Ugrás a tartalomhoz

Ásvány és kőzettan

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Dunabogdány, Csódi-hegy, andezit-kőfejtő

Dunabogdány, Csódi-hegy, andezit-kőfejtő

Dunabogdány a Visegrádi-hegység északi részén, a Szentendrei-Duna jobb partján terül el (5.1_1_ ábra). A községtől délre található 279 m magas Csódi-hegyen messziről is jól látható hatalmas kőfejtő működik, melyben miocén dácitot fejtenek. A kőzet üregeiben sokféle ásvány gyűjthető. a lelőhely meglátogatása és a gyűjtés engedélyköteles. A bánya földrajzi koordinátái: 47°46’37.73”É, 19°02’15.01”K (5.1_2. ábra).

5.1_1_ ábra. A dunabogdányi Csódi-hegy földrajzi elhelyezkedése

5.1_2. ábra: A dunabogdányi Csódi-hegy topográfiai térképe

5.1_3. ábra: A dunabogdányi Csódi-hegy földtani képződményei

A Csódi-hegy típusos lakkolit, mely mintegy 14,8 millió éve, a középső-miocénben jött létre a börzsönyi és visegrádi-hegységi vulkanizmus korai szakaszának végén (5.1_3. ábra). A mélyből felnyomuló magmatömeg az akkor a felszínen lévő oligocén üledékes kőzetrétegeken már nem tudott áthatolni, s közéjük nyomulva egy részüket boltozatszerűen felemelte, az érintkezési felületen pedig megpörkölte. A lakkolit a legújabb vizsgálatok szerint dácitból épül fel. A kőzet friss állapotban kékesszürke, míg a hidrotermásan átalakult részeken sárgásbarna színű. Az alapanyagban szabad szemmel is jól látható kőzetalkotó ásványok (plagioklászföldpátok, biotit, amfibol), ritkábban gránátok találhatók. A lehűlő lakkolitban kialakuló repedések és üregek falán a hipotermás paragenezis során kialakult ásványok, lényegében a kőzetalkotó ásványok fenn-nőtt kristályai fordulnak elő. A Csódi-hegy ásványtani érdekességei azonban nem ezek, hanem a hidrotermás oldatokból kivált ásványok. Ezek közül világviszonylatban is jelentősek a zeolitok: a kabazit-Ca és fakolit nevű ikerváltozata, a sztilbit-Ca és az analcim. A zeolitok mellett a Csódi-hegy leggyakoribb ásványa a változatos megjelenésű kalcit. Végül legutolsó kiválásként különböző epigén (másodlagos) ásványok, elsősorban mangán-oxidok és vas-oxidok (-hidroxidok) keletkeztek.

A dunabogdányi bányában gyűjthető leggyakoribb ásványok a következők:

Almandin: a kőzetben bennőve vérvörös, 1-2 mm-es kristályok.

Analcim: színtelen, fehér, max. 1 cm-es kristályok, magányosak vagy egymás mellé nőtt kristályokkal borított felületek.

Kabazit: színtelen, fehér, rózsaszínű, áttetsző, 1-4 cm élhosszúságú romboéderek. A kúpalakú vicinális ikerkristályok, a fakolitok hasonló színűek, néha szürkék vagy sárgák, átlátszatlanok, nagyságuk 1-2 cm, kivételesen igazi óriások (8-15 cm-esek).

Kalcit: fehér, sárga, barna színekben és változatos termettel. Vékonytáblás („papírpát”), romboéderes, szkalenoéderes és tűs kristályok.

Pirit: a kőzetben hintések és 1-3 mm-es hexaéderek.

Stellerit: fehér, sárga, sugaras szerkezetű gömbök. A gömbök felszíne, (ellentétben a zegzugos felszínű sztilbit-csoportokkal) mindig sima.

Sztibit: színtelen, fehér, sárgás, gyöngyházfényű, pár mm-es lapos oszlopok és ezekből összeálló kévés halmazok, melyek elérhetik az 1 cm-t.

A dunabogdányi Csódi-hegy távlati képe

A dunabogdányi Csódi-hegy bányaudvarának részlete

A Csódi-hegy lakkolitját felépítő dácit

Erősen töredezett dácit az alsó bányaudvarban

Pados elválású dácit a dunabogdányi Csódi-hegyen

Pados elválású dácit a dunabogdányi Csódi-hegyen

Pados elválású dácit közeli képe

Sávos szerkezet dácitban

Porfíros szövetű dácit

Limonitos kéreg a dácitban levő hólyagüreg falán

A hólyagüregek gyakori ásványa a kabazit

A hólyagüregek gyakori ásványa a kabazit

Foltos elrendeződésű ásványcsoportosulás a dácit anyagában

A kőzet falán fenn-nőtt formában jelenik meg a kőzetalkotó plagioklász földpát

Fenn-nőtt plagioklász földpát kristályok a dácit falán

Sárga színű kalcit kristályok dácitban

Analcim kristályos bekérgezés dácit üregében

Analcim kristályos bekérgezés dácit üregében (közelkép)

Válogatott irodalom

Bognár L. 1987: Ásványhatározó. – Gondolat Kiadó, Budapest, p. 478.

Juhász Á. 1987: Évmilliók emlékei. – Gondolat Kiadó, Budapest, 405-411_

Szakáll S. (szerk.) 1996: 100 magyarországi ásványlelőhely. – Minerofil Kiskönyvtár II., p. 139.

Szakáll S. 2008: Barangolás az ásványok világában. – Debrecen, p. 120.

Szakáll S. – Jánosi M. 1995: Magyarország ásványai. Kiállításvezető. – Miskolc, 68-75.

Vendl A. 1926: Jelentés Szentendre, Leányfalu, Dunabogdány és Pomáz környékéről. - A Magyar Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1924-ről, 31, 21-22.