Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

2.2. Fogyasztóvédelmi alapfogalmak

2.2. Fogyasztóvédelmi alapfogalmak

Fogyasztói alapjogok

Az ENSZ Fogyasztói Érdekvédelmi Alapokmánya (Consumer Protection Charter) szerint a fogyasztói alapjogok a következőek:

  1. Jog az alapvető szükségletekhez (olyan fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz, amelyek a túlélést biztosítják)

  2. Jog a biztonsághoz (az életre és egészségre veszélyes árucikkek és szolgáltatások elleni védelem joga)

  3. Jog a tájékoztatáshoz (a tisztességtelen és félrevezető hirdetés és címkézés elleni védelemhez, valamint a tények ismertetéséhez és a feltétlen tájékoztatáshoz való jog)

  4. Jog a választáshoz (versenyképes fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz való jog, a megfelelő minőség biztosításával)

  5. Jog a képviselethez (a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez való jog a kormányzati politika tervezésében és végrehajtásában)

  6. Jog a kártérítéshez (a rossz minőségű fogyasztási cikkek és a nem megfelelő szolgáltatások ellentételezéséhez való jog)

  7. Jog a fogyasztók oktatásához (a megfelelő tudás és gyakorlat megszerzéséhez való jog a tájékozott fogyasztóvá váláshoz)

  8. Jog az egészséges környezethez (a félelem- és veszélymentes környezethez való jog, amely a méltóságot és a jólétet biztosítja)

A jótállási kötelezettség, és a szavatosság

A Ptk 305. § (1) bekezdése így rendelkezik:

„Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik.”

A teljesítés akkor hibás, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban előírt és a szerződésben (és az annak részét képező használati útmutatóban, vásárlói tájékoztatóban) meghatározott követelményeknek.„Szolgáltatás” alatt termékértékesítés esetében magát a dologszolgáltatást (az áru átadását) kell érteni. Az eladó hibás teljesítése szerződésszegésnek minősül. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk. 305. §-ainak rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el (www.nfh.hu).

A Ptk. 305. § (2) bekezdése alapján hibás teljesítésnek minősül továbbá egy dolog szakszerűtlen összeszerelése, ha a szerelés szerződéses kötelezettség (vagyis erről megállapodtak a felek), és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős (eladó, vagy megbízottja). A kötelezett felel még akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult (a fogyasztó) végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el.

Szavatosság

A hibás teljesítés fogalmához szorosan kapcsolódik a szavatosság fogalma. A polgári jogban „kétféle” szavatosság létezik: egyrészt a kellékszavatosság, másrészt a jogszavatosság (amit a Ptk. per-, teher- és igénymentesség formájában nevesít).

A kellékszavatosság lényegében azt jelenti, hogy bármilyen termék eladásáról is legyen szó, a kötelezett (a termék eladója, a szolgáltatásnyújtást teljesítő fél) a termék hibájáért (pontosabban: a vásárláskor a termékben már meglévő hiba-ok miatt bekövetkező hibáért) kellékszavatossági felelősséggel tartozik. Az adásvételi szerződésekben az eladói pozícióban lévő fél (az Fgytv. 2. §-ának d) pontja szerinti „forgalmazó” – az a vállalkozás, amely a terméket közvetlenül a fogyasztó részére forgalmazza) ezen felelősségét csakis a termék olyan hibája alapozza meg, amely hibának az oka már megvan a termékben a vásárlás pillanatában is, csak akkor még nem felismerhető (ezért nevezik rejtett vagy gyártási hibának).

Az eladó kellékszavatossági felelőssége objektív, vagyis független attól, hogy tudta-e, hogy hibában (pontosabban hiba-okban) szenvedő terméket adott el, vagy sem, tehát a jóhiszemű eladó is felel a hibás teljesítésért a vevővel szemben. Ugyanez áll a lentebb kifejtett jótállás estén is. (A rosszhiszeműség a vevő esetleges kártérítési igényének érvényesítése szempontjából releváns körülmény.)

A jótállás

Fentiekhez képest a jótállás - hétköznapi és közismert nevén „garancia” - azt jelenti, hogy a jótállást nyújtó fél (eladó) a hibátlan teljesítésért olyképpen felel, hogy a jótállás időtartama alatt felmerült minőségi kifogás esetén a felelősség alól csakis akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után, jellemzően a termék fogyasztó által történő nem rendeltetésszerű használata vagy kezelése miatt keletkezett. A jótállásnak két fajtája van: a jogszabályon alapuló, ún. kötelező jótállás, és a felek megállapodásán alapuló, ún. szerződéses jótállás. Utóbbi esetben nem egy jogszabály kötelezi bizonyos termékek eladása esetén az eladó felet jótállás vállalására, hanem erre önként - jól felfogott piaci érdekből - kerül sor.

