25   oldal


Ásványrendszertan


 

7. Láncszilikátok (inoszilikátok)

Szerkezetükben az SiO4-tetraéderek közös oxigénekkel, egyirányú kapcsolódással egyszeres vagy többszörös láncokká (szalagokká) fűződnek össze. A láncokat és szalagokat összekötő kationok szintén egydimenziós kötelékekben helyezkednek el. Szerkezeti alapelemük látszólagos egyszerűsége ellenére a láncszilikátok sokféle szerkezeti típusban ismertek, mert az összekapcsolódó tetraéderek különböző konfigurációkat vehetnek föl. A periodikusan ismétlődő (azonos konfigurációjú) szerkezeti egységek a c-tengellyel (ritkábban a b-tengellyel) párhuzamosan állhatnak 2, 3, 5, 7 vagy 9 tetraéderből. A természetben leggyakoribb a kettes periodicitás, ebben az esetben tehát minden második tetraéder után megismétlődik a szerkezet.

Az ilyen láncszerkezetű kristályok, – a szerkezet által meghatározottan – zömmel nyúlt oszlopos vagy tűs kifejlődésűek és a lánc hossziránya szerint jól hasadnak. Leggyakrabban kétféle típusú lánckapcsolódás jön létre: a kettes periodicitású egyszerű lánc, melyben az ismétlődő szerkezeti egység (Si2O6)4–, illetve a kettes periodicitású kettős lánc (vagy szalag), melyben az ismétlődő szerkezeti egység (Si4O11)6–. Ritkábban többszörös (hármas, négyes, hatos) láncok is létesülhetnek, melyek átmenetet képviselnek a rétegszilikátok felé.

A kőzetalkotó ásványok két igen fontos csoportja tartozik a láncszilikátok körébe: az egyszerű láncú piroxének és kettős láncú amfibolok. Számos hasonlóság és különbség van a két csoport között. A legtöbb piroxén- és amfibolásvány a monoklin rendszerben kristályosodik, emellett mindkét csoportban vannak rombos szimmetriájú tagok. Hasonló kationok jelennek meg mindkét csoportban. Amíg azonban az amfibolok tartalmaznak (OH)-csoportot, addig ez a piroxénekből hiányzik. A kristályok termete a piroxének esetén inkább zömök prizmás, míg az amfiboloknál nyúlt prizmás, tűs vagy finom szálas, sokszor pedig azbesztszerű megjelenésű.

A piroxének magasabb hőmérsékleten, bázisosabb magmából kristályosodnak. Az amfibolok inkább a könnyenillókban gazdag, intermedier vagy savanyú magmákból válnak ki. Emellett Fe- és Mg-gazdag metamorf kőzetekben is otthonosak. Ha víz is jelen van a magmás olvadékban vagy a metamorf fluidumokban, akkor a korábbi képződésű piroxének a fluidumokkal reagálva könnyen amfibolokká alakulhatnak át.

Végül, ismertek kettesnél nagyobb periodicitású (3-as, 4-es, 5-ös, 6-os) egyszerű, kettős, hármas stb. lánckapcsolódást tartalmazó szerkezetek, ezeket nevezzük piroxenoidoknak, melyek között néhány gyakoribb ásvány is található.

Piroxén-csoport

A láncszilikátoknak az amfibolok mellett a legfontosabb csoportja. A piroxének egyszerű, két tetraéderes periodicitású láncában az SiO4-tetraéderek két-két oxigén révén a c-tengely irányában végtelen láncokká kapcsolódnak össze, általános egységük (Si2O6)4-. Ezek a láncok az (100) síkkal párhuzamos rétegeket képeznek. A tetraéderes rétegekkel párhuzamosan oktaéderes koordinációjú, láncokból álló rétegek helyezkednek el (esetenként 8-as vagy 7-es koordinációjúak ezek a kationok).



A piroxének szerkezete

Piros golyók = M1 (Al, Mg, Fe2+, Fe3+, Mn2+), sötétkék golyók = M2 (Na, Ca, Li, Mn2+, Mg, Fe2+, Al, Cr3+, Ti3+), narancssárga tetraéderek = (Si, Al)O4.


