Ugrás a tartalomhoz

POLITOLÓGIA - A politika és a modern állam Pártok és ideológiák

Bihari Mihály

Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt.

Az értékek összefoglaló magyarázata

Az értékek összefoglaló magyarázata

1. Az érték valaminek a lényeges minősége, tulajdonsága, amit pozitívnak (pozitív érték) vagy negatívnak (negatív érték) minősítünk. Az érték választáson alapul, amelynek során tudatosan előnyben részesítjük az általunk választott minőséget, tulajdonságot (pozitív érték), és elutasítjuk annak ellentétét (negatív érték).

2. Az értékek, az értékkövetelmények pozitív-negatív – választott, előnyben részesített és vállalt, illetve elutasított, elítélt – értékkategória-párokban fejeződnek ki és tudatosodnak. A pozitív és a negatív értékek egymáshoz kapcsolt, egymásra reflektáló, relációs kategóriák. A maguk elvont szintjén kizárják egymást, összeegyeztethetetlenek. Az érték pozitív tartalma csak negatív párjával együtt érthető meg igazán.

A politikai értékek világából hozva a példákat, a legfontosabb pozitív/negatív értékpárok a következők:

szabadság ↔ elnyomás

egyenlőség ↔ egyenlőség

demokrácia ↔ diktatúra

humanizmus ↔ embertelenség

béke ↔ háború

korlátozott és ellenőrzött hatalom ↔ abszolút hatalom

osztott hatalom ↔ koncentrált hatalom

sajtószabadság ↔ cenzúra

a sokféleség tolerálása ↔ monolitikusság, szintolerancia

nyílt politizálás ↔ titkosított politika

biztonság ↔ kiszámíthatatlanság

közéletiség ↔ politikai közömbösség

önkormányzat és autonómia ↔ a központi hatalom abszolút ereje vagy túlhatalma

3. Az értékek többéle funkciót látnak el, általában együttesen érvényesülnek, de egy-egy konkrét szituációban valamelyik funkció dominánssá válhat.

a.). Az értékek magatartás-befolyásolók. A választott és vállalt értékkövetelmények és az elutasítottak egyaránt meghatározzák az egyén viselkedését egy konkrét szituációban. Az érdekek, a szükségletek, az érzelmek mellett (azoknak alárendelten vagy azok fölött, azokkal szemben is) az értékek a legfontosabb viselkedésszabályozók.

b.). Az értékek értékmérők, értékelési mérceként funkcionálnak, amelyek alapján pozitívan vagy negatívan értékeljük mások magatartását. A választott értékmérce és a konkrét magatartás összevetése alapján következtethetünk az egyén, a csoport, a szervezet felelősségére, mentjük fel, ítéljük el, követelünk és ítélünk szankciót vagy dicséretet számára.

c.). Az értékek integrálják azokat az egyéneket, akik azonos politikai, vallási, erkölcsi stb. értékeket választanak és részesítenek előnyben, egyúttal elkülönítik önmagukat az általuk vállalt értékeket elutasító, más értékeket elfogadó csoportoktól.

d). Az értékeknek életminőséget meghatározó funkciójuk van. Egy adott társadalomban, csoportban, szervezetben érvényesülő, domináns értékrendszer meghatározza az egyének mindennapi életének jellegét, minőségét. A diktatúra nemcsak más hatalmi szerkezet és uralmi rendszer, mint a demokrácia, de más életminőség is. Eltér a két rendszerben a választható és a nem választható magatartások köre, tartalma, jellege, eltér az egyén önmegvalósításának lehetősége, eltérő az emberek egymáshoz és a hatalmi szervezetekhez fűződő viszonya, eltér a társadalmi közérzet, a konfliktusok tartalma és megoldhatósága stb. – összességében az életminősége.

4. Az értékek Sollen-jellegű objektivációk. Az értékek kellést, követelményt kifejező formákban, megfogalmazásokban jelennek meg pozitív (valamit követelő) vagy negatív (valamit elutasító) tartalommal. A Sollen-jellegű értékobjektivációk – éppen kellést, követelményt kifejező tartalmuk miatt – akkor is érvényesek, ha a mindennapi életben azok nem érvényesülnek. A demokrácia értékeinek, követelményeinek (a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, a hatalom megosztása, a pártalapítás szabadsága stb.) érvényességét nem szünteti meg a diktatúra, csupán megvalósulásukat (Seinné válásukat) akadályozza meg. A Sollen-jellegű értékkövetelmények tehát önállósult szellemi objektivációk, normatív jellegűek: általánosan megfogalmazottak, ismétlődően be kell tartani azokat, és be nem tartásukat szankcionálják.