Szavatossági jogok

Akár szavatosságra, akár jótállásra „hivatkozik” is a vevő hibás teljesítés esetén, őt a Ptk. 306. § (1) bekezdése rendelkezése alapján négyféle ún. szavatossági jog illeti meg:

  1. a kijavítás

  2. a kicserélés

  3. az árleszállítás

  4. a vételár-visszatérítési igény(ún. elállás).

Tehát kiemelten fontos, hogy kellékszavatossággal kapcsolatos, valamint a kötelező jótállás hatálya alá tartozó termék esetén felmerülő minőségi kifogás alkalmával is ugyanez a négyféle jogosultság illeti meg a fogyasztót.

„Ptk. 306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult

a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.”

A fogyasztó és a fogyasztói szerződés fogalma

A Fgytv. 2. §-ának a) pontja szerint fogyasztó az az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.

A Ptk. 685. §-ának d) pont alapján fogyasztónak a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy minősül.

Fentieken túl a Ptk. 685.§-ának e) pontja definiálja a fogyasztói szerződés fogalmát, amelynek azt a szerződést minősíti, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.

Tekintettel arra, hogy a Kormányrendelet és a GKM rendelet tárgyi hatálya egyaránt a Ptk. szerinti fogyasztói szerződésekre terjed ki, így az ezen jogszabályokban foglalt, az eladókat és vállalkozásokat terhelő kötelezettségekre a Ptk. szerinti fogyasztói fogalomba tartozó jogalanyok is hivatkozhatnak.

Röviden összefoglalva: a jótállás körében - a jótállás mindkét fajtájának teljes időtartama alatt - a jótállásra kötelezett (az eladó) csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után (tehát például a vevő általi nem rendeltetésszerű használat miatt) keletkezett. Ezzel szemben a szavatosság körében fő szabály szerint a vásárló köteles bizonyítani „igazát”, vagyis azt, hogy a hiba oka már a vásárláskor megvolt a termékben és a hibát nem a vevői rendeltetésellenes használat okozta. A vásárlónak ismernie kell a különbséget a két fogalom között, mivel ezzel sok problémát kerülhet el a következőkben. A jótállási kötelezettség előírásai alapján a gyártó és a forgalmazó garantálja, hogy a megvásárolt termék minimálisan egy éven keresztül kifogástalanul fog működni. Azon áruk és szolgáltatások köre, amelyekre a jótállási kötelezettség vonatkozik, jogszabályban van meghatározva. Egyes esetekben a termék árától függetlenül alapvetően érvényben áll (pl. a teljesség igénye nélkül: hűtő-, a mosógép, a tűzhely, a varrógép, a porszívó, a gépkocsi, a telefonok). Más termékek esetében, (pl. tévé, rádió vagy óra), a jótállási kötelezettség csak bruttó 10 000 Ft vételár felett kötelező. A jótállási kötelezettség a termék rendeltetésszerű használatához kötődik, de nagyon fontos, hogy nem a vásárló feladata annak bebizonyítása, hogy nem hibázott, azaz megfelelően használta az adott terméket. Ez minden esetben a gyártó illetve forgalmazó dolga. Amennyiben viszont a gyártó illetve forgalmazó bebizonyítja, hogy a vásárló nem rendeltetésszerűen használta a terméket, hogy a hiba oka a vásárlás után keletkezett, illetve az valamilyen külső behatás következtében romlott el. A meghibásodás idejének megállapítása döntő fontosságú, ugyanis jótállás esetében ezt veszik figyelembe, nem pedig a hiba felismerésének, tudatba kerülésének idejét. A szavatosság esetében a forgalmazó, az eladó felelősséget vállal azért, hogy a termékben nincs olyan rejtett hiba, amely csak későbbiekben, azaz a vásárlás megtörténte után fog kiderülni, vagy egyszerűbben fogalmazva a termék hibátlan. Ebben az esetben nem a forgalmazónak, hanem a vásárlónak kell hitelt érdemlően bizonyítania, hogy ő vétlen a meghibásodásban, a rejtett hiba már benne volt a termékben, de a vásárláskor, az áru átadásakor, a szerződés érvénybe lépésekor ez még nem volt észrevehető állapotban. A rejtett hiba későbbi jelentkezése esetében a szavatosság minden esetben még érvényben van. Ez vonatkozik arra az esetre is amikor a jótállási idő már letelt.