A piroxének általános kémiai képlete: M1M2(T2O6), ahol az M1 6-os (oktaéderes) koordinációjú kationokat (általában Mn2+, Al, Mg, Fe2+, Fe3+), az M2 az ionsugártól és a láncok kapcsolódási módjától függően 6-os, 7-es vagy 8-as koordinációjú kationokat (Na és Ca 6-os, Li 7-es, Mn2+, Mg, Fe2+, Al, Cr2+ és Ti3+ 8-as), míg a T tetraéderes koordinációjú kationokat (Si, Al) jelöl. Ezzel a szerkezettel magyarázható a piroxének jellegzetes, prizma sz. jó hasadása. A két hasadási sík által bezárt szög 87°, a piroxénekre jellemző sajátság.




A piroxének hasadása a szerkezet függvényében

A piroxének a természetben – a gránátokhoz, amfibolokhoz stb. hasonlóan – szilárd oldatokat (elegykristályokat) alkotnak, melyekben változatos ionhelyettesítések történhetnek. Ezek a helyettesítések alapvetően a kőzet kemizmusától és a képződéskor fennálló hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól függnek. A piroxének elnevezését – a kémiai elemzést alapul véve – a szilárd oldatok két szélső tagjához való viszony szabja meg. A kérdéses ásvány az 50%-os szabály szerint azt a nevet kapja, amelyik szélső taghoz – kémiai összetételét tekintve – közelebb áll.




Gyakori Ca–Mg–Fe piroxének helye az elnevezésükhöz szükséges háromszögdiagramban

A jelenlegi nevezéktanban közel 30 piroxénásvány neve ismert. Ezek alcsoportokba sorolása a domináns töltéskiegyenlítő kationok alapján történik. Gyakoriságuk alapján négy alcsoportot emelünk ki, ezek a következők: Ca–Mg–Fe piroxének, Ca–Na piroxének, Na piroxének, végül egyéb piroxének.

(Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi rendszerezés azt vette alapul, hogy a piroxének kétféle kristályrendszerbe tartoznak; a rombos rendszerbe tartozókat nevezték ortopiroxéneknek, míg a monoklin rendszerbe tartozókat klinopiroxéneknek.) Az alábbiakban csak néhány kőzettani szempontból fontos amfibolt mutatunk be.

Diopszid    CaMg[Si2O6] – monoklin

Krist.: kristályai nyúlt vagy zömök prizmásak, vagy táblás termetűek. Uralkodó formái monoklin prizmák és véglapok. Gyakran rudas-oszlopos, vagy szemcsés halmazokat alkot. Sokszor szételegyedési lemezek formájában más Mg–Fe-gazdag piroxénekben jelenik meg.



A diopszid kristályformái

Zöld = {100} véglap, kék = {010} véglap, sárga = {001} véglap, szürke = {01} véglap és piros = {110} monoklin prizma.




A diopszid kristály szimmetriaelemei: 1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.




Zöld prizmás diopszid kristály






Smaragdzöld diopszid kristály (krómdiopszid változat)




Nyúlt prizmás diopszid kristályok (krómdiopszid változat)




Színzónás diopszid kristály, a zöld szín jelzi a vas beépülését a szerkezetbe




Nyúlt prizmás diopszid kristály kloritpikkelyekkel

Fiz.: hasadása {110} sz. jó, {100} és {010} sz. közepes; K = 5,5–6,5; S = 3,20–3,45; fehér, halványzöld, zöld, sötétzöld; karcolási pora fehér vagy világoszöld; üvegfényű. Macskaszem-hatás és csillag-hatás (aszterizmus) a sötétebb változatoknál előfordulhat.

Kém.: teljes szilárd oldatsor a diopszid és a Mg helyett Fe2+-t tartalmazó hedenbergit között létezik. A vassal ellentétben a Mn, Zn és Cr csak korlátozottan helyettesíthet. Egyéb helyettesítési lehetőségek az augit irányába közönségesek ("diopszidos augit"). Különösen a kőzettanban használt változatnevek: fassait (átmeneti tag a diopszid és augit között), diallág (az {100} lapjai fémes fényűek, átmeneti tag a diopszid és augit között), krómdiopszid (smaragdzöld, Cr-tartalmú).

