Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3. fejezet - 4. JÓ MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT

3. fejezet - 4. JÓ MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT

4.1 Bevezetés

Közismert tény, hogy az intenzív mezőgazdaságnak számos negatív hatása van a környezetre. Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) a mezőgazdasági termelés növelését korábban gyakran a környezeti állapot rovására támogatta. Az olyan intézkedések, mint az ártámogatások és a közvetlen kifizetések előtérbe helyezték az intenzív termelést, a gazdálkodási tevékenységek egysíkúságát, szürkeségét. Nem hiányoztak azok az esetek sem, amikor sérült a növény- és állatvilág, emelkedett a folyó- és állóvizek nitrát és növényvédőszer-maradvány szintje, túlzottan kihasználták a rendelkezésre álló vízforrásokat.

Valamint az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a fogyasztók elvárásai az élelmiszerrel – a termékek minőségével és biztonságával – szemben, a termelés – feldolgozás – kereskedés során egyre inkább növekszik. Jelentősen megnövekedett a gazdáknak az élelmiszerbiztonságban betöltött szerepük is. A piaconmaradás érdekében fokozottan eleget kell tenniük a szigorodó szabályoknak és szabványkövetelményeknek, hozzáadott értéket képviselő termékeket kell előállítaniuk, illetve a követelményeknek megfelelően új technológiákat, eljárásokat kell tevékenységükbe iktatatniuk, mint amilyen a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat (JMGy).

Ezért fontos, hogy az élelmiszer előállító láncban érintett minden szervezet részt vállaljon abban a felelősségben és feladatban, hogy a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat teljes körűen bevezetésre és fenntartásra kerüljön. Ha fenn kívánjuk tartani a fogyasztók friss termékekkel szembeni bizalmát, akkor a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat elemeit meg kell valósítani, illetve a rossz gyakorlat példáit el kell távolítani a tevékenységből.

A környezettudatos gazdálkodási formák gyakorlatias kivitelezését a Jó Mezőgazdasági Gyakorlatnak (JMGy) nevezett, a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek által összeállított és elfogadott legjobb gyakorlatok alkalmazása teszi lehetővé.

Mivel a JMGy a szakma által elfogadott és nem a jogszabályok által meghatározott követelményrendszer, ezért alkalmazása nem kötelező. Viszont számos jogszabály létezik, mint például a mezőgazdasági támogatások alapját képező, többször módosított 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet. Az ebben foglalt „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat”(Good Farming Practice) a JMGy-hez képest szűkebb terjedelemben fogalmazza meg azokat a környezeti terhelés csökkentését célzó követelményeket, amelyek teljesítése esetén a gazdák támogatást igényelhetnek.

A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat meghatározza a jó gyakorlat kialakításának alapelemeit a növénytermesztés (gyümölcs, zöldség, burgonya, saláták, vágott virág) teljes folyamatára. Meghatározza a vezető európai termelő szövetségek számára elfogadható minimális követelményeket, ezeket azonban néhány termelő saját maga elé állított követelményrendszere túlhaladja.

Figyelembe véve az élelmiszertermékeket előállító gazdaságok gyors változásait, a globalizációs folyamatokat, valamint a növekvő fogyasztói aggályokat az előállított termékek minőségével és biztonságával, a termesztés környezeti kockázataival szemben, a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat elnevezés az utóbbi években jelentős változásokon ment át. A termelő gazdák, feldolgozók és a kiskereskedő láncok, az egyre szorosabb minőségi és biztonsági kérdéseknek próbálnak megfelelni, hogy biztosítani tudják a termesztés hosszútávon történő fenntartását. A JMGy ezeknek a céloknak a megvalósításában nyújt segítséget.

A JMGy azokat a környezettel, gazdasággal, társadalommal kapcsolatos gazdálkodási ismereteket tartalmazza, amelyek biztosítékai az egészséges, biztonságos körülmények között előállított mezőgazdasági termék előállításnak. A termelő gazdák, elsősorban a gyümölcstermesztésben és a zöldségtermesztésben, már alkalmaznak olyan technológiai elemeket, amelyek a mezőgazdaság hosszú távú fennmaradásnak a biztosítékai, mint az integrált növénytermesztés.