Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

10. fejezet - Az oktatás stratégiái és módszerei (FALUS IVÁN)

10. fejezet - Az oktatás stratégiái és módszerei (FALUS IVÁN)

A fejezet témakörei

  • A stratégia, a módszer és az eljárás kapcsolata

  • Az oktatási stratégiák típusai

  • A módszer fogalma

  • A módszerek csoportosítása

  • Az előadás

  • A magyarázat

  • Az elbeszélés (leírás)

  • A tanulók kiselőadásai

  • A megbeszélés (beszélgetés)

  • A vita

  • A szemléltetés (demonstráció)

  • A munkáltató módszer

  • A projektmódszer

  • A tanulási szerződés

  • A kooperatív módszerek

  • A szimuláció és a játék

  • A házi feladat

  • A módszerek kiválasztásának szempontjai.

Bevezetés

A módszer szó a görög methodosz szóból származik, és utat, eljárást jelent. A tudományokban általában a célhoz vezető utat, a cél elérését biztosító eljárásokat, fogásokat értik módszereken.

Az oktatáselméletben hagyományosan két kérdéskört különböztettek meg egymástól: a miért tanítsunk és a hogyan tanítsunk kérdését. A hogyan tanítsunk kérdéseit sokáig azonosították a módszerek problematikájával. Századunk első felében a pedagógiai gondolkodók egy része a tanítás (tanulás) menetét és a módszert szinonimaként kezelte. Például Prohászka Lajos oktatáselméletének egyik fejezete „Az oktatás lefolyása (A módszer elmélete)” címet viseli. (Prohászka, 1996.) A század második felében egyre differenciáltabban közelítették meg a tanítás célszerű eljárásait. A didaktikának külön fejezetei kezdtek foglalkozni az oktatás folyamatával, az oktatási stratégiákkal, az oktatás módszereivel, eljárásaival (a tanítás készségeivel), a szervezeti formákkal és szervezési módokkal, az oktatás eszközeivel.

A felsorolt fogalmak a didaktikában bevezetésre kerültek, azonban nem állíthatjuk, hogy értelmezésükben a különböző szerzők, tankönyvek egyetértenének.

E fogalmak tartalmának lehetőség szerinti tisztázását két szempontból is fontosnak tartjuk. Az oktatáselmélet irodalmával ismerkedő olvasó számára hasznos fogódzót jelent ezen alapfogalmak pontos ismerete, másrészt, s fejezetünk szempontjából ez az elsődleges, a módszer leszűkített fogalmának körülhatárolása elengedhetetlenné teszi e szatellitfogalmak bemutatását is.

Az oktatás folyamata, mint ez az előző fejezetből kiderült, a célhoz vezető széles útnak azokat az általános mérföldköveit adja meg, amelyek mellett a pedagógusnak – ha eredményesen akarja megoldani feladatát – tanulóival mindenképpen el kell haladnia. Valamilyen formában fel kell keltenünk a tanulók figyelmét, motiválnunk kell, tájékoztatnunk kell őket a célokról, fel kell idéznünk előzetes ismereteiket; eléjük kell tárnunk az új ismeretek elsajátításához szükséges tényeket; meg kell szerveznünk ezek elemzését, feldolgozását; a következtetések levonását, az anyag rendszerezését, rögzítését; a tanultak alkalmazását; a teljesítmények mérését, értékelését. Ezeket az alapvető feladatokat az oktatási folyamat szerkezeti elemeinek (Nagy S., 1997: 71), a tanulás funkcióinak (Orosz, 1987: 108), más szóhasználatban didaktikai feladatoknak (Nagy S., 1986: 186–190) is szokták nevezni.

A felsorolt szerkezeti elemeken – a tanár és a tanuló együttes tevékenységeként – végighaladva, a tananyag feldolgozásán, elsajátításán kívül fejlődik a tanulók tanulási képessége, kognitív önszabályozása és motivációinak önszabályozása is (vö.: IX. fejezet).

A további fejezetekből az is kiderül, hogy az oktatás alapvető szervezeti kerete az osztály, alapvető szervezeti formája a tanítási óra. Munkaformán pedig a frontális munkát, az egyéni munkát, a páros tanulást és a csoportmunkát értjük (vö.: XIII., XIV. fejezet). Az oktatás eszközeinek mindazon tárgyakat tekintjük, amelyek az oktatás céljának elérése érdekében az oktatás folyamában felhasználhatók (XII. fejezet).

A jelen fejezetben két lényeges fogalommal, a stratégia és a módszer fogalmával ismerkedünk meg.