Augit   (Ca,Na)(Mg,Fe2+,Fe3+,Al,Ti)2[(Si,Al)2O6] – monoklin

Krist.: legtöbbször zömök prizmás kristályokként fordul elő. Uralkodó formái monoklin prizmák és véglapok. Gyakran képez ikreket: {100} sz. mellénőtt ikrek, {001} sz. poliszintetikus ikrek, {101} sz. átnövési ikrek (kereszt alakúak). Egyes kőzetekben gyakoriak durva szemcsés halmazai, ritkábban nagy hasadási felülettel rendelkező, pátos jellegű vaskos tömegei.



Az augit kristályformái

S árga = {100} véglap, zöld = {010} véglap, piros = {110} monoklin prizma és kék = {11} monoklin prizma.




Az augit kristály szimmetriaelemei: 1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.



Augit {100} szerinti mellénőtt ikerkristálya.




Zömök prizmás augit kristály




Zömök prizmás augit kristály andezitben




Részleges mállást mutató augit kristályok halmaza




Augit kristály zöldes mállási kéreggel

Fiz.: hasadása {110} sz. jó, {100} és {010} sz. közepes; K = 5,5–6; S = 3,19–3,56; sötétzöld, szürkészöld, fekete, karcolási por színe halvány szürkészöld; átlátszatlan; bágyadt üvegfényű (minél mállottabb annál inkább).

Kém.: tekintettel bonyolult kémiai összetételére, több irányban alkot teljes szilárd oldatot, így elsősorban a hedenbergit, diopszid és bizonyos Na-piroxének (pl. jadeit és egirin) felé. A tetraéderes pozícióban az Al mindig helyettesíti a Si-ot. Kőzettanban használatos változatnevek: titánaugit (Ti-gazdag), bazaltos augit (Fe–Ti-gazdag, bazaltokban gyakori), diopszidos augit (kevés vasat tartalmaz).

Ensztatit    Mg2[Si2O6] – rombos

Krist.: zömök prizmás kristályai nem gyakoriak. Általában durva szemcsés, rostos halmazok, vagy pátos tömegek formájában jelenik meg. Sokszor orientáltan összenő monoklin piroxénekkel (elsősorban diopsziddal).



Az ensztatit kristályformái

Sárga = {100} véglap, zöld = {010} véglap, piros = {110} rombos prizma, kék = {111} rombos dipiramis és narancssárga = {122} rombos dipiramis.




Az ensztatit kristály szimmetriaelemei: 3 digír, 3 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.




Prizmás ensztatit kristály




Bronzszerű csillogású ensztatit halmaz (bronzit változat)




Bronzszerű csillogású ensztatit halmaz (bronzit változat)

Fiz.: hasadása {110} sz. jó, {100} és {010} sz. közepes; törése egyenetlen; K = 5–6; S = 3,2–3,6 (a vastartalommal növekszik); színtelen, sárga, zöld, de a vastartalom növekedésével sötétebb: barnászöld, barna, fekete; karcolási pora fehér, világoszöld vagy világosbarna; áttetsző, átlátszó, átlátszatlan; üvegfényű, de a sötétebb színűek fénye fémes jellegű, ezeknél ismert a macskaszem-hatás és a labradorizálás.




Ensztatit (bronzit változat) domború csiszolata




Ensztatit (hipersztén változat) domború csiszolata

Kém.: teljes szilárd oldatsort alkot (Fe2+ ® Mg helyettesítéssel) a ferroszilittel. Más kationhelyettesítők: Al, Fe3+, Mn, Ni, Cr, Ti, Ca. Gyakoriak benne a diopszid és augit szételegyedési lemezei. Nem ritkák a kémiai szempontból zónás kristályai. Kőzettanban használatos gyakoribb változatnevei: bronzit [bronzbarna jellegzetes csillogással, fénye fémes jellegű, ensztatit–ferroszilit elegykristály], hipersztén (ensztatit–ferroszilit elegykristály, a ferroszilit komponens 30–50% közötti), csillanópát (részben már szerpentin-ásványokká átalakult ensztatit, jellegzetes csillogással).

