Ugrás a tartalomhoz

POLITOLÓGIA - A politika és a modern állam Pártok és ideológiák

Bihari Mihály

Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt.

A bolsevik típusú kommunista pártok

A bolsevik típusú kommunista pártok

A bolsevik típusú kommunista pártok a modern politikai rendszerek intézményei. A bolsevik típusú kommunista pártok a kommunista pártoknak csupán egyik történelmi típusát jelentik, és jellemző vonásaik specialitása miatt nem is tekinthetők a szó szigorú értelmében vett politikai pártoknak. Funkciójuk, szervezeti rendszerük, működési mechanizmusuk, hatalmi pozíciójuk és hatáskörük oly mértékben különbözik az összes többi politikai párttól, hogy kétséges: vajon szociológiai értelemben egyáltalán pártnak tekinthetők-e.

A bolsevik típusú kommunista pártok szociológiai jellemzői:

1. A bolsevik típusú kommunista pártok megkülönböztető jegye s minden – nem elit jellegű – párttól elkülönítő jellemzője, hogy nem egyszerűen az azonos ideológiát elfogadó emberek összessége, hanem élcsapat. Azzal, hogy a párt élcsapatnak és az egyedül tudományos világnézet hordozójának tételezi önmagát, ezzel az átlagemberek, a munkásosztály, a társadalom fölé helyezi magát. Elitpártjellege nem abból adódik, hogy tagjai sajátos vagyoni, műveltségi, származási előnyökkel, esetleg hatalmi pozíciókkal rendelkeznek (mint a parlamenti, műveltségi, hivatásrendi, származási elitpártok), hanem a pártra vonatkozó ideológiai tételekből következik. Lenin szerint a párt „a munkásosztály élcsapata”, a munkásosztály legöntudatosabb, legfelkészültebb tagjait tömöríti. A munkásosztály a történelem vezető ereje, s az élcsapat ennek is a legjobbjait tömöríti magában. A párthoz tartozás különös érdem, kitüntetés.

Ez az ideológiai élcsapat- és elitpártönkép akkor is áthatja a tagokat – és főleg a párt vezetőit –, ha a társadalom többi tagja, valamint más pártok tagjai egyáltalán nem ismerik el sem élcsapat-, sem kiváltságos ideológiai elitpártjellegét.

2. A bolsevik típusú kommunista pártok élcsapat és ideológiai elitpárt önképe lényegileg háromirányú kizárólagossági igényen alapszik:

a.). kizárólag a bolsevik típusú kommunista pártoknak van tudományosan megalapozott és adekvát ideológiájuk,

b.). tudományosan megalapozott és egyedül helyes társadalom-, ember- és természetfilozófiája, tudományos rendszere. Ennek birtokában elvileg és gyakorlatilag is minden tudományos igazság mércéje a pártideológiába és pártfilozófiába ültetett magyarázórendszer és kritérium,

c.) s mindezek ismeretében a bolsevik típusú kommunista párt az egyedül igazán hivatott politikai szervezet a hatalom birtoklására és gyakorlására. Minden politikai szövetség, más politikát és ideológiát valló párttal vagy szervezettel kötött koalíció csak kényszerűségből tett időleges engedmény, ami a politikai hatalom kizárólagos, monopolisztikus és megváltoztathatatlan birtoklásához kell hogy vezessen.

3. A bolsevik típusú kommunista pártok a hatalomra kerülés és a hatalom kizárólagos birtoklása előtt egy jól szervezett kisebbség pártjai voltak. A szigorúan hierarchizált, szorosan szervezett és magabiztos öntudatú pártok a többséggel (még a túlnyomó többséggel) szemben is vállalták történelmi messianisztikus küldetésüket. Az ideológiai elitpárt felsőbbrendűségi tudata és a messianisztikus küldetés és elhivatottság vállalása a többséggel – akár saját osztálybázisával – szemben is nemhogy csökkentette volna elméleti és politikai magabiztosságát, hanem a történelmi hősiesség pátoszát kölcsönözte minden párttagnak a még felvilágosításra szoruló többséggel szemben is. Végül is a többség szembenállása csak mennyiségi és időbeni kérdésnek tűnt számukra, hiszen a kommunisták ideológiai tétele alapján mindenki el kell hogy jusson előbb-utóbb az egyedül adekvát ideológiához és tudományos világnézethez, a marxizmus–leninizmushoz, a párt hivatalos ideológiájához. Az emberek meggyőzése csak helyesen megválasztott és eredményes propaganda, átnevelés és felvilágosítás kérdése.

