9   oldal


Ásványrendszertan


 

3. Csoportszilikátok (szoroszilikátok)

Az SiO4-tetraéderek közvetlen összekapcsolódással 2-es, 3-as, 4-es, 6-os, ritkábban még több tagból álló csoportokká fűződhetnek össze. A természetben leggyakoribbak a két SiO4-tetraéder összekapcsolódásával létrejött Si2O7-csoportok (ezeket nevezik piroszilikátoknak is).



Két SiO4-tetraéder összekapcsolódásából létrejött Si2O7-csoport.

Csoportosításuk a pótanionok jelenléte vagy hiánya, illetve a kationok koordinációja alapján történik.

Epidot-csoport

A csoport ásványainak szerkezetében SiO4-tetraéderek és Si2O7-csoportok egyaránt előfordulnak.

A szerkezet alapváza az AlO6-, illetve AlO4(OH)2-oktaéderekből álló, b-tengellyel párhuzamos elhelyezkedésű lánc. Egy további oktaéderes pozíció található a láncon kívül, ezt a klinozoisit esetében ideálisan az Al3+, míg az epidotnál Fe3+ és Al3+ együttesen töltik be. A láncokat SiO4-tetraéderek és Si2O7-csoportok kapcsolják össze.



Az epidot szerkezete

Kék golyók = Ca, piros golyók = Al és Fe, zöld oktaéderek = AlO6, lila oktaéderek = AlO4(OH)2, narancssárga tetraéderek = SiO4.


A csoport tagjai izomorf viszonyban vannak egymással. A kristályok termetét a b-tengely irányába nyúlt prizmák határozzák meg.

A csoport tagjai roppant változatos metamorf környezetekben megjelennek, a felszín közeli, kisnyomású képződéstől a nagynyomású környezetig egyaránt. Az epidot magmás folyamatokban is gyakran megjelenik, így hidrotermás elbontódási zónákban, vagy aktív geotermális rendszerekben.

Klinozoisit    Ca2Al3(SiO4)(Si2O7)O(OH) – monoklin

Krist.: kristályai nyúlt prizmásak, a prizmalapok jellemzően rostozottak. Sokkal gyakoribb azonban durva rostos halmazokként.




Prizmás klinozoisit kristály




Zömök prizmás klinozoisit kristályok azbeszt megjelenésű amfibollal




Klinozoisit kristályok kitűnő hasadási felülete

Fiz.: hasadása {001} sz. kitűnő, {100} sz. jó; törése egyenetlen; K = 6,5, S = 3,21–3,38; színtelen, halványszürke, világoszöld, világosbarna, halvány rózsaszín; karcolási pora fehér; üvegfényű.

Kém.: leggyakoribb a Ca helyettesítése Fe2+ által, kevéssé gyakori a Mn, Cr, Sr által. A Fe3+ mennyiségének növekedése az Al rovására átvezet az epidot összetétele irányába. Emiatt nem ritkák a klinozoisit és epidot összenövések.

Epidot   Ca2Fe3+Al2(SiO4)(Si2O7)O(OH) – monoklin

Krist.: kristályai zömök vagy nyúlt prizmásak, sokszor sűrűn rostozottak. Nem ritkák formákban gazdag kristályai. Vaskos, szemcsés, de leginkább rudas, tűs-sugaras vagy finom szálas halmazokban jelenik meg. Nem ritkák klinozoisittel alkotott orientált összenövései, olykor egy-egy kristály magja klinozoisit, míg szegélye epidot.



Az epidot kristályformái

Kék = {001} véglap, sárga = {100} véglap, narancssárga = {101} véglap, piros = {102} véglap, zöld = {011} monoklin prizma és szürke = {111} monoklin prizma.




Az epidot kristály szimmetriaelemei

1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.





Zömök prizmás epidot kristály




Párhuzamosan összenőtt epidot kristályok




Zömök prizmás epidot kristályok




Epidot kristályok kusza halmaza




Epidot kristályok sugaras halmaza

Fiz.: hasadása {001} sz. kitűnő, {100} sz. jó; törése egyenetlen; K = 6,5, S = 3,38–3,49; sárgászöld, zöld, sötétzöld, fekete; karcolási pora szürkésfehér; üveg- vagy gyantafényű, átlátszó, áttetsző, átlátszatlan.

Kém: az epidot szerkezetében sokféle elemhelyettesítés ismert. Leggyakoribb az RFF beépülése a Ca helyére. Fontosabb helyettesítő elemek még: Mg, Mn, Sr, V és Cr.

Egyéb csoportszilikátok

Zoisit   Ca2Al3(SiO4)(Si2O7)O(OH) – rombos

Krist.: kristályai nyúlt prizmásak, de ritkán jelennek meg önállóan. Sokkal gyakrabban ismert benn-nőtt, rudas, oszlopos halmazok vagy sugaras aggregátumok formájában. Olykor klinozoisittal orientált összenövéseket alkot. A zoisit a klinozoisit polimorfja.



A zoisit kristályformái

K ék = {001} véglap, sárga = {100} véglap, piros = {101} rombos prizma és zöld = {201} rombos prizma.




A zoisit kristály szimmetriaelemei

1 digír, 1 szimmetriasík és 1 szimmetriacentrum.





Színtelen, prizmás zoisit kristály




Halványzöld, prizmás zoisit kristály




Kék zoisit kristály (tanzanit változat)




Zoisit (tanzanit változat) pleokroizmusa (többszínűsége) két irányból fényképezve




Prizmás zoisit kristályok hasadási felületei

Fiz.: hasadása {100} sz. kitűnő, törése egyenetlen; K = 6–7, S = 3,15–3,36; fehér, szürke, barna, zöld, kék, ibolya, rózsaszín; karcolási pora fehér; üvegfényű; áttetsző, átlátszó; pleokroós: a tanzanit változat többszínűsége (ez valójában három irányban más és más színt mutat) sokszor makroszkóposan is észlelhető: vörösesibolya – mélykék – sárgászöld.

Kém.: legtöbbször a Fe jelenik meg az Al-ot helyettesítve, de a helyettesítés mértéke korlátozott. Ritkább helyettesítő elemek: Mn, Cr, V, Sr, Mg.

Feladatok

Megoldások:        láthatók       nem láthatók

1. Sorolja fel a klinozoisit és epidot fontosabb jellemzőit!

 

Megoldás: nyúlt oszlopos kristályai sokszor erősen rostozottak, döntően halványzöld vagy sötétzöld színűek, közepes keménységűek, prizma szerint jól hasadnak. Szerkezetében sokféle elemhelyettesítés lehetséges. Gyakori a klinozoist és epidot orientált összenövése.

2. Mi az epidot, klinozoisit és zoisit kőzettani jelentősége?

 

Megoldás: a metamorf kőzettanban van nagy jelentőségük. Az epidot változatos metamorf környezetekben megjelenik, a felszín közeli, kisnyomású képződéstől a nagynyomású környezetig egyaránt. Emellett magmás folyamatokban is gyakori komponens, így hidrotermás elbontódási zónákban a zöldkövesedés egyik jellemző ásványa. A klinozoisit és zoisit sokféle típusú metamorf kőzet elegyrésze. A klinozoisit általában a kisebb fokozatok, míg a zoisit a közepes és nagy metamorf fokozatok uralkodó vagy járulékos komponense.




Copyright ©  Szakáll Sándor,  2011

A tananyag kifejlesztése a TÁMOP 4.1.2-08/1/A-2009-0033 pályázat keretében valósult meg.