Amfibol-csoport

A láncszilikátoknak a piroxének mellett a legfontosabb csoportja. Kevés olyan csoport van az ásványtanban, melynek ilyen változatos lenne a paragenezise és ennek megfelelően a kémiai variabilitása. Az amfibolokra jellemző – (Si4O11)6– anion egységekből álló – szalag (kettős lánc) úgy jön létre, hogy két piroxénlánc minden második tetraédere egy-egy oxigénatomjánál fogva összekapcsolódik. A kettős láncokat közepes ionsugarú (0,53–0,83 Å), két vagy három vegyértékű, elsősorban oktaéderesen koordinált kationokból álló szalagok kötik össze.



Az amfibolok szerkezete

Ciklámen golyók = A (Na, K, üres), sárga golyók = B (Na, Ca, Mg, Fe2+, Mn2+, Li), kék golyók = C (Li, Mg, Fe2+, Mn2+, Al, Fe3+, Mn3+, Ti3+), zöld golyók = OH, F, Cl, O, narancssárga tetraéderek = (Si, Al)O4.


A c-tengelyre merőleges nézetű szerkezeti rajzon jól láthatók a szalagokká kapcsolódó szilikáttetraéderek, a közöttük elhelyezkedő A, B, C kationsorok és a nagyméretű pótanionok. A szerkezetben az {110} szerinti hasadási prizma lapjai közötti szög 124° (ellentétben a piroxének 87°-os értékével).




Az amfibolok hasadása a szerkezet függvényében

Az amfibolok általános képlete: AB2C5(T8O22)(OH)2, ahol elsősorban a következő ionok foglalják el a helyeket:

A = □ (üres hely), Na, K

B = Na, Ca, Mg, Fe2+, Mn2+, Li

C = Mg, Li, Fe2+, Mn2+, Al, Fe3+, Mn3+, Ti3+

T = Si, Al

OH = OH, O, F, Cl

Az amfibolok csoportosítása – a piroxénekhez hasonlóan – kristálykémiai alapú, alapvetően a "B" pozíció elemi minősége szerint történik. Ennek alapján négy alcsoportot különböztetünk meg (a nevek a töltéskiegyenlítő kationok dominanciáját tükrözik):

1. MgFeMnLi amfibolok: (Ca + Na)B < 1, illetve (Mg, Fe, Mn, Li)B > 1.

2. Ca amfibolok: (Ca + Na)B ³ 1, illetve NaB < 0,5.

3. NaCa amfibolok: (Ca + Na)B ³ 1, illetve NaB 0,5 és 1,5 közötti érték.

4. Na amfibolok: NaB ³ 1,5.

A természetben az egyes pozíciókban – a fenti kationokat alapul véve – sokféle helyettesítés lehetséges. Így nem véletlen, hogy a jelenlegi nevezéktan mintegy 110 amfibolásványt tartalmaz. Fontos megjegyezni, hogy ha nem rendelkezünk kvantitatív kémiai elemzésekkel, akkor nem tudunk a mai nevezéktannak megfelelő elnevezéseket adni a vizsgált amfibolnak. Hasonló az eset az azbeszt megjelenésű amfibolokkal is, ahol kémiai elemzés hiányában azt tudjuk csak jelezni, hogy ásványunk amfibolazbeszt.

Kalcium-amfibolok

Ebbe a csoportba azok a monoklin amfibolok tartoznak, amelyekben (Ca+Na)B ³ 1, illetve NaB < 0,5. Ide tartoznak a régebben hornblende (közönséges amfibol) névvel illetett ásványok. Mindezek magmás és metamorf kőzetek roppant elterjedt kőzetalkotói.