4. A lenini tétel szerint a munkásosztály a maga spontán politikai szerveződése révén nem juthat el az élcsapat által hordozott tudományos-politikai világnézethez, ezért a munkásosztály adekvát politikai tudatát a párt mint élcsapat „kívülről kell hogy bevigye” a munkásosztályba. A „magában való” munkásosztály „magáért való” osztállyá szerveződése csak a párt közvetítésével történhet meg. A hatalomra kerülés után ez a feladat az új generációkkal kapcsolatosan és az élcsapathoz képest mindenkor elmaradott munkásosztállyal és a társadalom többi tagjával kapcsolatosan vetődik fel mint politikai felvilágosító, nevelési és agitációs feladat. Az intellektuális és ideológiai fölénynek az élcsapat javára való tételezése eleve hierarchikus viszonyt hoz létre a párt és a munkásosztály, a párt és a többi párt, a párt és a többi politikai mozgalom (vö. a szakszervezet csak előiskolája lehet a pártnak, az ifjúsági szervezet úgyszintén), a párt és a társadalom között.

5. A bolsevik típusú kommunista pártok ideológiája és politikai gyakorlata implicite – olykor explicit megfogalmazásában is – tartalmaz egyfajta omnipotens és omnikompetens önképet. Ez az omnipotens és omnikompetens önkép tudatosan, „történelmi szolgálatként” vállalt politikai szerep, ami az ismertetett jellemző vonásokból és a politikai voluntarizmusból adódik. A bolsevik politikai akarat „szertelenné válását” az tette lehetővé, hogy biztosította, hogy az összes többi politikai „akaratot” erőszakkal kizárja a politikai életből. A történelmi küldetéstudat és a politikai voluntarizmus jegyében minden társadalmi alrendszer és politikai tevékenység átpolitizálását, minden társadalmi konfliktus és feladat megoldását a párt vállalta fel.

6. A hatalomra került bolsevik típusú politikai pártok mindenhol a hatalomkoncentráció szerveivé váltak, és összekapcsolták, illetve a szervezeti csúcsokon egymásba csúsztatták a párt, a szakszervezeti, az állami képviseleti, az államigazgatási és a katonai szervezeti pozíciókat. A politikai rendszer nem államközpontú, hanem pártközpontú politikai hatalmi rendszerré alakult át.

A hatalom koncentrálása egycentrumúvá változtatta a politikai rendszert. A pártközpontú hatalomkoncentráció rendszerében monopolisztikusan, vagyis egyetlen párt kezébe összpontosult minden hatalom.

7. A bolsevik típusú kommunista pártok jellemzője volt egyfajta szervezeti karizmatikus hit és meggyőződés, amely azután a konkrét vezetők személyében perszonifikálódott. A karizmatikus vezető különleges és rendkívüli tulajdonságaiba vetett hit a bolsevik mozgalomban elsődlegesen nem konkrét személyre, hanem magára a pártra vonatkozik. A párt a munkásosztály „legféltettebb kincse”, a párt képes és hivatott egyedül a bonyolult társadalmi, történelmi, politikai viszonyok között eligazodni, a helyes megoldásokat megtalálni, a párt hivatott egyedül és kizárólag a társadalom vezetésére, a párt élcsapat, a párt a munkásosztály „megtestesült öntudata”, a pártnak feltétlenül igaza van az egyes párttagokkal szemben, a párt nélkül nincs szocializmus, a párt vezető szerepének érvényesülése nélkül a kommunista társadalomhoz nem lehet eljutni. A párt a történelem igazi cselekvő alanya – állították a kommunisták. A párt e tételezések következtében levált a konkrét párttagokról, mintegy föléjük nőtt. A párttagoktól elválasztott és tőlük függetlenedett párt lett a szocialista forradalom és politikai mozgalom összes pozitív eredményének biztosítéka.

A párt tagjai – Lenin felfogása szerint – már eleve különleges emberek, akik élcsapatot alkotnak.