Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.7 Az ISO 9000-es szabványsorozat

3.7 Az ISO 9000-es szabványsorozat

A minőségirányítási rendszerek eredetileg a katonaság (1968-as NATO-szabvány a hadiipari beszállítók számára), az atomenergia és a repülés területén alakultak ki, ahol a biztonság központi kérdés. E területeken a hagyományos műszaki ellenőrzés nem nyújtott kellő biztonságot, ezért olyan rendszert kellett építeni, amely nem elégszik meg a végellenőrzéssel, hanem gyártásközi ellenőrzésekkel minden eltérést idejében észrevesz és kiküszöböl. Az így bevezetett minőségszabályozást a gyártás minden műveletére és kiegészítő folyamatára kiterjesztették, gondoskodtak a feladatok és mért eredmények dokumentálásáról, hogy a rendszert ellenőrizhetővé tegyék. Így olyan rendszer jött létre, amely a hibákat kellő időben ki tudja szűrni.

Ezt az elvet terjesztette ki a polgári életre az 1979-ben katonai szabványok alapján készült BS 5750-es szabvány, amely alapjául szolgált az 1987-ben kiadott ISO 9000-es nemzetközi szabványsorozatnak. Európában a 16 ország nemzeti szabványügyi szervezetei (CEN) elfogadták és EN 29000:1987 jelzéssel megjelentették ezt a szabványt. A bevezetést követően összegyűlt tapasztalatok alapján az első felülvizsgálat 1994-ben történt meg. Ez a változat, amely már sok problémát kiküszöbölt, EN ISO 9000 jelzéssel került kiadásra. Az egyes tagországok átvették, lefordították és nemzeti szabványként adták ki, nálunk MSZ EN ISO jelzéssel. Az ISO 9001 és 9002 szerinti rendszerek széles körű elterjedése során kiderült, hogy a rendszer bevezetése nem feltétlenül jelent megoldást minden problémára. Egyes vállalatok, amelyek minőségügyi rendszert vezettek be, nem érték el a kitűzött eredményeket. Főként olyan vállalatoknál fordult ez elő, amelyek a rendszert vevőik követelése miatt, nem pedig saját meggyőződésből vezették be, és a rendszer stabilizáló ereje, bürokratizáló hatása erősebb volt, mint a vevők változó igényeinek érvényesítése. A kritikai észrevételek hatására 1995-tõl kezdődően folyt az ISO 9000-es szabványsorozat felülvizsgálatának tervezése, amely az 1994. évinél mind filozófiájában, mind céljaiban jelentősebb volt. Az átdolgozás 2000 végére lezárult és 2000. december 15-én megjelent a korszerűsített ISO 9000:2000-es szabványsorozat.

A minőségügyi szabványok egy családot alkotnak, amelynek tagjai folyamatosan gyarapodnak az újabb igények jelentkezésével. A minőségirányítás nemzetközi, európai és nemzeti szabványait a 2. táblázat tartalmazza.

4. táblázat. A minőségirányítás nemzetközi, európai és nemzeti szabványai

4. táblázat (folytatás). A Minőségirányítás nemzetközi, európai és nemzeti szabványai. Forrás: http://www.mszt.hu/jegyzekek/MIN_NEMZETKOZI_EUR_SZABVANYAI.pdf Megjegyzés: Minőségirányítási rendszerek. Követelmények. A szabvány negyedik kiadása érvényes ( ISO 9001:2008, MSZ EN ISO 9001:2009)

3.7.1 Az ISO 9001-es szabvány szerinti minőségirányítási rendszer nyolc alapelve

1. Folyamatszemléletű megközelítés

A kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységeket és a velük kapcsolatos erőforrásokat folyamatként kezelik. Ebben a megközelítésben arra kell ügyelni, hogy az egyik folyamat kimenetele gyakran egyben a következő folyamat közvetlen, vagy közvetett bemenetele.