5. Az értékek megfogalmazói, fenntartói, hordozói és továbbadói: valóságos társadalmi csoportok és közösségek. A szociológiai értelemben vett valódi csoportok és közösségek összetartó, integráló eleme a közösen elfogadott és tudatosított értékek rendszere. A csoporthoz tartozás feltétele ezeknek a csoportérdekeknek az elfogadása és érvényesítése a mindennapi élet konkrét viszonyaiban. A csoport tagjainak közös tevékenységét, életét, az új nemzedékek szocializációját, nevelését az értékek átadása kíséri.

Az értékek világának hordozói a közösségek. A közösségek teremtik, tételezik, fogadják és sajátítják el a szocializáció keretében az objektiválódott értékeket, építik le és utasítják el korábbi nemzedékek értékrendszerét, folyamatosan megőrizve és egyúttal átalakítva a közösségek értékrendszerét. Az értékek csoportminőségű összetevői a mindennapi létnek. Az egyén értékrendszere csak mint valamely közösség/közösségek tagjának értékrendszere alakul ki és létezik. A társadalom értékrendszere pedig a közösségek értékeinek rendszereként létezik csupán.

6. Az értékek társadalmi és történeti objektivációk. Az értékek világa történetileg egyre gazdagabbá és differenciáltabbá válik. Az alapvető értékek (az emberi élet, a szabadság, az egyenlőség stb.) mellett, valamint az alapvető értékekből levezetett szekunder, leszármaztatott értékek egyre gazdagabb és differenciáltabb rendszere épül ki. Így a biztonság, a részvétel, a közéletiség, a humanizmus, a béke, az információhoz jutás stb. értékei. Az elvont értékek elvek, célok, általános követelmények formájában fogalmazódnak meg, megőrizve történetileg állandónak bizonyuló értéktartalmakat, és új és új tartalmakkal bővítve azokat. A félelem és kiszolgáltatottság nélküli élet, a szociális biztonság értékei természetesen csak az élet és a szabadság legalapvetőbb értékeinek bizonyos fokú garantálása után jelenhettek meg.

A béke mint objektív érték végigkísérhette az emberiség történetét, de a békéhez, mint az emberi élet megőrzéséhez fűződő kollektív joga az emberiségnek akkor vált elementáris erejűvé, mindent megelőzően fontos értékké, amikor eljutott az emberiség oda, hogy két-három ország politikai-katonai vezetésének döntésétől függ az egész emberiség léte vagy történelmi pusztulása.

Az értékek társadalmi objektivációk, konkrét emberi céltételező tevékenységek eredményeként jönnek létre, fogalmazódnak meg. A későbbi nemzedékek számára az objektiválódott értékek már mint készen talált, elsajátítandó követelmények rendszere létezik, magatartásuk és tevékenységük számára keretet, korlátot, de még inkább tartalmat, irányt meghatározó objektivációs rendszerként hatva.

7. Az értékek a mindennapi lét folyamataiban keletkeznek mint speciális tudati objektivációk. Az értékek a mindennapi lét folyamatainak alapvető magatartás-befolyásolói és a mindennapi lét minőségét meghatározó elemek.

8. Az értékek rendszert alkotnak, kölcsönösen feltételezve egymást, összekapcsolódva más értékekkel. Az értékrendszerek – az objektiválódott, a közösségek kollektív tudatában megőrzött és hordozott értékek éppúgy, mint az egyének tudatának részeként létező szubjektív értékrendszerek –

  • hierarchizáltak,

  • heterogén tartalmúak és

  • történetileg változóak.

Minden, a közösségek által megőrzött és érvényesített értékrendszernek vannak alapvető, elsődleges értékei, standardizált követelményei, amelyek hierarchikusan az elsődlegesek, és a többi (szekunder, leszármaztatott) értékek ezekkel (legalábbis nagyrészt) koherens rendszert alkotnak.

9. A társadalom értékrendszere természetszerűen és megszüntethetetlenül heterogén, ami a sokféle csoport, réteg, közösség, szervezet létével függ össze. A közösség egyik alapvető jellemzője, hogy viszonylag elkülönült érték- és normarendszere van. Az eltérő etnikai, vallási, kortársi, politikai-világnézeti csoportok értékvilága az antagonisztikusan eltérő és összeegyeztethetetlen különbözőségektől, az egymástól csak relatíve elkülönülő, egymást kiegészítő vagy egymástól csak kismértékben eltérő különbségekig terjedhet.

Egy adott közösség értékrendszerében is – minél inkább a másod-, harmadrendű leszármaztatott értékeket vizsgáljuk – találunk eltéréseket, a rendszer alapvető koherenciáját fel nem rúgó, de határozottan ellentmondó elemeket is.