Ugrás a tartalomhoz

Botanika I. - Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és a funkcionális növényökológiába, Sejttan – Szövettan – Alaktan

Dr. Tuba Zoltán, Dr. Engloner Attila

Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.

2. Csírázás, a csíranövény kialakulása

2. Csírázás, a csíranövény kialakulása

Amint azt az előző fejezetekben láttuk, a mohákban, harasztokban és magvas növényekben (együtt: Embryophyta) a diploid zigóta differenciálódásával a fiatal sporofiton test, a csíra (embrió) alakul ki. A mohák embriója a gametofiton testen spóratartó tokot fejleszt (III.2., III.6. és III.49. ábrák). A hajtásos növények (Cormophyta) embrióján már jól elkülönül a gyökér- és hajtáskezdemény: a rügyecske(plumula), a gyököcske (radikula), valamint a különböző számú sziklevél (kotiledon).

III.6. ábra - Archidium moha sporofitonjának fejlődése. arch – archegónium, emb – fejlődő embrió, archf – az archegónium felszakadozó fala, talps – talpsejtek, nyéls – nyélsejtek, toks – a tok sejtjei (Schofield nyomán)

kepek/42644_I_134_93.jpg


A harasztok csírája egypólusú (unipoláris), mert az embrió tengelyének egyik vége, a hajtáscsúcs fejlődik. A laterális helyzetű radikula rövid időn belül elhal, helyette hajtáseredetű mellékgyökérzet fejlődik. Izospórás harasztok embriója a néhány sejtsor vastag protallium fonákán lévő archegóniumban szerveződik (III.7. ábra A), a hajtás növekedésével az előtelep elpusztul. Heterospórás harasztok embriója a kiszóródó makrospórán belül kialakuló archegóniumban kezd növekedni (III.7. ábra B).

III.7. ábra - Harasztok csírázása: A) izospórás haraszt embriója és fiatal sporofitonja, B) heterospórás haraszt fejlődő embriója. prt – protallium, rk – radikula, plu – plumula, szlk – sziklevélkezdemény, rdf – egysejtű rizoid fonalak,szl – sziklevél, hk – hajtáskezdemény, gy – gyökér, msp – makrospóra, l – levelek(A: Haraszty, Sárkány–Szalai, B: Bell–Hemsley nyomán)

kepek/42644_I_135_94.jpg


A magvas növények csírázása

A nyitva- és zárvatermők embriója fejlődését tekintve kétpólusú (bipoláris), a csíratengely egyik végén a rügyecske, a másikon a gyököcske indul csírázáskor fejlődésnek. A fiatal sporofiton a magon (szémen) belül, a maghéj által védve és rendesen táplálószövetekkel ellátva várja a csírázáshoz megfelelő feltételek teljesülését.

Fajtól függő nyugalmi időszak után (lásd A csírázást megelőző folyamatok a magban c. fejezetet, 212. oldal) a csírázás intenzív vízfelvétellel indul, a mag megduzzad. Először a radikula tör ki a magból, rendesen a mikropíle helyén. Ezt követi a csíratengely növekedése, melynek alapján a csírázás két alaptípusát különítjük el:

  • Hipogeikus („föld alatti”) csírázás során a sziklevelek feletti szár, az epikotil növekszik erőteljesen. A földben maradó sziklevelek (innen az elnevezés) raktározott tápanyagaik mobilizálásával táplálják a csíranövényt (III.8. ábra A). A pázsitfüvek szkutelluma (lásd 117. oldal) az endospermiumból szállítja a csírázáshoz szükséges tápanyagokat (III.8. ábra B).

III.8. ábra - Hipogeikus csírázások: A) vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) csírázó magja, B) kukorica (Zea mays) csírázó szemtermése. hí – hílum hegszövete (köldökfolt), rk – radikula, hcs – hajtáscsúcs, pgy – primer gyökér, tszt – teszta,ekl – epikotil, l – fejlődő lomblevelek, ogy – oldalgyökerek, kolr – koleoriza, kolp – koleoptil, mkl – mezokotil,hgy – hajtáseredetű gyökér (Sárkány–Szalai nyomán)

kepek/42644_I_136_95.jpg


  • Epigeikus („föld feletti”) csírázáskor a szik alatti szár: a hipokotil sejtjei osztódnak és nyúlnak meg, ezért a sziklevelek a talaj felszíne fölé emelkednek (III.9. ábra). A sziklevelek – miután raktározott tápanyagaik kiürültek – vagy rövid időn belül lehullanak, vagy kiterülnek, fotoszintetizáló levelekké válnak, és csak azt követően száradnak el.