Aktinolit    Ca2(Mg,Fe2+)5[Si8O22](OH)2 – monoklin

Krist.: kristályaik rövid vagy nyúlt prizmásak. Uralkodó formái monoklin prizmák, véglapok. Sokkal gyakrabbak finom szálas-rostos vagy durva rostos-rudas, sokszor sugaras elrendeződésű halmazaik. Gyakoriak finom szálas, nemezszerű, de vaskos tömegei is.




Nyúlt prizmás tremolit kristályok




Erősen rostozott, selyemfényű tremolit kristály




Finom szálas tremolit kristályokból álló halmaz




Nyúlt prizmás aktinolit kristályok halmaza




Zónásan színezett aktinolit kristályok




Léces kristályokból álló aktinolit halmaz




Azbesztszerű aktinolit megjelenés (amiant változat)

Fiz.: hasadása {110} sz. igen jó; törése szálkás, a szálak általában ridegek; K = 5–6; S = 2,89–3,44; színtelen, fehér, szürke, zöldesszürke (tremolit); zöld, sötétzöld, zöldesfekete (aktinolit); üvegfényű, selyemfényű (azbeszt megjelenéssel), viaszfényű (nefrit).

Kém.: teljes szilárd oldatsor ismert a tremolit és aktinolit között. Gyakoribb helyettesítő kationok: Cr, Mn, Ti, Fe3+, míg a (OH)-csoportot F helyettesítheti. Néhány változat: amiant (finom szálas, azbesztszerű halmazok), nefrit (vaskos, mikroszkopikus méretekben finom szálas, nagy szívósságú), hegyibőr (szabad szemmel láthatóan bőrszerű vagy parafaszerű), uralit (tremolitból és/vagy aktinolitból álló, piroxénekből képződött átalakulási termék).

Ferrohornblende  Ca2(Fe2+,Mg)4Al[AlSi7O22](OH)2 – monoklin

Krist.: kristályai zömök vagy nyúlt prizmásak. Uralkodó formák a monoklin prizmák és véglapok. Gyakoriak a következő megjelenései: sugaras, rostos-szálas, vagy durva szemcsés, pátos halmazok, párhuzamos összenövések. Sokszor monoklin piroxénekkel orientált összenövéseket képez.



Egy hornblende kristályformái: kék = {001} véglap, zöld = {010} véglap, sárga = {110} monoklin prizma, barna = {130} monoklin prizma, piros = {011} monoklin prizma és szürke = {031} monoklin prizma.



Egy hornblende kristály szimmetriaelemei: 1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.




Zömök prizmás hornblende kristály andezitben




Zömök prizmás hornblende kristályok andezitben




Nyúlt prizmás hornblende kristályok gabbróban




Részben már aktinolittá átalakult selyemfényű hornblende

Fiz.: hasadása prizma sz. kitűnő; törése egyenetlen rideg; K = 5–6; S = 3,02–3,45; sötétzöld, sötét barnászöld, fekete; karcolási pora halvány szürkészöld; bágyadt szarufényű, áttetsző, átlátszatlan.

Kém.: a hornblende-ásványoknak számos kémiai rokonsága létezik más kalcium-amfibolokkal. Mivel csak kvantitatív kémiai elemzéssel lehet pontosan meghatározni, ezért a hornblende név a kőzettanban ma is használatos (ha legalább optikai vizsgálattal alá van támasztva). Néhány jellemző helyettesítő elem: Na, K, Fe3+, Ti és Mn. A kőzettanban olykor még ma is használt, de mára elavult változatnevek, melyek ráadásul nehezen feleltethetők meg a mai fajneveknek: közönséges amfibol, zöldamfibol, oxiamfibol, bazaltos amfibol.

Nátrium-amfibolok

Ebbe a csoportba azok a monoklin amfibolok tartoznak, melyekben NaB > 1,5. Alkáliákban gazdag magmás kőzetek, illetve metamorfitok jellegzetes kőzetalkotó elegyrészei.

Glaukofán    ðNa2Mg3Al2[Si8O22](OH)2 – monoklin

Krist.: jellegzetesek prizmás vagy léces kristályai, a prizmalapok sokszor erősen rostozottak. Általában vaskos, sokszor finom rostos (néha azbesztszerű: kékazbeszt) tömegek.




