)

– A közterhekhez való hozzájárulás tartalma oly módon megváltozott, hogy állampolgársághoz való kötése fokozatosan idejétmúlttá válik, helyébe adó, illeték stb. befizetésének kötelezettsége lép. „Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” (Alk. 70/I. §) A magyar állampolgárságon túl a belföldi illetőség lesz a kötelezettség alapja.

(Az állampolgári kötelezettségek tartalmát az Alkotmánytan tankönyv második kötete részletesen elemzi.)

8.4.3. Az EU-polgár státusa

a) Európa egyesítésének a második világháborút követően meghirdetett eszméje a kezdeti gazdasági együttműködéstől (1951: Európai Szén- és Acélközösség) a század végére eljutott az Európai Unióig (továbbiakban: EU), a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásától az EU-állampolgárságig.

Az 1951. évi első állomást 1957-ben az Európai Gazdasági Közösség, 1965-ben az Európai Közösség követte, majd az együttműködés politikai közösséggé, Európai Unióvá az 1992. évi (1993. november 1-jétől hatályos) Maastrichti Szerződéssel alakult át. A Maast- richti Szerződésben megfogalmazott EU-állampolgársági státus a polgárok Európájának létrehozásával a polgároknak az egyesülési folyamatban játszott szerepét emeli ki. Az EU-polgárságból származó jogoknak jelenleg a huszonhét tagállamban élő polgár a címzettje, köztük – 2004. május 1-je óta – a Magyar Köztársaság állampolgárai is.15

b) Az állampolgárságra vonatkozó általános követelményekből az EU-állampolgárság intézménye elméletileg nem vezethető le, mivel az EU nem rendelkezik az állami szuverenitás ismert jegyeivel. Az EU-állampolgárság intézménye az Európa Tanács – már hivatkozott – 1997. évi egyezményével sincs szinkronban. Elméleti oldalról az EU-állampolgárság legfeljebb másodlagos állampolgárságnak tekinthető, mivel nemzeti (tagállami) állampolgárság nélkül nem áll meg. Ebből következően a továbbiakban nem az állampolgárság, hanem az EU-polgárság megjelölést használjuk.16

c) Az EU-polgár státusjogai – az állampolgári státusjogok ismeretében – három csoportba sorolhatók:

Az EU-polgár státusjogainak első csoportja a mozgásszabadság, a lakóhely megválasztásának jogára vezethető vissza. Az EU rendszeréből, a személyek szabad mozgásából, a tagállamok közötti határok funkciójának felszámolásából, az utazás (útlevélhez nem kötött) szabadságából következően a tartózkodás, a letelepedés olyan korlátlan joggá válik, hogy az EU-ban el is veszti státusjog jellegét. A lakóhely megválasztásának joga mint megkülönböztetés az EU-n kívüli polgárokkal szemben érvényesül.

Az EU-polgár státusjogainak második csoportját azok a jogok alkotják, amelyeket – a tartózkodás, a letelepedés jogából következően – minden, az EU egységes területének meghatározott részén felségjogokat gyakorló szuverén állam köteles biztosítani saját állampolgáraival azonos módon a másik tagállam állampolgárai számára. E jogok további sajátossága, hogy kizárólag az EU szervezetét és működését érintik. Ide tartozik:

– az aktív és a passzív választójog az Európai Parlament megválasztásában;

– a petíció benyújtásának joga az Európai Parlamenthez;

– panasz benyújtásának joga az EU-ombudsmanhoz az EU közigazgatási szervei ellen;

– a saját nyelv használatának joga a petíciós és a panaszjog gyakorlása során. Az EU-polgár ennek megfelelően jogosult a petíciót és a panaszt saját nyelvén megírni és a választ ugyanazon a nyelven megkapni.

Az EU-polgár státusjogainak harmadik csoportjába a helyhatósági (a települési önkormányzati) választások esetén a lakóhely szerinti, nem állampolgársági tagállamban megillető aktív és passzív választójog, valamint a nem állampolgársági államtól igényelhető diplomáciai és a konzuli védelem joga tartozik.

Mind a helyhatósági választójognak, mind a diplomáciai és a konzuli védelem jogának a tagállam állampolgáraival azonos módon kell érvényesülnie. A diplomáciai és konzuli védelem során a másik tagállam polgárát saját polgárként különösen abban az államban kell védelemben részesíteni, ahol az állampolgársága szerinti államnak nincs képviselete.

Az előző jogok EU-polgári joggá nyilvánítása az állampolgári státus általánosan elfogadott megítéléséhez képest új koncepciót jelent, mivel e jogok korábban kizárólag a saját polgárjogaként érvényesültek.

d) A Magyar Köztársaság 1991-ben társulási szerződést írt alá az Európai Közösségekkel, majd 1994-ben kérte felvételét az EU-ba. 1998-ban elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, amellyel párhuzamosan, a külföldieket érintő törvényalkotás – értelemszerűen a felvételhez kapcsolódó hatállyal – az EU-polgár jogaira is kitért.

Lássunk néhány példát a hazai megoldásokra:

A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény – a EU-tagságra tekintettel – a következőképpen rendelkezik: „Ha a konzuli védelem nyújtásának feltételei fennállnak, a magyar konzuli szolgálat az Európai Unió polgárát a magyar állampolgárral azonos ...ellátásban részesíti.”

A menedékjogról szóló törvény 2001. évi módosítása is tartalmaz EU-záradékot, amely a menekültügyi eljárás átadásáról rendelkezik. A magyar állam a csatlakozást követően kötelezettséget vállalt arra, hogy az EU-polgár menedékjogi kérelmét nyilvánvalóan megalapozatlannak minősíti.

Az előző összefoglaló korántsem teljes, hiszen e jogok fokozatosan bővülnek, az EU-polgárok státusa a tagállamok mindegyikében kodifikálásra vár. Történtek egységesítési törekvések, megfogalmazásra került néhány alapelv, köztük a legfontosabb, a nemzeti elbánás követelménye. A konzekvens megoldás az EU Alkotmányos Szerződésétől várható.17