Ugrás a tartalomhoz

Állati termékek táplálkozás-élettani szerepe

Dublecz Károly (2011)

Pannon Egyetem

9. fejezet - Az állati termékek és emberi egészsége közötti kapcsolat

9. fejezet - Az állati termékek és emberi egészsége közötti kapcsolat

Mintegy 150 olyan betegséget írtak le, amely különböző zoonózisok révén az állatokról az emberre átkerülve az ember egészségét veszélyeztetik. Ezek többsége azonban különböző rágcsálókkal és vadon élő állatokkal hozható összefüggésbe. A gazdasági állatfajokkal kapcsolatban felmerülő ilyen jellegű betegségek száma csekély, de jelentőségük mégis nagy. Ezeket foglalja össze a 19. táblázat. Ezen betegségek előfordulási arányát különböző módokon lehet csökkenteni. Ilyen lehetőségek pl. a különböző kórokozó mentesítési programok vagy a fertőzés kockázatainak különböző módon való csökkentése. Erre jó példa az Európai Unióban és hazánkban folyó szalmonella-mentesítés, és a vágóhídi technikák fejlesztése, a fertőzési kockázatok minimálisra csökkentése érdekében. A zoonózisok kontrolljában a vágóhídi higiéné, az ételek tárolása, a húsok megfelelő hőkezelése egyaránt fontos tényező.

A nagyüzemi élőállat tartás során elterjedt az antibiotikumok használata a fertőzések csökkentése érdekében, de ma már tiltják, vagy helytelenítik azok rutinszerű használatát, mert fennáll az adott antibiotikumnak ellenálló mikroorganizmusok létrejöttének veszélye.

A felsorolt betegségek közül a fejlett országokban a bélbetegségek a leggyakoribbak, amelyeket a Campylobacter, az E. coli és a Salmonella mikroorganizmusok okoznak. Bár ételmérgezések mindig is előfordultak, az emberek ma már mind fizikailag, mind mentálisan, kevésbé toleránsak velük szemben.

Potenciális zoonózist jelent a bovine spongiform encephalopathy (BSE), a szarvasmarhák szivacsos agyvelősorvadása. Nincs bizonyíték ugyan arra, hogy a szivacsos agyvelősorvadást az ember az állatoktól kapja el, de az úgy nevezett Creutzfeld-Jakob kór, ami egybevág a szarvasmarha kergemarha kór betegséggel, mindenképpen kétséget ébreszt az emberben ezen állítás iránt, és speciális ellenőrzés igényét veti fel.

Azok az állati termékekben megtalálható főbb vegyi összetevők, amelyek egyes emberi megbetegedésekkel összefüggésben állhatnak, általában a zsírok, ezen belül főként a telített zsírsavak. A betegségek, amelyekkel összefüggésbe hozhatóak, a keringési rendszerekkel kapcsolatosak – főként az artériák falának sérülését (atherogenesis), illetve vérrögképződést (thrombogenesist) okoznak. Amikor az artériák fala megsérül, lipideket tartalmazó rostos plakkok alakulnak ki és ezek rögökké fejlődhetnek. Ha rögök képződnek a véráramban, ezek megakadályozzák a szívizmokba történő véráramlást, amit a mindennapokban koronáriás szívbetegségeknek nevezünk. Ha ezek a rögök az agy vérellátását biztosító ereket zárják el, akkor agyvérzést (stroke), ha pedig a tüdő vérereit , akkor tüdőembóliát okoznak. Ezek a betegségek gyakran halállal végződnek, és, ha a beteg túl is éli, súlyosan sérült maradhat. Hasonló problémákat okozhatnak a sérült vérerek.

A keringési rendszerben végbemenő zsírlerakódás és az elfogyasztott zsírok közötti kapcsolat a zsírokat a vérben szállító lipoproteinekkal van összefüggésben. A lipoproteinek különböző formákban fordulnak elő, sűrűségüktől és a vérben megjelenő koncentrációjuktól függően; segítségükkel meg lehet becsülni a szívroham és az agyvérzés előfordulásának esélyét. Magas rizikófaktort jelentenek az alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) és a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL) magas koncentrációi. A nagy sűrűségű lipoproteinek magas koncentrációja (HDL) viszont alacsony rizikót jelent. A vér koleszterin tartalmának, elsősorban az ún. atherogen (VLDL + LDL) koleszterinnek, magas koncentrációja, szintén magas rizikófaktor. Ezen mutatók jelentősége folyamatos viták és kutatások tárgyát képezik napjainkban is.

Amint azt már korábban is említettük, az ételekben található telített zsírsavakat (SFA) tartják elsősorban felelősnek a vér magas-rizikójú lipoprotein tartalmáért; az oktadekánsav (sztearinsav C18), a tetradekánsav (mirisztinsav C14) és bármely más transz zsírsavat tekintik ebből a szempontból a legkárosabbnak. Az SFA növekvő fogyasztásával a vér összes koleszterin szintje és annak LDL tartalma is emelkedik. Fordítva, a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) kedvező hatásúak, bár az egyes PUFA családok hatásukban különböznek. Az omega-6 (n-6) PUFA (amely főként növényi zsírokban fordul elő) csökkenti az LDL koncentrációját a vérben, az omega-3 (n-3) PUFA (amely főképp a halzsírokban található) pedig jelentősen csökkenti a VLDL szintet. Az SFA és PUFA között találhatóak az egyszeresen telítetlen zsírsavak (MUFA), mint például az oktadekánsav (olajsav 18:1), amit általában semlegesnek, esetleg a vér lipoproteinjei szempontjából hasznosnak tartanak.

