Ugrás a tartalomhoz

Kutatói pályára felkészítő akadémiai ismeretkörön alapuló tananyagfejlesztés – Környezet- és természetvédelem ismeretkörben

Dr. Huzsvai László (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

Entrópia csökkentő és növelő folyamatok a talaj-növény rendszerben

Entrópia csökkentő és növelő folyamatok a talaj-növény rendszerben

A fotoszintézis olyan biológiai alapfolyamat, amelyben széndioxidból és vízből magasabban szervezett szénhidrát molekula képződik. Az ezzel ellentétes légzési folyamatban a fotoszintézis során felépült szénhidrát molekulából ismét víz és széndioxid keletkezik. A légzés a szétszóró, vagyis entrópia növelő folyamatok egyike, amelyet a hőenergia táplál.

A fotoszintézisnek és a légzésnek talajképződési szempontból is van jelentősége, hiszen arányuk szabja meg a talajba kerülő szervesanyag mennyiségét.

A fotoszintézis és a kapcsolódó asszimilációs rendező folyamat a növényi növekedésben valósul meg olymódon, hogy az asszimilált anyagok szervekké, változatos szervi funkciókká (raktározó szár, raktározó gyökér, kapaszkodó szár, stb.) alakulnak.

Az öregedés, mint szétszóró, entrópia növelő folyamat hajtóereje szintén a hőenergia egy sajátos formája, amely a növényi DNS-ben tárolt információ kontrollja alatt megy végbe. Talajképződési szempontból a növényi növekedés legfontosabb részfolyamata a gyökérnövekedés, amely által azok az ionok is megkötésre kerülnek, amelyek egyébként a szétszóró folyamatban a gyökérzónából kimosódnának.

A humuszképződés részben rendező, részben szétszóró folyamat, mert a talajba kerülő növényi anyagot a talajlakó állatok és a mikrobák CO2-re és más kis molekulákra bontják. A humuszanyagok két módon is a talajszelvény szerkezetének alakításában játszanak fontos szerepet: egyszer a humuszképződés a talajszelvény-képződés része, másrészt a humusz a talajaggregátum-képződés cementáló-, talajszelvény stabilizáló anyaga.

A humuszlebomlás szétszóró, entrópianövelő folyamat, amely CO2-t, NH4+-et és más kismolekulájú vegyületeket eredményez, továbbá a talajbiomassza életfolyamatainak a részét képezi.

A talajképződés fizikai folyamataiban a víz lényeges energiaközvetítő szerepet játszik. Például a magas légrétegekben kondenzálódó vízből a víz párolgására fordított energia felszabadul, és az űrbe kisugárzódik. A folyadékfázisban kondenzálódó víznek potenciális és kinetikus energiája is van. A kinetikus energia nagy része a talajfelszínen szóródik szét, a maradék potenciális energia pedig a víz talajbeli áramlásának a hajtóereje. A vízmozgás rendező- és szétszóró folyamat is, mert egyrészt a talajképződést, másrészt a talajpusztulást (eróziót) szolgálja. Az, hogy melyik folyamat válik dominánssá, attól függ, hogy a talajfelszínre érkező víz kinetikus energiája meghalad-e egy kritikus értéket. A kritikus energia értéke azonban talajfüggő. A talajból elpárolgó víz szintén része lehet rendező, entrópia csökkentő folyamatnak, pl. a réti- és a szolonyeces réti talajok B szintjének periodikus átnedvesedése és kiszáradása a jellegzetes poliéderes-prizmás, illetve az oszlopos talajszerkezet képződését eredményezi.

Jelenlegi ismereteink szerint a talaj-növény rendszerben sem egészében, sem az egyes részfolyamatokhoz kötötten az entrópia növekedés, vagy csökkenés mértékét mennyiségileg nem lehetséges meghatározni.

A talaj-növény rendszer entrópia produkciójának vizsgálati lehetőségeit ismertetjük a következőkben.