Fekete prizmás glaukofán kristályok glaukofánpalában




Fekete prizmás glaukofán kristályok

Fiz.: hasadása {110} sz. jó; K = 5–6; S = 3,02–3,42; szürke, szürkéskék, halvány levendulakék; karcolási pora szürke, kékesszürke; áttetsző, átlátszatlan; üvegfényű.

Kém.: az elméleti összetételnek megfelelő glaukofán a természetben gyakorlatilag nem ismeretes, mert mindig tartalmaz több-kevesebb Fe2+-t (átmenet a ferroglaukofán felé). A Mg-nak Fe2+ általi helyettesítésével párhuzamosan általában Fe3+ helyettesíti az Al-t.

Piroxenoidok

A piroxénekhez hasonlóan a szerkezetben oktaéderesen koordinált kationok helyezkednek el az SiO3-egységekből álló láncok között. Fontos különbség azonban, hogy a láncok periodicitása a piroxénekétől nagyobb. Amíg a piroxénekben amint láttuk kettes, addig a piroxenoidokban a szilikátláncok 3-as, vagy annál nagyobb periodicitásúak. Jellemző különbség még, hogy a láncok hossziránya a b-tengellyel párhuzamos (nem a c-tengellyel, mint a piroxéneknél). A láncoknak a piroxénekénél alacsonyabb szimmetriája miatt a piroxenoidok a triklin rendszerben kristályosodnak. Szerkezetükben a tetraéderes kation legtöbbször csak a Si, míg az oktaéderesen koordinált kationok főleg: Ca, Mn2+, Al, Na és Fe2+.

A piroxenoidok megjelenése a szerkezetnek megfelelően legtöbbször finom szálas-rostos, kristályaik is prizmás termetűek. Közülük két gyakoribbat, a 3-as periodicitású wollastonitot és az 5-ös periodicitású rodonitot mutatjuk be.



A wollastonit hármas periódusú szilikátlánca.

Wollastonit     Ca3(Si3O9) – triklin, monoklin

Krist.: kristályai nyúlt prizmásak, táblás vagy léces alkatúak. Uralkodó formái véglapok és monoklin prizmák. Általában vaskos, durva szemcsés, finom rostos, durva rudas-prizmás és pátos halmazokat alkot.



A monoklin wollastonit kristályformái

Sárga = {100} véglap, kék = {001} véglap, zöld = {120} monoklin prizma, piros = {101} véglap, narancssárga = {01} véglap és szürke = {22} monoklin prizma.




A monoklin wollastonit szimmetriaelemei: 1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.




Táblás wollastonit kristályok




Wollastonit kristályok jó hasadási felülettel




Fehér, finom szálas wollastonit halmazok barna gránátokkal

Fiz.: hasadása több irányban kitűnő és jó; törése egyenetlen, szilánkos; K = 4,5–5; S = 2,86–3,09; fehér, szürke, világosbarna, halványzöld, halvány rózsaszín; üvegfényű, a kiváló hasadás lapjain gyöngyházfényű, finom rostos megjelenése selyemfényű; átlátszó, áttetsző.

Kém.: legtöbbször tiszta, csak kevés Mn2+ és Fe2+ helyettesítheti a Ca-ot.

Rodonit     Mn5(Si5O15) – triklin

Krist.: kristályai táblásak, prizmásak, vagy olykor kockaszerűek. Általában vaskos, durva vagy finom szemcsés vagy pátos halmazokként jelenik meg.




Prizmás rodonit kristály galenittel




Léces rodonit kristályok halmaza




Finom szemcsés rodonit tömeg




Vaskos-tömeges rodonit csiszolata a repedésekben oxidáció hatására létrejött fekete mangán-oxidokkal (mangándendritek)

Fiz.: hasadása több irányban kitűnő és jó; törése egyenetlen, K = 5,5–6,5; S = 3,55–3,76; rózsaszín, húsvörös, barnásvörös, (mállás miatt felülete gyakran fénytelen, sötétbarna vagy fekete, a másodlagos Mn-oxidok miatt); üvegfényű, a kitűnő hasadási lapokon gyöngyházfényű; áttetsző, átlátszatlan.

