Ugrás a tartalomhoz

Nyúltenyésztés

Szendrő Zsolt, Matics Zsolt, Gerencsér Zsolt, Radnai István (2010)

Kaposvári Egyetem

2. fejezet - A HÁZINYÚL BIOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI

2. fejezet - A HÁZINYÚL BIOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI

Származás, elterjedés, domesztikáció

Nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha) az eocén korban (45 millió évvel ezelőtt) már éltek. A házinyúl az üregi nyúltól (Oryctolagus cuniculus) származik, a mezei nyúl (Lepus europeus) más faj (3. és 4. kép). A legtöbb nyelvben elnevezésük is különbözik, angolul: wild rabbit és hare, németül: Wild Kaninchen és Hase, oroszul: krolik és zajác. A faji elkülönülésnek több bizonyítéka is van (kromoszómaszám: 22 illetve 24 pár; testnagyság, testalkat: kicsi, zömök, illetve nagy, megnyúlt; vemhességi idő: 30-33 illetve 42 nap; fiókák: fészeklakók, csupaszok és vakok illetve fészekhagyók, szőrösek és látnak). Házinyúllal az üregi nyúl keresztezhető, a mezei nyúl nem (az embriók korai stádiumban felszívódnak).

A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andaluziában találták. Kb. 1 millió évvel ezelőtt telepedett meg Dél-Franciaországban, de a Loire évezredeken keresztül természetes határt szabott elterjedésének. Ó-egyiptomi falfestményeken, domborműveken látható nyúl (i.e. 2500-2000), a föníciaiak szívesen fogyasztották (i.e. 1000). Varro (i.e. 116-27) leírásából tudjuk, hogy a rómaiak fallal körülvett „nyúlkertekben” (leporáriumokban) tartották, mint vad (vadászható) állat terjedt el a birodalomban. A X. században jelent meg Észak-Franciaországban, majd a középkorban egész Európában elterjedt, a XVI. században jutott el Magyarországra. A szerzetesek kolostorok udvaraiban (XVI. század) nevelték, főként nagyböjt idején fogyasztották, mint böjti, a hallal azonosnak tartott eledelt. Bár Agricola 1595-ben már több fajtáról beszámolt (vadas, fehér, hamuszürke, fekete-fehér tarka), de a legújabb nézet szerint a domesztikáció kezdete a XVIII. századra tehető. Ettől az időponttól beszélhetünk céltudatos tenyésztésről.

A hajósok a világ sok tájára magukkal vitték az üregi- és a házinyulat. A szigeteken szabadon engedték őket és mint „élő húsraktárt” használták a később arra járó hajósok számára. Legismertebb az Ausztráliába történő 1859. évi betelepítése, ahol a nyulat fogyasztó ragadozó hiányában és a vadászok által új területekre való telepítés segítségével gyors ütemben, mint az egyik legnagyobb mezőgazdasági kárt okozó állatfaj terjedt el.

A házinyúl intenzív tenyésztése az 1950-es évek végén kezdődött. Ekkor kerültek be az USA-ból az első nagyobb új-zélandi fehér, majd kaliforniai populációk Nyugat-Európába. A hagyományos, gyakran az udvaron felállított faketrecekkel szemben, dróthálóból készült ketrecekben és zárt épületben történő tartás jelentett új irányt. Ugyanerre az időre tehető a nyúltápok megjelenése. Javult a termelékenység és az állományok genetikai képességének kihasználása. A 70-es években állították elő az első korszerű nyúlhibrideket. A természetes pároztatást felváltotta a mesterséges termékenyítés.

Más gazdasági állatfajokhoz hasonlóan az elmúlt évtizedben az alternatív nyúltenyésztés különböző formái (pl. bionyúl) is kezdenek elterjedni.