Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4.3 A Jó gazdálkodási gyakorlathoz kapcsolódó definíciók

4.3 A Jó gazdálkodási gyakorlathoz kapcsolódó definíciók

Túllegeltetés: olyan intenzív legeltetés,

amely az adott földterület teherbírását meghaladja. A felszín feltöredezése (azaz a növényzet elpusztulása, a talaj tömörödése) is együtt járhat vele. A gyep elszegényesedéséhez, takarmánynak alkalmatlan fajok elszaporodásához, talajerózióhoz vagy akár a növénytakaró (teljes) elvesztéséhez vezethet.

Alullegeltetés: kárt okozhat az is, ha a legelőt nem használják ki a szükséges mértékig: ilyenkor romolhat a növényzet tápértéke és hozama. Egyes agresszív növényfajok és cserjék elszaporodhatnak, ami csökkenti az érintett terület biodiverzitását.

Vetésforgó: egy adott földterületen az egyes növények előre meghatározott terv szerint követik egymást.

Sávos művelés: az ültetés és a kapálás csak a sorok közötti távolság egyharmadára terjed ki, a sávok között pedig a felszínt nem kapálják, itt a talajerózió elleni védelem céljából takarónövényt alkalmaznak.

Kapás növények: a haszonnövények egy csoportja (burgonya, cukorrépa, kukorica stb.) amelyeknél a sorok közötti térköz elég széles a gépi kultivációhoz.

Monokultúra: olyan növénytermesztési rendszer, amelyben egy adott földterületen minden évben ugyanazt a növényt termesztik.

Hüvelyesek: élelmezési, takarmány és talajtakaró haszonnövények csoportja, melynek tagjai a borsó, a bab, a szójabab, a földimogyoró, a lóhere, a lucerna, a somkóró stb. Nitrogénmegkötő növényekként is emlegetik őket, mivel a légköri nitrogént átalakítva képesek növelni a talaj nitrogéntartalmát. Nitrogénmegkötő képességük miatt a hüvelyesek a vetésforgók fontos részét képezik.

Trágya: minden olyan szerves (istállótrágya, zöldtrágya, komposzt, hígtrágya, stb.) vagy szervetlen, természetes vagy szintetikus anyag, amelyet a növények növekedéséhez szükséges elemek (pl. nitrogén (N), foszfát (P2O5) és kálium-oxid (K2O) kijuttatására használnak.

Természetközeli élőhely: olyan terület, amely az emberi tevékenység (különleges, extenzív mezőgazdasági módszerek) következtében tett szert a biodiverzitás illetve a természetvédelem szempontjából fontos jellemzőkre, ám állapota természetközeli.

Gazdálkodási nyilvántartás: A gazdálkodási tevékenységről gyűjtött adatok összessége (földhasználat, trágyahasználat, vetésforgók, felhasznált fajták, vetési paraméterek, gyomirtás, növényvédő szerek használata, betakarítás részletes adatai stb.).

Növényvédő szerek: ide tartoznak a rovarirtó, gombairtó, rágcsálóirtó és gyomirtó szerek, a fertőtlenítő gázok, a fertőtlenítő szerek, a féregirtó szerek és minden egyéb, rendeltetése szerint bármely élő kártevő irtását szolgáló vegyszer.

Növényvédelmi nyilvántartás: e nyilvántartások lehetővé teszik, hogy a gazdálkodó a növényvédő szerek kihelyezéséről és a felhasznált növényvédő szerekről teljes körű nyilvántartást vezessen.

Növényvédelmi előrejelző rendszer: A növényvédelmi tevékenység optimalizálására a szükséges meteorológiai adatok segítségével a károsító szervezetek megjelenésének előrejelzésére szolgáló rendszer.

Környezetbarát növényvédő szer: olyan növényvédő szer, amely a környezetre, beleértve az embert és az állatokat is, nem vagy csak mérsékelten mérgező hatóanyagot tartalmaz.

Ökológiai kompenzációs terület: olyan része a parcellának, amelyen nem folyik termesztés, növényvédelem és trágyázás, így a természetes ellenségek, valamint a védett fajok számára a búvóhely biztosított.

Talajvédelem: a termőföld termékenységének és minőségének (pl. talajszerkezet, pH) megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása alkalmas talajművelő eljárásokkal, talajjavító trágyákkal és kémiai anyagokkal stb.

Zöld folyosó: az ökológiai hálózat része, amely a félig természetes és természetes élőhelyeket (árterek, folyó menti sávok, mezővédő erdősávok, sövények, tábla szegélyek stb.) magába foglalva folyosóként szolgálnak a vándorló állatok számára.

Tanyás gazdálkodás: Magyarországra jellegzetes gazdálkodási forma, és egyben tájgazdálkodási mód, mely esetben a gazdálkodó egész évben vagy a mezőgazdasági szezonban (tavasztól őszig) a földterületéhez kapcsolódó tanyán lakik, és általában vegyes gazdálkodás, vagyis szántóföldi növénytermesztés mellett zöldségtermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkoznak. Erre a gazdálkodási módra a kisparcellás mozaikszerű, extenzív művelés jellemző. Általában családi gazdaság keretein belül történik a mezőgazdálkodás.