Ahogy felfedezték a zsírfogyasztás és a kardiovaszkuláris betegségek közötti kapcsolatot, számos ország táplálkozási útmutatót készített, ami arra ösztönzi az embereket, hogy csökkentsék zsírbevitelüket, különösen a telített zsírsavakét. Az általános ajánlás szerint a zsírnak nem szabad az összes energia bevitel 30%-át meghaladnia és ennek a zsírmennyiségnek olyan módon kell zsírsavakat tartalmaznia, hogy az SFA, MUFA és PUFA mindegyike kb. 10% legyen. Egy kevésbé extrém javaslat szerint a PUFA: SFA javasolt aránya 0,5:0,8.

Magyarországon a zsírbevitel még mindig magas, az összes energia bevitel 45-50%-át teszi ki és további változástatásokra van szükség, hogy ezek az értékek az útmutatásoknak megfeleljenek. Csak a növényi zsírok bevitele felel meg a zsírsavak szempontjából ajánlott 10:10:10 százaléknak. A szárazföldi állatok zsírja túlnyomó részben telített zsírsavakat tartalmaz, így például a tejzsírban a SFA:MUFA:PUFA aránya: 8,5:3,3:0,3, a húsban pedig 8,3:8,3:2,0.

A fent megadott számok rávilágítanak a nehézségekre – talán arra is, hogy lehetetlen a zsírfogyasztás útmutatóit követni egy olyan étrendben, amely nagy mennyiségű állati terméket tartalmaz. Azok számára, akik követni akarják az útmutatásokat, az ideális stratégia az állati zsír bevitelének csökkentését jelentené a mellett, hogy az állati termékek más alkotóelemeinek bevitelét nem csökkentenék. Más szóval, az emberek továbbra is fogyasztanának húst és tejet, illetve azok származékait, de ezen termékek alacsonyabb zsírtartalmú változatát választanák. A magasabb zsírtartalmú húsok helyett például alacsonyabb zsírtartalmúakat, főként olyanokat, amelyek kevesebb telített zsírsavat tartalmazó zsírt tartalmaznak. Ez az oka annak, hogy a baromfihús mindinkább a marhahús helyébe lép. A zsírt emellett el lehet távolítani a húsdarabokról, és a sütéshez is lehet növényi olajat használni. A folyékony formában fogyasztott tejet csökkentett zsírtartalommal lenne célszerű fogyasztani: 20g/kg (pl. fele a természetes zsírtartalomnak). A tejtermékek közül a vajat leginkább növényi eredetű zsírokkal (margarin) kellene helyettesíteni.

Állatokkal foglalkozó táplálkozási szakértők, szövetkezve az állattenyésztőkkel, úgy reagáltak arra, hogy az állati eredetű ételeket megtartsák, hogy módosították a zsír összetevőit. Az állatokat sovány hústermelő képességük alapján szelektálják, és úgy takarmányozzák őket, hogy izomtermelésük a maximális legyen, majd olyan korban vágják le azokat, amikor még fiatalok, így testük kevesebb zsírt tartalmaz. A sertések és baromfi fajok esetében a testzsírok zsírsav összetételét takarmányozással befolyásolni lehet. Például az n-3 és n-6 többszörösen telítetlen zsírsavak arányát felcserélik. A kérődzők ugyanakkor nagyobb mennyiségben telített zsírsavakat raktároznak, mivel növényi eredetű takarmányaik telítetlen zsírsavai a bendő mikroorganizmusok hatására részben hidrogéneződnek.

A tehéntej zsírtartalma különleges, alacsony rosttartalmú takarmányozással, csökkenthető, de ez a csökkenés csak úgy érhető el, hogy közben felborítják az állat normális metabolizmusát. Ez felveti a kérdést, hogy morálisan elfogadható-e, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk az állatot azért, hogy kielégítsük a fogyasztói igényeket. A ultra sovány hústermelésre szelektált sertések is számos anyagcsere problémával küzdenek, mivel a sertések számára fontos a bőr alatti zsírréteg, hogy védelmet nyújtson számukra a hideg ellen.

A különböző nemzetek közötti összehasonlítás valamilyen kapcsolatot mutat a húsfogyasztás (főként vörös hús, úgy, mint marha és bárány) és a bél-, mell- és prosztata rák előfordulása között. Azonban azok az összehasonlítások, amelyeket más populációk között végeztek (pl. vegetáriánusok és vegyes táplálkozásúak), nem mutattak ilyen kapcsolatot, ezért az a feltételezés, hogy a hús, vagy bármely állati termék fogyasztása rákkeltő lenne, nem bizonyított.

Új dimenziókat nyitott meg az a felfedezés, ami az állati zsírok emberi táplálkozásban elfoglalt helyét – főként a kérődzők zsírtartalmát – illeti, hogy egy bizonyos zsírsav, amit konjugált linolsavnak (CLA), pontosabban, cisz-9, transz-11 oktadekán savnak neveznek, hasznos szerepet tölt be a szervezet számára. Ez a zsírsav atherosclerosis gátlónak és anti-karcinogénnek bizonyult, egyes adatok szerint csökkenti az elhízás kockázatát és fokozza az immunfunkciókat. A CLA a kérődzők bendőjében és részben egyéb állatfajok vastagbelében termelődik a telítetlen zsírsavak közül a linolsav bakteriális hidrogénezése során, de mint köztes vegyület az állati szövetekben is szintetizálódik. Ezért jelen van mind a kérődzők tejében, mind a húsában, kisebb mennyiségben pedig egyéb emlősállatok szöveteiben is. Ha a kérődzők olyan takarmányt kapnak, amelyek viszonylag magas koncentrációban tartalmaznak telítetlen zsírsavakat, ezen belül linolsavat, mint például a legelőfű, akkor a szövetek és a tej zsírtartalmán belül annak CLA tartalma is megnő.