Kém.: számos helyettesítő elem ismeretes, közöttük a gyakoribbak: Ca, Mg, Fe2+, Fe3+ és Al.

Feladatok

Megoldások:        láthatók       nem láthatók

1. Milyen ásványok tartoznak a láncszilikátokhoz?

 

Megoldás: a láncszilikátok szerkezetében az SiO4-tetraéderek közös oxigénekkel, egyirányú kapcsolódással egyszeres vagy többszörös láncokká (szalagokká) fűződnek össze. A periodikusan ismétlődő (azonos konfigurációjú) szerkezeti egységek a c-tengellyel párhuzamosan állhatnak 2, 3, 5, 7 vagy 9 tetraéderből. A természetben leggyakoribb a kettes periodicitás, ezekben tehát minden második tetraéder után megismétlődik a szerkezet.

2. Mi a piroxének és amfibolok szerkezetének lényege?

 

Megoldás: a piroxénekre a kettes periodicitású egyszerű lánc jellemző, melyekben az ismétlődő szerkezeti egység (Si2O6)4–. Az amfibolokra a kettes periodicitású kettős lánc (vagy szalag) jellemző, melyekben az ismétlődő szerkezeti egység (Si4O11)6–.

3. Milyen alapon csoportosítjuk a piroxéneket és az amfibolokat?

 

Megoldás: mindkét csoport ásványait alapvetően a szilikátos lánchoz kapcsolódó kationok dominanciája szerint csoportosítjuk. Így vannak Ca–Mg–Fe piroxének, Ca–Na piroxének, Na piroxének és egyéb piroxének, illetve vannak Mg–Fe–Mn–Li amfibolok, Ca amfibolok, Na-Ca amfibolok és Na amfibolok. Összességében ennek alapján (jelenleg) mintegy 30 piroxént és 110 amfibol ásványt ismerünk.

4. Melyek a legfontosabb különbségek a piroxének és az amfibolok között?

 

Megoldás: a prizma szerinti két hasadási irány közötti szög a piroxéneknél 87°, az amfiboloknál 124°. Az amfibolok tartalmaznak hidroxil-csoportot, a piroxének nem. A kristályok termete a piroxének esetén inkább zömök prizmás, míg az amfibolok kristályai inkább nyúlt prizmás vagy tűs termetűek, de sokszor lehetnek finom szálas vagy azbesztszerű megjelenésűek. A piroxének magasabb hőmérsékleten, bázisosabb magmából kristályosodnak, ezzel szemben az amfibolok inkább könnyenillókban gazdag, intermedier vagy savanyú magmából válnak ki.

5. Sorolja föl az augit jellemző sajátságait és ismertesse kőzettani jelentőségét!

 

Megoldás: a kation-pozíciókban sokféle helyettesítés lehetséges, kristályai zömök prizmás termetűek, kémiailag kevéssé ellenálló, könnyen átalakul klorittá, epidottá vagy szeladonittá. Bázisos és ultrabázisos magmás kőzetek jellegzetes, sokszor uralkodó elegyrésze (gabbró, bazalt), de intermedier vulkanitokban is igen elterjedt (andezit, dácit). Egyes nagyfokú metamorfitokban is megjelenik.

6. Mit tud a hornblende ásványok kőzettani jelentőségéről?

 

Megoldás: széles hőmérséklet- és nyomásviszonyok között képződhetnek. Általánosan elterjedtek intermedier (szienit, diorit, andezit, dácit), bázisos (bazalt, gabbró) és egyes ultrabázisos magmás kőzetekben. A magmás kőzetek piroxénje sokszor amfibolokká (részben hornblende-ásványokká) alakulhat át. Gyakran képződnek regionális metamorfitokban a zöldpala fáciestől a granulit fáciesig, a legfontosabb ilyen kőzetek: amfibolit, amfibolpala, amfibolgneisz.




Copyright ©  Szakáll Sándor,  2011

A tananyag kifejlesztése a TÁMOP 4.1.2-08/1/A-2009-0033 pályázat keretében valósult meg.