Ugrás a tartalomhoz

Kutatói pályára felkészítő akadémiai ismeretkörön alapuló tananyagfejlesztés – Környezet- és természetvédelem ismeretkörben

Dr. Huzsvai László (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

6. fejezet - Melléklet

6. fejezet - Melléklet

Jelölések és mértékegységek

A napjainkban érvényben lévő Nemzetközi mértékegység-rendszer, SI szabvány a fizikai mennyiségek meghatározására és jelölésére vonatkozóan bizonyos előírásokat határoz meg. A fizikai mennyiség szimbóluma egyetlen latin vagy római betű lehet. Kivételt képeznek a dimenziónélküli mennyiségek, melyek a transzport folyamatok kifejezésénél használatosak, mint pl. a Re a Reynolds szám jelölésére. A szimbólumokat dőlt betűvel jelöljük. (megj.: írásban a dőlt betű helyett aláhúzással is jelölhetők ezek a mennyiségek.) Amikor a szimbólum vektor mennyiséget jelöl (mint a sugárzási fluxus), akkor félkövér betűt használunk. (hullámos aláhúzással helyettesíthető a félkövér betű.)

Az alsó és felső indexben való jelölés megengedett. Minden más betű és szám jelölése római mintára történik. Eszerint, az eoa páranyomás jelölésére szolgál egy adott felületen, míg az eaa levegő páranyomását jelöli. Két vagy ennél több alsó indexben való jelölésnél vesszőt használunk az elválasztáshoz. A ’fajlagos’ kifejezés jelentése – ’tömegével osztva’. A ’moláris’ szó jelentése – ’anyag mennyiségével osztva’. Ezért a térfogat V, a neki megfelelő moláris térfogat (moltérfogat) Vm=V/n, ahol n az anyag mennyisége, azaz egy gramm molekuláris tömegnek megfelelő anyag mennyisége.

A mértékegységek megjelenítésére római típusú jelet használunk, és nem használjuk őket többes számban. A rövidítést nem követheti pont. Így, az 5 cm helyes; míg az 5 cmk, 5 cmk., 5 cm. nem elfogadott jelölések. Az összetett mértékegységeknél elválasztást kell alkalmaznunk a mértékegységek elkülönítésére; pl.: a méter gramm rövidítése m g és nem pedig mg. A tulajdonnévből képzett mértékegységek jelölése nagybetűvel történik bár az elnevezés maga kis betűvel írandó; pl.: a J, a joule szimbóluma.

Rövidítések és számítástechnikai változók használata megengedett a szövegben de egyenletekben nem szabályos. Ezért, a LAI használható szövegben a ’levélterület index’ kifejezésére; de egyenletekben az L használatos. Ügyeljünk arra, hogy a rövidítések és a számítástechnikai szakzsargon használata minimális legyen.

ÁRAMOK (FLUXUSOK) A NÖVÉNYÁLLOMÁNYBAN

Minden növényállományban végbemenő áramlást vízszintes felületegységekben jelenítünk meg, hacsak az másképpen nincs előírva. Mivel nincs általánosan elfogadott előírás a fluxus jelek megjelenítésére, ezért adjuk meg a szövegben szereplő jelölések jelentését. A fluxus szimbólumokat nagy, dőlt és kövér betűtípussal jelöljük, mivel vektor mennyiségek.

Ha szükséges, felfelé és lefelé mutató nyilakat adunk hozzá a sugárzási alsó indexekhez, mint Rl,↓.

LEVÉL LÉPTÉKŰ ÁRAMOK

Minden levél léptékű áramlást egységnyi levélterületre vonatkoztatva adjuk meg A szimbólumok megegyeznek a növényállomány esetében használtakkal, de nem kövér betűvel jelöljük azokat.

DIFFÚZIÓS ELLENÁLLÁS ÉS VEZETŐKÉPESSÉG

Mivel mind az ellenállás (r), mind a vezetőképesség (g) széles körben használatos a tudományos körökben, mindkettő elfogadható. Megjegyzés: az egyes levelekre vonatkozókat normál; míg a teljes növényállományra vonatkozókat kövér betűvel jelöljük. A mértékegységek: s m-1vagy s m2mol-1az ellenállásra vonatkozóan; és m s-1vagy mol m-2s-1a vezetőképességre. A milliméter helyettesíthető méterrel, ahol ezt a számok nagysága indokolttá teszi. A növényállomány (canopy) értékei az egységnyi talajterületre vonatkozó áramokon alapulnak.

A levél léptékű értékek az egységnyi levélterületre vonatkozó áramokon alapulnak (kivéve a levél ellenállás vagy vezetőképesség, mely a levél mindkét oldalának fluxusán alapul). További alsó indexes jelölés használható, ha szükséges meghatározni a diffúz gázokat.

Állomány léptékű

Levél léptékű

PÁRATARTALOM ÉS VÍZGŐZ

Általában, a páratartalomra vonatkozó definíciók és szimbólumok a standard meteorológiai gyakorlatot követik (lásd Huschke, 1959).

VÍZPOTENCIÁL

VEGYES JELÖLÉSEK