Az elállás joga

Elállási jog két esetben illeti meg a vásárlót, üzleten belül, a szerződő felek jelenlétében kötött szerződések esetében:

  • ha a forgalmazó/ gyártó a hibás termék kijavítását és kicserélését nem vállalta,

  • vagy e kötelezettségének a megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem tud eleget tenni.

  • Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye, de megfelelő árleszállítást ekkor is igényelhet a fogyasztó.

Az elállás joga abban az esetben is alkalmazható, amikor a vásárlási szerződések, megállapodások az üzleten kívül köttettek, valamint ha az üzleti szerződések távollévő felek a között köttettek. Ebben az esetben a fogyasztónak joga van ahhoz, hogy nyolc munkanapon belül indokolás – és kártérítési kötelezettség – nélkül elálljon a szerződéstől. A két eset között vannak lényegi különbségek:

  • Üzleten kívül kereskedés esetében a fogyasztó az elállási jogát a szerződéskötés napjától, vagy ha ez az áru átvétele után történik, akkor az áru kézhezvételének napjától gyakorolhatja

  • Távollévők között kötött szerződéseknél a fogyasztó az elállás jogát attól a naptól kezdve gyakorolhatja, amikor az árut átvette, szolgáltatás nyújtásakor, pedig amikor a szerződést megkötötte, feltéve, hogy az értékesítő a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. (Ha az értékesítő nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének, a fogyasztó az elállás jogát az áru átvételének napjától, szolgáltatás nyújtása esetében pedig a szerződés megkötésének napjától számított három hónapon belül gyakorolhatja.). A fogyasztót tehát külön jogszabályok alapján a szerződéstől számított nyolc munkanapon belül indokolás nélküli elállási jog illeti meg az ún. távollevők között kötött szerződések esetén (pl. katalógusból történő vásárlás, telefonon, vagy akár interneten keresztül kötött szerződések) amikor is nem volt módja közvetlenül meggyőződni a termék tulajdonságairól. Elállási jog illeti meg azt a megrendelőt is, aki üdülési jogot vásárol, ez a szerződéstől számított 15 napon belül gyakorolható. Az ilyen jellegű szerződéseknek a megkötését gyakran gátlástalan, agresszív értékesítési módszerekkel, azonnali döntéskényszerrel, a vásárló kiszolgáltatottságának felhasználásával, tudatos félrevezetéssel és az érzelmi túlfűtöttségre való apellálással, hiányos tájékoztatással érik el. Ez természetesen ellenkezik az üzleti etika alapelveivel, de tudjuk, ami erkölcstelen, nem feltétlenül törvénytelen.

Vásárlók könyve

Vásárlók könyvének (13. ábra) (minden, a fogyasztókkal és vásárlókkal közvetlen kapcsolatban álló kereskedelmi, vendéglátó, fogyasztási cikkeket javító és kölcsönző és szolgáltató tevékenységet végző helyen lennie kell (pl. üzletben, piaci elárusító helyen, autószalonban, fodrásznál, étteremben, büfében, motelben, benzinkúton). Amennyiben problémáink merülnek fel a kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, és különösen sérelmesnek tartjuk esetünket, és a kereskedő nem orvosolja a panaszt, akkor ajánlatos a vásárlók könyvébe a megfelelő bejegyzést beírni, mert a szóbeli panaszt utóbb nehezebb bizonyítani. A kitöltés után az indigós füzetből a második lapot eltehetjük.

A szabályos Vásárlók könyvének ismérvei:

  1. Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

  2. a helyi jegyző által lepecsételt,

  3. folyamatosan számozott oldalú

  4. indigós füzet

A vásárlók lehetőségei:

A vásárlók a vásárlók könyvébe bejegyezhetik

  1. az üzlet működésével kapcsolatos panaszaikat

  2. az ott folytatott kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos panaszaikat

  3. javaslataikat

A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos.

A vásárló által tett bejegyzést érdemben meg kell vizsgálni, és az intézkedésről a vásárlót 30 napon belül tájékoztatni kell.

A jegyző, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a felügyelőségek két évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket.

