1   oldal


Kristályfizika


 

3. Törés

Ha mechanikai behatásra kristálytani irányoktól függetlenül, nem sík felületek mentén válik különálló részekre a kristály. Ennek a jelenségnek is szerkezeti okai vannak, ebben az esetben a kristályban ható kötőerők minden irányban közel azonosak, ezért nem állhat elő hasadás.

Ebből adódik, hogy minél jobban hasad egy ásvány, annál nehezebb rajta törési felületet megfigyelni. Ezzel szemben minél könnyebb törési felületet nyerni, annál inkább bizonyos, hogy az ásvány rosszul vagy egyáltalán nem hasad. Fontos megjegyezni, hogy a finom szemcseméretű polikristályos aggregátumok, – függetlenül attól, hogy jól hasadó ásványok építik föl – éppen a krisztallitok kis mérete miatt nem mutatnak makroszkóposan megfigyelhető hasadási jelenséget.

A törési felületet minősége szerint az alábbi módon jellemezzük (zárójelben néhány jellemző példa látható):

  1. Kagylós: a kagyló héjához hasonló bemélyedések jellemzik (opál, allofán).
     
  2. Egyenetlen: teljesen szabálytalan felületet láthatunk (gránátok, pirit, kvarc).
     
  3. Egyenes: viszonylag sima felület (mikrokristályos kvarc).
     
  4. Horgas: horogszerű képződmények állnak ki rajta (termésfémek).
     
  5. Földes: porszerű, morzsalékos felület jellemzi (bauxit- és agyagásványok). Ennél meg kell jegyezzük, hogy ez mindig finom szemcseméretű, polikristályos anyagokra jellemző.



Opál kagylós törési felülete




Mikrokristalyos kvarc egyenes törési felülete




Finom szemcsés böhmit halmaz földes törési felülete




Copyright ©  Szakáll Sándor,  2011

A tananyag kifejlesztése a TÁMOP 4.1.2-08/1/A-2009-0033 pályázat keretében valósult meg.