Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Prémtermelő fajták

Prémtermelő fajták

Karakül

Sivatagi (Karakorum, Khiva) legelőkön kialakított, zsírfarkú, kevertgyapjas juh ( 68. kép ). A bőségesebb vegetáció idején tartalékokat képeznek, azaz zsírpárnákat növesztve a farkukon, készülnek az ínségesebb időszak átvészelésére. Az anyák és a kosok közel 1/3-a suta, a többi kos csigás szarvakat visel. A fülek nagyok, lógóak. Az anyák 40-60 kg, a kosok 60-70 kg súlyúak. A kevert gyapjas bundában a pehelyszálak 30-40 µm, a felszőrök 50-100 µm vastagok. Az anyák nyírósúlya 2-3 kg, a kosoké 3-5 kg, R=50-80%. Évente 2x nyírják az anyákat. A 2 évnél idősebb juhok bundája különböző (sötétszürke, kékes-szürke, vöröses-szürke, vöröses-barna, fekete, fehér) színű lehet. A kor előrehaladásával a világos szálak aránya nő. Az egy-napos bárányokról nyert és kikészített prémjeikről, az ún. perzsabundának köszönhetően lett világhírű (1850, Lipcsei vásár) a fajta. Az újszülött bárányok testének többsége fekete színű, nagyon élénk fényű, csőszerűen összesodródott vagy bab, borsó, gyűrű alakú, sűrű szálcsomók fedik. A bundának ez a sajátos jellege csak 1-2 hetes életkorig marad meg, így már a 2-4 napos bárányoknál eldöntendő, hogy selejtezik-e vagy továbbtenyésztésre megtartják. Az ilyen típusú prém iránti piaci kereslet évtizedek óta hanyatlóban van, ezért a fajta létszáma is visszaesett. Európában, Németországban és Franciaországban, továbbá hazánkban is felhasználták értékesebb prémtermelő fajták előállításához. Magyarországon a rackát keresztezték karakül kosokkal, de mivel az őshonos rackánk pörge szarvalakulását megváltoztatta, ezért felhagytak a prémtermelést javító keresztezéssel.