2. Rendszerszemlélet az irányításban

A korábbi szabványok alkalmazói elsősorban nem arra ügyeltek, hogy a gyártás minden fő- és segédfolyamatát szabályozzák. A szabványnak nem célja, hogy a minőségirányítási rendszerek szerkezetét vagy dokumentációs rendszerét egységesítse, hanem testreszabott rendszer kialakítását szorgalmazza. Tehát a rendszer dokumentációjának mértékét attól függően kell meghatározni, hogy milyen a szervezet nagysága és típusa, a folyamatok bonyolultsága és kölcsönhatásai, valamint a munkatársak felkészültsége, a dokumentumok megjelenhetnek bármilyen alakú vagy típusú adathordozón.

3. Tényeken alapuló döntéshozatal

A helyes és eredményes döntések az adatok és egyéb információ elemzésén alapulnak. Ez az alapelv eddig is érvényesült, többek között az audit során mindig is különösen ügyeltek arra, hogy minden "nem-megfelelőséget" tényekkel támasszanak alá. Az ISO 9001:2000 keretei között azonban ez az alapelv kibővül: a szabvány előírja, hogy a szervezet gyűjtsön és elemezzen olyan adatokat, amelyek alkalmasak a minőségirányítási rendszer megfelelőségének és eredményességének meghatározására és fejlesztési intézkedések kitűzésére. A megfelelőség kiterjed a teljes dokumentációra, folyamatokra és minden egyébre, ami a folyamatos fejlesztést és a különböző szabványok megfelelő alkalmazását lehetővé teszi.

4. Vezetés

A szabvány előírja, hogy a vezetőségnek gondoskodnia kell a termék megfelelőségét biztosító feltételrendszer meghatározásáról, valamint a szükséges eszközök beszerzéséről és fenntartásáról.

5. Vevőközpontúság

A szervezetek a vevőiktől, illetve azok igényeinek kielégítésétől függenek, ezért fontos, hogy megértsék ezeket a jelenlegi és jövőbeli vevői szükségleteket, valamint igyekezzenek felülmúlni a vevők elvárásait. Ezzel kapcsolatban a vezetőségnek gondoskodnia kell arról, hogy a vevői igényeket meghatározzák, követelményekké alakítsák át és teljesítsék.

6. Folyamatos fejlesztés

Állandó célként kell szerepeltetni a szervezet teljes működésének folyamatos fejlesztését. Ez az alapelv a korábbi szabványokban nem szerepelt.

7. Munkatársak bevonása

A munkatársak a szervezet lényegét jelentik, tehát be kell őket vonni a döntéshozatalba, hogy képességeiket maximálisan a szervezet javára lehessen hasznosítani. Ez a bevonás vonatkozik a munkatársak kiválasztására, a képzésre és a tudatosságra is.

8. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok a beszállítókkal

Olyan megfontolásra ösztönöznek, hogy a szervezet gondolja át partnerkapcsolat létesítésének célszerűségét beszállítóival úgy, hogy az felölelje közös stratégia kidolgozását, valamint az ismeretek, a kockázatok és a haszon megosztását.

A 9001-es szabvány folyamat központúságon alapuló rendszer modelljét az 25. ábra tartalmazza. Az ISO 9001-es szabvány úgynevezett „keretszabvány”, meghatározza, hogy „mit kell” a szervezetnek biztosítani, de a „hogyant” a rendszert fejlesztőknek kell mellé rendelni. A rendszer hatékony működése alapvetően a szabályozások megfelelőségétől függ. A rendszerkialakítás időszükséglete a vállalkozás méretétől függően egy-másfél év között változhat. Alapvető dokumentációja a Minőségirányítási kézikönyv, Folyamatszabályozások, valamint a Munkautasítások. A szabvány által előírt valamennyi feltételt teljesíteni kell. Három hónapos működési időszakot követően tanúsítható (certifikáció) független, harmadik fél által. A tanúsítvány érvényessége 3 év, évenkénti felügyelet mellett.