Használati és kezelési útmutató

Bizonyos jogszabályban meghatározott termékek csak használati és kezelési útmutatóval forgalmazhatóak. A szabálynak megfelelő használati és kezelési útmutatóban a fogyasztót magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tájékoztatni kell a termék rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének módjáról. Amennyiben a termék külföldi eredetű, így az eredeti használati és kezelési útmutató idegen nyelvű, akkor a termékhez csatolt magyar nyelvű használati és kezelési útmutatónak – a termék rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének vonatkozásában – tartalmaznia kell mindazt az információt, amelyet a gyártó által csatolt idegen nyelvű használati és kezelési útmutató tartalmaz.

Korrekt mérés

A kereskedő köteles biztosítani, hogy a vásárló a megvásárolni kívánt termék jellegétől függően, annak méretét, súlyát (14. ábra), illetve használhatóságát ellenőrizhesse az üzletben. A vásárló részére tömeg, térfogat vagy egyéb mérték szerint forgalmazott terméket – a nettó tömeget, térfogatot vagy egyéb mértéket feltüntető eredeti csomagolásban forgalmazott termék kivételével – csak hatóságilag hitelesített mérőeszközzel történő lemérés után szabad kiszolgálni.

Békéltető testületek

A békéltető testületek feladata: A fogyasztóvédelemről szóló törvény a fogyasztói jogviták gyors, egyszerű és olcsó rendezésének elősegítése érdekében hozta létre a békéltető testületek intézményét. Hatósági jogkörük nincs, határozataik ajánlás jellegűek, de élhetnek a nyilvánosság lehetőségei által nyújtott szabályozási mechanizmusokkal.

A békéltető testületi tanács: A szervezet a kereskedelmi és iparkamarák mellett működik, és fogyasztói panasz esetén háromtagú tanácsban jár el, melynek egyik tagja a fogyasztóvédelmi szervezetek, másik tagja a gazdálkodó – kamarák – szervezetek által delegált képviselő, akik közösen választják meg az eljáró tanács elnökét. A békéltető testületek hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti vitás ügyek (általános, összefoglaló kifejezéssel: fogyasztói jogviták) bírósági eljáráson kívüli rendezése.

Ezek a következő fogyasztóvédelmi problémákkal kapcsolatosak:

  • a termék minőségével,

  • biztonságosságával,

  • a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával,

  • a szolgáltatás minőségével,

  • a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével

A békéltető testület általában egy ülésen a rendelkezésre álló dokumentumok és a felek meghallgatása alapján dönt. Az eljárás fő célja az egyezség létrehozása a felek között, ami a gyakorlati tapasztalatok alapján –ha mindkét fél megjelenik a tárgyaláson- gyakran sikerül is.

Ennek hiányában a Tanács egy ajánlás jellegű határozatot hozhat, melynek végrehajtása ugyan nem kötelező, de a Békéltető Testület közzéteheti azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a nevét, akik a tanács ajánlásának nem tesznek eleget. Ma még sajnos kevés azon eseteknek a száma, amikor a gazdálkodó szervezet aláveti magát a tanács döntésének. Fontos megjegyezni, hogy ezekben az esetekben a határozat bírósági ítélettel azonos hatályú, ugyanúgy, mint az egyezség! Az eljárás a fogyasztó részére díjmentes és egy nyomtatvány kitöltésével egyszerűen megindítható, ha a gazdálkodó szervezettel a vita rendezése nem sikerült.

Élelmiszerek címkézése

Az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet alapján az élelmiszer jelölésén az alábbi adatokat kell feltüntetni:

  • az élelmiszer megnevezése

  • az összetevők felsorolása

  • bizonyos összetevők vagy összetevő csoportok mennyisége

  • előrecsomagolt élelmiszer esetén annak nettó mennyisége

  • az élelmiszer minőség-megőrzési időtartamának lejárati dátuma, fogyaszthatóságának időpontja

  • a minőség megőrzéséhez szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek

  • az élelmiszer előállítójának vagy forgalmazójának neve vagy cégneve és címe

  • az eredet vagy a származás helye, amennyiben megjelölésének hiánya a fogyasztót megtévesztheti az adott élelmiszer tényleges származása vagy a valódi eredete felől

  • felhasználási útmutató, amennyiben ennek hiányában a fogyasztó nem tudná az élelmiszert megfelelően felhasználni

  • az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban, a Magyar Élelmiszerkönyv előírása szerint